Üdvözöllek Spectator | RSS
Regisztráció | Belépés
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
  • Oldal 1 / 1
  • 1
A fórum moderátora: Szingularitás  
Star Trek In Future-The future begins.... » - » Egyéb helyszínek » Föld/London
Föld/London
Szingularitás
Dátum: Vasárnap, 2013-03-17, 14.37.21 | Üzenet # 1
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
"Relativitás"
 
  

A Beloiannisz legénysége pillanatokon belül leérkezett. 
Ami nekik minden naposnak tűnhetett az koránt sem volt az ebben a korszakban. Egy poros utcarészen álltak, miközben zuhogott az eső. 
Embereket alig lehetett látni, vagy akiket lehetett azok sem voltak vidáman. A borús időben minden olyan szürkének tűnt...
Valószínűleg az előző bombatámadások okozta károkat még akkor is lehetett látni: egyes utca részek romosak, mások egyenesen életveszélyesek voltak.
A házak egyenletlennek tűnhettek: valamelyik ház szép volt, valamelyik lakhatatlan.

Tudták hogy valahol itt rejtőzhet Mark Dontrell kapitány és csapata. Hamarosan Rone fel is kiáltott: Dontrell csapta több helyen rejtezett: a régi gyárépületben; és a közelben lévő közkórházban... nem lesz egyszerű egyikhez se hozzáférkőzni.
 

( Rone - Clifford - Niko - James - Szingularitás)  




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Rone
Dátum: Vasárnap, 2013-03-17, 17.02.49 | Üzenet # 2
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban
Ez a Jenna.. nem tudom mi örömét leli abban hogy Cliffordon lóg egész nap. Nem az, nem az enyém már Clifford és ennek (Részben) örülök is de részben nem. Cliff egy teli találat annak aki hosszú távú kapcsolatra vágyik egy tökéletes kapitánnyal és család apával. De nem egy olyan embernek mint én. Nem voltam se tökéletes példa család anya, se tökéletes gépész saját megvallásom szerint. Volt olyan év amikor Violt kétszer láttam. Egész évben. Még amikor kicsi volt. De saját magam szerint ez teljesen normális felfogás. 
Hogy miért? velem sem törődött soha senki míg kicsi voltam. Amikor nagyobb lettem akkor sem. És mi a közmondás? 
Azt kapod vissza amit te kapsz. Na igen. Ezt kaptam nevelésbe; ezt adom vissza. Szerintem Viol is ezt fogja. Hacsak nem pártol át az apja felfogására száz százalékosan. 
Cliff többet volt Viollal amióta az eszemet tudom. Én jobban kedveltem a műszereimet, a gépeimet mint a gyerekeket nem is tagadom. 
Nem azért mert rossz ember vagyok, hanem mert ez a tény.

Még jó hogy Jenna hamarosan kikerült a látótérből. Valahányszor Cliffel láttam arra gondoltam hogy mit vesztettem vele. 
Letranszportáltunk Londonba a második világháború kellős közepébe. Még jó hogy nem volt ott senki. Igaz, takarásban voltunk talán a fák miatt de az ég szerelmére mégis csak félig-meddig a főút volt a hely! 
Még hogy nagy szám lenne a transzporter főnök! A fenéket.. elemeire fogom szedni a transzporter szabályzó pultot hogy megtudjam hogy az-e vagy ő a hibás! 
- Gratulálok.. ennyit a nagy transzporter-kéességekről.. - Motyogtam a sivár helyen. Legutoljára egy szimulációban jártam Londonnak ezen a külvárosi részén. Abban a szimulációban minden szép volt, a város egyszerűen lenyűgözött még a külváros is. De azon a napon... abban az időben.

Zuhogott az eső a fejemre, olyan vizes lett a hajam hogy a fejbőrömhöz tapadt másodperceken belül...
"Kár volt kibontani." - Gondoltam magamban. Mint gépész nem szoktam sokat törődni a hajammal, de mint nő igen is. Úgy voltam vele hogy a hajam a legszebb dolog rajtam és annak idején Cliffet is az vonzotta - talán - magamhoz.
Gyorsan összefogtam, hátra söpörtem a vizet a szememből... csak úgy kopogtak a fejemen a hideg vízcseppek.
Ekkor jajdult fel a trikorderem.
- Az automatikus kereső bejelzett! - Jelentettem gyorsan a kapitánynak, közben arra gondoltam hogy elég bizarr látvány lehet egy csapat katona, egy légierős és pár civil együtt az utcán a zuhogó esőben a bomba robbantás után. - A szkenn szerint  Dontrell kapitány és csapata egyik része a régi gyárépületekben, a másik része a kórházban bujkál... - Felnéztem a férfira, és gyorsan eltettem az eszközt vissza a zsebembe. - Kíváncsi vagyok hogy mit művelhetnek ott.. - Fejeztem be.


 (HU)
 
CliffordSequoia
Dátum: Hétfő, 2013-03-18, 17.24.06 | Üzenet # 3
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
-A Világháború kora-

Ahogy letranszportáltunk,lett volna egy éles hozzá szólásom Rone-hez hogy vajon miért is  viselkedik úgy  Rone  mint aki megsértődött ...Rone  transzportálás előtt jól megrángatta szegény Jenna-át..így csak arra tudtam következtetni hogy vagy féltékeny,vagy megsértődött ..csak tudnám miért .. abban a hitben voltam mindig is és leszek is hogy csak egy felesleg voltam a  számára és  örült hogy  végre nem kell velem foglalkoznia..de sajnos  néha vissza-vissza köszönt az hogy  nekem hiányzik..de nem kicsit hanem nagyon..és akkor  sajnos,nem tudok mit tenni csak  Jenna-ához tudok és  tudtam is fordulni mivel ő pszhiológus volt és  nem mellesleg meg is  értett szóval..kezdtem úgy érezni hogy valójában,megint csak  egyedül maradtam mivel..Jenna megértett csak úgy éreztem hogy  ezekben a napokon amikor  túl sokat hallgatott egy idő után unt ..meg unta..hogy  mindig ,  a  régi sérüléseimről beszélek és arról hogy Viol-nak kell egy anya...de sajnos  akárhányszor mondtam ezt el ,mindig át vette  a pszhio részét  a dolgoknak Jen,és  kezdtem magam úgy érezni mintha csak orvosi tanácsokat kapnák..mintha beteg lennék..nem volt szükségem soha arra hogy  valaki egész nap velem legyen,de arra igenis igen hogy valaki szeressen ..még ha  talán ez  nehézzé is vált Rone-nek...persze Jen pedig nem mondhatom ki teljesen hogy szeret..hanem inkább egyfajta  más megközelítésből figyel rám...ami néha jó,néha pedig nem ...Rone  viszont mindig hiányzott mivel elég régóta  ismertem...és  mindig is  olyan volt nekem ő akire számíthattam..de úgy tűnik hogy feleslegesen építettem rá..feleslegesen próbáltam,meg fel építeni egy  olyan kapcsolatot vele  hogy az örökké kitartson..hiányzott nem kicsit..de  muszáj volt   a feladatra  koncetrálni..arra amiért itt vagyunk.. akiket el kell kapnunk..gyorsan transzportert követő pár  másodpercet fel eszméltem,Rone hangjára  mivel próbáltam kerülni a  nézését mint mindig is  kiosztottam a parancsokat..a  körlet tele volt lerombolt,épületekkel,területekkel,és  más-más  szétbombázott gépjárművel..

-A feladat  a következő lesz csapat..

Kezdtem bele  a mondatomba  mi közben,közelebb léptem a többiekhez hogy ne kelljen ordítanom,mivel az elég feltűnő lenne.

-Rone,James...maguk mennek  a régi gyár telepre  ..maguk fogják ott keresni őket..én és Niko pedig,megyünk  a lerombolt kórházba  megnézni mi a helyzet ott...kerüljék a feltűnést és  csak  vész esetben használjanak erőszakot..remélem értették..ha találtak valamit értesítsük egymást..ha mindenki készen áll akkor mehetünk is...

Szóltam oda  mindegyik tisztemnek,majd James-re néztem kissé lesújtólag mivel megint szóbe került Rone-vel aki egész végig őt nézte..ismertem ezt a nézést...ismertem őt..nagyon is..


