|
Kirk birtok
| |
DeniseKirk
|
Dátum: Szombat, 2013-02-16, 17.45.18 | Üzenet # 1 |
USS Archer-D Kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 217
Kitüntetések: 5
Hírnév: 5
Helyzet: Nincs szolgálatban |
" Egy hét a napsütésben"
[/l][l] Nem sok idő telt bele hogy a kapitányi kompban ültünk és ereszkedtünk lefele.
Természetesen én manővereztem, amit élveztem is.
Mindent szerettem ami a hajókkal kapcsolatos de legfőképpen manőverezni velük. A gyerekek a hátam mögött Laurenhez húzódtak és azonnal beszélgetni kezdtek vele:
" Szia, anyu azt mondta hogy te is tudsz vezetni, ez igaz?" - Kérdezte tőle Jess nem sokkal az után hogy elindultunk.
" Az nagyon menő lehet, megmutatod majd hogy hogyan kell?" - Érdeklődött a testvére.
~ Végig fogják beszélni az egész utat az már szent.~ Gondoltam magamban egy félmosoly kíséretében, majd hátra pillantottam rájuk, aztán pedig a mellettem ülő Adam-re.
- Nemsokára ott leszünk. Hajj, már alig várom hogy lássam a helyet. Remélem tudsz lovagolni mert az lesz az első dolog amit kipróbálok. - Tettem hozzá, majd előre néztem, és hátra söpörtem a hajamat a vállam mögé.
Óvatosan léptem be a sztratoszférába, és egyre lejjebb és lejjebb ereszkedtem.
Miután eltűntek a felhők, és kitisztult az ég, napfény szűrődött be az ablakon. Természetesen akkorra a gyerekeim témája már egészen más volt:
" Nézd ezt a katicát!" - meglengette a kisebbik szőkeség Lauren előtt a plüss katicáját. - " Tud repülni is!" - Megérintett rajta egy gombot mire a katica zümmögve kezdett egyre feljebb és feljebb emelkedni...
Dom felnézett rá. A kutyus egész idáig szundikált békésen, de most hogy észre vette a zümmögő-világító szerkezetet a feje felett hangosan ugatni kezdett.
Elnevettem magamat úgy hogy hátra sem néztem.
~ Nah már csak ez hiányzott nekünk. ~ Gondoltam magamban.
- Christal ne vadítsd a kutyát kérlek! - Szóltam. - Miért nem néztek inkább ki az ablakon?
hamarosan már a tengert is lehetett tisztán látni a napsütésben.
A látvány elképesztő volt, ahogy a birtok kastély-szerű építménye előkerült szinte a semmiből. Mosolyom szélesebb lett mert a hely ahol felnőttem már előttem volt: az épület Oregon partján.
A tenger nem messze helyezkedett el, az idő sem volt épp rossz, bár nem volt olyan meleg mint nyáron és a víz hideg volt ilyenkor a hely szépséges volt.
Alig vártam már hogy kiszállhassak a kompból.
Óvatosan lemanővereztem a kompot (Ez volt többek közt az egyik kedvenc részem.) majd letettem azt a megfelelő leszálló pályán ami a kastélytól nem messze volt, körübelűl egy tíz perc sétányira.
Mikor letettem egy alig hallható koppanás hallatszódott a hátsó részen majd kinyitódott az ajtó is. Langyos levegő tódult be a külvilágból.
- Ezt imádni fogjátok. - Szóltam oda Adamnek és Laurennek (aki talán egy kicsit unott képett vágott, lehet mert a gyerekeim végig beszélték az utat neki).
Előre mentem, kiléptem a kompból.
- Jöttök? [color=#e06666][/color]
"... a dream that became a reality and spread throughout the stars" -- Kirk
Az üzenetet módosította DeniseKirk - Szombat, 2013-02-16, 17.50.23 |
|
|
| |
Adam
|
Dátum: Csütörtök, 2013-02-21, 20.03.01 | Üzenet # 2 |
U.S.S. L'espoir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 2881
Kitüntetések: 58
Hírnév: 31
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Szinte észbe se kaptam és már Denise privát kompjában ültünk, lefelé menet az atmoszférába... A múltkori mutatványa után kissé tartottam a kompvezetési stílusától és reméltem nem kell megint ugranunk, főleg mert most se űrruha, se állomás nincs amire ugorhatnánk. És a zöld fickókhoz sincs kedvem. Szerencsére ez másik bolygó...