 (HU)
 
NikoThrovson
Dátum: Hétfő, 2013-03-18, 18.02.03 | Üzenet # 4
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
~ Ha nem a transzporter dobogón lettünk volna, azt hiszem lett volna pár szavam Rone-hoz. 
Úgy gondoltam egy értelmes ember ő is, csakúgy mint én vagy mint bárki más. De nem. E helyett kiskakas-harcos vív a másik nősténnyel a kapitány miatt. 
Karba tettem a kezemet és csak néztem rá, majd mikor végül is Sequoia kapitány kimondta a varázs szót indultunk is. ~

~ Nem szeretem a transzportert.... ~
Belekapaszkodtam az egyik biztonságisom, Katie Larcetta kabátjába. A transzporter folyamatosan a transzporter balesetes álmomat hozta elő... amikor kiskoromban a szemem láttára csináltak pudingot egy kutyából a transzporter miatt. Még jó hogy nem egy ember volt! 
Ha az lett volna tutira nem leszek komplett felnőtt. Bár volt aki szerint még így sem vagyok az. 
Erre csak annyit tudtam mondani amit apám tanított: nem érdekel más véleménye. 

~ Mikor leértünk egy szürke, lepukkant utcarészre lettem figyelmes. 
Mindegyikünk még mielőtt teljesen körbe nézett volna az idegesség peremére került... hát igen, ha nappal lett volna kicsit se feltűnőek lettünk volna a semmi közepén csak úgy megjelenve. 
Akkor tört volna ki az igazi pánik. És állítólag jó a transzporter-főnökünk.. mondjuk szegény srác... egész biztos hogy valamit véletlen félbe hagyott vagy inkább elrontott.
Sajnáltam is. ~
~ Ha Rone megint kötöszködni kezd vele majd megvédem. ~ 
De még mielőtt valaki megszólalt volna közelebb léptem Rone-hez. 
- Jellemző magára, ugye tudja? - Néztem rá felhúzva a szemöldökömet. Lehet jobban felcsattantam mint ahogyan szoktam... lehet. 
De Rone most túl lőtt a határon. 
- Jó hogy már verekedni nem kezd el ott helyben! - Majd inkább hátrébb álltam és megcsóváltam a fejemet. 
~ Jobb nem is vitatkozni egy ekkora szamárral. ~ Lehiggadtam, a kapitányra néztem, meghallgattam őt, biccentettem. 

- Rendben van.  Larcetta és Menchester velünk jön. - Tettem hozzá, és intettem a két biztonságis nőnek hogy jöjjenek. 
- Maga meg vigyázzon rájuk... vigye Huginst. És... tartsa rajta a szemeit. - Mondtam a helyettesemre Rone-ra bökve a fejemmel.




" I'm not affraid from the darkness"
 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Hétfő, 2013-03-18, 19.25.08 | Üzenet # 5
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Már a hajón megjegyeztem hogy nem lenne tanácsos ha két fele választanánk a csapatot - de sajnos csak magamban tettem ezt meg. 
Valamikor túl lassú is tudok lenni én ezt nem is értem mi üt ilyenkor belém... A helyzet az volt hogy miután azonban lesugároztunk szokásomhoz híven megint magam elé vettem valakit. Így megszólalni ismételten nem volt alkalmam. 
Kezdtem unni eme tulajdonságom, és már számtalanszor megpróbáltam javítani is rajta hogy azonnal áruljam el ha van véleményem. Általában meg is mondom. Csak ez a lassúság... nincs kedvem Rone-al most a lassúságomról beszélnem így inkább nem szólok semmit - gondoltam magamban.

A hangulat nélkülem is elég feszült volt: miért? Kezdjük azzal hogy a bolygó, a Föld bolygó volt amit csak szimulációkban volt szerencsém megismerni. A Föld bolygó már akkor halott volt amikor engem össze szerkesztettek, és itt most nem a lakhatóságáról beszélek, hanem a szörnyű ténnyel a Föld megsemmisült.
Annyi történelem, próbálkozás és igyekezet odaveszett. Az emberek annyi mindent próbáltak tenni érte és mindvégig bíztak benne hogy jobb lesz. De nem. A Föld megsemmisült, az emberiség meg kénytelen volt új otthont keresni.
Történelem volt már ez is, de az a korszak is ahova csöppentünk. Az időjárás esős volt, csurom vizes lettem, a szövet kabátom amit szereztem hátul a lábamhoz tapadt, nem beszélve arról hogy a hajam is teljesen lelapult. Nem zavart.. nem tartottam rossz dolognak.
- Csak egy kis eső. - Mosolyodtam Mis Ave-re. Ő viszont nem tűnt mosolygósnak egy cseppet sem.
" Ha ez a Klingoni hangulata nem lenne amit a kapitány meghódítására tesz, lehet hogy még kellemes beszélgető társ is tudna olykor lenni.. de így.." - Gondoltam magamban, és gyorsan, szemforgatva a kapitányra néztem.
Zsebre tettem a kezemet de nem tudtam felmelegedni mert a zsebembe is már bőven befolyt a víz.. kezdhettem egy vizes rongyhoz hasonlítani magamat.. 
- A transzport-ember úgy tűnik valahogy ma nem produkálta túlzottan magát. - Jegyeztem meg szárazon Seqoua kapitánynak. - Általában jó helyekre transzponál de itt mindenkinek feltűnhettünk... remélem most kivételesen nem mi fogjuk a gabona-köröket okozni. - Szóltam, gondolva ezzel a múltra meg a gabonás esetre. De jó is volt... majdnem meghaltam, de nem csak én...
Aztán Mis Avere néztem mosolyogva. 
- Megint egy csapatban leszünk. Miért nem lepődtem meg? - Elindultam nagy hévvel a raktérok felé mely az út másik oldalán volt található, nem törődve Huginssal, és a többi biztonságival. - Mindig egy csapatban vagyunk. - Elmosolyodtam a nőre. - Szóval.. raktár... elől a bejárat mi hátul megyünk. Gondolom.. - Tettem hozzá.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Hétfő, 2013-03-18, 21.11.32 | Üzenet # 6
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
A kapitány döntése alapján így Cliff, Niko és a két biztonsági tiszt a régi kórház épület felé indultak, míg James, Rone, Hugins és Niko helyettese a raktár épületbe. 
 
A kórházban: 
Niko, Cliff és a csapat a lerombolt kórház felé igyekeztek. A reggeli órákra érkeztek oda, így az elülső bejárat zárva volt előttük, hacsak a recepciónál valamiféle indokkal be nem szerettek volna lépni. 
Mivel a hátsó bejáratot nehezebb lett volna megtalálni, maradt az elülső: Nikonak szimulálnia ellett; ki kellett valamit találnia a recepciósnak hogy miért is van szükségük orvosra.
A recepciónál egy középkorú férfi ült. Mikor megpillantotta Nikor azonnal felhúzta a szemöldökét. 
- Önt is megtámadta a vírus angyalom? Elég sápadtnak tűnik... - Mondta egy sóhajjal. - Tudja az új vírus ami gyógyíthatatlan... hiába hozott ennyi kísérőt... Remélem nem az a vírus mert akkor hiába jönnek.. azt nem lehet hogy kezelni. Sajnálom! 

A raktárban: 
Rone megfogadta James tanácsát így a hátsó ajtón indultak- mely be volt zárva. 
Mivel egyikük sem tudta felfeszíteni az ajtót így Hugins és Niko helyettese próbálkozott vele, és pillanatokon belül fel is feszítették. 
Miután behatoltak az épületben lassan indultak el. Túl sötét volt, és semmit nem láttak... 
Odabenn dobozok voltak mindenütt, a terep közepén pedig egy asztal. Rone az asztalhoz lépett: sok olyan eszköz volt rajta ami nem odaillő: csillagflotta puskák, és gránátok. Olyan eszközök amik háromezerből valóak...Valószínűleg Derrel kapitány lopta őket...
Miután Rone közel emelte azokat és épp megnézte hangokra lettek figyelmesek: valószínűleg Derrelék..és csak közeledtek.
 

( Niko - Cliff - Rone - James - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
NikoThrovson
Dátum: Hétfő, 2013-03-18, 22.43.28 | Üzenet # 7
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
~ A kapitánnyal az esőben a kórház felé igyekeztünk. 
Körülöttünk mindenhol bomba robbantások okozta romok voltak, sok olyan dolog aminek nem olyannak kellett volna lennie. Körbe néztem miközben a macska köves mellék utcára kanyarodtunk.. hát igen. London külvárosa a lehető legharcoltabb állapotnak örvendhetett. Ha férfinek születettem volna, jó katona tiszt lettem volna, de mint nő, mint ami jelenlegi valóm nem vittem volna semmire sem. Többek közt ezért is utáltam vissza-vissza menni a multba és beépülni. Mert folyton nagy szoknyákban kellett járnom előnytelen cipőkben míg a férfiaknak mindig könnyebb ruházkodási dolguk volt. 
De egyet értettem legalább ebben Rone-al. Ha már a többivel nem is. 
A főgépészünk elég furán viselkedett mostanság, kiváltképp ezzel a Jennával. Nem volt szép dolog ahogyan viselkedett vele. És amilyen durván veselkedett neki a dolgokhoz mindig! 
Azon csodálkoztam hogy most nem szólt semmit... lehet a szép szemű James vette el az ütésre való hajlamát a kislánynak... ~

Mindeközben elég kényelmetlenkedve éreztem magamat a félmagassarkúmban. amiben ki-be ment a bokám. Jól lehetett látni hogy nem vagyok hozzászokva ehhez. 
A kapitányra néztem, majd előre mikor megláttam a kórházat. Az utca még kihaltabb volt mint egyébként már amit felfogtam abból hogy milyen lehet egy normális külvárosi élet. Egy gépjármű nem volt az utcán, köd volt, és minden a misztikus csendbe burkolódzott. 
- Ez átlagos hogy ekkora a csend vagy meg kellene ijednem? - Kérdeztem a férfitől akin katonai egyenruha volt. 
Nem mintha megijedtem volna bármikor is egy kis ködtől vagy a villámoktól csak képletesen mondtam. 
A kórházhoz érkeztünk. Elég romos volt, szürkés, öreg falaival. 
A hatalmas épület szinte csak úgy felénk emelkedett, falát borostyán futotta be. Embereket láttam ki-be menni, és felénk is közeledtek már egy páran így gyorsan belekapaszkodtam a kapitányba mintha a párom lett volna és bárgyún mosolyogtam: a két biztonságim ugyan ezt tette de mivel lányok voltak ez elég furának hathatott...Elég kényelmetlen volt a felettesembe karolni, így mikor az öreg nénik elmentek mereven kihúztam magamat és elengedtem őt.
- Uram.. KHM! Kapitány. Szerintem a recepción kellene bemennünk.. a hármas szintről érkeznek a jelek. - Szóltam, mert megjegyeztem a trikorder adatait. Jól vágott az agyam, az anyámtól és az apámtól örököltem mindezt. 
Viszont a recepción be kellett menni... 
- Majd én.. - Tettem hozzá a recepcióra bökve. - Még jó hogy ugyan azt az Angolt beszélik mint mi. - Megigazítottam magamon a szoknyámat és odaléptem a recepcióhoz. Odabenn egy férfi ült, érdeklődve nézett felém majd köszönt. 
- Jó napot uram. - Köszöntöttem én is őt. - Igen, a vírus.. a miatt jöttem és a miatt van ennyi kísérőm is.. sajnos.. b-biztos nincs ellenszere?.. Csak viccel igaz? Hisz ez mégis csak egy kórház.. - Színészkedtem. Hangomat megremegtettem csak hogy be tudjunk majd jutni. 
Elég jól kitanulhattam ezt az évek során.




" I'm not affraid from the darkness"
 (HU)
 
CliffordSequoia
Dátum: Kedd, 2013-03-19, 11.18.29 | Üzenet # 8
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
Rone megint játszotta az ártatlan nő feelinget,de  nagyon nem érdekelt hogy mit akar épp James-től..feladatunk volt,küldetésünk..nem értünk rá szórakozni vagy épp megállni pont egy olyan helyen ahol bárhol kiszúrhatnak bennünket..gyorsan,követni kezdtem az elsőtisztemet a megbeszéltek szerint,és  a  városon olykor-olykor szét néztem..tiszta rom volt,minden..nem volt meglepő ilyen korban,de  azért még is csak  furcsáltam hogy képesek az emberek a  saját fajtársaikat kiírtani,vagy épp megtámadni-...persze ez már csak  történelem volt de  akkor sem tetszett ,bár az egyik kedvenc  korszakom volt  a történelem órákon,valahogy  szebbnek képzeltem el és talán kissé túl fejletnek is,de  ez csak annak volt köszönhető hogy a történelem órákkon voltak olyan korszakok amiket már modernebb szemlélettel mutattak be...látszik..mondtam ki  félhangosan is  a szavamat de ,Niko megállított mivel épp  a kórházhoz érkeztünk és  nem akartak be engedni minket..Niko elő adta  magát,úgy tűnt hogy bevállhat én csak  megpróbáltam bólogatni ,reméltem hogy nem fognak kiszúrni minket   a  kapitány vagy épp más...mivel ,ők is  biztosan már menekülnek...katonai egyenruhában voltam,így talán mindenhova beengednek..gondoltam magamban,de  jobbnak láttam ha az első tisztem aktivizálja magát..amint be engedtek,követni kezdtem őt és  közben rá néztem egy-egy ordítás hallatán..majd odasúgatm egész közelről a  fülébe az első tisztemnek,mivel nem akartam feltűnést...

-Úgy tűnik itt még a  fájdalom csillapítóból is  hiány volt..

Mondtam az első tsiztnek,aki teljesen lesápadt  egy percre  aztán tovább igyekezett nem volt az a  nő aki megijed nagyon..ismertem őt,meg is kellet ismernek az évek folyamán hiszen muszáj volt össze szoknunk,mint csapat mint legénység egyaránt..




 (HU)
 
Rone
Dátum: Kedd, 2013-03-19, 17.49.46 | Üzenet # 9
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban
- Nem sok köze van az ügyeimhez, ugye tudja Throvson parancsnok?! - Néztem idegesen a nőre. Teljesen ki tudott készíteni amikor csak úgy belekotyogott abba hogy mi a dolgom vagy mi nem. A Jennás ügy csakis rám, csakis egyedül rám tartozott, senki másra! És még Clifford sem szólt érte semmit, csak egy fejet vágott... amíg nem szól érte semmit addig szekálni fogom azt a nőt.
A parancsnok ezek után befogta, mondjuk már ideje volt a véleményem szerint meg sem kellett volna szólalnia.

És milyen érdekes, már megint James mellé osztottak!
Ezt ő is megjegyezte, nem mintha lett volna bajom a csapat-beállítással. Csak azt bírtam hogy állítólag mennyire hiányzok Cliffordnak (Mondja a pszichológus nő aki az ex pasimon lóg.) erre szóba sem akar velem állni. Ó, lehet hogy nem vágyik a társaságomra, lehet!

Kellemetlen érzés volt hogy úgy nézek ki mintha egy katonai négyes egyik tagja lennék. 
A dokin még a katonai sapka is jól festett,a kabátról ne is beszéljünk.. de rajtam ez a női légiós ruha... mint egy farsangi felvonuláson...Annyi jelmezem van otthon kábé a szekrényemben is..
Jobban tettem ha nem nézek le a saját magamra... James-re néztem aki mint mindig elég fittnek tűnt. Előre indult, közben mosolygott... az a mosoly. 
Emlékszem régen így néztem Cliff-re is. Úgy gondoltam hogy ő a legatraktívabb pasi, persze most is így gondolom de ez más. Elmúltak az évek, megláttam hogy más férfi is van rajta kívül, és Cliff kezdett kibillenni a jó szériéából. 
Ezért sem értettem hogy miért vág mindig olyan fejet rám, vagy James-re mikor csak egymás mellett állunk. Elismerem, voltak vele próbálkozásaim, de a doki soha nem fogott fel semmit én meg azt nem értettem nála hogy hogyan jöhetett össze azzal a zászlóssal... vannak még titkok.