-Na, legközelebb majd oda megyünk ahol én lakok jelenleg! -gondoltam magamba és eszembe jutott Haliburton és a Head Lake.... De ezekre nem tudtam sokáig gondolni, mert rögtön észrevettem, hogy Lauren-t a kicsik már megint megtalálták és jól lefoglalják. Talán Ők vernek belé egy kis kedvességet is.
-Most aztán mesélhetsz... -mondtam neki, majd visszafordultam Denise felé aki úgy vezette a kompot mint aki megkapja az első autóját... Vidáman és nem elaprózva...
-Lovagolni? Persze, hogy tudok. Majd csatangolunk egyet az erdőben! -mondtam izgatottan... Érdekes hétvége elé néztünk az már biztos. A lovakat pedig Lauren is bírni fogja az biztos.
Az út hátralevő részében a gyerekek és Lauren rájuk való reakciójának figyelésével töltöttem... Denise oly szerencsés, hogy életük kezdete óta vele vannak a gyerekei... Én szinte alig lehetek Lauren apja... Ma-holnap felnőtt nő és repül tovább...
Szinte észrevétlenül gyorsan értünk le a felszínre és a komp már a leszálló pályán volt.
Összeszedtem magam és a kissé kényelmetlen székből kitápászkodtam, mint egy nyolcvan éves, hátbántalmakkal küzdő veterán katona és elindultam a kompból kifelé, a friss levegő és napfény irányába...
Igazából sose szerettem az űrhajókat... Inkább a bolygókon éreztem jól magam, ahol lehetett friss levegőt szívni... Kivéve a Vulcan-t.. Nem sokat jártam még ott, de nem is nagyon kívánkoztam oda...
"Gyorsan felpattantam, és furcsa arckifejezéssel elkezdtem megdobálni a Tribblikkel...."
--Adam Jay Cross.... Nemeses - Admin/Founder/Leader
--My Twitter page - @ArbiterCross
--Adam J Cross - DeviantArt Page |
|
|
| |
Lauren_Cross
|
Dátum: Szombat, 2013-02-23, 16.44.06 | Üzenet # 3 |
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Én már iszonyatosan untam a várakozást és örültem, hogy kikerültem onnan.. Bár a komp tágas volt az előzőhöz képest, így is egy halkonzerv volt...
Csodák csodájára, ki vezetett? Naná, hogy fater új barátnője... Vajon át lehet venni a kormányt valamelyik panelről? Bár amilyenek az emberek, nem értékelnének egy jó tréfát...
Lehunytam a szemem, hogy pihenjek egy kicsit még mielőtt megérkeznénk, de abban a pillanatban szinte letámadtak... Sose volt testvérem, mindig is egyke voltam, így nem igazán tudtam mit kezdjek két gyerekkel akik szinte a nyakamba akaszkodva beszélnek...
-Ömmm.... I.i.i.igeeen... Tudok vezetni... És nem.. Nem fogom! -mondtam rögtön egymás után, de ahogy láttam nem igazán érdekelte őket a válasz...
Fél füllel hallottam, hogy miről beszélnek apámék... Valami lovaglásról... Egyszer kipróbáltam a holofedélzeten, de mivel az élettelen volt, így nem nagyon tudtam vele kommunikálni... Nem is igazán értem, hogy képesek az állatokkal kommunikálni.. Megerőltethető lehet nekik, hogy egy főemlős dirigál amiből egy szót sem értenek...
Közben a kölkök újabb dolgot találtak ki amivel idegesítsenek... Egy repülő hatlábút mutogattak...
-Szúúúúper... -mondtam unott pofával miközben fejemet oldalra hajtottam és rákönyököltem a szék karfájára...
Nagy nehezen leértünk végre a bolygóra... Lefárasztott az út, de amint kiértem a konzerv dobozból, rögtön lefeküdtem a fűre és az eget kezdtem bámulni... Emlékeztetett kissé az otthonomra... Csak ott kékebb volt az ég, és tisztább a levegő...
Láttam, hogy a többiek tovább indulnak így felkeltem, lesöpörtem magamról a füvet, majd utánuk indultam én is...
"Life is your Battle to be Fought!"
--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller |
|
|
| |
DeniseKirk
|
Dátum: Kedd, 2013-02-26, 17.41.48 | Üzenet # 4 |
|
USS Archer-D Kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 217
Kitüntetések: 5
Hírnév: 5
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A szemem sarkából láttam hogy Lauren lefekszik a földre, és a napot, a felhőket nézegeti.