Ahogyan ezekre az emlékekre gondoltam, és láttam hogy James előre indul legszívesebben megfogtam volna a kezét, de nem abban a helyzetben voltunk. 
Egyre csak közeledett és közeledett a jelzés a trikorder szerint. Mikor végtére is megállt androidunk a raktár ajtó előtt és közölte hogy zárva van,erre eltettem a trikorderemet a hátsó zsebembe és rámosolyodtam félig. 
- Nem mondja doki!...  - Szimuláltam egy meglepődött arcot, azzal közelebb léptem az ajtóhoz és elkezdtem feszegetni. - Segítsen! - Ketten feszegettük immár, de csak nem akart az kinyílni.
- Az anyja! Miből van ez tritánból?!.. Hugins, segítene esetleg?! - Förmedtem az eddig csak minket bambuló férfire, majd engedtem hogy odalépjen a másikkal. 
Érdekes.. ők kinyitották. 
- Jó, elismerem... többet kéne kondiba járnom. - Jegyeztem meg. Felelősségteljesen indultam meg előre ez után. 
A kezemben egy pisztolyt szorongattam, úgy nézhettem ki mint egy Angol kémnő. James mellém lépett, szintén már tettre készen, így a dobozok közt előbb egyenesen, majd balra haladva léptem. 
James a doboz másik irányát közelítette meg e közben. Olyan csendesen haladtunk hogy még egy denevér-füllel rendelkező sem mondta volna meg hogy van valaki a teremben. 
"Ebbe a teremben akár egy repülőgép is elférne. " - Gondoltam magamban. - "Olyan mint egy hangár. " 
Megállapításomból egy asztal képe billentett ki. 
- Érdekes. - Szóltam félhangosan, majd megfogtam onnan egy sztandörd csillagflottaa karabélyt. - Derrel... Hé, James meg van a..! - Ekkor hangokat hallottam. Nagyon megijdetem, gyorsan elbújtam az egyik nagyobb doboz mögé. Selyetettem hogy Derrel vagy valamelyik társa lesz az.


 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Kedd, 2013-03-19, 20.47.53 | Üzenet # 10
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Levettem menet közben a katonai sapkámat és hátra-hátra néztem hogy a többiek le ne maradjanak. Nem volt kedvem beszélgetni, e helyett meglepően pozitívan álltam hozzá a dolgokhoz: csak el tudunk kapni egy volt csillagflotta tisztet. - gondoltam magamban.
Volt már százszor nehezebb dolgunk is, ezért merészeltem ilyet gondolni. Igaz, soha nem lehet tudni hogy mostanában mi megjósolható vagy épp mi nem.
Egyszer a kapitány beszélt valamit az idősíkokról, hogy mennyi létezik és hogy azok közül mennyi tartozik a mi felügyeletünk alá. Jobb ha inkább bele sem gondolok... eddig is csak egy idősíkot láttam az "1"-est, nincs szándékomban a többiről tudomást vennem ha nem muszáj. Azt hiszem teljesen összezavarna.

Menet közben Rone-ra néztem aki próbálta kerülni a pillantásomat.
Én a nőre néztem egy rövid mosollyal, majd odaléptem a raktárhelyiség ajtaja elé. A fa ajtó láthatóan be volt zárva, mert megpróbáltam azt kinyitni de nem ment.
- Egy nyitott raktárhelyiség egy dolog. - Kezdtem el. - De semminél nincs izgalmasabb mint egy zárt raktár helyiség. - Mosolyogva Ronera néztem, aztán odaléptem segíteni neki.
Tiszta erőmből próbáltam segíteni, valahogy kinyitni az ajtót de nem hogy nem sikerült, egész egyszerűen meg sem moccant.
Hátra léptem egyszerre Rone-al és bocsánatkérően néztem rá. Ilyenkor szeretnék kicsit "Data" lenni, aki képes volt állítólag megmozdítani nála négyszer nehezebb tárgyakat.... én nem.
Hugins és a másik bisztonságis kinyitotta amit bekönyvelhettünk szerencsének így elővettem a dupla revorverem és Rone után mentem.
Odabenn egy kellemesen fagyos raktár fogadott minket, több dobozzal mint amit el tudtam képzelni valaha is ilyen raktárakról.
Rone-ra néztem, majd a fejemmel a neki ellentétes irányba böktem és neki indultam.

Lassan léptem, bár én alapjáraton sem vagyok gyors.
Előbb az egyik majd a másik dobozt néztem, melyeken különféle feliratok voltak olvashatóak. Olyan csönd volt mint éjszaka... ekkor Rone szólt nekem de nem épp halkan hogy talált valamit.
Épp elindultam a nő felé, de hangokra lettem figyelmes. Éles, tisztán hallható beszélgetés volt.
Rögtön Derrel-re gondoltam, vagy valamelyik emberére ezért a doboz mögé vetettem a hátamat, remélve hogy a két bisztonsági tisztünk ugyan így tesz majd, és vártam.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Csütörtök, 2013-03-21, 19.54.23 | Üzenet # 11
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
A kórházban: 
Niko, Cliff és a két biztonsági tiszt ahogy beléptek látták a megannyi beteget, akik mindenhol feküdtek a helyhiány bekövetkezte miatt. 
A földön, az ágyakban, mindenhol ott voltak... Ahogyan nézték őket Cliff legelső érzése az volt hogy ez nem lehet véletlen, hogy Derrel kapitány vagy valamelyik embere csinált valamit ezen külvárosi részen.. és talán nem is tévedtek. 
Ugyanis mikor Niko benyitott az egyik orvoshoz hogy kérdezzen valamit ott doktor Clara Renzz ült, Derrel főorvosa. 
A nő felállt épp nyitotta volna a száját mikor megpillantotta Nikot és a csapatot. Épp az egyik beteg is benn ült... 
Niko már tüzelt volna, Renzz felállt, és kiugrott az ablakon (Földszintes épület). 

A raktárban:
Rone sejtelme beigazolódott: Derrel kapitány, az elsőtisztjével Jack Maxwellel lépett be a raktárba. 
A két férfi közül Maxwell sérültnek tűnt és bicegett... Derrel leült egy ládára és beszélni kezdett:
- Mondtam, nagyon jól mondtam hogy ne engedd a kísérletezést a dokinak, nem emlékszel Jack? Nem tudom hogy hogy vagy vele de nem akarok elsőtiszt nélkül maradni. - Szólt a férfi majd vett egy mély lélegzetet. 
Ekkor azonban Huginst ledöntött véletlen egy ládát.. Derrel fekete szemei elkerekedtek. Kompressziós fegyvert ragadott majd a doboz felé lőtt... 
Rone és a többiek pedig viszonozták a tüzet.... egyedül James fogta fel hogy ebből még gond is lehet hisz egy robbanó eszközökkel telített raktárban vanna
k. 

( Niko - Cliff - Rone - James - Szingularitás) 




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
NikoThrovson
Dátum: Péntek, 2013-03-22, 20.57.48 | Üzenet # 12
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
~ Mikor beléptünk a kapitány megjegyezte hogy fájdalom csillapító hiány van. 
Kicsit közelebb araszoltam hozzá egy fél lépéssel majd odasúgtam: 
- A kiáltásokat hallva eléggé. - Sóhajtottam. Nem tetszett ez, nagyon nem.. amúgy sem voltam épp valami nagy orvos látogató, ha tehettem kerültem az orvosokat már kiskorom óta. 
Amikor apám és anyám a Horiozn 6 bázisra költöztek velem, többször elfutottam az orvosok elől. 
Most viszont nem tehetettem meg hogy csak úgy otthagyom őket, a csapatomat, főleg a kapitányt. ~

~ Odabenn mindenhol sérültek feküdtek, még a földön is. 
De nem golyó vagy más által okozott nyílt sérülések, hanem lázasak voltak. A trikorderemet félig-meddig a zsebembe tartva néztem rá. 
Szerencse volt hogy senki nem vette észre, és hogy le volt halkítva. Rá-rá néztem, miközben már ránézésre tudtam hogy ez nem akármilyen vírus lehet. 
- Itt lehet valami trükk. - Suttogtam magam elé, és akkor olvastam le a trikorder adatokat is: 2802-es vírus, amit még itt nem is ismertek.. persze hogy minden egyes ember haldoklik.. 
- Kapitány. - Néztem a férfira idegesen. - Ezt nézze.. - Leálltam az egyik saroknál, és takarva a trikrdert megmutattam neki. 
- Látja amit én látok? - Kérdeztem halkan. Ő is látta természetesen, majd lassan egymásra néztünk. ~

~ A kívül állónak talán szerelmes párnak tűnhettünk de még csak a közelében sem voltunk ennek a valóságban. 
Idegesen eltettem a trikorderem majd kinyitottam az ajtót hogy beszélhessek a helyi főorvossal és segíthessek neki valamiben, vagy hogy talán kérdezhessünk tőle valamit.... ~

~ Kitéptem az ajtó kilincset szinte dühömben,anyámtól örököltem a hirtelen felhevülő természetemet is, erre Derrel főorvosát látom!
A nő rám nézett, én vissza őrá. Pillanatok telhettek el, de én elővettem a revorveremet és tüzeltem rá.. 
Már futottak volna hogy könnyebben eltalálhassam de ő kiugrott az ablakon. 
Az ablakhoz futottam, majd utána ugrottam gondolkodás nélkül...nem estem nagyot, de szoknyában elég kellemetlen volt a mutatvány.. Mikor leérkeztem vetődtem egyet majd felálltam. 
- ÁLLJON MEG! - Ordítottam utána miközben folyamatosan tüzeltem rá. ~




" I'm not affraid from the darkness"
 (HU)
 
CliffordSequoia
Dátum: Péntek, 2013-03-22, 21.19.13 | Üzenet # 13
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
A végtelen áldozat..

Egy pár pillanat múlva ,már be is léptünk  az orvosinak mondható szobában ahol még több sebesült,lőtt sebekkel  a másik oldalán pedig telis-tele volt fertőzött emberekkel..nagyon nem tetszett ez az egész,főleg mi után megvizsgálta  az első tisztem az egyik áldozatot és lerít róla,hogy  valami nincs rendjén amikor én megnéztem az eredményeket kiderült .. nem hiába van ennyi fertőzött ez csak ő lehet..az egyik akit üldözünk..a  szoba nem tűnt túl fejletnek ahol tartották őket,de  nem éreztem másnak a helyzetet..ez biztos hogy  csak annak az álnok személynek lehet a műve..kezdtem úgy érezni,hogy a  mi hibánk is  ha nem fogjuk őket el  mielőtt..ezért megpróbáltam rendezni a gondolataimat és amire megszólalhattam volna pár perc múlva,kissé furcsa tekintettel néztem az első tisztemre  aki egyre közelebb jött hozzám ,már lassan már   az intim szférámat súrolgatta  ezért megpróbáltam hátrább állni,mire valami ismerős alakot tekintettünk meg..ez csak ő lehetett..az üldözött..senki más nem lehetett..sajnos  a sors most sem volt mellettünk,így rögtön észre vett minket és elkezdett futni..természetesen az első tisztem-nek megmondtam hogy ne keltsen feltűnést de véletlenül sem  tartja be  a szabályokat mint ahogy szokta..sóhajtottam egy mélyet ,és  én is  elkezdtem futni kiugorva az ablakon pont az üldözött elé kerültem így  be volt kerítve  ...mivel minden fegyver altatón volt,szerencsére így le is lőhettem azon nyomban..

-Ezzel úgy  tűnik meg lennénk..

Mondtam ki a  szavaimat mi közben megpróbáltam,alrébb húzni  a le lőtt személyt az egyik kuka mögé hogy ne tűnjön fel és  rá néztem az első tisztemre..

-Ms.Throvson..hányszor mondtam meg magának hogy ne keltsen feltűnést?..úgy tűnik maga ehhez jobban ért ,mint a beépüléshez..

Kést sóhaj közben mondtam a nőnek majd alrébb toltam az ájultat.


 (HU)
 
Rone
Dátum: Csütörtök, 2013-03-28, 18.00.25 | Üzenet # 14
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban
Ahogyan ott álltam Clifford-ra gondoltam, hogy szólni kellene neki. 
Már épp a kezem a komm-omon is volt , amit a zsebembe rejtettem el ám ekkor a csendet Derrel hangja törte félbe... halkan beszéltek, de ha most nekikezdtem volna beszélni akármennyire halkan is.. áh, nem érte volna meg kockáztatni.
Jobban is tettem így utólag belegondolva hogy nem szólaltam meg, mert értékes információkkal láttak el a szemetek. 
Mondtam, nagyon jól mondtam hogy ne engedd a kísérletezést a dokinak, nem emlékszel Jack? "  - Szólalt meg Derrel. 
~ kísérletezés, mi fiúk? ~ Gondoltam magamban nyugodtan. ~ Ha ezt Cliff megtudja. ~ előttem volt Clifford teljesen bepörcent feje, mikor Hugins (!) ledöntött egy ládát. 
- A francba. - Suttogtam magam elé. 

Egész jól ment eddig az egész, miért kellett ennek a Huginsnak bénáznia, miért! 
Mindegy, most már hogy így lebuktunk... viszonyoztam a tüzet, de közben egész óvatosan lavíroztam a dobozok között hogy nehogy eltaláljanak. 
Megálltam az egyik nagyobb doboz mellett, és hulla nyugodtan, mintha nem is a front közepére kerültem volna levettem a magassarkúmat, és a harisnyámat, kontyba kötöttem ha lehet még erősebben összeszorítva a hajamat, hogy ne lógjon össze-vissza szemembe. Mindezt Marsi nyugodtsággal tettem, kimérten, precízen és gyorsan. Lehet egy másik idősíkba valami felbérelt gyilkoló gép vagyok, nah ki tudja elvégre bármi megeshet...
- Így már sokkal kényelmesebb.  - Motyogtam halkan. 
És miért is idegeskedtem volna? Tudtam hogy James meg a másik két béna biztonsági fedeznek, azért annyira rossz tisztnek nem tartottam őket egy részről, más részről meg eléggé el voltam barrikádozva, bújva a dobozok mögé. 
Leguggoltam, majd féloldalasan kitekintettem a doboz mögül, és viszonyoztam a tüzet a hátamról lekapott nagyobb pisztollyal. 
~ Ezt nektek. ~


 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Csütörtök, 2013-03-28, 21.33.16 | Üzenet # 15
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Hallottam hogy mit beszélnek miközben a doboz mögött álltam, és nem akartam hinni a fülemnek... vírus. És kísérleti vírus? Minek? 
Soha nem tudtam megérteni az embereket hogy miért olyan jó nekik az ha másokon tesztelhetnek vírusokat, vagy ha látják hogy mások szenvednek miattuk. Bár megvolt még akkoriban bennem a szubrutin, hogy engedélyezve legyen az erőszak magamban, eddig minden egyes alkalomkor sikerült levetkőznöm magamról eme negatívumot. Orvos vagyok. És az orvos feladata hogy ne ártson. Az eskü tételükkor mikor a régi Föld ideje volt, minden egyes levizsgázó orvosnak el kellett ezt mondania. És habár én nem vizsgáztam, hanem erre terveztek én is így vélekedtem. Soha nem is szegtem még meg ezt a törvényt magamban, talán a túlzott etikai szubrutinjaim miatt, talán a belső tartásom miatt. 
De ez a helyzet más volt. Akármennyire nem szerettem azt ha fegyvert kellett ragadnom most engem támadtak, és a társaimat. 
Minden ilyen alkalomkor volt bennem egy olyan hogy én nem vagyok fontos, csak ők, az emberek. Főleg Rone. Csodáltam Mis Avet hogy eddig mindig kivétel nélkül ő és a csapata összerakott, és hogy el tudta viselni a viszolygásomat saját magamhoz. 
Talán az iránta érzett csodálatból  fejlődött ki a barátságunk melyet egyesek néha túlértékeltek. - Nem értem miért. 

Kinéztem a doboz mögül és viszonoztam a tüzet miközben a hátam mögött valahol hallottam ahogyan Hugins nyökdécselve feláll. 
- Jól van? - Kérdeztem tőle hátra sem nézve, majd megint tüzeltem. Rone-ra néztem aki addigra már mezitláb volt. Összeráncoltam a homlokomat és félhangosan odasúgtam neki, még így is jól hallotta pedig a doboz-sor másik oldalán állt velem szemben:
- Hideg a kő! - Ő elmosolyodott majd megint tüzelt. Úgy ahogy én is... bár egy idő után éreztem hogy valami nagyon nincs rendben.. és sejtelmem igaz is volt..
- Ez egy fegyver raktár! Óvatosan a dobozokkal! - Kiáltottam hirtelen el magamat, majd folytattam. - Ha bármelyikbe is belelőnek 99.9 százalék hogy valamelyik lángra fog kapni, majd a hőmérséklet valamint az dobozok anyagi tartalma miatt a többi át fogja venni a tüzet előbb- vagy utóbb, aminek a végső konklúziója hogy fel fogunk robbanni! .. - Elnéztem mert tudtam hogy túloztam, majd megköszörültem a torkomat és vissza néztem Rone-ra.
- Szóval óvatosan!


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Péntek, 2013-03-29, 20.10.07 | Üzenet # 16
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
A kapitány és Niko egy kis beszélgetés után behúzták biztonságos zónába az épp lelőtt nőt. 
Jamest kellett volna odahívni hogy kitaláljon valami ellenszert a vírusra melyet Derrel emberei készítettek. 
A doktor épp megkapta az adást mikor a kezébe lőttek egy régebbi fegyverből. Derrel másik embere volt aki épp hátulról lépett be a raktárba. 
Rone azonban egy fordulattal lelőtte őt is, és Derrelt is meg az első tisztjét is. 
James meg volt sérülve; a doktor keze fekete véres volt (android vér), de miután bekötötte azonnal a kapitányékhoz indult.
 