Halványan elmosolyodtam, de hagytam hagy feküdjön csak. Kicsit arra emlékeztetett amikor lehullott régen az első hó, én pedig azonnal kirohantam és belefeküdtem: nem bírtam megállni.
Tovább indultam miközben hol Jess-re hol Christalra vetült a pillantásom, akik össze-vissza futkostak mindenütt.
Hát igen.. már meg sem lepődtem rajtuk... Mindig is ilyen futás inger volt a lányaimon. Olyanok voltak mint apám fénykorában.
Ő mindig focizott, erős volt, és órákat képes volt futással tölteni...lehet nekik is focira lenne szükségük?
Miközben gondolataimba meredve léptem előre Adam-ra néztem.
- Tetszik? - Kérdeztem tőle, majd megböktem játékosan. - Nah ha itt megállunk akkor mutatom. - Az az épület a ház ahhol fogunk lakni. - A magas kastély-épületre mutattam, majd belenéztem Adam szemeibe. - Jó mi? Jah.. ennek az egésznek a háta mögött van az erdő, és a lovalda a bal oldalon látható. - Megpusziltam a homlokát, majd tovább indultam.
Kissé fel voltam pörögve talán a napsütéstől de nagyon élveztem a dolgot és azt hogy ADmmel lehetek.
"... a dream that became a reality and spread throughout the stars" -- Kirk |
|
|
| |
Adam
|
Dátum: Vasárnap, 2013-03-03, 22.16.42 | Üzenet # 5 |
|
U.S.S. L'espoir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 2881
Kitüntetések: 58
Hírnév: 31
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Mivel Lauren-t nem láttam sehol, hátra néztem és épp akkor dőlt el mint egy kivágott fa... Már azt hittem valami baja van, de rájöttem, hogy csak a természetet élvezi... Egyszer el kéne mennünk a Meros-ra... Én is rég jártam ott, és Denise is élvezné... No meg Lauren... A kis kölkök meg biztosan odáig lennének egy teljesen új világ láttán...
Miközben ezen járt az eszem, Denise se épp a gondokkal volt elfoglalva... Látszólag eltöprengett valamin, majd tovább indult és a gyerkőcöket kezdte figyelni... Láthatóan a világot jelentették neki... Ezt még meg kell szoknom.. Sose voltam túl család központú... A húgomat se láttam már évek óta...
Előre lépvén a megkérdezte, hogy tetszik-e és megbökött... Megint... Láttam rajta, hogy büszke erre a helyre, főleg mert szót nem hagyott szinte nekem válaszolni, majd a végén végre ki tudtam bökni, hogy:
-Igen... tetszik.. nagyon szép hely, de nem olyan szép mint te! -mondtam neki, majd átöleltem és tovább engedtem...
Lauren még távol volt de már futva közeledett.. Ő is élvezte a helyet.. Jobban mint a hajót... De én is...
"Gyorsan felpattantam, és furcsa arckifejezéssel elkezdtem megdobálni a Tribblikkel...."
--Adam Jay Cross.... Nemeses - Admin/Founder/Leader
--My Twitter page - @ArbiterCross
--Adam J Cross - DeviantArt Page |
|
|
| |
Lauren_Cross
|
Dátum: Szombat, 2013-03-09, 21.29.02 | Üzenet # 6 |
|
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Lassan értem be őket mivel eléggé elhúztak előttem... Sose voltam lassú, de ezek úgy rohantak, mintha Tren üldözött Zines't-eket látnék... Futottam, vagyis inkább kocogtam... Örültem, hogy végre nem egy tonhal konzervben kell punnyadnom naphosszat és ezt ki is akartam használni ahogy csak lehetett és ahogy csak tudtam...
Pár méter után, mégis csak sétálva mentem tovább.... Jobbra néztem, majd balra néztem, majd a vének tanácsát figyeltem meg, madárles közben... Vagy csak megint egymással foglalkoznak? Ejj... részben jó részben rossz hetem lesz... Rossz, mert ezt kell néznem, jó mert a zöldben lehetek... Már csak Zenn hiányzik innen... Na az lenne az igazán élvezetes vakáció.. Nézni ahogy kergeti játékból a véneket....
Amint kigyönyörködtem magam, ismét futni kezdtem, de most már törekedtem rá, hogy be is érjem őket...
"Life is your Battle to be Fought!"
--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller |
|
|
| |
|