( Clifford - Niko - James - Rone - Szingularitás) 




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
CliffordSequoia
Dátum: Péntek, 2013-03-29, 20.26.20 | Üzenet # 17
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
Talán a nap végére

Igen..talán a  nap végére elkapjuk  végre ,gondoltam magamban mi közben megpróbáltam kiszűrni a tricorderemmel azt hogy vajon hol lehet még a többi ember akit el kell kapnunk..sajnos nem tudtam túlságosan,leszűkíteni és  még mindig elég nagy területet,kellet bejárnunk ahhoz hogy át kutassuk őket..szerencsére volt egy jó első tisztem,és  jó tisztjeim..csak hirtelen úgy rámjött az egész napos talpon állás,hogy szinte  meglátszódhatott az arcomon..sóhajtottam egyet zavaratottságomban ,majd  gyorsan mergadtam  az altatóval le lőtt embert és egyszerre az elsőtisztemmel,beráncigáltuk hogy ne tűnjön fel senkinek sem..szerencsére  ,egyébként sem tűnt fel senkinek mivel egy,egyirányú úton történt ez az incidens  ,pluszban annak az egyik beugrójában..szerencsénk volt,de  akár fel is tűnhetett volna akárkinek ha  ott lettek  volna.. nem szerettem amikor az első tisztem,megpróbál hősködni és abból idő áthágás következik.. a be ráncigálás után,jeleztem a  hajónak hogy szedjék fel...

-Itt   a kapitány beszél..van egy  ájult fogjunk,vigyék fel a hajóra és további értesítés  nélkül zárják be  a cellába és ne válaszoljanak a kérdéseire..Clifford kiszáll..

Mondtam  a jelzőmbe,aztán  a  transzporter sugár után rá néztem az első tisztemre kissé idegesen talán,de  nem akartam leszúrni mivel egyszer már megtettem ezt ezért inkább nem tettem ezt újból.

-Haladnunk kell ha el akarjuk kapni mindegyiket..

Jegyeztem meg és  ezzel párhuzamosan ,el is indultam az utcára  feltűnés nélkül próbáltam minden egyes kis részletre figyelni mivel akárhol lehetnek..de szerencsére  a tricorderem ,állandó keresére volt beállítva így ha  egy kicsit is  a közelében voltunk akkor be jelzett ..biztos voltam benne hogy közel lehet,mivel soha nem járnak messze  egymástól..főleg ha  együtt dolgozznnak,és  tartják a kapcsolatot amiben biztos voltam majdnem teljesen..az utrcák,errefelé elhagyatottnak látszóttak teljesen ember nélkülinek,úgy tűnt hogy talán ez még az előnyünkre is vállhat ...csak arra tudtam -e  közben gondolni hogy Rone és James nem keveredtek bajba mert akkor nagyobb problémánk is  lesz az biztos..


 (HU)
 
NikoThrovson
Dátum: Péntek, 2013-03-29, 21.12.21 | Üzenet # 18
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
~ Teli találat érte a nőt, aki hang nélkül csuklott össze az altató fegyverem hatásától. 
Hosszasan néztem magam elé, majd vissza tettem a revorverem az övembe hátra, és a kapitányra néztem. ~
-Fladat teljesítve uram, bár a nő most biztos sokáig fogja nyomni az az ágyat. - Jegyeztem meg szárazon. ~

~Ahogy a kapitány végig nézett a nőn, majd rajtam tudtam hogy mire gondol, hogy mennyire nem tetszik neki hogy csak így lelőttem. ~
- Uram, altató volt benne.. és mégis mit tettem volna? Hagytam volna hogy elillanjon az ablakon? - Kérdeztem félig-meddig a bal sarkam élére állva de még így is elég kényelmetlen volt a magassarkúm. ~
~ Még ha nem is tetszik a módszerem, a nőt legalább elkaptuk. ~ Gondoltam magamban. Odaléptem Sequoia kapitány mellé, elég közel hozzá, majd végig hallgattam hogy nem így kellett volna, és hogy kevesebb feltűnéssel és csak bólogattam. Mindig csak bólogattam szavak nélkül még ha nem is értettem egyet vele. 
Abban ugyanis nem értettem egyet hogy ne hangoskodjak vagy hogy ne lövöldözzek ha valakit üldözünk vagy ha valakit le kell lőnünk. Miért ne? ~
Soha nem értettem ezt a gondolkodást. Elvégre beépültünk. És tökéletesen beépültünk. És mivel ő katonának álcázta magát azt is mondhatta volna hogy egy megszökött foglyot üldöz. ~

~Gondolataimból ránéztem és biccentettem.
A nő eltűnt, fel a hajóra és pedig vettem egy mély lélegzetet.
- Szerintem szólni kellene a dokinak az ellen vírus miatt. - Néztem rá. Egyszerre biccentettünk.
Elvégre ezek az emberek egy olyan vírussal voltak megfertőzve ami egyenlőre még nem is létezett, persze hogy nem találták az ellenszerét. ~
És mivel én voltam a biztonsági főnök kötelességemnek éreztem hogy szóljak a dokinak... épp egy kihalt utca részleten mentünk végig. Minden romos volt, én pedig kissé borús gondolataimban találtam magamat. ~
~ Az a bomba ami ide bezuhant alapos rombolást végzett.. szegény emberek.. ez egy vad világ. ~ Gondoltam magamban. ~ Nem vagyunk normálisak, hogy egymást irtottuk. A saját fajunkat.. csoda hogy a Vulkániak egyátalán szóba álltak velünk ezek után. ~
~Elővettem a zsebemből a kis arany nyíl-szerű díszkommunikátoromat, és beleszóltam nyugodt hangnemben:~
- Throvson Rone Avenek. Mi a helyzet maguknál? Mi most kaptunk el valakit..  Doki kérem jöjjön a kórházba és kezeljen pár embert akik valami jövő-vírussal vannak megfertőzve. Throvson kiszáll.  ~
~Miután lekapcsoltam a kommot azt vissza tettem a zsebembe és zsebre tett kézzel követtem némán a kapitányt. Vissza gondoltam arra hogy ebben az évben több parancsát tagadtam meg mint kellett volna...~
és ez kicsit rossz érzéssel töltött el. ~




" I'm not affraid from the darkness"
 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Péntek, 2013-03-29, 22.29.00 | Üzenet # 19
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Kezdett mulattatni ahogy Mis Ave mezitláb lövöldözik a rossz fiúkra.
A nő viszonyozta a mosolyomat.. én pedig hirtelen előugrottam a doboz mögül és lőttem aminek hatására Derrel végre ki lett ütve. Vagyis úgy tűnt hogy ki lett ütve. Hosszasan elnéztem a férfi felé aki padlót fogott, a nap a hátam mögött épp akkor bukkanhatott ki a felhők mögül mert a hátamra sütött.. de várjunk csak a légmozgás.. valaki benyitott...
Mikor megfordultam éreztem hogy régebbi töltet suhan át a kezemen. Áthatolt a mesterséges szöveteimen, éreztem ahogy a fém találkozik a kezemmel, majd ahogy áthatol rajta és még azt is hallottam ahogy a padlóra esik fémes hanggal.
Kiejtettem a kezemből a pisztolyt, a másikkal pedig a sérült tenyeremet támogatva fogtam azt meg. Rábambultam a sebemre amiből folyt patakokba a fekete vér miközben Rone kilőtte a támadókat.

Felnéztem a nőre, majd vonakodva odanyögtem egy:
- lenyűgöző. - Szóltam. Rá se néztem, de se a Hugins nem hatott volna most meg hogy meg van sérülve se más.
Nagyon nem bírtam a fájdalmat, talán nem is bírtam felfogni így csak álltam ott, néztem a saját kezemet, majd a következő pillanatban Rone akart felém nyúlni mire elhúztam magamat.
- Csak egy karcolás Mis Ave. Jól vagyok. - Műmosoly.
Félre léptem, bekötöttem a kezemet valami kötszerrel a táskámból előkapva. Ekkor hallottam meg Nikot, és a helyzetet.
Remegő kézzel nyomtam meg a komm-egységet amit a zsebemben tároltam.
- Máris indulok. - Lekapcsoltam az adást, eltettem a jelvényem, és hasogató fájdalommal a kezemben léptem előre. - A kórháznál leszek. Addig javaslom hogy transzponálja fel ezeket az embereket, a rakományt, na és saját magát is Mis Ave. - Tettem hozzá, és gyors iramban távoztam.
Nem szerettem volna ha Hugins előtt elemeznek ki. Jobbnak láttam máskorra hagyni a dolgot.


 (HU)
 
Rone
Dátum: Kedd, 2013-04-02, 21.53.37 | Üzenet # 20
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban
Ott álltam mezitláb de törve nem és elmosolyodtam a doktorra. 
A férfi döbbenten nézett rám, szinte majdnem olyan érzésem volt mintha gondolkodott volna valamin, ám a következő pillanatban még többen jöttek és még többen lövöldöztek rám és Jamesre valamint a csapatra. 
- Francba. - Motyogtam. Behúztam a nyakamat, nem akartam hogy valaki telibe kapjon, majd a jelvényem felé nyúltam de nem tudtam kivenni bénázás nélkül a zsebemből így inkább hagytam. 
Ki-ki kukucskáltam, és magamban megállapítottam hogy az egész olyan mint egy rossz bujócskázás közben. 
James persze figyelmeztetett nagyon tudományosan minket hogy ne lőjjünk a dobozokra, mert azok nagyon veszélyesek tele lehetnek lőszerrel. 
Hátra dőltem a pisztolyokat feltartva és mély hanggal dörmögni kezdtem: 
- Ne tüzeljetek a dobozokra mert baj lesz. James vagyok az andoriod és jók a megérzéseim. - Dörmögtem medve-szerűen, bár a következőkben ráébredtem hogy ez nem is olyan vicces. 
Lövöldöztem ezek mint a barmok mindenhogy. 
" Most mit csináljak.. körbe vagyok véve ennek már a fele sem tréfa. " - Gondoltam magamban. Ujból lenéztem a zsebem felé, magamban arra gondoltam hogy talán ha Clifféket hívnám és valahogy tudnám értesíteni őket.. de ez nem jött össze. 

Meghallottam ahogyan a doki felnyög, a kezét nézi ami fáj neki és szinte ömlik belőle a fekete kötő-anyag. 
" Na azt már nem fiúk!" - Kiáltottam fel magamban. - "Hogy tönkre tegyétek a művemet, akibe annyi plussz órát fektettem" - Dühös voltam mindezért, és még mielőtt teljesen tönkre vágták volna James-et lehajoltam és tüzeltem. 
Az volt az első hogy telibe kaptam az egyiket elől, majd ahogy lebuktam és váltottam a másiknak is vége lett. 
" Rone-style. " - Gondoltam Clifford vicceskedésére amiből mostanában egyre kevesebbet láttam sajnos, majd ahogyan kiegyenesedtem és félre hullott a szememből a hajam, a csípőmre tettem a kezemet egy gondolattal: 
- Ki kér még... - Aztán sóhajtottam, odaléptem az andoridhoz, és óvatosan megfogtam a kezét. Aggódtam a miatt hogy teljesen tönkre vágtak benne egy DIM-et. Ha tényleg megtették azt akkor elég nagy és kényes munka fog rám várni a hajón amit utál ez a doki-fiú én meg jobban hogy a szenvedését kell majd hallgatnom reggeltől-estig (Ha csak ki nem kapcsolom). 
Azonban most nem szenvedhetett sokáig mert Niko keresett minket. Bekötötte a kezét, majd biztosított hogy minden jól lesz, okés lesz.
Én ránéztem és fáradtan biccentettem. 
- Jó. De vigyázzon magára doki, nincs kedvem pussz órákba magát javítani már ne is haragudjon.. maga a legrosszabb beteg az ég szerelmére. - Tettem hozzá, megveregettem a vállát,  majd felsegítettem Huginst a földről és értesítettem a hajót hogy sugározzanak minket fel.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Csütörtök, 2013-04-04, 22.55.49 | Üzenet # 21
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Mikor James megérkezett a kapitány látta rajta hogy nincs túl jó formában, és hogy sérült a keze. Szerencsére azonban az be volt kötve így nem sokat lehetett belőle látni. A doktor megvizsgált a kórházba egy beteget, majd megállapította hogy egy jövőbeli vírussal fertőzték meg. Az ellenszer egyszerű volt számára, így hamarosan be is oltott vele valamennyi beteget, valamint hagyott maradék oltóanyagot a többieknek.
A csapat ezek után eltranszportált vissza a Beloinnisz után hogy folytathassák a küldetésüket megannyi relativitásban, idősíkban, és történelmi egységben.


(James - Cliff - Niko - Szingularitás)

Rone folytatása olvasható: "Uss Beloiannisz/transzporter szobák" c. topicban

MEGJEGYZÉS: Utolsó hszk ehhez a küldetéshez.




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Hétfő, 2013-04-08, 20.09.15 | Üzenet # 22
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Sétálás közben egész végig a kezemet néztem. 
Más esetben az aki nem ismert engem talán nyafogósnak gondolt volna, de én nem gondoltam magamat annak. Csupán.. kevés volt a küszöböm. Ellentétben másokkal nem bírtam még annyira sem a fájdalmat mint ők. Ilyenkor gondoltam az apámra, arra az emberre aki megtervezett engem:
Vajon miért volt jó neki hogy még jobban érzem a fájdalmat mint mások? - A választ soha nem tudtam meg, mert mindannyiszor megkérdeztem mindig csak azt kaptam válaszul amit nem értettem. 
Végigmentem ezen gondolatokkal a fejemben a macskaköves úton, lehetőleg szedve a lábamat. Hamarosan ott leszek - gondoltam magamban mikor megpillantottam a vörös hajú kapitányt és a szőke parancsnokot. 
Intettem nekik az útszakasz másik oldaláról, aztán átfutottam melléjük. Az eső már nem szakadt annyira csipán csepergett de kibírható volt, bár engem az sem zavart volna őszintén ha zuhog és ha mindenem vizes lett volna. Nem volt annyira hideg.

- Uram! - Mondtam miután a férfi elé láttam egy gyors ám kedves mosollyal az arcomon
. A szemem sarkából láttam Niko pillantását hogy a sérült kezemre néz, és már nyitotta is volna a száját kérdésekkel mikor ránéztem a nőre és megelőzve őt közöltem gyorsan az információkat miközben a nő szemeibe néztem. - Megelőzve a kérdését parancsnok, a raktárépületből jövök az önök kérdésére. Megtaláltuk Derrel kapitányt, és embereit. Tűzharcba keveredtünk, aminek ez lett a vége - Emeltem fel beszéd közben a bekötött kezemet. - de ne aggódjon, nem esett nagyobb bántódása senkinek. - Nikóról a kapitányra terelődött a tekintetem, majd folytattam a mondatomat. - Mis Ave épp az előbb transzportált fel a csapattal, és azokkal akiket elfogtunk. Önök miért hivattak ide? - Kérdeztem. Lehet kissé naív kérdés volt, de jogos. 
A kapitány beszélni kezdett, és én szavaiból azt vettem ki hogy a segítségemre lenne most szükség. Biccentettem a férfi felé. 
- Igenis kapitány. - Majd ezzel a röpke beleegyezéssel neki indultam a kórháznak. Út közben még megjegyeztem:
- Amint végzek felsugárzom. 

A bejutás viszonylag könnyű volt a hatalmas épületbe. 
A portánál ücsörgő idős ember beengedett mert a készültségre való tekintettel minden katonát beengedtek. Mikor beléptem csak arra lettem figyelmes hogy szinte mindenhol emberek fekszenek: a várótermekben, a folyosókon a kórtermekben.. elborzasztott a látvány. Ösztönösen segíteni akartam habár nem tudtam milyen vírussal vagy fertőzéssel lehet dolgom. Egy biztos volt: ez ragályos. Vagyis elég veszélyes. Meg kellett tehát azt is oldanom hogy valahogy elterjesszem az ellenszerét ennek a kórnak.
A laborhoz értem, ahol épp egy fiatal ápoló nő dolgozott.
- Szép jó napot... doktor Scartx vagyok a katonaságtól. - Mutatkoztam be hirtelen.
"Ennél jobbat keresve sem találtam volna álnévnek." - Gondoltam magamban a prototípusom megnevezésére gondolva. Zavaromban elmosolyodtam a fiatal gyönyörű nőre.
- De hívjon csak Jamesnek, kérem. Azért hivatott ide a katonaság mert értesültünk róla hogy mi a helyzet, és kritikális helyzetben mindig mi vagyunk a legjobb megoldás mint tudja. - Tettem hozzá. Reméltem hogy el is hiszi amit mondok neki, mert ha nem és nem engedi hogy használjam a labort bajban leszek. Szerencsém volt azonban.
Használhattam a labort.

Pár pillanattal később már az ellenvírusról beszélgettünk. 
Gyönyörű nő volt, és okos is és ha nem lettem volna az ami, ha nem készültem volna orvosi segédeszköznek valószínűleg engedtem volna az érzéseimnek ám ezt nem tehettem meg. Kötelesség, és csakis az ami miatt nem. Így oda adtam neki az ellenvírust, hogy terjessze el és megmutattam neki hogy hogyan lehet többet csinálni belőle majd elköszöntem és elmentem fájó szívvel. Nem könnyű amikor ilyen történik, de tudom minden alkalommal hogy ez a helyes. 
Mikor megint a mellék utcában voltam, ugyan ott ahol néhány órával ezelőtt találkoztam a kapitánnyal és a parancsnokkal a földre néztem. Talán megnyugodva ejthettem ki az intercommba a szavaim, talán nem. 
- Itt Benson. A betegek hamarosan jobban lesznek. Az ellenvírust elterjesztettem. Minden úgy lesz ahogy annak kell lennie... - Hátra pillantottam a vállam felett a kórházra majd vissza a kezemre. 
- Energiát!


 (HU)
 
CliffordSequoia
Dátum: Hétfő, 2013-04-08, 20.30.25 | Üzenet # 23
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
Megoldva..

Ahogy elkaptuk végre,akit kellet tudomásul vettem hogy  egy részét megoldottuk végre  annak ami egy puzzle az egészhez.A  puzzlet pedig nehéz kiegészíteni ha el veszik egy-egy darab belőle,de  szerencsére nem így történt..mivel pár percen belül,jelentették  a tiszteim akikre most büszke  voltam hogy sikeresen sikerült nekik is elkapni,az emberüket..ahogy ezt kimondtam,pár percig még utasítottam Niko-t hogy  menjen vissza előttem ,mivel ilyenkor szerettem minden küldetés lezárása előtt tenni egy-egy kört  a régi házak és  emberek között..ahogy végig sétáltam a megannyi ember között ,látszódott hogy megannyi gond és baj húzódik el rajtuk a háborúk miatt..úgy szerettem volna megmondani nekik,ami rájuk vár még de  nem tehettem ezt és tudtam hogy mi a következő dolog amiért harcolunk az pedig a jövő és  az ,amiért megéri egy igéretes  jövőt alkotni..ahogy végig sétáltam a házak között ,az emberek sorai közül fel-fel néztem  a házakra amik nem túl hatalmasak voltak,és  elég rozogák de  valahogy megfogott ez a korszak hiszen mindig is szerettem ezt a korszakot az egyik kedvenc,történelmi korszakom volt..de  még sem ,lepődtem meg azon  a nyomoron amit láttam,ugyan ez volt a  Föld  egyik legbrutálisabb szegénysége illetve válsága is,de  úgy éreztem hogy  ezeknek az embereknek van reményük a jövőt tekintően még ha talán harcba is kell majd menniük...lenyűgözött ,hogy  küzdenek egy jobb jövő kép felépítésért..örültem neki,hogy  egy percig át érezhettem azt amit talán érezhettek ott..örültem annak ,hogy  ilyen nagyszerű legénységem van ..akik  a küldetést ,megoldották sikeresen hiba mentesen..egy kissé viszont még mindig ideges voltam,az első tisztemre  aki megszegte  majd hogy nem az egyik irányelvet..aztán arra  gondoltam hogy,vajon Viol most fel kelt -e..épp amikor rá néztem egy mellettem álló kis gyerekre ,az jutott eszembe hogy mennyire is  szeretem a gyerekemet..azt aki  a legtöbbet jelent a számomra és  akinek megpróbálok mindent megadni..még ha talán ezt nehéz is  megcsinálni,ennyi műszak után illetve közben is..tovább sétáltam,majd befordultam egy utcán és  eszembe jutott,Rone egy  kisebb pub szerű helyről..ami hasonló képpen nézett ki ,még amikor  Földön voltunk..emlékeztem rá hogy  ő nem szerette túlságosan ,se  az  akkoriban haldokló Földet de   a pubokat sem..de  attól még tudtam hogy jól érezte magát,hiszen olyankor mindig hozzám bújt és  egy  csókot adott nekem ...de ahogy vissza néztem  a felhőkre,amik borúsan voltak az égen sóhajtottam egyet majd visszagondoltam rá hogy,már  soha nem fog velem úgy beszélni mint régen pedig én szerettem őt..kis gondolkodás után..még el mentem,egy  közelben lévő killátás  nézőbe  majd  ahogy meg tekintettem a kilátást,majd  készítettem pár fényképet  a gyűjteményembe amit mindig gyűjtöttem, a fotó gépbe szinte az egész életem benne volt..így  ,mindig gyűjtöttem a képeket..ahogy  lefotóztam  a killátást,ami talán apokaliptikusnak nézett ki és   a  karomon lévő rá erősített, kommunikátorba szóltam..

-Vigyenek fel..

Mondtam  a hajómnak majd  ahogy fel jöttem  a hajóra,arra gondoltam hogy  lehet kéne egy kis  nyugtatót kérnem  a dokitól..megint..


 (HU)
 
NikoThrovson
Dátum: Vasárnap, 2013-04-14, 17.15.09 | Üzenet # 24
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
~ Tudtam hogy meg fogjuk oldani a helyzetet, egy percig sem kételkedtem benne. 
A hely ahol álltunk, London most eléggé le volt bombázva de minden egyes alkalomkor amikor elkaptunk egy időszabotört eszem bejutatta hogy megéri.
Megéri ezt csinálnunk, nap mint nap kockáztatnunk az életünket másokért a múltért a mi jövőnkért. 
Azon gondolkodtam el hogy vajon az én szüleim ősei hol lehetnek? 
Ekkor James keveredett elénk, akinek láthatóan meg volt sérülve a keze bár nem látszódott véresnek vagy ilyesmi. ~
- Mondtam hogy vigyázzon. ~ Csuklott meg a hangom, majd kifújtam a levegőt. ~ Szerintem mutassa meg Rone-nak míg nem késő. ~ Ismertem a dokit tudtam hogy majdnem olyan nyűgös mint egy macska, de ő csak elhadarta hogy most mi lesz, majd elfutott. ~
- Maga tudja. Csak nehogy valami baja legyen.  ~ Vontam meg a vállamat...
Ahogy követtem a kapitányt, ahogy egyenesen előre léptem és felnéztem a folyamatosan kékülő égre arra gondoltam hogy ennél kiszámíthatóbb már nem lehetne a kapitány. ~

- Valahogy sejtettem hogy még akar egy kört tenni uram! ~ Szóltam oda neki egy mosollyal, hisz a kapitány szokása volt ez és én már úgy ismertem őt mint a rossz pénzt. Régóta dolgoztam ezekkel az emberekkel együtt; valaki háromezerből érkezett de volt olyan is mint én aki kettőezer nyolcázból jött... a lényeg ugyan az volt a végén: egy csapat vagyunk, titkos munkával.. mint régen az FBI.. de amikor ezt mondtam persze csak mosolyogtak rajtam. Pedig igaz volt mert még a saját apámnak se beszélhettem a dolgaimról. Ő mindig csak azt mondta hogy jól van, és ennyi. Anyu is kicsit furcsán reagált rám amikor mondani akartam volna talán egy kis fosztlányt is arról hogy mibe keveredtem ő csak annyit mondott hogy tudja.. vagy hogy gondolja. 
Megálltunk, a kapitány egy elszaladó gyerek felé nézett és láttam rajta hogy mosolyog. Majd ráütött a jelvényére és csak annyit szólt: energiát. Vettem egy mély lélegzetet és megállapítottam hogy az idő soha nem fog megállni. Egyszer majd mi is megöregszünk és meghalunk de az idő soha nem fog megállni. 
Soha.




" I'm not affraid from the darkness"
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Vasárnap, 2013-04-14, 17.20.55 | Üzenet # 25
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
= A "Relativitás" c. küldetés lezárva, folytatása hamarosan. =



A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Star Trek In Future-The future begins.... » - » Egyéb helyszínek » Föld/London
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Keresés: