Üdvözöllek Spectator | RSS
Regisztráció | Belépés
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
Oldal 1 / 212»
A fórum moderátora: Szingularitás 
Star Trek In Future-The future begins.... » - » Egyéb helyszínek » U.S.S. Venistar (Frank Inol hajója)
U.S.S. Venistar
Mozgató
Dátum: Péntek, 2013-03-22, 11.57.13 | Üzenet # 1
Mesélő-Háttér mozgató
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 328
Kitüntetések: 4
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
A hatás
(The impact)

..2802 ..

Egy sötét alak megy ,de nem áll meg..valami  a sötétben van..valami ami követi de  soha nem kapja el..csak megfigyeli..egy érzés ami meg magyarázhatatlan..

U.S.S. Venistar

Frank Inol hajó naplója:

A hajó nem rég,érkezett meg  a Raithon 4 re..úgy tűnik hogy  a kólónia,aki segélykérő adást adott le  nem válaszol ..le kell menni egy csapattal megnézni,sajnos  a lekérdezett adatok szerint idegen támadás volt az..valószínűleg azért nem válaszolnak ...muszáj lesz le mennünk..én és   az első tisztem Eve Hes,le megyünk megnézni hátha vannak túl élők mivel a szenzorok szerint vannak..hajónapló vége..

Segélykérő adás  2 órával később:

Itt Frank Inol kapitány beszél..sajnálom,de nem bírjuk tovább..ami ott lent folyik..azt hittem hogy  talán ,valami rosszabb de úgy tűnik hogy (megszakad az adás egy szakaszt átugrik a kép). Nem tudom lerázni őket..az aszterodiák közelében bújtak el..váratlanul ért minket is  a támadás..mielőbb kéne  segítség..minden lángokban áll és...(nagy ordítás hallatszik mintha,valaki bejött volna  a terembe ahol beszélt a  kapitány és  lekapcsolódott az adás)

-----------
-----------

1 nappal később a  U.S.S. Recon és  a U.S.S Sao Paulo-N,megérkezett  a segélykérő adást le adó hajóhoz.Úgy tűnt hogy  a hajón vannak életjelek de   a Venistar,szenzorai és   a legtöbb rendszere  nem igazán működő képes volt.A Recon és  a  Sao Paulo-N,közös  munkához láttak első sorban hogy megnézzék  a túl élőket  a  Venistaron,ezért át mentek egy csapattal köztük Andora is  ,akit eredetileg  a Recon-ra küldtek,hogy egyezzen meg az egyik Klingon helytartóval aki most a  Recon fedélzetén van  a megnemtámadási szerződésről,azért őt küldték oda  mert a  U.S.S. L'espoir és a USS Destryt-D volt  a legközelebb,a  szektorhoz de  a L'espoir-nak más küldetése volt és a  Destryt-nek is,így Andora-t,Alan Cromwell-t küldeték,hogy egyezzenek meg a Klingonnal.Mind-e közben  az idő hajó is  a U.S.S. Beloiannisz,is megérkezett arra az idő pontra teljesen titokban,ahová kellet hogy menjenek mivel egy olyanfajta  megugrás volt az idő continumban ami talán az Ultimate-k hibája is  lehetne... De senki sem számított a segélykérő adásra..és arra hogy ez nem  a Ultimate-k hibája...

Le transzportálás  után...

A hajó látszólag teljesen üres volt,pedig a  tricorderek szerint vannak életek ,sőt  a szenzorok is megerősítették  a hajókról ugyan ezt..a legtöbb szinten amíg csak be lehetett látni, sötét volt és  fénytelen..olyan volt mintha valami,vagy valaki egyfolytába  járna  körbe-körbe de senki sem volt ott látszólag...

Közben  a U.S.S. Beloiannisz,is követte  a koordinátákat ahonnan jött a segélykérő adás teljesen láthatatlanul mivel, a legnagyobb idő keveredési értékek onnan jöttek,de  akár lehetett volna  csak egy idővonal változás is  amit a kapitány meg is jegyzett az első kilépéskor..mivel  a kapitány nem akart kockáztatni  a feltűnést és  a többi legénységi tag sem, ezért James Bensont küldték le  a  hajó egyik el rejtett hátsó folyosójára ,ahol  a leérkező csapat pont háta mögé tudott lopakodni ..észrevétlenül..

Közben:U.S.S. Venistar egyik folyosóján közel a felderítő csapathoz...Nubet Throvson admirális magához tért ,aki nem túl jó formában volt ,vérzett  a feje és  nem sokra emlékezett  a támadásból mivel ő is  a hajó fedélzetén volt  a támadás idején..egyedül amire emlékszik hogy  ,volt egy komp ami a bolygó felszínéről érkezett és legalább 50-60 éves komp volt nem mutatott életjeleket így behozták a  kompot viszont utána  rá pár órával,elsötétült az a szint ahol volt egy megbeszélés miatt az admirális és  valaki leüthette..de szerencsére nem volt súlyos sérülése...




(ez hallatszik)


Sorrend:

James Benson-Lissan th'Zarath-Alan Cromwell-Anna Helstorm-Blake Munro-Damon Baird-Nubet Throvson


"Burn in hell"
"Ne csak nézz..olvass is!"
 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Péntek, 2013-03-22, 19.26.24 | Üzenet # 2
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Épp a gyengélkedőn voltam és Trimbrell hadnagy karsérülését ápoltam.
A hadnagy megint nem vigyázott, jellemző volt rá a felelőtlensége. Ha tudná hogy mennyire rosszul teszi hogy nem vigyáz magára...
De abba is hagytam az irigykedésem mivel készen volta. Hiába, a mai teknikával egy ilyen kis felületi sérülést könnyedén le lehet kezelni.
- Látja, készen van. - Mosolyodtam a férfira akinek legalább annyira ijedt volt az arca mint egy patkánynak egérfogó előtt. - Na, nem kell aggódnia. Nem lesz semmi maradandó károsodása, ez csak egy kisebb égési sérülés volt. - Közelebb hajoltam hozzá, majd hozzátettem:
- Várjon, lehet még van valami baj.. - A hadnagy erre megijedt és gúvadt szemekkel kérdezte : "Tényleg?"
Elnevettem magamat, aztán ráütöttem barátságosan a vállára.
- Dehogy is, semmi baja! Mehet hogy ha akar.. - Kis időbe telt mire abba tudtam hagyni a mosolygást. Szerettem olykor ugratni a betegeimet. Nem mindig csak néha. Úgy voltam vele nem árt egy kis jókedv.

Miután a hadnagy elment, én megfordultam és leültem az ágyra.
Úgy éreztem fáradt vagyok, de nem akartam aludni. Az alvás idő pocsékolás az én drága életemből. - Mindig ezt emlegettem fel, és öt év múlva mikor deaktiválnak majd, ugyanezt fogom felróni az alkotómnak akit apámként szeretek.
Ahogy dobolni kezdtem fütyürészve, majdhogynem a gondolataimba merülve az ágyon, a kapitány hangja szakított félbe.
A férfi arra két hogy nézzek le egy űrhajóra a Venistarra, 2802-ben de előbb induljak el a tárgyalóba..
Sejtettem hogy kellemetlen lesz, ezért egy fáradt sóhajjal nyögtem ki hogy értettem majd felálltam.
Legszivesebben még sokáig maradtam volna a gyengélkedőn csak magamban vagy esetleg valamelyik nővérrel...
Az eligazítás rövid volt és elég lényegre törő a tárgyalóban: derítsem ki hogy mi okozza az idő-gubancokat. Csak így hívtam ha volt valami gond.
- Uram, de én orvos vagyok nem beépülő ügynök! - Szóltam oda, lehet hiába. Vagyis biztos mert pillanatokkal később már a transzporter szobába voltam.

Nem szívesen hagytam el a Beloianniszt.
Főleg egy ilyen "kísértet-hajó" ügyében de kénytelen voltam. Ha valami parancs az parancs, és én szokás szerint mindent megtettem ha egy ember adta ki nekem.
A Venistar.. kellemetlen érzésem támadt mikor először megpillantottam egy lepukkant folyosórészt. Valami nem volt rendjén.. sötét volt, vagy ha volt is világítás az is csak néha-néha villant fel.
Ha lettek volna ösztöneim, vagy valami olyasmim talán azt mondtam volna: az ösztöneim azt sugallják hogy baj van. Nagy baj...
Előre indultam, lassan mindent megvizsgáltam a trikorderemmel. A folyosó végére érve pillantottam meg a csillagflotta csoportot. Még jó hogy gondoltam arra hogy 2802-es egyenruhát vettem fel. A csoport háta mögé értem, a hátsó zsebembe csúsztattam a trikorderemet, és lemaradva követtem őket. Nem vettek észre, de ha észre is vettek volna akkor sem lettem volna feltünő.. de nem vettek észre, jócskán le voltam maradva... nem akartam beivódni, még.. pedig annyiszor volt már alkalmam ilyet csinálni hogy még csak meg sem rezzentem volna. Eggyel több vagy kevesebb- úgy sem fogják számon venni.
Nem volt kiszámítható de az esetek 99.9 százalékában így van. Amikor először  épültem be valamilyen emberi - vagy nem emberi - csoportba még görcsbe állt a gyomrom.. akkor egy éves voltam, most öt.
Nagy különbség...

Természetesen nagy, de nem ivódtam be, követtem a sötétségben őket az árnyak közt meghúzódva valahogy kényelmesebben éreztem magamat, még.

...de ebben a hajóban akkor is volt valami, és a csoport által adott csalóka bizalom, vagy inkább támogatás nem segített abba hogy elfeledjem azt hogy itt gond lehet..
Nagyon tartottam attól hogy a gond nagyobb mint amire a kapitány vagy én számítottunk.. olyan volt mintha valaki folyton a nyakamban lett volna, szinte éreztem ahogy engem néz, majd elmegy mellettem...le voltam maradva jócskán a felderítő csapattól.. és a ténytől hogy nem volt senki mellettem vagy mögöttem csak idegesebbé váltam.
A kezemben időközben visszaszerzett trikorderrel léptem előre és figyeltem mindenre még a legkisebb szél lebbenésre... szerettem volna csak egy percig elfelejteni hogy mit éreztem, hogy olyan volt mintha egy láthatatlan alak mászkált volna el mellettem.. de nem tudtam.




Az üzenetet módosította JamesBenson - Péntek, 2013-03-22, 19.34.35
 (HU)
 
Andora
Dátum: Péntek, 2013-03-22, 21.28.13 | Üzenet # 3
USS L'espoir -Parancsnok/elsőtiszt
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 875
Kitüntetések: 6
Hírnév: 14
Helyzet: Nincs szolgálatban
Miután a Csillagflotta jelentette, hogy a USS Venistar bajba került nem messze tőlünk, felkértek, hogy csatlakozzak egy csapathoz, ami a túlélők után kutat, miközben a L'espoir
tovább indult, mert nekik más küldetésük volt.

A Venistar korábban egy segélykérő adást fogott a Raithon 4-ről, amikor odaérkeztek nem kaptak választ, így egy csapattal lesugároztak a bolygóra. De 2 óra múlva vészjelzést adtak le, amiben a kapitány jelezte, hogy nagy bajban vannak.

Tudtam, hogy emiatt a feladat miatt le kell mondanom vagy el kellesz halasztanom egy munkámat, amibe a USS Reconon kellett volna egy klingon helytartóval egyességet kötnöm, a meg nem tamadási szerződésről.

A szektorba a Reconon és a L'espoiron kívűl jelen volt a Sao Paulo és a Destryct-D.

A Venistart scennelve kiderült, hogy vannak életjelek, így bizakodhattunk. De kiderült, hogy a legtöbb rendszer viszont működésképtelen.

A Recon és a Sao Paulo legénységgel együtt alkottunk egy felderítő csapatot.

Miután a hajóra kerültünk nem fogadott minket szép látvány. A folyosórész ahova érkeztünk sötét volt és eléggé darabokba volt. Azért legalább nem volt teljsen sötét, mert a folyosó világítása néha felvillant. Minden teljesen kihalt volt, de a tricorder legalább jelzett életjeleket, amit a hajó szenzora is megerősített. Teljesen olyan volt mint egy kísértet hajó.
olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne, de közbe látszólag nem volt ott senki.

Elindultunk, hogy feltérképezzük a hajót.




"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."

"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."

"The average dog is a nicer person than the average person."

"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."


Az üzenetet módosította Andora - Péntek, 2013-03-22, 21.44.16
 (HU)
 
AlanCromwell
Dátum: Péntek, 2013-03-22, 22.46.54 | Üzenet # 4
Uss Beloiannisz Pszichológusa
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 92
Kitüntetések: 5
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
A Destryt a Venistar közelébe került, én pedig megint bedobtam az "elment az eszem" stílust, és kérdés nélkül átmentem egy kooperált csapattal. Ami csak azért fura mert alapvetően egy gyáva ember vagyok.. de úgy tűnik nem ezen a napon.
Vagy csak nem tudtam még hogy mire vállalkoztam- már megint. Apám biztos megöl vagy élve megöli Tucker kapitányt ha megtudja hogy csak úgy leengedett.. de.. olyan szempontból meg igaza van Tucker-nek hogy felnőtt, lassan a harminchoz közeledő ember vagyok, hagy döntsem már el hogy mit akarok én és hogy mit nem akarok én.
Frusztráló amikor az ember apja ilyen túlgondoskodó, igaz számomra csak a fater volt az igazi barát, más senkit nem érdekeltem soha.. kivéve talán azt a Vulkánit.. de az ördögbe is, az is becsapott...
Hamarosan a transzporter-dobogóhoz indultam, ilyesfajta gondolatokkal a fejemben. Ridegen odalöktem hogy:
- Transzportájjon már! - Majd dematerializálódtam és pár pillanaton belül a Venistar egyik elhagyatott, sötét, rideg-hideg, horror-filmbe beillő folyosóján találtam magamat.
Lehet pszichológus vagyok, de azért ennyi nyugtató Indiai teát még nem ittam meg hogy erre fel legyek készülve!

Hirtelen remegve léptem oda a csapathoz, majd sejtelmem sincs miért a legelső parancsnoki rangú Andóriai nőt szólítottam meg:
- Hello.. izé.. Alan Cromwell pszichológus vagyok... - Majd befogtam a szám és követtem őket. Mivel ez a Lissan Th'Zarath sem tűnt túl beszédesnek ezért jobbnak láttam befogni...nagyon is..
Aztán hirtelen jött a hülye érzés hogy valaki elment mellettem... olyan volt mintha lágyan még meg is érintették volna az ép karomat.
- Ez meg mi volt?! - Lissanra néztem. - Maga nem érezte?! Csak azt ne mondja hogy nem érezte! - Elcsuklott a hangom aztán követtem továbbra is a csapatot csak magamba folytattam a hisztit.. nem akartam pánikolni még, de nagyon meg voltam ijedve, legszívesebben kiugrottam volna, vissza a Destrytre olyan gyorsan ahogyan csak tudok. De mivel erre nem volt nagy lehetőségem szerencsétlenségemre folyamatosan a trikorderemet néztem. 
- L-látja mennyi életjel van mindenütt?! Hót zihe hogy élnek itt csak még azt nem tudom hogy hol lehetnek.. a fene hogy bujócskázunk! Ördögbe a bujócskával.. - Forgattam a szemeimet.


"Azt mondták csendes lesz.. azt mondták nem lesz veszélyes... tévedtek.. "

Az üzenetet módosította AlanCromwell - Péntek, 2013-03-22, 22.56.03
 (HU)
 
Anna
Dátum: Szombat, 2013-03-23, 20.17.38 | Üzenet # 5
Uss Sao Paulo kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 56
Kitüntetések: 0
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban
Hajónapló
2802 Március. 
A Uss Sao Paulo jelenleg a Semleges zóna felé tart. Hirtelen vettük észre hogy a Uss Venistar segítséget kér, és én habozás nélkül vállaltam hogy kivizsgálom az ügyüket. 
Szívesen segítek olyan hajóknak akiknek lehet, és nem szívesen hagyok cserben senkit. 
= Hajónapló vége =

Út közben beszéltem, majd a transzporter szobába érve az első tisztemhez fordultam: 
- Menjenek tovább a Semleges zóna felé parancsnok. Én egy csapattal lemegyek. Ne aggódjon. Vissza érünk vacsorára mikor önök is! - Biccentettem félig elmosolyodva, majd percekkel később megszólaltam:
- Energiát. - Eltranszponáltam egy csapattal, és nem sokára egy elég sötét, kevéssé megvilágított folyosó szakaszon találtam magamat. 
- Nem túlzottan bizalom gerjesztő. - Hegyeztem meg, majd előre indultam a csapat után akik nem messze álltak tőlünk. 
Közben elővettem az elem lámpámat és hátra néztem a biztonsági tisztjeimre. 
- Kapcsoljanak maguk is egy kis világítást. Nem biztonságos lámpa nélkül menni. - Jegyeztem meg. 
Megkapartam a torkomat, miközben arra gondoltam hogy a hajótól kiráz a hideg. A legénysége sehol sem volt, ami azt illeti egyetlen egy embert nem lehetett látni a folyosón a mieinken, és a többi hajóról érkezetteken kívül. 
- Érdekes. - Szóltam oda suttogva Yalton hadnagynak. - Tartsa nyitva a szemét hadnagy. Jobb mintha behunyt szemekkel ereszkednénk alá. - Igazság szerint ez egy idézet volt, de én gyakran használok idézeteket ha azok helyén valóak. 
Mikor odaértünk a más hajókról érkezett tisztekhez, megálltam, majd kihúztam magamat. 
- Anna Helstrom kapitány, Uss Sao Paulo. - Mutatkoztam be. - Szóval önök is fogták a segélykérő adást? .. Valami nincs rendjén ezen a hajóval. - Magyaráztam az egyik tisztnek, majd Lissan parancsnok felé fordultam. - Rendben, induljunk. Ne váljunk szét. Több szem többet lát. - Biccentettem, majd ezzel megfordultam és gyors léptekkel megindultam a csendes folyosón. 
Furcsa érzés kerengett körbe egész végig, így úgy szemlélődtem mintha minden egyes pillanatban kereszt tűzben állnánk. 
" Életjeleket fogok." - Szólt Yalton. Bólintottam hogy tudomásul veszem, majd Lissan mellé léptem. 
- Minden zugot-zeget át kell fésülnünk mindenképp.. és az egész hajónaplót is el szeretném olvasni. - Tartottam egy kis szünetet és a félelem legkisebb jelét is megpróbáltam elrejteni az arcomról, majd Munro kapitányra néztem. 
Akkor vettem észre hogy ő is a csapaton belül tartózkodik az egyik emberével. Munro kapitánnyal egyszer találkoztam a fegyverek tervezési konferenciáján.. emlékezetes pillanat volt..
- Kapitány, mi lenne ha maguk mennének hátul és az én embereim elől? Úgy jobban be lennénk biztosítva minden elől, már ha egyátalán van itt valami veszélyes. - Tettem hozzá, ezzel pedig a kezembe vettem a phazeremet. - Jobb félni mint megijedni mint mondani szokás.


 (HU)
 
BlakeMunro
Dátum: Vasárnap, 2013-03-24, 10.46.23 | Üzenet # 6
Flotta admirális
Csoport: Star Trek In Future tag
Üzenetek: 208
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
A U.S.S.Recon -t pár percre hagytuk el ,amit jól is tettünk ha felmentő csapat akartunk lenni...Helstorm kapitány meg pár embere  ,le sugaraztak  a Venistar-ra ..első látásra úgy tűnt hogy csak sötét van,viszont valamennyi rendszer magán kívül volt..hümmögtem egy sort,és  rá néztem Baird-re aki ugyanolyan arccal ált,mint szokása volt....na jó..szólaltam fel ,elég hangosan hogy mindenki értse,mi után Helstorm kapitány is  elmondta  a tervét..az én tervem majdnem ugyan ez de  egy kicsit más..Baird,Andora..maguk mennek hátul..én pedig meg keresem a hajó energia rezonátorát,hogy legyen energia és lássunk is valamit..ha van valami szólnak..már lassan suttogásba kezdtem át menni mert egyre jobban éreztem hogy valaki figyel minket..nagyon nem tetszett ez az egész nekem ,de volt már  rosszabb is..rá néztem a másik ,kapitányra  majd elordítottam magamat..mozgás..ha valaki valamit talált jelentse kommon rögtön...értették?..néztem körbe  a sok tiszten aztán elindultam... az egyik sötét folyosón ami legalább olyan sötét volt,mint a  nagyapám pincéje..amire már nem nagyon emlékszem..



Tükör Univerzum:

"First goddamn week of winter"
 (HU)
 
Baird
Dátum: Vasárnap, 2013-03-24, 10.57.12 | Üzenet # 7
U.S.S. Recon-Biztonsági főtiszt/Taktikai főtiszt
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 243
Kitüntetések: 6
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
A Klingonok meg a tárgyalás mi?..he...mondogattam magamban mi után ,a  nagy kapitányunk kijelentette hogy  a mi hajónkon lesz valamiféle "tárgyalás",ez nagyon szép és  jó is lett volna  ha  nem tudtam volna  hogy  a Recon egy hadihajó és nem egy tárgyalásra képes hajó..na..ki tudja,lehetséges hogy a  Klingonoknak ez barátságosabb..no mindegy,soha nem bíztam  a  Klingonokban ..főleg hogy több helyről is még mindig támadnak,tiszta röhejnek éreztem hogy velük kell leszerződtettnünk egy csomó papírt,amit el sem olvasnak..ez az Andora  nevű nőszemély,nem mondom elég jó bőr volt de sajnos  Genere  már az első pillanattól kezdve lecsapott rá...hű öregem,nem semmi az a  csaj..mármint Andora...biztos valami,gárdista  anyja  lehetett..súgtam oda Generének még  a nő megérkezés előtt,aztán nem sokkal utánna nagyon felpörgött a  cselekmény száll..hirtelen kaptunk vész adást ,és  a kapitány rögtön elindult mint valami jó csapatmunka  szerető ember..nem az..nem bántam hogy segítünk,de  nem értettem hogy  miért nem rendezzük le előbb  a Klingonokat....mondjuk vész prioritása  volt ,az adásnak szal jól tettük.. a kapitány,rögtön kiosztotta hogy ragadjak fegyvert,csak a  szokásos két kezes fegyveremet ,amin láncfűrész volt és mellé egy  fézer kézit vettem el,meg pár gránátot...hátha szükség lesz rá..meg persze  a  túl élő felszerelést,a  szokásos  suitomat meg még sorolhatnám,miket vettem fel.. a lényeg,az volt hogy  le mentünka  Venistarra ,és  nem tűnt valami barátságosnak..még jó hogy Generét nem hoztuk..biztos be fosot volna..soha nem szerette  a sötétet..nem úgy mintha én szeretném,de azért nem ijedek meg pár bohóctól a  sarokban,mondtam ezt a kapitánynak is  aki mogorván rám kiálltott hogy  rendeződjek és  menjek hátul Andorával..

-Okés..felőlem mehet...remélem hozott magával fegyvert szivi,mert elég egy  aki magára ugrik akármi is legyen itt aztán az isten sem szedi ki maga felől azt aki magára támadott!

Mondtam flegma hangsúllyal és  tovább mentem,persze  mindenki tudta  aki ismert hogy ezt csak barátságosan mondtam.


"Baird, what's the status on that APC? - [over radio] The status is that it sucks."
Katonai Rang

 (HU)
 
Nubet
Dátum: Vasárnap, 2013-03-24, 11.39.59 | Üzenet # 8
Titkos fegyverek bevetés korlátozója/hajó:Royal
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 3629
Kitüntetések: 77
Hírnév: 41
Helyzet: Nincs szolgálatban
A U.S.S. Venistar ...
épp hogy csak ,beszélni akartam volna  a  hajó kapitányával amikor  elájultam,nem tudtam honnan jött a támadás túl gyors volt és  kevés esély volt rá hogy  vissza tudtam volna pont abban a  pillanatban támadni is..
Mielőtt ide jöttem a Venistarra,Frank Inol megkért rá hogy tartsak  vele,mivel több  diplomáciai indok miatt is kellet hogy segítsek..ez a  bolygó ahonnan a  támadás jött,nem igazán mutatkozott ellenségesnek..
De úgy tűnt hogy intelligensek,mivel egy elég régi komp segítségével sikerült valahogy bejutniuk a  hajóra és   a legtöbb tisztet ,likvidálni vagy épp sérülést okozni neki..a  legtöbb szinten az energia is ki maradt,nem volt sehol sem  biztonságos úgy éreztem..sem nekem,sem a legénység többi tagjának sem..nagyon nehezen tudtam fel kellni a földről,mindenből kettőt láttam nem hiába hiszen egy elég méretes ütést kaptam a fejemre,ami valószínüleg  a koponyámat érte elég nagy súllyal..megpróbáltam magamhoz térni,de  nem épp szerettem volna megint áldozata lenni valami idegennek  vagy  annak a  valaminek amitől az eszméletemet elvesztettem ..
Ezért ,megpróbáltam erőt venni magamon feltápászkodni és  bemászni az egyik jefreis csőbe..nem akartam,pórul járni de nem is volt kedvemben áldozata lenni sem ,semmiféle lénynek így  megpróbáltam elbújni addig amíg hallom a lépteket amik egyre közelebbről jöttek ímmáron..
Még nyelni is  nehéz  volt ebben a szituáciuóban nem hogy levegőt venni,mivel mindkettő elég hangos dolog főleg ha valaki azt hallgatja  hogy honnan jöhet bármiféle hang is  ezért inkább megpróbáltam ,nagyon kis  levegő vételeket venni amig nem hangosak és  megpróbáltam rejtőzve maradni..
Az egész cső rendszer sötét volt,egy fény volt csak  amire tudtam koncentrálni az is  csak a cső rendszer végén lévő generátor volt..kék fénye volt,ugyan de  legalább egy  minimális  fényt adott amíg meg nem találom  a  kiutatt  innen, vagy épp nem találkozok út közben  pár túlélővel.


"Believe in Star Trek In Future "

Szinkron



https://twitter.com/airforcdirector



Jelenlegi Küldetés

Nyitó Videók

▉▉▉▉▉▉◤┳◥▉▉▉▉▉▉
▉▉▉▉▉◤┳┻┳◥▉▉▉▉▉
▉▉▉▉◤┳┻┳┻┳◥▉▉▉▉
▉▉▉◤┳━┳━┳━┳◥▉▉▉
 (HU)
 
Mozgató
Dátum: Vasárnap, 2013-03-24, 11.49.55 | Üzenet # 9
Mesélő-Háttér mozgató
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 328
Kitüntetések: 4
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
James Benson,tovább ment megpróbált az előtte lévő életjeleket mielőtt kikerülni szerencsére  egy holosugárzója is  volt amivel,bármilyen  formát,alakot fel tudott venni..szerencsére kapóra jött ezekben az órákban  mivel,épp  az Andora és Baird féle  hátulsó kereső csapatba ütközött bele..természetesen Alan ,kapójára jött hogy  egy sérült tisztnek álcázta magát de  megpróbált még így is   a háttérben maradni inkább,persze az egyik fő feladata  az volt hogy épüljön be  ezt kíválóan meg is tette..Throvson admirális -e  közben összetalálkozott Anna Helstorm csapatával,mivel ők voltak azok akik ki akarták nyitni  a cső rendszert ahol épp az admirális elbújt...hirtelen megint egy  furcsa hang kezdett el hallatszódni,de egy olyan hang volt ami hangosabb volt mindennél..mindenki hallotta  de  Blake Munro oldaláról jött a leghangosabban..és  egyre jobban csak  hangosabb lett  a zaj..Blake  megpróbált oda  menni megnézni a  hang forrását,úgy tűnt hogy egy panel volt csak  ami elromlott de  szinte egy árnyékot látott ami elsúhant  a háta  mögött..

Andora-Anna-Nubet-Alan-Baird-James - Blake


"Burn in hell"
"Ne csak nézz..olvass is!"
 (HU)
 
Andora
Dátum: Vasárnap, 2013-03-24, 16.54.22 | Üzenet # 10
USS L'espoir -Parancsnok/elsőtiszt
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 875
Kitüntetések: 6
Hírnév: 14
Helyzet: Nincs szolgálatban
Kiderült, hogy nem csak én éreztem furcsát a hajón. Alan hadnagy egyből meg is kérdezte, hogy nem érzek-e valami furcsát.
"De olyan érzésem van, mintha valaki figyelne minket."-válaszoltam.

Ekkor Anna kapitány odafordult hozzám, és szólt, hogy indulhatunk, és ne váljunk szét.

Nem sokkal később valaki jelezte, hogy életjeleket fog.

Anna ezután jelezte, hogy elszeretné majd olvasni a hajónaplót.
"Ez jó ötlet, lehet legalább valami ki is derül hogy mi történt a hajóval."-válaszoltam rá.

Ezután Blake kapitány szétosztotta a csapatot, én a sor végére kerültem Bairdel, a kapitány pedig elindult a rezonátor felé, hogy legyen legalább valami alapenergia.

Baird meg is kérdezte tőlem, hogy hoztam-e fegyvert, Hát így utána magamban gondoltam, hogy azért csak nem indulok el egy ilyen helyre valami alap fegyverzet nélkül.
"Igen, hoztam egy fézert"-válaszoltam neki. És a kezembe is vettem a biztonság kedvéért.

Ezután tovább indultunk.
Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha valaki nekem jött volna, de közbe nem volt ott senki.
Majd nem sokára egy nagyon éles hangra lettünk figyelmesek.
Blake kapitány elment megnézni. Mint kiderült csak egy panel lehetett, ami épp akkor romlott el, és annak volt ilyen hangja, de közbe egy árnyékot is láttunk keresztül suhanni.

"Mi a franc folyik itt?"-kérdeztem. "Teljesen olyan mintha a hajó egész legénységét megszállta volna valami, és ők futkosnának így."

"Jó van emberek, szerintem előszőr induljunk el a híd felé, hátha ott több mindent megtudunk."-szóltam a többieknek.






"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."

"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."

"The average dog is a nicer person than the average person."

"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."


Az üzenetet módosította Andora - Vasárnap, 2013-03-24, 16.55.08
 (HU)
 
Anna
Dátum: Kedd, 2013-03-26, 17.36.50 | Üzenet # 11
Uss Sao Paulo kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 56
Kitüntetések: 0
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban
Hiába mondtam hogy nem kellene szétválnunk Blake Munro mégis szétosztotta a csapatot. 
Nem értettem miért hallgatunk rá - talán azért mert ő egy katonai ember - de valahogy kezdett az az érzésem lenni hogy én a rossz utat kaptam. 
De nem volt gond, csak mentem előre. 
A szint ahol voltunk sötét volt, nem különben rideg és végig az az érzés motoszkált bennem hogy valaki néz. Természetesen ezen érzelmeket megpróbáltam eltüntetni az arcomról... mereven léptem előre a kezemben a rifle-mmel mikor az egyik jeffries-tube kivezetéshez érve fényt pillantottam meg.
Kézjelekkel mutattam Hooker-nek, az egyik szőke, kék szemű biztonságimnak hogy álljunk meg. Miután ezt megtettük leguggoltam, feltéptem a csövet és Throvson admirálist pillantottam meg. A férfi életben volt, sőt kimászott elém a csőből... nagy kő gurult le a szívemről hiszen jó barátomnak tekintettem őt.
- Jól van uram? - Kérdeztem a szemeibe nézve. - Azt hittük hogy már ön sem kerül meg.. - Kis szünet után folytattam. - Mi történt itt, hol van a legénység, a hajó kapitánya?- Komoly kérdésemre úgy tűnt máris érkezett volna a válasz...körbe néztem..   
Mindenhol sötét volt, de nem egyszerűen sötét mert még az elem lámpáink sem tudták elűzni a gondolatot hogy a sötétség rossz. 
Az ősi kultúrákban is ugyan ezt gondolták de az más volt. Ott a sötétség egyenlő is volt, olykor a békével vagy épp a gonoszsággal. 

Miközben megpróbáltam nem ezekre, és a hobbimra - a régészetre- gondolni a bekövetkezett csend másodpercnyi szünete alatt, történt valami. 
Nem véletlenül, hisz a hátunk mögül egy nagyon furcsa, nyekergő hangra lettünk figyelmesek. 
A hang olyannyira ijesztő volt hogy még Nancy Rickmore az egyik legjobb emberem lába is megremegett. 
A nőre néztem, a kezemben a rifle-mmel, nyugtatóan a kezemet a vállára tettem, és előre mentem. 
Természetesen Munro kapitány már előbb ott volt, pedig én sem voltam annyira félős de nem baj. Homokráncolva léptem előre mert addigra már a két csapat megint találkozott, és kiderült hogy csak egy rosszul működő fedélzeti panel okozta a hibát. 
- Hova tűnhetett a legénység? - Kérdeztem halkan. Lehet költői kérédés volt, mert senki nem válaszolt, bár szerintem nem én voltam az egyetlen aki kérdésekkel volt tele.
Leeresztettem a riflet, melynek végéből fénysugár világított majd Lissan-ra néztem. 
- Nem tudom mi folyik itt... de nem hiszek a démon-megszállásokban. - Válaszoltam az Andóriai nőnek komoly arccal.
- És mivel már az előbb is külön váltunk rendben. Lissan maga és a csapata induljon a hídra. Én és az enyémek megyünk a gyengélkedő felé. - Szóltam majd azzal a lendülettel meg is fordultam. 
"Ha valahol el akarsz bújni Anna válaszd a gyengélkedőt. Ott mindig jól el lehet bújni." - Derengett fel egy régi szép emlékem Josh-al...

Az admirálisra néztem, akit az egyik emberem vizsgálgatott Mr. Cromwellel együtt majd hozzátettem.
- Ha jól érzi magát uram, és nem bánja azt hiszem indulhatunk.. természetesen ha nincs más parancsa.


 (HU)
 
Nubet
Dátum: Kedd, 2013-03-26, 19.11.24 | Üzenet # 12
Titkos fegyverek bevetés korlátozója/hajó:Royal
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 3629
Kitüntetések: 77
Hírnév: 41
Helyzet: Nincs szolgálatban
~Szerencsésnek éreztem hogy Anna Helstorm-al találkoztam és  a csapatával nem pedig néhány,ellenséges csapattal vagy esetleg valami rosszabbal..ahogy nagy nehezen ki kecmeregtem a csőből, a  nő elé jutottam ki a csőből és  megtámasztottam magamat az egyik kezemmel mi közben köhögtem  a levegő hiány hatására és  rá néztem a nőre ~

-Még szerencse hogy jöttek kapitány...sajnos..nem sokat tudok..de azt tudom hogy   a Venistart megtámadták..nem tudom hogy kik,mert engem is le ütöttek ..de  valaki,vagy valami az egész energia hálózatot is  magával vitte  a pokolba  mivel nem csak ezen a szinten nincs energia..

~Megfordultam és  láttam hogy még páran erre  igyekeznek,így kifújtam magamat és  arra gondoltam hogy talán most szerencsém lesz  a kiúttal..~

-Ez eredeti küldetés az volt hogy  vizsgáljuk ki azt  a segélykérő adást ami a bolygó felszínéről jött..de   a kapitány nem igazán jött vissza csak egy  nagyon régi komp..Föderációs volt..de  réginek tűnt ..ezek után ,valószínüleg az  a komp hatással volt a  hajóra vagy épp valami..vagy valaki volt benne..igazából nem tudom pontosan..én is  elájultam,és nem rég tértem csak magamhoz..ajánlom hogy legyenek elővigyázatosak...főleg hogy  lépteket is hallotam..és nem csak  a magukét..úgy hiszem..


"Believe in Star Trek In Future "

Szinkron



https://twitter.com/airforcdirector



Jelenlegi Küldetés

Nyitó Videók

▉▉▉▉▉▉◤┳◥▉▉▉▉▉▉
▉▉▉▉▉◤┳┻┳◥▉▉▉▉▉
▉▉▉▉◤┳┻┳┻┳◥▉▉▉▉
▉▉▉◤┳━┳━┳━┳◥▉▉▉
 (HU)
 
AlanCromwell
Dátum: Csütörtök, 2013-03-28, 14.29.14 | Üzenet # 13
Uss Beloiannisz Pszichológusa
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 92
Kitüntetések: 5
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
- Nini, nem csak én őrültem akkor hát meg. - Válaszoltam a kék hölgynek miközben lemaradozva követtem a csapatot. Eléggé féltem, mivel soha nem voltam egy túl bátor ember most meg még sötét is volt, hangokat is hallottam. De lehet csak a paranojám miatt hallottam hangokat.. nah az új.. minden esetre a legrosszabb rémálmom volt egy olyan hely ami sötét, lepukkant, és bujócskázó emberekkel van tele. 
Reméltem hamarosan választ kapunk a kérdéseinkre mert nagyon szerettem volna már elpályázni.. ami azt illeti ha lehet azonnal, csak épp ezt nem tehettem meg abban a helyzetben. Elég hülyén nézett volna ki.. és apám mindig elvárja hogy azért legyek bátor, hogy ne hozzak szégyent a fejére. Oh, hányszor hallottam már..
A családom egyes ősei hogy milyenek voltak, hogy az egyikük egy csillaghajó kapitány volt és hogy mennyire erős és bátor. 
Bár, tudatában voltam annak hogy apám szemében már így is én vagyok a legbátrabb ember, azzal hogy annak idején túléltem a balesetem.. neki elég volt ennyi. És nekem is elég lett volna ennyi, ha nem lett volna meg bennem ez a hülyeség hogy néha bele akarom ütni az orromat mindenbe. 
Ekkor megálltunk, de őszintén szólva sejtelmem nem volt hogy minek. Anna Helstrom kapitány háta mögött ácsorogtunk, és mint kiderült megtaláltuk az admirálist.. legalább ennyi.
- Jobb mint a semmi. - Szóltam morcosan - akkor már csak ilyen bunkó tudok lenni sajnos, az arisztokratikusabb énemnek kell a kultúrális környezet és ez a hajó már régen nem volt az számomra -  Jól van uram? Mindenhol árnyékokat üldözünk, és kezdem úgy érezni magamat mint a szellemirtókban. - Szóltam sóhajtozva. 
Kezdtem már unni. Azt hittem már megnyugodtam, és hogy ennél rosszabb már nem is lesz mire hirtelen egy nagyon fura, éles hangot véltünk meghallani. 
- Jajj.. ne.. - Most meg ez! Ez aztán a szuper! - Gondoltam magamban miközben kimondtam a jajj ne-t. 

Félősen néztem hátra, inkább az egyik nagydarab biztonsági tiszt mögé léptem. Munro meg Helstrom úgy tűnt semmitől nem félnek, mert odamentek a hang forrásáról amiről kiderült hogy egy panel..
- Ez de béna! - Szólaltam meg idegesen, majd kiléptem a tömegből és az admirálisra néztem. - Már elnézést uram, de tényleg csak ennyit tud?.. - Lissan-ra pillantottam, majd a kapitányra, majd a másik kapitányra. - Van egy indiai módszer, persze pszichológiai. Amivel ki lehetne talán húzni Throvson admirálisból hogy mi az amire nem emlékszik és miért nem emlékszik rá.. persze nem kötelező a disznótor. - Forgattam a szemeimet. 
Őszintén szólva már nagyon elegem volt, szerettem volna hazamenni de nagyon-nagyon. 
- Amúgy mi is hallottunk elég sok léptet meg sejtettünk sok figyelő tekintetet csak azt nem értem honnan ugyanis látszólag senki sincs ezen az átkozott bárkán.. egyatlán a létfenntartó-rendszer még üzem képes?!


"Azt mondták csendes lesz.. azt mondták nem lesz veszélyes... tévedtek.. "
 (HU)
 
Baird
Dátum: Csütörtök, 2013-03-28, 17.01.53 | Üzenet # 14
U.S.S. Recon-Biztonsági főtiszt/Taktikai főtiszt
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 243
Kitüntetések: 6
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
A kapitány természetes módon nekem osztotta ki az első feladatot hogy ,menjek a parancsnokkal kutakodni..azzal a felkiáltással hogy hátha  találok valamit, a  vicces az egészben az volt hogy  amikor elindultam a nővel majdnem minden percben úgy éreztem hogy találtunk valamit,mivel teljesen kirázott a hideg a hejtől..nem is beszélve arról hogy  , a parancsnok hangjától majdnem befostam,de  szerencsére megnyugtatott az hogy legalább fegyót hozott,ja legalább meg tudja  magát védeni..ha már  itt vagyunk,és  nekünk kell ki kaparni a gesztenyét..
Tudja parancsnok..itt vagyok maga mellet ha  valami baja esne na én azt levadászom magának..számíthat rám..
Kacsintottam oda  a nőnek és  tovább iramodtam de sajnos  eléggé félve,bár  igazából nem is tudtam mitől félek hiszen ez volt a leggyengébb eddig amivel összefutottam a karrierem során..vicces mi?..


"Baird, what's the status on that APC? - [over radio] The status is that it sucks."
Katonai Rang

 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Csütörtök, 2013-03-28, 21.49.35 | Üzenet # 15
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Egy darabig még követtem őket, de mivel kezdtem elég feltűnő lenni megálltam egy másodpercre. Kezdett fájni a lábam - biztos megint egy kopás- és ráadásul elég sok lépés közeledett felém a sötétben pedig senki nem volt se mögöttem se előttem.
Az a szorongató érzésem volt hogy a hajó maga az ami átváltozott vagy átváltoztatta az embereket, pedig nem hittem se a gyerek mesékbe melyeket a gyerekek általában tűz körül este meséltek el, se a varázslatokba.
Megálltam, nekidőltem a falnak, behunytam a szememet és gondolkodtam.
Megállapítás egy: muszáj beérnem a csapatot hogy segíthessek valahogy
Megállapítás kettő: nem tudok alakot váltani. Android vagyok, nem alakváltó.
Megállapítás három: nagyon fáj a lábam.
Vég konklúzió: Muszáj lesz elindulnom, ha nem akarok itt megöregedni.

Előre indultam bekapcsoltam a holosugárzómat, és úgy állítottam be hogy egy a Venistar legénységtagjának tűnjek aki sérült...épp a lábán.
"Legalább a sántításom egyedi lesz." - Gondoltam magamban, majd lassan megközelítettem a csapatot akik háttal álltak nekem és Nubet Throvsont állták körbe. Kétség kívül ő volt az. Az arcfelismerő rendszerem még nem kopott meg..
Miután beértem őket azonnal nekidőltem a falnak. Ezernyi szempár meredt rám, én pedig vettem egy mély lélegzetet szimpadiasan, mintha tényleg olyan rosszul lennék mint aminek tűnök és miközben reméltem magamban hogy nem egy női alakot kapcsoltam felköhögtem.
- Huh... mi történt?! Engem csak úgy leütöttek, most ébredtem fel és.. nem tudok semmit.. - Nyögtem..
"Rone most kiröhögne ha látna de nagyon." - Gondoltam magamban. De a nevetgélést mely kitörőben volt belőlem sikeresen elnyomta, és gyorsan lenéztem a földre hogy ne kelljen ezeknek a neves embereknek az arcába nevetnem... pedig állítólag nekem jól megy a beépülés..
- Xavier James vagyok... alhadnagy... - Mutatkoztam be egyik kedvenc álnevemmel, majd Throvson admirálisra néztem aki tudtam hogy jelen volt a hajót ért katasztrófa közben.
- Öröm látni magát hogy jól van uram.. mi történt, maguk sem tudnak semmit? - Kérdeztem csillogó kék szemekkel (Azok legalább ugyan olyanok maradtak még a holo-kivetítőn is.)




Az üzenetet módosította JamesBenson - Csütörtök, 2013-03-28, 21.50.36
 (HU)
 
BlakeMunro
Dátum: Péntek, 2013-03-29, 16.32.45 | Üzenet # 16
Flotta admirális
Csoport: Star Trek In Future tag
Üzenetek: 208
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
A rezonátort ugyan nem találtam de  tovább indulva ,vettem észre hogy  eléggé meg fogyatkozott a legénység..szerencsére magammal hoztam a lángszóromat így ,nem volt baj a védelemmel mivel még pár fegyver nálam volt  szerencsére..ahogy tovább lépkedtem,óvatosan de  elég veszélyes volt a  környék tele  volt  minden le eső darabokkal és  néhány  össze -vissza  világító világítással ami átvilágította  a   szakállamat mi közben,előre mentem  a fegyveremet magam elé tartva  ..csak mozgást figyeltem meg itt-ott de nem ijedtem meg mert tudtam hogy senki sincs   a hajón ..ha meg van az pedig a  fegyveremmel fog találkozni amit nem fog megköszönni az is biztos..
Kisebb járás ,után megtaláltam a rezonátort egy  hatalmas terem közepén volt..már csak ez hiányzott..fel néztem a temérdek lépcsőre  amire fel kellet menni érte,de nem volt nagy választásom ...a padló meglehetősen csúszós volt,de  szerencsémre bakancsba  voltam mint mindig..a  katonai bakancsom csak úgy csikorgott a  temérdek  víz alatt amibe belesétáltam és elkezdtem feljebb menni ,mi közben próbáltam ügyelni a szint különbségre..ahogy beértem .. a rezonátor  ott volt a  helyén..nekem pedig be kellet kapcsolni..rögtön nyomtam is  egy adást a  többieknek..

Itt Blake.. megtaláltam a rezonátort..befogom kapcsolni..de  úgy néz ki hogy jó néhány  ,része hiányzik..Baird,Cromwell..maguk ide  jönnek megnézik..aztán ha megtudják szerelni akkor megszerelik..úgy tűnik ide  gépészi segítség kell..




Tükör Univerzum:

"First goddamn week of winter"
 (HU)
 
Mozgató
Dátum: Szombat, 2013-03-30, 13.24.38 | Üzenet # 17
Mesélő-Háttér mozgató
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 328
Kitüntetések: 4
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
Blake  megtalálta  a rezonátort,és  egy kis segítséggel sikerült energiát adni  a minimális rendszereknek..fény satöbbi..egy gond volt ezzel,amikor  Andora  és  Baird  vissza felé igyekeztek  a fények  a hajón egyszerre  kapcsoltak be  de  ugyan abban a percben láttak meg egy  cybernetikus idegent is  aki leütötte őket majd megint,csak  elsötétedett  a legtöbb szint..úgy tűnt valaki ,a  hajó gépházából kapcsolhatta  le  a teljes  energiát..még a rezonátor sem tudott ezen segíteni..ezért a fő generátort kellet megkeresniük..Blake  vissza ment  a csapathoz,de  Baird és Andora nem válaszoltak  a kommjelzésre..ők egy sötét helyen keltek ,fel   az ájulásból  kezük le volt fogva,és  a fegyverük pedig el volt kobozva...nem volt náluk semmi sem..úgy tűnt hogy  Andorának ismerős volt ez a  technika ..ez Borg volt..kétségtelenül..de  volt vele egy probléma ,úgy tűnt hogy valamiért teljesen másképp viselkedtek  a Borgok akik elkapták őket,úgy tűnt hogy  nem asszimiláltak hanem inkább elemeztek,és  különféle szerveket szedtek ki a  túl élőkből  akik melletük voltak..szív,agy,és sok vér ..különféle tartókban voltak..e közben,Helstorm kapitány és  Blake  kapitány megbeszélték a  teendőket..Blake  jelezte  a kapitánynak hogy nem tudja elérni a  tisztjét kommon..

Sorrend:Andora-Baird-Helstorm-Blake-James-Alan-Nubet[font=Impact][/font]


"Burn in hell"
"Ne csak nézz..olvass is!"
 (HU)
 
Andora
Dátum: Szombat, 2013-03-30, 15.36.54 | Üzenet # 18
USS L'espoir -Parancsnok/elsőtiszt
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 875
Kitüntetések: 6
Hírnév: 14
Helyzet: Nincs szolgálatban
Miután elindultunk a hídra pár emberrel, nem sokára érkezett egy bejövő hívás Munro kapitánytól, hogy sikerült megtalálni a rezonátort, de sérült volt néhány része, így segítséget kért Bairdtől és Cromwelltől.
Nem sokára az alrendszerek is elkezdtek működni, mint a világítás, de felocsúdni alig tudtam, mert hirtelen valaki leütött, még mielőtt elájultam, úgytünt mintha valami cybernetikus idegennel lenne dolgunk.

Nem mennyi idő telhetett el mire magunkhoz tértünk Bairddel, de azt egyből láttam, hogy a fények már megint nem működnek. A következő pillanatba mikor megpróbáltam volna feltápászkodni azt vettem észre, hogy valaki meg is kötözött, de nem hogy megkötözött, még a fegyveremet is elvette.

"Hadnagy ön jól van, nem esett nagy baja?"-kérdeztem a hadnagytól, aki tőlem nem messze volt, bár a sötét miatt nem sokat láttam belőle.

"Nekem valahonnan ismerős ez a technika, a Borg jutott eszembe egyből róla. Csak az a furcsa, hogy a Borgok asszimilálni szokták a legénységet, nem megkötözni, meg vizsgálgatni."-jeleztem a hadnagynak az észrevételemet. Mert láttam, hogy a tőle nem messze lévő embert is nem asszimilálták, hanem felnyitották a mellkasát, és kivették a szívét meg a tüdejét.

'Még jó, hogy nem asszimiláltak, nem szeretném Borg dolgozóként végezni, de azért nem szeretnék meghalni se.'-gondoltam magamba.




"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."

"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."

"The average dog is a nicer person than the average person."

"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."


Az üzenetet módosította Andora - Szombat, 2013-03-30, 15.37.32
 (HU)
 
Baird
Dátum: Szombat, 2013-03-30, 16.15.12 | Üzenet # 19
U.S.S. Recon-Biztonsági főtiszt/Taktikai főtiszt
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 243
Kitüntetések: 6
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
Munro,kapitány jelentette hogy   a rezonátort meg szerezte  na  én gondoltam magamban hogy végre  talán fel melegíthetem a  seggemet,és talán működni fog   a fűtés is..de  nem véletlenül sem,volt igazam inkább csak  benyaltam az egészet..mivel pár perc múlva az energia meg a villágítás is  ide-oda kezdett el  ingadozni olyan volt mind egy  rossz disco-ban..már kezdtem ,volna  azt mondani hogy ez is  csak azért van mert biztos   a kapitány nem fürdött ma  sem ,de amire kimondhattam volna no akkor mi történt?..mit is gondoltam volna..leütött valami ..vagy valaki,nem láttam szal bárki lehetett az akár  egy lény is lehetett volna..de  nem volt könnyű kirázni a fejemből,azt amikor felébredtem amit láttam..nagyon fasza volt..

-Nagyszerű..

Néztem rá  abelekre majd   Lissan-ra..

-Hé parancsnok...magának van fegyvere?..csak azért mert én fegyver hiányban szenvedek és  ahogy elnézem,hiányzik  a fegyverem ebben a helyzetben!

Mondtam szaporán ,és  próbáltam nem arra gondolni hogy én leszek a következő bél csavaró kétezer legújabb tagja..mivel felismertem a  Borg cuccosokat a körletbe..

-Azt hiszem hogy,most kellene  a nagy Andorián gárdista  eszkimó technikája hölgyem!

Már sikítottam oda  a nőnek,mivel az egyik borg közeledett felénk és elég undorító volt..vicces ..volt..főleg fegyvertelenül..kikötözve..


"Baird, what's the status on that APC? - [over radio] The status is that it sucks."
Katonai Rang

 (HU)
 
Anna
Dátum: Szombat, 2013-03-30, 16.42.21 | Üzenet # 20
Uss Sao Paulo kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 56
Kitüntetések: 0
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban
az admirális szerencsére teljesen jól volt, ám ekkor hirtelen egy másik, teljesen ismeretlen hangra ocsodtunk fel: egy szerencsétlen, megsérült fickóra. 
Odasántikált, és kérdezte hogy mi történt valamint örült hogy Throvson admirális jól van. Ő se emlékezett semmire ami kissé kezdett bosszantani. 
- Jól van.. kérem nyugodjon meg.. jobban lesz. - A vállára tettem óvatosan a kezemet, majd a szemeibe néztem. - Sajnálom hogy egyikük se emlékezik semmire. Sokat segített volna ha tudjuk hogy mivel harcolunk.. de.. nem baj. Majd kiderül minden a maga medrében folydogálva. - Szóltam komoly hanggal, aztán meghallottam Balke Munro üzenetét miszerint induljon oda hozzá Baird és Alan Cromwell, hogy segítsenek neki megjavítani a rezonátort.
Elgondolkodtam egy jó darabig, és nem tartottam értelmesnek a parancsot, így még mielőtt Baird elindult volna vagy Alannek lett volna pár szava a parancshoz, én azonnal lereagáltam felülírva az előzőt.
- Mr. Cromwell. Ha jól tudom maga orvos is nem csak pszichológus. - Néztem rá. A fiatal férfi megint csak szeretett volna valamit mondani, ám én folytattam. - Köszönjük Mr. Cromwell. Kérem lása el akkor a sérültet. Mr. Baird. Kérem maradjon itt. Én addig elmegyek segétkezni mr. Munronak. - Biccentettem Lissan felé. - Jól leszek. Induljanak. - Megfogtam a rifelm és az egyik biztonságisomnak intettem hogy jöjjön, majd elindultunk Blake felé. 
A férfi a felső résznél állt nem is tudom, lehetséges hogy a gépházban. Igaz, könnyű volt megtalálnom mivel nem messze volt tőlem, a folyosó végénél. Csak ennyire sötét ne lett volna.
- A sötétség lehet egyszerre a barátunk és az ellenségünk is. Ezt ne feledje el. - Mondtam a nőnek, majd benyitottunk. Csak a manuális karok működtek, így azok huzogatásával jutottunk be. Furcsa volt.
Mindenhol valami víz lehetett a talpunk alatt és a világítás ha lehet a sötétnél egy fokkal lentebb akkor az volt. Korom sötét.
Ahogyan lassan Munro mellé értünk, akinek elég koszos volt a szakálla, ránéztem.
- Jól van? Csak én vagyok. - Kérdeztem tőle a sötétben, majd ránéztem, belevilágítottam a fejébe. Elég strapáltnak tűnt bár én sem voltam valami pihentnek mondható.
Az egész hely kihatással volt rám, és még komorabb voltam. Emlékeztett arra a hajóra ahhol megtaláltam Josh-t a csapattal.. és arra a percben mikor megláttam hogy Borggá vált..
De most más dolgunk volt, nem értünk rá a régi emlékeimen malmozni, így félre toltam Munrot óvatosan és megnéztem a rezonátort. 
- Cromwell nem gépész és Baird sem. De én értek ezekhez.. valamennyire. - Szóltam. És egy pillanat mulva élt is a rezonátor bár elég furcsa helyzet állt elő..
Olyan volt mintha..
- Valami leszívja az enegriát. - Mondtam halkan. Aztán a következő percben teljesen elment az energia ellátás...
- A jel a gépházból jön. - Mondtam legugolva a trikorderemet nézve folyton. - Olyan mint egy zavaró jel.. de nem érzékelek életjeleket a gépházból.. lehet a trikorderekre is kihatással lesz. - Tettem hozzá furcsálkodva. 
Blake ekkor jelezte hogy nem kap jelzést Bairdtől. Felhúztam a szemöldököm majd kiegyenesedtem. 
- Lehet a zavaró jel. Gondoljunk a legjobbakra... azonban.. lehet más is. Mindent egybe kell vetnünk... ötlet kapitány? - Kérdeztem társamat.


 (HU)
 
BlakeMunro
Dátum: Vasárnap, 2013-03-31, 16.46.22 | Üzenet # 21
Flotta admirális
Csoport: Star Trek In Future tag
Üzenetek: 208
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
Baird  nem értett a  rezonátorhoz,de  nem is vártam el tőle  azt hittem valaki ért hozzá de helyette meg kaptam Helstorm ,kapitány segítségét amivel nem is volt bajom..tudta mi a dolga..és még readásul jól is nézett ki..rám nézett majd megkérdezte hogy jól vagyok -e,rögtön rá is vágtam.Jól köszönöm..remélem maga is kapitány..motyogtam és  a rezonátorra  néztem rá..úgy tűnik működik..mondtam de  akkora be is kapcsolt a rezonátor  de  úgy tűnt hogy pár perc alatt el is ment..nagyszerű..motyogtam magam elé..majd rögtön  a kommunikátoromra csaptam..Itt Blake...Baird,Lissan hallanak?...itt Blake..szólaljanak meg m ár meg végre!..ordítottam el magamat de  nem válaszoltam..a  francba..motyogtam magam elé majd  követtem  Helstorm kapitányt hogy találkozzunk a többiekkel..ahogy beértük egymást ,megint sötét lett..nagyszerű..mondtam megjegyezve majd rá néztem  a többiekre..az egyik emberek eltűnt és  az a   Lissan is eltűnt lehet hogy K.O.-k..tudják nem bízok meg  ,abban hogy üres   a hajó..nagyon nem..mondtam és  előre tartottam a fegyveremet..



Tükör Univerzum:

"First goddamn week of winter"
 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Kedd, 2013-04-02, 22.45.38 | Üzenet # 22
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
A folyosó sötétjében pillantottam az akadozó lámpák fényében a csapat emberre-humanoidra akik nem tettek semmit azon felül hogy engem néztek idegesen. Természetesen kis idő- talán kis hatás szünet után valakit már küldtek volna ellátni a "sebeimet". 
Ránéztem a felém közeledő emberre aki már alapjáraton kedvesen mosolygott rám, és arra gondoltam hogy mennyivel másabban viselkednek az emberek egy emberrel és egy géppel. Nem szívesen vallottam be, még magamnak sem de látható-észrevehető volt. 
Sokkal kedvesebben jöttek oda hozzám segíteni a feltételezett sérüléseimen, sokkal elnézőbbek voltak mint amikor Mis Ave javított. Hát igen, nem lepődtem meg. 
És mivel elég rossz színész voltam ezért rossz kedvű lettem ettől az érzelemtől, de mindenki más betudhatta annak hogy amúgy is rossz kedvem van a tudatlanságom miatt, hogy nem tudom hogy mi történt itt. 
És valóban. A történelem csak a nagy eseményeket jegyzi meg. Ezt miért nem? Mi történhetett ezen a hajón, ebben az idősíkban? 
A kérdések halma egyre több és több lett mikor már az a tiszt elég közel lépett hozzám. Nem aggódtam a miatt hogy lebukok az álcámmal. Egy kicsit sem. 
Ez nem volt más mint egy álca, egy olyan tökéletes álca amit ezek a régi tricorderek nem tudtak lekövetni. 

Az elmélkedésemből azonban dob-szólóként ébresztett fel Munro kapitány hangja. 
Blake Munro.. keresés... a férfi aki katonásan viselkedik és néha merevebb mint egy Vulkáni.. rémlett valami. Mintha régebben olvastam volna valamit róla.. még amikor egy éves voltam.. nagyon régen. 
Hallgattam amint valami rezonátorról beszél..és ekkor ment el Helstrom kapitány is. Azt gondoltam akkor hogy csak egy rezonátor hiba lehetett a probléma okozója, de mint kiderült valami más, valami egészen más volt. 
Nem mintha tudtam ezt volna.. nyomasztott a helyzet hogy nem tudok semmit. Úgy indult hogy csak beépülős küldetés lesz, arról nem volt szó hogy veszélyes lesz. És féltettem az életemet, igen. Tisztában voltam a lehetőségeimmel, a tulajdonságaimmal, tudtam hogyha valami bajom esik és kockáztatom azzal a lebukásom akkor senki, senki az ég világon nem fog majd tudni nekem segíteni. Ezért okosnak kell lennem, és nem különben óvatosnak. - Miután ezt megállapítottam, és a tiszt ellátta az állítólagos sebemet ami miatt sántikáltam, bár a valódi okát ha akarta volna sem találja hirtelen teljesen elment a maradék világítás is ami volt. 
Tágra nyílt szemekkel néztem, idegesen körbe. Mikor jó jel ha csak úgy elmegy a fény? 
És ahogy körbe tekintettem, észre vettem egy lényt a sötétben. Olyan volt mintha csak képzeltem volna, kibernetikusnak tűnt, de ahogyan jött el is tűnt a másodperc töredéke alatt. 
És mikor körbe néztünk, és feleszméltünk a csapatból már ketten hiányoztak. 
- Admirális. Úgy hiszem, ha átállítom a trikordert talán meg tudjuk állapítani az életjelüket, meg tudjuk matematikailag határozni hogy mely koordinátákon vannak. - Fejtettem ki röviden, Egyesek szerint ezt biztosan nem kellett volna, beleszólni az idő természetes menetébe, de tekintve a helyzetet, és azt hogy a jelen levő egy kapitányok sem említették meg ezt az incidenst a naplójukba, így ezt új eseményláncolatnak könyveltem be. És ha ez ténylegesen az volt, az eőírás megengedi az enyhe beavatkozást... mi lehetne ennél enyhébb?


 (HU)
 
AlanCromwell
Dátum: Csütörtök, 2013-04-04, 19.00.09 | Üzenet # 23
Uss Beloiannisz Pszichológusa
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 92
Kitüntetések: 5
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
Olyan vicces volt hogy Munro azt hiszi hogy lámpa szerelő is vagyok...komolyan azt hittem hogy bolondozik, vagy hogy Április elseje volt mert nem elég hogy nagy meg voltam ijedve a fénytelenségektől, meg attól hogy úgy éreztem folyton hogy valaki néz minket még azt is kérték hogy induljak segíteni.
- Nem baj hogy nem értek semmi gépészeti kérdéshez, mi? - Kérdeztem rekedtes hanggal az intercommomat megérintve. Helstrom flegma pillantásával találkoztam ezt követően, aki még mindig nem adott normális választ a pszchológiai Indiai gyógykezeléses kérdésemre.
Csendesen sóhajtottam egyet, majd úgy határoztam nagy unalmamba hogy inkább megnézem mit tehetek a sérült tisztért.
- Nah jó döntsék el mi a hézag, én addig inkább tennék valami közhasznút is ha nem baj. - Vetettem oda gúnyosan, majd megállapítottam magamban hogy pszichológus vagyok nem jótékonykodási intézmény de mindegy.
Miután odaléptem a két lépésnyi táv messzeségben levő sérülthez vettettem egy lesujtó pillantást.
- Minden ember tök hülye itt... - Jegyeztem meg kezdésnek, majd folytattam. - Van valami neve is fiam, vagy a kisújjamból szopjam ki? - Kérdeztem nagyon lesujtólag a sötétben vakoskodva akár egy denevér...
Ő elmondta hogy valami Xavier.
- Nagyon jó. Ennél bonyolultabb neve nem is lehetne.. Xavier.. én meg Alan vagyok és nem különben pszichológus nem orvos. Jó mi? És most itt ragadtam egy nagy csapat balfácánnal akik nem tudnak semmit, beleértve magamat mert én sem tudok semmit. - leszkenneltem, majd a táskámból előkaptam valami kötszert - jobb hijján - és bekötöttem a sebét.
- Nagyon jó. - Megfordultam egy undorodó fejjel. - És most valaki mondhatna esetleg valami olyat hogy Alan Cromwell milyen ügyes, milyen okos, milyen szé... - Ekkor elment a világítás.
- MOST MI VAN?!

Teljesen bepánikoltam, nem tudtam semmit, nem láttam senkit és úgy éreztem hogy nagy a gáz, nagyon nagy a gáz. A falnak dőltem, leguggoltam, szinte összegömbölyödtem arra a pár percre mikor láttam valamit vagy valakit hogy lesuhant közvetlenül előttem.
Megremegtem a félelembe mely körbe ölelt és nem tudtam uralkodni magamon. Hiába jutottak eszembe apám nyugtató szavai a sötétségről, hiába próbáltam kiverni a fejemből a rémálmaim nem tudtam és egyszerűen csak mikor vissza kapcsolt a lámpa akkor is ott remegtem, összegömbölyödve mint egy kismacska.
Mikor aztán vissza kapcsolt a világítás, végre-valahára felálltam de a tagjaim még mindig remegtek.
- Mi.. mi folyik itt... hol.. hol vannak a többiek.. - Hebegtem habogtam, majd izgalmamban megérintettem az intercommomat hogy hívjam esetleg Munrot vagy Helstromot.
- Ha-hahó, Helstrom kapitány.. Munro kapitány.. hahó... HAHÓ! - De.. de snki nem válaszolt. - Most mi lesz.. most mi lesz....


"Azt mondták csendes lesz.. azt mondták nem lesz veszélyes... tévedtek.. "
 (HU)
 
Nubet
Dátum: Csütörtök, 2013-04-04, 19.23.31 | Üzenet # 24
Titkos fegyverek bevetés korlátozója/hajó:Royal
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 3629
Kitüntetések: 77
Hírnév: 41
Helyzet: Nincs szolgálatban
~Ahogy nagy nehezen ki kászálódtam a csőből,úgy látszódott hogy  senkis em tudja  mi folyhat itt..ami azt illeti én sem ,tudtam ..csak azt tudtam,ami itt történt rá néztem Helstorm kapitányra  majd  a többi beérkező tisztre..és amire megszólalhattam volna,hogy  mindenre emlékszem csak  elájultam..de  amire ezt kimondhattam volna  Blake  Munro kapitány szólalt meg  aki a Recn  kapitánya volt..úgy tűnt,hogy  egy rezonátort megtaláltak,de  kellet neki pár tiszt is hogy beindítsa hogy üzemképes legyen..természetesen,nem ment ez oylan könnyen mint ahogy hallatszódott,Helstorm kapitány is  elment inkább segíteni  a  rezonátor ügyében ezért  Alan Cromwell ,is követte  a nőt bár egyik sem volt gépész..bele értve  Baird tisztet is,aki interkommon üzent Helstorm kapitánynak is ,és  Blake kapitánynak is...ezt leginkább,csak  hallásból tudtam meg mivel rá kérdeztem az épp,elmenő Cromwelltől is..elég bunkón szólalva meg ,közölte velem a helyzetet de úgy tűnt hogy jobb dolga is akadt  mint az hogy informáljon engem..pár percnek sem kellet eltelnie ugyan de  az energia,beindításakor rögtön el is ment az egész energia  a rezonátorból,és  több részen is  azon   a szinten ahol álltam elment a villágítás és,több áramkkör is felrobbanhatott ebben az időben mi közben lekapcsoltak a fények..egy kis ideig sötétben voltam..teljes sötétben,de  ahogy ott álltam a sötétben arra tudtam gondolni hogy  pont ugyan ez történt mielőtt le ütöttek engem...úgy tűnt,mintha valami vagy kontrollizálni tudta volna a teljes energia  ellátást vagy épp,leszívta volna.. csak a  tricorderemmel tudtam,villágítani amit még Helstorm embereitől kaptam..úgy tűnt a  villágításnak teljesen kisült.. ..persze fegyvert ,nem kaptam pedig kellet volna  ..ahogy  viszont,lépteket hallotam meg rögtön arra figyeltem rá már reflexből is talán de úgy tűnt hogy ez csak a csapat többi része  akika rezonátort szerelkték ,meg ahogy megláttam Helstorm -ot rögtön tudtam hogy ők  azok..kis vártán,Blake is megérkezett és  Alan is  valahol kóválygott..úgy tűnt hogy mind meg vagyunk..majd  Blake-hez fordultam és rögtön rá kérdeztem ,amire  egyből a választ is  adta a  kapitány..~

-Blake kapitány..hol vannak a tisztjei?

~Kérdeztem rá,mi közben Blake  már ordibálni kezdett utánnuk az interkommján keresztül de úgy tűnt hogy nem volt válasz..sőt még jelzés sem..rá néztem  a kóválygó,Cromwell-re majd  ,gyorsan  kiemeltem a sötétből ..amikor megfogtam a férfi,vállát barátságosan ..a  férfi teljesen,ki volt akadva rajta.,.muszáj volt ezek után rá szólnom..~

-Bocsásson meg hadnagy..de  ha nem képes lenyugodni,akkor kénytelen leszek magát  kezelni...

~Mondtam mi közben ,megráncigáltam hogy  térjen magához ~

-Hadnagy..ez egy éles szituáció ideje lenne ,ha magához térne..

~Feleltem a férfinek,majd  a  sérült tiszthez fordultam akit el kellet volna látni,állítólag az a  tiszt itt szolgált bár soha nem láttam..érdekes volt..de nem kizárható tényező..~

-Lássa el a  sebesültet..

~Mondtam  Cromwell-nek majd  kezelésbe vettem a szituációt,rá néztem a két kapitányra majd bele kezdtem~

-Nem Helstorm kapitány..mindenre emlékszek..csak épp elájultam..mint mondtam,egy komp volt aza mi bedokkolt a  hajóra  ..valószínüleg azon lehettek,idegen behatolók vagy rosszabb..Blake kapitány ha nem találja az embereit,akkor viszont meg kelle keresnünk őket..és  át kutatni a hajót..ajánlom hogy  mielőbb keressük meg őket mert ha nem kezdünk el mozogni,akár több ember életébe is kerülhet..én még nem írtam le  ezt a legénységet sem...

~Mutattam,a  hajó hajótáblájára  ami "U.S.S.Venistar"-feliratra  majd  folytattam a parancsok kiosztását ~

-Mivel én vagyok jelenleg a legnagyobb rangú személy itt én adok parancsot..remélem mindenki érti a helyzet  súlyosságát..Helstorm kapitány maga és Cromwell és  a sérült mennek, az alsó szintekre..én és  Blake ..megyünk , a felső szintekre..muszáj  meg találnunk őket állandó,kommunikációs  sávot kérek egymás közt és ne veszítsük el szem elől egymást..értette mindenki?..akkor  találjuk meg hogy mi  az ördög folyhat itt..


"Believe in Star Trek In Future "

Szinkron



https://twitter.com/airforcdirector



Jelenlegi Küldetés

Nyitó Videók

▉▉▉▉▉▉◤┳◥▉▉▉▉▉▉
▉▉▉▉▉◤┳┻┳◥▉▉▉▉▉
▉▉▉▉◤┳┻┳┻┳◥▉▉▉▉
▉▉▉◤┳━┳━┳━┳◥▉▉▉
 (HU)
 
Mozgató
Dátum: Csütörtök, 2013-04-04, 19.41.01 | Üzenet # 25
Mesélő-Háttér mozgató
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 328
Kitüntetések: 4
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nubet Throvson admirális  kiosztotta  a parancsokat,úgy tűnt hogy  mindenki megértette   a parancsokat még ha  talán egyesek nem is értettek vele  kapcsolatban egyet akkor is ,parancsot kaptak..és  ha általában egy admirálistól kap valaki parancsot azt teljesíteni is kell,úgy ahogy  a kötelességeket is...
Ahogy elindultak, a folyosókon..úgy tűnt hogy Blake és  Nubet,hirtelen valami furcsát találtak úgy tűnt hogy valamiféle idegen tecnológia lehetett ami teljesen rá ette  magát a  hajó falára..úgy tűnt hogy  ,valamiféle  ismerős  technológia volt az ..Nubet felismerte  ..kizárólag csak Borg technológia lehetett az semmi más...e közben,pedig   Helstorm ,Alan és   a "sérült tiszt",elindultak az alsó szintekre..az alsó szintek,végig sötétek voltak..annyira  sötét volt azon szinteken minden hogy alig lehetett egymást is látni ..ekkor hirtelen..Alan úgy érezte  hogy  ,valaki a háta mögött van amikor megfordult rá jött hogy  mi is az ami ideáig követte..úgy tűnt egy teljesen cybernetikus,egyed követte ami gyerek volt ugyan de egyre jobban közeledett a férfihoz..a férfi pedig ijedtségében külön vállt  Helstorm csapatától..akik tovább folytatták az útjukat..Helstorm kapitány,úgy tűnt megtalálta  a hajó naplót is  ..de nem volt üzembe helyezve  a komputer.....
Baird és  Andora  egyre jobban,kezdték azt hinni hogy ez nem a  Borg lehet..mivel a  dolgozók ,csak értelmetlen belezéseket hajtottak végre nem pedig  cyberentikus műtéteket..Baird ki tudta  magát ugyan harapni  a lefogatóból,ami csak szimpla szakad  ruha cafatok voltak..de amikor kiszabadította  Andorát is  úgy tűnt,hogy  egy  maroknyi dolgozó kezdett közeledni hozzájuk..védeni kellet magukat..amit csak találtak..a  közelben csak  fal maradékok voltak,néhány hullával vegyítve..


Sorrend:
Alan-Andora-Helstorm-Baird-Nubet-James-Blake


"Burn in hell"
"Ne csak nézz..olvass is!"
 (HU)
 
AlanCromwell
Dátum: Csütörtök, 2013-04-04, 20.55.08 | Üzenet # 26
Uss Beloiannisz Pszichológusa
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 92
Kitüntetések: 5
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
Megembereltem magamat. 
Nagyon nehezen ment, mivel egy admirális parancsolt rám. Nubet Throvson. Mindig is úgy tekintettem a férfira mint a barátomra, tiszteltem őt mert segített amikor kellett és talán miatta - és az apám miatt - vagyok még életben, úgy ahogyan most. És mivel hálás voltam neki azért amit tett, és azért mert tiszteltem őt ezért felálltam a földről majd biccentettem. Nem akartam leégetni olyan nagyon magamat, nem akartam hogy annyira gyávának lássanak mint amilyen igazából voltam. Csak szerettem volna tényleg lenyugodni. 
Nubetre néztem, majd biccentettem.
- Jól vagyok uram.. m.. megnyugodtam. - Szóltam halkan. Igaz úgy éreztem hogy hamarosan agyérgörcsöt kapok és kiugrik a szívem a helyéről - vagy rosszabb - de nem történt semmi ilyen. A további részeket - a parancsokat - hangtalanul hallgattam végig. 
Az admirális azt mondta hogy külön válunk, és megkeressük azokat akik elvesztek. A férfi bízott a jó szerencsében, és volt egy olyan megérzése hogy a legénység -és a mi embereink is - még menthetőek. Én inkább elstartoltam volna egy messzi-messzi galaxisba, de mivel ezt még mindig nem tehettem meg, valamint azt sem hogy majd egész idő alatt - míg a többiek dolgoznak- leheveredem egy kis ágyra és álmaimban apámmal játszok vulkáni sakkot ezért helyeslően bólogattam és szídtam magamat hogy elvállaltam ezt az egészet, és a kényelmes, meleg fotelemből erre szántam a drága időmet. 

Körbe nézte, és miközben tudatosult bennem hogy Helstrom csapatában leszek belenéztem a sötétségbe és arra gondoltam: 
"Azt mondták csendes lesz.. azt mondták nem lesz veszélyes... tévedtek.. " - Gondoltam magamban, de nem mondtam semmit. Erőt vette magamon, végre-valahára a normál átlag szerint viselkedtem: befogtam a számat és mozogtam.
Le voltam maradva, de próbáltam behozni a lemaradásomat... ami azt illeti nagyon lassú voltam. Jó, mondjuk nem véletlen: féltem a sötétben. Az lehet hogy a sérült tiszt még mindig bice-bócáskodot- ami érdekes volt - de én féltem. És az rosszabb az én megállapításom szerint mint a testi fájdalom, mert jobban le tud lassítani.
Olyannyira hogy szinte csak a fényt követtem amit a kapitány csinált a trikorderével.. ekkor azonban megdermedtem. Teljesen.
Úgy éreztem valaki engem figyel, valaki áll a hátam mögött, valaki akit én nem ismerek...
Megfordultam, de nagyon-nagyon lassan és megpillantottam őt...egy kibernetikus kislányt.. nem értettem mit akar egyszerűen... nem is tudom mi ütött belém.. kirázott a hideg.. mert magamra emlékeztetett a gyerek.. hogy kibernetikus karjai voltak.. szemei.. bordái...
Hátra léptem, majd szavak nélkül elfutottam a sötétségbe valahova a másik irányba.. és.. mire kettőig tudtam volna számolni már teljesen más folyosó részlegen voltam, nem tudtam hol van a csapat... de hallottam a lépteket... nem értettem mi van, hogy mit akarhat tőlem az a valami... de nagyon féltem..
- Segítség... segítség.. hall engem valaki.. - Suttogtam az intercommban idegesen, kétségbe esetten...


"Azt mondták csendes lesz.. azt mondták nem lesz veszélyes... tévedtek.. "
 (HU)
 
Andora
Dátum: Csütörtök, 2013-04-04, 21.24.16 | Üzenet # 27
USS L'espoir -Parancsnok/elsőtiszt
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 875
Kitüntetések: 6
Hírnév: 14
Helyzet: Nincs szolgálatban
Hát nem szép az élet kikötözve, az tuti, 100%-alék, főleg ha úgy kötik meg az embert, hogy moccani se tud, mindent végtagja elgémberedik. És még valami borg szerű cyber lények is társulnak hozzá. Hát ha választani kéne, inkább lennék a Rivierán és iszogatnák Andoriai sört. De hát majd csak ki jutunk innen.
Főleg, miután rájönnek a többiek, hogy nem tudnak elérni minket, akkor utánunk jönnek.
De egyben biztos voltam, nem akarom úgy végezni, mint a mellettünk lévő többi ember, de még borg dolgozóként se.

"Hadnagy próbáljuk meg valahogy kioldozni ezt a valamit, nem szeretnék sokáig így maradni"-jeleztem Baird hadnagy felé. Tudtam, hogy ő is fél, mert nem rég olyat sikított.

Aztán nem sokára láttam, hogy végre sikerül az egyik kezét szabaddá tennie, és kioldozta magát, majd utána engem is eloldozott. Amivel megkötöztek a végén kiderült, hogy csak ruha darabok voltak.
"szép volt hadnagy."-szóltam felé.

Szinte fel se tudtunk lélegezni, mert hirtelen mozgolódás lett körülöttünk, azok a lények elkezdtek felénk jönni, muszály lesz valahogy megvédeni magunkat, de ezt nem lesz könnyű, mert az összes fegyverünket elvették. De nem messze, volt egy kiszakadt fal darab, tudtam hogy ha nem is sok, de még is jobb mint a semmi, jó esetbe használhatom pajzsként.
"Hadnagy próbáljon valami eszközt találni magának, amivel védheti magát, gyorsan."-mondtam a hadnagynak, mert láttam, hogy gyorsan közelednek felénk a lények.




"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."

"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."

"The average dog is a nicer person than the average person."

"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."


Az üzenetet módosította Andora - Péntek, 2013-04-05, 10.53.53
 (HU)
 
Anna
Dátum: Vasárnap, 2013-04-07, 20.12.54 | Üzenet # 28
Uss Sao Paulo kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 56
Kitüntetések: 0
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban
Egyetlen lámpával világítottam magam elé, bár annak a fénye is mondhatom elenyésző volt a sötéthez képest. Ha fiatalabb lettem volna pár évvel egész biztos hogy féltem volna. Régen egészen másképp viselkedtem, más ember voltam. 
De azok után amiken keresztül mentem, a veszteség hatása és a felelősség ami másodszorra is a vállamra került megváltoztatott. Így próbáltam a példa élő jelképe lenni, és nem rettentem meg a sötétségtől, de azért nem vakított el a bátorságom sem. Megpróbáltam kiegyensúlyozott maradni amíg csak lehet mindezt a józan ész határain belül. 
Blake felé fordultam aki még a tisztjeit próbálta hívni, ám választ nem kapott. A csönd a vastag falakon keresztül új szót nem hozott felénk. 
- Szerintem menyünk, kapitány. - Mondtam izgatott társamnak halkan. - Ha találtak is valamit, és veszélyben vannak egész biztos hogy meg tudják védeni magukat. És ha nem mi majd megtaláljuk őket. Jöjjön! - Előre indultam.
Lassan lemásztam a létrán, majd leérkeztem megint abba a furcsa folyadékba. Mivel nagyon sötét színűnek tűnt, nem nagyon néztem rá vagy világítottam bele. Akármennyire is szerettem volna tudni hogy mi az a trikorderem teljesen elázott, használhatatlan lett jóformán és a világítás nem tudta megvilágítani az egészet. 
- Meg kellene találnunk a másodlagos rezonátort. - Szóltam hátra Munronak menetelés közben. - Vagy, esetleg magát a reaktort kellene újra indítani. Nagyon furcsa volt ez. A villódzás, meg a többi.. olyan volt mintha valaki leszívta volna az energiát, de nem láttam honnan. Maga nem gondolja ezt furcsának? - Kérdeztem hátra pillantva, azzal kiléptem lassan és körültekintően az ajtón és megvártam őt és a biztonsági emberemet. 

A folyosón pár perc múlva beértük az admirálist, és azokat akiket kinn hagytunk. 
Ők azonban ijedtnek sőt mi több értetlennek tűntek. Sok arcot láttam, és jó ember ismerő is voltam. Azonnal tudtam hogy gond van, és ami azt illeti hiányos is volt a csoport. Megálltam Throvson admirálisra nézve majd körbe néztem. Nem számolgattam de rávágtam:
- Valakik hiányoznak admirális? - Kérdeztem. Hamarosan kiderült hogy Lissan és Baird is eltűntek és ami azt illeti Cromwell hadnagy romos lelki világnak örvendett. 
- Nyugodjon meg. Minden rendben lesz, hadnagy. - Szóltam nyugtatón szinte egyszerre az admirálissal, majd hallgattam hogy mit mondd. Bólintottam és elindultam előre. 
Csak a kezemen levő lámpát láthatták a sötétben mint valami egyetlen egy boldogító pontot. 
- Kövessenek.  - Szóltam halkan, majd hátra pillantottam Alanre. - Óvatosan! Ne maradjon le! - Némán lépdestem, magamban arra az emlékeimre gondolva mikor megpillantottam Josht ilyen sötétben Borgként. 
Kirázott a hideg de egyre csak folytattam utamat, hátha megtaláljuk valahol Bairdet vagy esetleg Lissant. Sehol nem volt azonban senki. Olyan sötét volt és olyan csend ami már rendellenes. 
Aztán hirtelen Cromwell felordított és elfutott. 
- Cromwell! - Kiáltottam utána de már sehol nem láttam őt.. eltűnt... - Keressük! - Súgtam oda. Arra gondoltam hogy csakis a másik kanyarba rohanhatott a férfi így arra indultam..


 (HU)
 
Baird
Dátum: Vasárnap, 2013-04-07, 20.26.01 | Üzenet # 29
U.S.S. Recon-Biztonsági főtiszt/Taktikai főtiszt
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 243
Kitüntetések: 6
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
Mivel nem volt más választásom így  tettem a dolgomat,gyorsan ahogy csak tudtam..persze ,tele volt a nem létezőm ezekkel  a borg..vagy épp fél borg izékkel..

-nagyszerű..még jó hogy nem vágták le  esetleg,a  fejemet vagy épp szedték volna ki az agyamat és tették volna be  egy  savanyú lébe!

Ordítottam fel ,mert közeledni kezdtek felénk mint valami rossz viccbe és egyre jobban csak közeledtek..

-Most mi lesz?!

Kérdeztem  amelletem lévő kék szépséget,aki ugyanúgy be volt szarva mint én persze hulla nyugodtan próbálta ezt álcázni..

-Nagyszerű szétfogják ,rázzni a  seggünket ember!

Ordítottam ,de  aztán ezsembe jutott hogy talán védekezni is kénne nem csak támadni..gyorsan egy  vascsövet,le hajlítottam az egyik közelben lévő maradékból ami a falról lógott le majd előre tartottam magam elé mintha valami kard lenne..

-Ez szerinted meg véd minket ?!..vagy inkább kezdjek futni?!..tudod  az valahogy nem az erősségem főleg hogy ezek a  seggarcúak egyre jobban csak közelednek felénk!..

Próbáltam hátrálni,és  nem arra figyelni hogy túl erőben vannak..persze közben csak utólag vettem észre hogy le tegeztem az első tisztet..

-Jó kis ismerkedési party..így képzeltem el az életem..csak az a helyzet,hogy nem voltak benne bél darabokkal  játszó ,Borg zombik!..


"Baird, what's the status on that APC? - [over radio] The status is that it sucks."
Katonai Rang

 (HU)
 
Nubet
Dátum: Vasárnap, 2013-04-07, 20.42.20 | Üzenet # 30
Titkos fegyverek bevetés korlátozója/hajó:Royal
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 3629
Kitüntetések: 77
Hírnév: 41
Helyzet: Nincs szolgálatban
~Kiosztottam  a parancsokat,és mindenki visszakérdezés nélkül,bele egyezett mivel ez egy elég életbevágó szituáció volt és  fontosnak éreztem hogy mindenki  a helyén legyen ,amikor  egy mentő akcióról van szó..meg akartam találni azokat akik elvesztek..de amíg mentünk nem sok mindent találtam..sőt amíg Blake kapitány és  én beléptünk,arra  a szintre ami ez után következett úgy  vettem észre hogy, egyre közelebb jutunk  valamihez,aminek csak a  végét láttam ..az elejét nem úgy tűnt  a panelokon és  végig a falon ment keresztül..egy biztos volt..ez  Borg technológia volt..és  ezek valószínűleg  többféle  ,adat tároló allrendszerek lehettek amik végig futottak a hajó egyes alrendszerein és   a legtöbb rendszerén,mivel ezzel tudták irányítani a  legtöbb rendszert ha szükség volt,rá ..mivel elég sok  időt  töltöttem egyszer egy közös misszió alkalmából egy Borg kockán,így tudtam hogy mi hol van és tudtam hogy előbb utóbb át akarják amdj alakítani az egész területet..de  úgy tűnt hogy itt volt valami gond..mivel ,a  Borgok ha  valami el akarnak szerezzni,azt általában teljesen újra rendszerezik és minden sarokba legalább ,két-három dolgozót pakolnak hogy véletlenül se legyen esélye  senkinek sem  a lázadásra vagy épp más  dolgokra ,ezért  már gondoltam hogy  valami nincs rendjén..hiszen az a másik fele   a dolgoknak,hogy több erőteret is szoktak emelni,és  nem szokták  a teljes áremellátást lekapcsolni..nekik ugyan minimális alatti kell csak,de  akkor sem értettem hogy hova vezetnek ennyi energiát..és miért csinálják ezt..hiszen,ha megtették volna  akkor valószínüleg engem sem ütöttek volna,le hanem inkább beolvasztottak volna  a közös tudatukba...logikusnak láttam hogy itt csakis  más lehet a  dolgok háta mögött ,valami olyasmi amire talán nem is gondoltunk..vagy nem is gondolhatnánk..ezért is  próbáltam óvatosabb lenni.. a phaser-emet amit kaptam, a bal kezemben volt és   a másik kezemmel elő vettem  a tricorderemet is  ami,elég furcs ajeleket bocsájtott ki így nem sok mindent tudtam megállapítani  a  hajó intgritásán kívül ami azt jelentette,hogy  a hajó egész stabil még..és  fel lehetne éleszteni a legtöbb rendszert csak  a hídra kellene ahoz fel mennünk vagy  a  harci hídra,vagy épp  a gépházba..ahogy tovább mentünk Blake kapitánnyal,egy  befogott ököllel mutattam fel ami azt jelentette hogy álljon meg ,jól tudtam a legtöbb katonai nyelvet mivel elég sokat szolgáltam katonák között így  szinte za összes nyelvrendszerüket ismertem..Blake is egy olyan ember volt,aki másból nem is értett..majd  suttogni kezdtem,egész halkan..mivel úgy éreztem mintha mindenhonnan figyeltek volna  minket ~

-Munro kapitány..ajánlom,hogy  a fegyverét állítsa készen létbe mert úgy néz ki hogy ez Borg technológia..lehet hogy  veszélyes,lesz  körülnézni erre felé..ezért is  utasítom arra,hogy ne habozzon lőni..

~Mondtam a férfinek,mi közben próbáltam arra figyelni hogy  hátha találunk túl élőket,de úgy tűnt hogyha  ténylegesen Borgokról van  szó akkor nem hagynak hátra "friss húst",általában nem szoktak..de akkor is felettéb frusztrált  a  gondolat,hogy miért nem teszik azt a  megszállók mint amit eddig tettek  a legtöbb helyen..furcsa volt.. egyre furcsább~


"Believe in Star Trek In Future "

Szinkron



https://twitter.com/airforcdirector



Jelenlegi Küldetés

Nyitó Videók

▉▉▉▉▉▉◤┳◥▉▉▉▉▉▉
▉▉▉▉▉◤┳┻┳◥▉▉▉▉▉
▉▉▉▉◤┳┻┳┻┳◥▉▉▉▉
▉▉▉◤┳━┳━┳━┳◥▉▉▉
 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Hétfő, 2013-04-08, 12.06.02 | Üzenet # 31
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Biccentettem az admirális felé, ám ő nem reagálta le azt amit mondtam. 
Nem bántam dolgot, lehet nem lett volna túlontúl működőképes a terv de próbáltam vele kezdeni valamit. 
Miközben szavak nélkül követtem a sötét folyosón Helstorm kapitányt és a többieket imitálva a sántaságot úgy gondoltam átállítom a trikorderemet. 
Az emberi jeleket nehéz lett volna kiszűrni hisz annyi volt belőlük hogy még egy jobb - az én századom beli - trikorder sem tudta volna azt kiszűrni hogy pontosan melyik ember hol áll, így más jelet kerestem: Andóriai jelet. Méghozzá egy felerősítő programmal. A program ebben a században természetesen nem létezett, de elég jól értettem ami azt illeti a technikai dolgokhoz: így a trikorderekhez is. 
Gyerekjátéknak tűnt számomra a trikorder általános használata, így átállítottam az egészet és vártam. 
"Ha a program megtalálja a jelet automatikusan értesíteni is fog." - Mondtam komoly hangnemben menet közben magamban.
 
A helyzet nem volt jobb utána sem.
Minden sötét volt, a szintek tömérdek fémdarabja nyikorgott, meg- meg ingott. Úgy éreztem hogy biztonságtalan az egész de nem jeleztem. Hol a trikorderre pillantottam teljesen türelmetlenül, hol magam elé néztem hogy ne veszítsem el a többieket, hogy ne maradjak le.
A folyosó azonban úgy tűnt hogy szinte végtelen hosszúságú. Olyan volt mintha nem lenne vége. Természetesen tudtam hogy ez csak valamiféle érzéki csalódás lehet, valamiféle tervezési hiba bennem. Más nem lehetett, ugyanis mindennek van általában eleje és mindennek van ugyanakkor vége. Ami egyszer elkezdődik az be is fejeződik. Mint az élet, vagy mint az utak, csakúgy mint ez a folyosó. - Gondoltam magamban.

Mikor a folyosó közepére értünk azonban Cromwell hadnagy hangjára lettem figyelmes. 
A férfi mintha megijedt volna valamitől vagy valakitől.. mikor hátra pillantottam senkit nem láttam. És más se. Mintha Alant elnyerte volna a föld. A mellettem álló szőke kapitányra néztem, vártam hogy majd mit fog reagálni miközben magamban reméltem hogy majd utol fogjuk tudni érni a hadnagyot. Veszélyes volt a Venistar már az előtt sejtettem mielőtt letranszportáltam volna a hajóra. Épp ezért aggódtam annyira a tisztek testi épségéért, a miatt hogy ebből az idősíkból ne tudjunk kreálni még egyet. Elvégre az volt az eredeti, elsődleges vagy ahogy a kapitány szokta mondani az "Első" idősík. 
Ha ebből lesz még egy akkor az lesz a minusz első... Throvson parancsnok előtt... én nem tudom mit gondoljak erről. Nem voltam jó az idősíkegyenletek gyártásában. 
Inkább csak azt mondogattam ilyen esetekben: ez az első számú. Itt kell megpróbálnunk megmenteni vagy hagyni meghalni mindenkit aki a történelemben elveszett - legalább is abban amiben engem terveztek. 
Lehet rideg felfogás de így gondoltam. Soha nem akartam megszegni a szabályokat, és nem is tudtam volna.


 (HU)
 
BlakeMunro
Dátum: Hétfő, 2013-04-08, 20.07.47 | Üzenet # 32
Flotta admirális
Csoport: Star Trek In Future tag
Üzenetek: 208
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
Az admirális és jó magam ,is elindultunk hátha találunk valamit..a  tiszteim nem jelentkeztek,már egy  jó ideje .tudnám miért..biztos Baird megint udvarol vagy épp Baird,megint bajlódik a seggével..ha egyszer végre rádió közelben lesz,meg igértem magamban hogy  biztos   megkérdezem tőle mi tartott ennyi ideig hiszen soha nem volt ilyen sokáig el sehol,úgy hogy ne tudjam elérni..bele töröltem az egyenruhámba,  a szakállamat ami már teljesen átázott a  légtértől ami teljesen párás volt és teljesen át áztatta a  hajamat és  a  szakállamat is..ahogyan bele töröltem,szuszantam egyet és  felszívtam az  orromat..az utolsó fény is átvilágította  a hajamat és  a szakállamat..lehet hogy talán van valahol energia? kérdeztem magamban mi közben,jártam tovább és követtem az admirálist..ahogy meghallotam amit mond az admirális rögtön fel kaptam a fejem..Borgok?..azt mondja?..jobban tennénk akkor ha alrébb mennénk..de  az admirális meg nyugtaott róla hogy itt valami gáz lehet..én erre bólintottam egyet és  ,betöltöttem a fegyveremet..akárhogy is  végződjön ez a  mentőakció én biztos vagyok benne hogy szétrúgom a  cukor seggét a  Borgoknak..majd hozzá tettem a végén..Uram..



Tükör Univerzum:

"First goddamn week of winter"
 (HU)
 
Mozgató
Dátum: Hétfő, 2013-04-08, 20.47.45 | Üzenet # 33
Mesélő-Háttér mozgató
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 328
Kitüntetések: 4
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
Blake Munro kapitány,kis idő múltán észre vett valamit mintha mozogna..úgy tűnt hogy,nem volt más  mint egy kisebb Borg menetelés ,úgy tűnt Borgok közeledtek feléjük..szerencsére  gyorsan bele kezdtek a  hátrálásba,de  nem adtak más választást így lőnniük kellet..

Anna Helstorm kapitány,szinte teljesen el igazodott  a csapattársától Alan-től,aki még mindig megpróbált hátrálni  attól amit látott..de az csak közeledett és közeledett..megállást nem tűrően,csapott a szín acél kezével    a férfi mellé majd,szinte  hat különféle  hangon kezdett el beszélni a férfihez "kiszedjük  a szerveit,megesszük a  húsát..szétszedjük az agyát..!",ordította tovább és  egyre jobban közeldett amire Anna Helstorm végre megtalálta  ,az energia  elszívódásának az okozóját ami egy  nanit generátorba vezetett..

Lissan és  Baird  ,nem nagyon tudott mást választani harcolniuk kellet.. a Borgok csak közeldtek és  ütni kezdtek  a kezükkel de úgy tűnt nem igazán tudják használni,valamennyi fegyverüket mint például az asszimláló kést sem..


Alan-Lissan-James-Baird-Anna-Blake-Nubet


"Burn in hell"
"Ne csak nézz..olvass is!"
 (HU)
 
AlanCromwell
Dátum: Hétfő, 2013-04-08, 20.57.45 | Üzenet # 34
Uss Beloiannisz Pszichológusa
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 92
Kitüntetések: 5
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
Az intercommból nem érkezett egyetlen árva válasz sem ami nagyon frusztrált.. mert hallottam hogy jön. 
Megfordultam, mire ott állt előttem a sötétben, előttem az a gyerek. Nem tudtam hova tenni. Nem tudtam mit tenni csak tettem egy tétova lépést hátra. 
- Mit.. mit akarsz tőlem?! MENNY INNEN! MENNY IN..NEN... - Ordítottam hisztérikusan majd tettem még pár lépést hátra de már a sírás közeli határban voltam. Azonban a kis kiber-izé még akkor is közeledett felém egyre fenyegetőbben és fenyegetőbben. - TŰNJ INNEN! Kérlek...kérlek... - Megálltam, már szinte tényleg alig tudtam vissza fogni azt hogy ne kezdjek neki a hisztizésnek a teljes pánikkal keverve de a kislány megszólalt.. ezernyi hanggal a torkában, egyszerre és teljesen értehtetlenül is agresszívan. Amit mondott és amilyen hanggal, hangokkal mondta attól kirázott a hideg. 
"Alan te álmodsz. És valami iszonyatosan nagy baromságot!" - Gondoltam magamban, mire a gyerek közeledett egyre csak felém. 
Reméltem hogy nem fog véget érni hirtelen a folyosó, mert akkor tudtam volna csak igazán hogy nagyon nagy bajban vagyok. 
Nem néztem hátra, szemeim kigúvadva egész egyszerűen csak azt a kislányt nézték és engem egyre csak kirázott a hideg. 
A kommjelvényemet a kezembe vettem:
-Segítség..s...egítség.. - De nem jött segítség...a gyerek közeledett és a fém kezével felém sujtott. De mellé. Mert elugrottam elég gyorsan. 
- TE IDE NEM JÖSSZ! NEM! NEM FOGOD KISZEDNI AZ AGYAMAT! - Ordítottam rá majd megfordultam és pánikrohamba kitörve rohanni kezdtem.. nem tudtam hova rohanok csak úgy elrohantam be-be egészen be egy kabinba. Ott magamra csuktam az ajtót, elé toltam egy szekrényt, leguggoltam a fal mellé, és az arcomat a tenyerembe borítottam....


"Azt mondták csendes lesz.. azt mondták nem lesz veszélyes... tévedtek.. "
 (HU)
 
Andora
Dátum: Hétfő, 2013-04-08, 21.44.54 | Üzenet # 35
USS L'espoir -Parancsnok/elsőtiszt
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 875
Kitüntetések: 6
Hírnév: 14
Helyzet: Nincs szolgálatban
Miután felfegyverkeztem, láttam hogy a hadnagynak is sikerül találni egy vascsövet, amivel majd tud védekezni, ha szükséges.
Kérdésére, hogy fussunk, vagy maradjunk én azt válaszoltam, hogy ezek elől úgyse tudsz hová futni, úgyhogy inkább maradjunk az utóbbinál, majd csak megjön egyszer a felmentő sereg, addig meg csak kitartunk.
De láttam, hogy elkezd hátrálni, így követtem, hogy ne maradjon egyikünk se egyedül. Félelmébe még le is tegezett, amit nem szeretek, de most elnéztem ilyen esetbe, mert én is féltem, de azért nem mutattam ki, próbáltam nyugodt maradni, hogy legalább valamelyiküknek tiszta maradjon a feje.
Aztán elkezdi, hogy jó ismerkedési party, furán néztem rá.
"Hát én nem ilyen ismerkedési partyra vágyok, higgye el. A belekkel meg ne foglalkozzon most. Inkább figyeljen magára, nehogy bántódása essen"-jeleztem vissza.

Így beálltunk védekező üzemmódra, mert egyre jobban kezdtek felénk jönni a borg szerűségek. Mikor közel értek ütöttük-vágtuk őket, ahol csak tudtuk. De, ahogy elnéztem némelyik eszköz nem is működött rajtuk, pl. az asszimiláló szerkezetük. Ennek örültem, legalább talán nem végzem borg dolgozóként.




"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."

"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."

"The average dog is a nicer person than the average person."

"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."


Az üzenetet módosította Andora - Hétfő, 2013-04-08, 21.45.26
 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Szerda, 2013-04-10, 16.04.24 | Üzenet # 36
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Követtem Helstrom kapitányt, de ennek ellenére nem láttuk Alan Cromwellt az admirális fiát. 
Vissza gondolva a múltra, tudtam hogy mennyire fontos az admirálisnak a fia, vagyis gondoltam így mindenképp meg akartam menteni őt de a csapattól sem lett volna jobb elszakadni. Nem akartam szem elől maradni, mert ebben a sötétben mely körbe vett minket még a végén és is hasonlóképp jártam volna mint a férfi.
Az eltűnése ugyan aggasztott de még így sem lett jobb kedvem, mivel a helyzetünk reménytelennek bizonyult: a trikorder keresés nem jelezte ki sehol sem a férfit, olyan volt mintha eltűnt volna a semmibe.
"Tű a szénakazalban. " - Gondoltam magamban. A helyzetre tényleg ez a közmondás volt a legjellemzőbb;örökké való mondani valója sajnos lefedte a teljes igazságot.
A rezonanciális szűrő is bekattant és magától a helytől pedig rossz érzések lettek úrrá rajtam, habár nem voltam ember. Jó hogy tudtam uralkodni magamon és egyenlőre naivan logikusan kezelni a helyzetet. 

Szerettem volna valahogy segíteni de abban a helyzetben ez lehetetlen volt, tekintve hogy nem tudtam mivel állunk szemben - még mindig nem. 
És nem szerettem ha tudatlan vagyok, főleg ha nem tudom hogy milyen veszélyekkel állunk szemben.
A folyosó nyomasztóan hosszú volt, a levegő pedig állott- köszönhetően annak hogy a rendszerek teljesen energia nélkül maradtak.
Megálltam a folyosón a kapitány nő mögött, majd vettem egy szimuláltan mély lélegzetet (Csak hogy tökéletes legyen a szimulációm, és nehogy észre vegyék hogy csak tettem azt hogy mennyire fáj a lábam, mert különösképp semmim nem fájt akkor. ) majd körbe néztem: a vészvilágítás hiánya tapintható volt. Mindent beborított az átkozott sötétség.
Helstrom kapitány szemei azonban talán túl jók, élesek is voltak mivel én nem is vettem észre a nanit generátort, tekintve hogy gondolataim még mindig a trikorderem rezonanciális keresése körül voltak.
- Tehát ez okozta az energia elszívódást. - Mondtam a nőre mosolyogva biztatóan. - Szerencse hogy megtaláltuk... viszont... balszerencse hogy ez egy elzáródás. - Félre biccentett fejjel, kissé lehajolva néztem a fal mentén rögzített generátorra a félhomályban. Felnéztem a kapitány nő szemeibe nézve és folytattam. - Egy képzett gépész megoldás lenne. De én nem vagyok az.


 (HU)
 
Baird
Dátum: Szerda, 2013-04-10, 20.04.44 | Üzenet # 37
U.S.S. Recon-Biztonsági főtiszt/Taktikai főtiszt
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 243
Kitüntetések: 6
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
Jaj de jó..gondoltam magamban..lassan elfárad  a kezem a sok ,hoki csapkodástól..ahogy szétvertem az egyik,koponyáját szétfröccsent  , a vér  a vas darabon amivel csaptam..

-Vissza  a lyukatokba!

Ordítottam el magamat  a Borgoknak,de azok csak jöttek és  jöttek ,megállás nélkül..rá néztem  a melletem álló parancsnokra  aki csak tovább harcolt..ugyan nem akartam megsérteni,de  azért le tegeztem megint..

-Hé..jól bírod  a strapát?..nekem eddig tíz löncshúsom van amit megfőzhetek..Neked mennyi a rekordod?

Kérdeztem tőle,és próbáltam visszább torlaszolni az egyik Borg-ot..cask nagy gondba ütköztem az pedig az volt hogy,az egyik ki ütötte  a kezemből a vascsövemet..

-Hupsz ..ez gond..!

Ordítottam el magamat és  el bukfenceztem pont az Andóriai nő mellé..és  ,el vettem egy másik vascsövet amivel próbáltam védekezni a Borgok elől..

-Elég sokan vannak!..ezek után ne  csodálkozzon ha  nagy muszklijai lesznek és  azok majd magától fognak beszélni!

Ordítottam továbbra is  mi közben csapkodtam az egyik Borgot..


"Baird, what's the status on that APC? - [over radio] The status is that it sucks."
Katonai Rang

 (HU)
 
Anna
Dátum: Péntek, 2013-04-12, 18.45.49 | Üzenet # 38
Uss Sao Paulo kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 56
Kitüntetések: 0
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban
Hallottam ahogy Alan sikoltozik, azonban nem láttam hol van. 
- Cromwell! - Kiáltottam utána, de addigra már teljesen szem elől vesztettem és a férfi eltűnt. A szó legszószorosabb értelmében.
"Majd meglesz. "- Gondoltam magamban. - " Az anyag nem vész el csak átalakult. " - Jutott eszembe egy régi mondás. Valahogy sejtettem hogy ez nem a leg ideillőbb lenne, ezért nem szóltam semmit. Megálltam, lámpámmal a társaimra világítottam és megfordulta,.  
- Majd megkeressük. - Néztem rájuk. A sérült tiszt nyugodt arccal pillantott rám. 
"Érdekes egy ember. " - Gondoltam magamban. Sérült volt a lába, és kellő képpen gondatlanul foltozták össze ő azonban nem mutatta jelét fájdalomnak, csak annyiban hogy ott ácsorgott. 

Vettem egy mély lélegzetet, még egyszer hátra pillantottam a vállam felett de Cromwell csak úgy eltűnt. 
" Majd meg lesz." - Gondoltam magamban. A kommjelvényemre ütöttem, de már annak első érintésére csak recsegés érkezett az éterből. Megcsóváltam a fejemet, majd balra kanyarodtam: 
- Erre! - Súgtam a többieknek hátra halkan. Valami volt a levegőben ami azt súgta hogy jobban járok ha csendben közlekedek, jövök-megyek, és csendben beszélek.
Előre mentem azon irányba amit mondtam, lassan menetem miközben világítottam. A folyosó még mindig kihalt volt és romos. Minden léptem olyan lassú volt hogy körül is tudjak nézni egy esetleges váratlan támadásra felkészülve.
- Várjunk egy kicsit... - Mutattam a falra. Senkinek nem tűnt fel az ami nekem: a falon lévő kis szerkezet mely halovány folyamatosan ismétlődő zöld fényt bocsájtott ki.
Leeresztettem a fegyveremet, tettem egy lépést közelebb miközben megvilágítottam azt majd hozzá értem óvatosan. Ezerszer láttam mér ilyen vagy hasonló eszközt, ezért sem értettem hogy mit kereshet az a falon. 
- Egy nanit generátor.  - Mondtam halkan szinte elmerengő hanggal. - De mit kereshet ez itt...és miért akarják elszivatni vele az energiát? - Kérdeztem, majd hátra néztem társaimra.


 (HU)
 
BlakeMunro
Dátum: Péntek, 2013-04-12, 19.08.56 | Üzenet # 39
Flotta admirális
Csoport: Star Trek In Future tag
Üzenetek: 208
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
Mivel tényleg Borg egységnek látszódott ami tényleg,teljesen rá ette magát a  hajóra így  nem tudtam vele mit tenni..viszont a szemem sarkából kiszúrtam valami mozgást.. a fegyveremhez kaptam,rögtön de nem láttam semmit..mivel azt hittem először ,hogy Baird szórakozik így újból hívtam őket..

Itt Blake kapitány,Baird válaszoljon vége!..

Ordítottam  a kommunikátoromba ,de  nem kaptam választ..lehet hogy még sem Baird az..az a  cukor seggű,nem hiszem hogy épp most nem válaszolna..ha ezek után még is ő lesz..az biztos hogy szétrúgom a cukor seggét..az admirális viszont jelezte,hogy menjünk tovább..már tovább is mentem volna  amikor egy percre  megálltam és  körbe néztem,majd újból és újból..egyre jobban elkezdett valami jönni felém a sötétből..

BORGOK!

Ordítottam,magamat és  úgy tűnt körbe fogtak minket rögtön tüzelni kezdtem.És egy plasma gránátot közéjük dobtam,és  az admirális  háta mögé mentem háttal mi közben lőttem tovább .

 Gránát eldobva!

Ordítottam tovább és  közben lőttem ,főként  a fejüket céloztam meg.De úgy tűnt nem adoptálódtak..érdekes..




Tükör Univerzum:

"First goddamn week of winter"
 (HU)
 
Nubet
Dátum: Péntek, 2013-04-12, 19.25.56 | Üzenet # 40
Titkos fegyverek bevetés korlátozója/hajó:Royal
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 3629
Kitüntetések: 77
Hírnév: 41
Helyzet: Nincs szolgálatban
Az egész szint,hideg volt,és az egész környék sötét volt.sehol egy fény,sehol egy árva lélek..úgy éreztem,hogy valaki figyel minket..de nem akartam ezzel túlságosan is foglalkozni..Blake Munro kapitány,csapata elveszett és  akárhol lehetnek..nem akartam a fontos perceinket elácsorogni..így rögtön fordultam is volna,de  úgy tűnt hogy akadt egy kis gond..ahogy megfordultam..Blake már a  fegyverét tartotta,és én is megláttam mire tartja azokat..és  akkor hallotam meg  az ordítását.."Borgok!",ordította  a férfi teli torokból bár tudnám miért amikor elég közel álltunk egymáshoz,hogy meghalljam még ha suttogot is volna..ahogy viszont ezt kimondta  el kezdődött ,a  túl élő túra..amire őszintén szólva nem igazán vártam volna ,főleg annyi Borg között hogy körbe  is tudtak minket fogni annyian voltak..nálam csak egy kisebb phaser,pisztoly volt mivel csak ezt adták  nekem  a "felmentő csapat",így  ezzel kellet beérnem,rögtön tüzelni kezdtem de egyre jobban beszorítani látszódtak...ekkor dobott be  Blake egy gránátott, a  tömegbe és  ripityára zúzott megannyi Borgot..úgy tűnt,hogy nem tudtak adoptálódni a fegyveremre és  Blake  fegyver modulációjára sem,így  talán még  a Borgok lassú mozgásának köszönhetően ,talán ha  szerencsénk  van  le tudjuk őket szedni..de azért kellet gondolni egy "B",tervre is ezért  ahogy Blake  háta mögé kerültem el kezdtem gondolkozni..egy  turbólift akna volt  a közelébe az egyik Borg-nak,úgy tűnt hogy talán ha  fel tudnánk mászni gyorsan   a létráján akkor  el tudnánk kerülni a Borgokat..de persze ez csak második terv  volt.. mivel még nem éreztem hogy  szükség lenne ,rá  mivel Blake és én elég jól szedtük le  a Borgokat,de azért közben próbáltam az -egy-egy kilőtt Borg heylét figyelni mivel arra  felé kezdtünk elindulni ,hogy véletlenül sem tudjanak elkapni minket a  Borgok.Ahogy hátrálni kezdtek,egyfolytában csak lőttem de viszont sokat segített volna,még egy "kéz"  a harcban vagy épp,más mondjuk még több gránát de  mivel egyik sme volt így  maradtunk  annál hogy  minnél ,kevéssbé vagyunk közel hozzájuk annál szerencsésebb a helyzetünk.Ahogy tovább lőttünk,Blake  út közben oda  adott nekem még egy  phaser  pisztolyt mivel,ő karabéjjal lőtt így ezzel nem volt nagy gond,és én is  többet tudtam így leszedni..ahogy mentem hátra,arra gondoltam hogy  reméltem hogy több Borg nem fog jönni ,mivel így is elég sokan voltak,és nem mellesleg csak ketten voltunk ami ennyi Borg-al szemben elég ,kevés volt.

"Believe in Star Trek In Future "

Szinkron



https://twitter.com/airforcdirector



Jelenlegi Küldetés

Nyitó Videók

▉▉▉▉▉▉◤┳◥▉▉▉▉▉▉
▉▉▉▉▉◤┳┻┳◥▉▉▉▉▉
▉▉▉▉◤┳┻┳┻┳◥▉▉▉▉
▉▉▉◤┳━┳━┳━┳◥▉▉▉
 (HU)
 
Mozgató
Dátum: Péntek, 2013-04-12, 19.35.04 | Üzenet # 41
Mesélő-Háttér mozgató
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 328
Kitüntetések: 4
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nubet és Blake  továbbra is lőttek nem tehettek mást...úgy tűnt hogy viszont zsák utcába értek,de nem tehettek mást lőnniük kellet továbbra is ha  nem akarták hogy  a Borgok utolérjék őket,ahogy viszont megálltak egy helyen és  lőttek továbbra is  valamit észre vettek egyenesen a hátuk mögött ...Baird és  Lissan voltak,azok akik épp kimentek azon helységből ahol elkapták őket úgy tűnt hogy  végre találkoztak,viszont nem volt idő a  túl sok beszédre  mivel  a Borgok azon ajtóból és  egyre többen kezdtek el jönni ahonnan Baird és  Lissan szabadult ki..

Alan ..úgy tűnt megmenekült..de csak úgy tűnt,pár perc múlva viszont valami furcsát kezdett el látni maga  előtt..ez most nem kislány nagyságú volt..hanem nagyobb nála..úgy tűnt egy  félig-asszimilált ,de  félig már haldokló  nőt tekintett meg aki az életéért könyörgött neki mivel még magánál volt egy  asztalra lekötözve  ,mivel Alan sokkos állapotban volt így  neki kellet döntenie  az életéről a nőnek..a  nő csak egyre jobban könyörgött és  nyögött fel a  fájdalmától " Könyörgöm...valaki....segítsen.." ,sírta  el  magát a nő és egyre jobban kezdett vérezni mivel még csak  félig volt asszimilálva de nem volt integrálva..

Anna és James találkoztak,megint és  úgy tűnt hogy amit találtak az egy  nanit generátor lehetett ,aminek a konténere teljesen üres volt...James egyből fel ismerte,hogy ez nem egy ebből az időből származó technó vírusnak mondott,Borg elleni vírus volt..

Sorrend:
Lissan-Alan-Baird-Anna-Nubet-James-Blake


"Burn in hell"
"Ne csak nézz..olvass is!"
 (HU)
 
Andora
Dátum: Péntek, 2013-04-12, 20.13.06 | Üzenet # 42
USS L'espoir -Parancsnok/elsőtiszt
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 875
Kitüntetések: 6
Hírnév: 14
Helyzet: Nincs szolgálatban
Ahogy védekeztünk, egyre csak azt vettem észre, hogy egyre többen jönnek. De eddig jól tartottuk magunkat,láttam, hogy Baird is ügyesen-vágja üti ezeket a borgszerűségeket. Én is próbáltam, minél többet megbénítani.
Aztán a hadnagy megkérdezte, hogy hogy bírom a strapát.
"Eddig jól megy, de még egyszer le ne merjen tegezni."-válaszoltam két ütés között.
Aztán azt vettem észre, hogy kiütik a kezéből a vascsövet, amivel támadott, így gyorsan mellém bukfencezett, hogy védjem,amíg keres valami másik védőeszközt magának. Nemsokára talált is egy másik vascsövet, így folytathattuk együtt a támadást.
Aztán egyszer csak megszólal, hogy ne csodálkozzak, ha nagy muszklim lesz ezután. Erre gondoltam magamba, hogy ez is most tud ilyenekkel poénkodni.

Egyre jobban hátráltunk közbe. Ekkor hirtelen csillagflotta fegyverek lövésének a hangjára lettem figyelmes a közelből, így elkezdtem arra hátrálni .
"hadnagy jöjjön erre, azt hiszem hallom a többieket"-szóltam Bairdnek.
Ki is értünk abból a helyiségből ahol voltunk, és nem messze tőlünk megláttam Nubet admirálist és Munro kapitányt.
De mivel ők is épp egy harc közepén voltak, így nem volt idő az örömre, és a beszélgetésre, folytatni kellett a harcot.
Így igaz többen voltunk, de több borg is volt. De örültem, hogy legalább nem ketten vagyunk most már.
"Jó napot uraim"-oda vetettem azért egy köszönést az admirálisnak és a kapitánynak.
Ők mondjuk annyival könnyebb helyzetbe voltak, hogy kézifegyverrel lőhettek.




"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."

"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."

"The average dog is a nicer person than the average person."

"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."


Az üzenetet módosította Andora - Péntek, 2013-04-12, 20.15.50
 (HU)
 
AlanCromwell
Dátum: Péntek, 2013-04-12, 20.39.54 | Üzenet # 43
Uss Beloiannisz Pszichológusa
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 92
Kitüntetések: 5
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
Arcomat a kezeimbe temettem ahogyan ott ücsörögtem és megpróbáltam valami értelmes dologra gondolni mert úgy éreztem magamat mint akit valaki kétszer ide-oda vert, majd jól fejen csapott... mondjuk én nem csodálom hisz nem értettem hogy MIÉRT VER A SORS ?!
Habár a gyerek eltűnt úgy éreztem magamat hogy nem bírok belenézni a sötétségbe. Már kiskoromban is utáltam ha sötét volt, akkor is mindig apa lábába csimpaszkodtam, kérlelve hogy maradjon vele. De add egy mivel felnőttem, add kettő mivel egyedül voltam így max (Nagyon max) csak a saját lábamat tudtam ölelgetni. 
Felhúztam a térdeimet, ültömbe magamhoz, átöleltem őket és kicsit elsírtam magam... elég sokkos állagban lehettem, és nem nagyon érdekelt hogy nem bírtam uralkodni magamon - nem volt senki a sötétben.. vagyis én azt hittem. 
Igazából nagyon-nagyon kellett volna egy olyan ember aki velem van abban a helyzetben, soha nem szerettem a sötétet és a legjobb pszichológus kolegáim segítsége nélkül is rájöttem hogy a balesetem után ideggyenge lettem cseppet. Másoknak ezt nem vallottam volna be, de az igazság ez volt sajnos. nem bírtam ami egy kicsit is félelmetes az átlagnál, nem szerettem a sötétet és még valami: egyedül lenni. És mindez egyszerre nagyon sok volt...

Csak ültem, nem tudom meddig mikor meghallottam egy női hangot..
először tényleg, totálisan azt hittem hogy kezdek becsavarodni. Azt hittem hogy elvesztettem az eszem, hogy nem vagyok normális.. de akkor hallottam megin, és rájöttem hogy nem halucinálok. 
Előre néztem a kezeim takarásából, és akkor láttam hogy egy majdnem teljesen leamortizált helyiségben vagyok, és egy asztal van előttem pontosan a helyiség közepén arra pedig egy nő van rákötözve erős szíjakkal. Felugrottam, mert valahogy a véremben volt hogy segítsek mindenképp másoknak de remegtem félelmemben. Beletöröltem az egyenruhám ujába az arcomat, majd odaléptem a nő felé. Láttam rajta hogy nincs jól, hogy félig be van már asszimilálva vagy én nem is tudom így tettem két lépést hátra ijedt, sápadt arccal. Mindig sápadt vagyok.
De most az átlagnál egy fokkal sápadtabb voltam, olyan fehér mint a fal ha lehet így jellemezni. A nő véres volt, sérült.. és nem tudtam hogy hogyan segítsek rajta.
Ha már elkezdik az asszimilációt akkor tök nyóc hogy most kiszedem vagy nem.. ha átveszi a Borg az agyát maximum csak engem akar majd asszimilálni.. viszont nem bírtam elnézni ahogy szenved, ahogy vérzik.. odaléptem felé, majd megpróbáltam a szíjjakat elszakítani erőből. 
Semmilyen anyagnál nincs erősebb mint amiből a karjaimat készítették- kipótolták... hamar ki is oldoztam a nő egyik kezét, ám a lábait és a jobb kezét hagytam.. levettem a kabátom, téptem egy darabot belőle majd bekötöttem vele a sebeit.
- Sajnálom.. ennyit tudok tenni magáért.. magából is Borg lesz.. sajnálom.. sajnálom.. - Elsírtam magam, majd leültem az asztala mellé egy székre úgy hogy fordítva ültem és a támrájára tettem az arcom, majd megtöröltem az arcom a kezemmel.
- Itt leszek, és védem ha kell... nem tehetek mást... - Tettem hozzá halkan miután megnyugodtam. Nyeltem és folytattam. - Önt hogy hívják.. én Alan vagyok... - Mutatkoztam be.


"Azt mondták csendes lesz.. azt mondták nem lesz veszélyes... tévedtek.. "
 (HU)
 
Baird
Dátum: Szombat, 2013-04-13, 12.19.16 | Üzenet # 44
U.S.S. Recon-Biztonsági főtiszt/Taktikai főtiszt
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 243
Kitüntetések: 6
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
Lissan megsértődött..nagyszerű..lassan már viccelni sem szabad..mondtam a nőnek ,és próbáltam tovább csapkodni persze elég viccesen nézhettem ki akkor egy vascsővel a kezemben..szerencsére még  a kapitányommal meg  az admirálissal is  összefutottunk..nagy szerencse volt,hogy legalább náluk volt fegyver..Blake-nél egy  karabéj,az admirálisnál pedig két kézi fegyver volt..bár csak nálam is lett volna  fegyver ami nem igazán volt..de jó....ezek a Borgok annyira hiányoztak az életemben,mint semmi más..alrébb álltam Lissan-től,dierkt mert eléggé megsértődtem és  tovább ütlegeltem a  további Borgokat...

-Még jó hogy van egy okos segg is   a csapatba mi uram?

Kérdeztem a  kapitányomat,aki tovább hentelte  ,a  Borg csapatokat..az egyik Borg amikor már  elérte majd nem a privát zónámat viszont,reflexből szinte  a  kezemben lévő fém csővel egy  jó nagy haklist adtam le neki amitől alrébb dobódott..

-Hú baby..


"Baird, what's the status on that APC? - [over radio] The status is that it sucks."
Katonai Rang

 (HU)
 
Anna
Dátum: Vasárnap, 2013-04-21, 21.39.17 | Üzenet # 45
Uss Sao Paulo kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 56
Kitüntetések: 0
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nézegettem közelről, egészen közelről a nanit-generátort.
Úgy gondoltam magamban először hogy ezt egy kísérlet erejéig szerelhették fel, vagy valami hasonló miatt mert hasonlóval már találkoztam de ilyennel.. talán ég soha.
Elmélkedésemből, ahogyan a vészvilágítás sápadt fényében néztem közelről a kis gépet hirtelen az alhadnagy férfiasan magas hangja hozott vissza a valóságba.
- Valóban alhadnagy. - Szóltam neki egy halovány, nagyon halovány mosollyal. - De ha jól tudom, akkor egyikünk sem képzett gépész. - Vallottam be miközben kiegyenesedtem.
- Habár az akadémián vettem fel gépészi órákat engem mégis jobban vonzott az összes többi anyag. A tudományos , a kormányosi szak. Ezeket érdekesebbnek tartottam. - Fejtettem ki a férfi szemébe nézve.
Vissza pillantottam a falra szerelt generátorra.
- Megfogná, kérem? - Kérdeztem tőle, majd a kezébe adtam a karomról levéve a lámpát, majd a kezeimet a térdemre helyezve néztem előre. 
A kis eszköz hátlapi oldalán valamilyen tartály volt. A tartály átlátszó volt, elég nagy de nem is annyira kicsit. Azonban érdekesnek tartottam hogy teljesen üres. 
- Üres.. mintha azok a nanitok már ha tényleg azok voltak benn, teljesen elpárologtak volna... vagy valaki használta őket. - Mondtam szinte suttogva.


 (HU)
 
Nubet
Dátum: Hétfő, 2013-04-22, 17.17.06 | Üzenet # 46
Titkos fegyverek bevetés korlátozója/hajó:Royal
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 3629
Kitüntetések: 77
Hírnév: 41
Helyzet: Nincs szolgálatban
Továbbra is lőttem , a kézi phaseremel,nem igazán akartam véletlenül sem közéjük kerülni mert ha az ellenséges vonalon ,belül maradok vagy épp oda kerülök akkor akár a Borg támadók el is kaphatnak egy óvatlan helyzetben.. a phaser párbajban,csak egyre jobban hátrább húzódott a csapat ..a két phaserem ami a két kezemben volt,úgy tűnt hatásos volt de még is csak egyre többen jöttek,ami azért elég nyugtalanító volt ebben a helyzetben..ahogy tovább lőttem,úgy tűnt hogy egyre többen csak jönnek megállás nélkül..olykor-olykor hátra néztem Baird-re és a többiekre is akik lőttek vagy épp ütöttek azzal amijük csak volt..nem volt túl rózsás,a helyzet..mivel egyre több helyről kezdtek el be özönleni a Borgok...lehet hogy agyatlanak látszódtak de még is csak sokan voltak,és ha az egyik is hozzánk ért volna vagy épp nekünk támad akkor nem biztos hogy mi kerültünk volna ki nyertesül..

-Baird,Th'Zarath! keressenek egy hátsó kijáratott,akárhogy ahogy csak tudnak addig én és Blake kapitány feltartjuk az ellenséget..

Szóltam a két tisztnek mi közben a tűzpárbaj folytatódott ,és egyre jobban csak hátrább kellet menni egészen szinte már a szint terem végére kellet húzódni.


"Believe in Star Trek In Future "

Szinkron



https://twitter.com/airforcdirector



Jelenlegi Küldetés

Nyitó Videók

▉▉▉▉▉▉◤┳◥▉▉▉▉▉▉
▉▉▉▉▉◤┳┻┳◥▉▉▉▉▉
▉▉▉▉◤┳┻┳┻┳◥▉▉▉▉
▉▉▉◤┳━┳━┳━┳◥▉▉▉
 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Kedd, 2013-04-23, 17.16.05 | Üzenet # 47
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Megetettem amit lehetett, tartottam  a lámpát és gondolkoztam. 
Helstrom kapitány közelről kezdte el vizsgálni a valós generátort. A központi egységét ami azonban üres volt. Teljesen üres. 
- Valóban! - Mondtam neki halkan. - A megállapítás helyes... - Balra fordultam mert valamilyen furcsa hangra lettem hirtelen figyelmes. Valami olyan hangra ami a félelmet újra felkeltette bennem. 
" Ha érzem a félelmet legalább a figyelmem központom aktívabb. " - Állapítottam meg. Persze saját meglévő gondolataimon felül a kapitány szavaira is figyeltem megosztottan. 
Ránéztem mondataim végén és biccentettem tehát feléje. 
- Valaki használta a konténert... amiben.. hagy nézzem csak..? - Közelebb léptem már ahogy tudtam hisz hely nem igazán volt, és a lámpa halovány fényeiben is nehezemre esett tájékozódnom-látnom. 
Mikor közelebbről megnéztem az áttetsző üveget egy gondolat jutott eszembe: már láttam ilyet vagy hasonlót.. nem ebből az időből származó technológia.
- Ennek nem kellene itt lennie. - Tettem hozzá nagyon halkan. Lehet Helstorm kapitány hallotta de nem érdekelt. Lehet hogy őrültnek hittek hogy magamban beszélek de ez sem.
Tudtam hogy ez a tároló egy Borg elleni techno vírus tárolója és csak is..
- De ki hozhatta ide?.. Ki használhatta? - Kérdeztem magamban.. bár sejtettem hogy aki ezért felelős az azért is ami történt a Venistaron..és egész biztos hogy az az illető a jövőből jött.


 (HU)
 
BlakeMunro
Dátum: Kedd, 2013-04-23, 17.51.20 | Üzenet # 48
Flotta admirális
Csoport: Star Trek In Future tag
Üzenetek: 208
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
Baird előkerült végre.....azt hittem már hogy fejetlenül fogok magára találni..mondtam de csak szótagolni tudtam mert egyfolytában,csak az ellenséges egységek közeledtek felénk...lőttem és csak lőttem a  nagyobb fegyveremmel,de még így sem tudtam eleget leszedni ,mert azok csak egyre többen kezdtek el ,jönni..az admirális ugyan fegyelmezett volt,de  az lehet kevés lesz még ide is..ő volt  a felettesem szóval engedelmeskedtem neki nem azon volt  a hangsúly,csak kellet valami terv..mivel semmi sem jutott eszembe,így egy gránátot akartam volna be dobni,de  már kifogytam  belőle így inkább tovább lőttem..aztán hirtelen,eszébe jutott az Admirálisnak valami..persze maradnom kellet segíteni fedezzni Baird seggét ,de  már nagyon untam hogy mindig én fedeztem őt..

Nem sokára észre vettem ,hogy   a  Borgok nem állnak le  a támadással de  nem hatottak meg egy kicsit sem... a szakállam teljesen ,kilengett minden egyes lövést követően szinte   az alja már hamuvá vált de  csak tovább lőttem az ellenséget ahogy csak tudtam.




Tükör Univerzum:

"First goddamn week of winter"
 (HU)
 
Mozgató
Dátum: Kedd, 2013-04-23, 18.03.46 | Üzenet # 49
Mesélő-Háttér mozgató
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 328
Kitüntetések: 4
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
Baird és Lissan találtak,kijáratot ami egy cső rendszeren keresztül vezetett át,egészen a lift aknák kerezstül ahová mászni kellet..elég sokat..Lissan és Baird ,elindultak előre amikor a Borgok már majdnem elkapták ,Blake Munro-t akkor viszont az utolsó percekben menekültek el...viszont a Borgok is követték az utat..sietni kellet..nagyon...

Anna Helstorm kapitány és James,megtalálta azt ami talán okozhatta a gondokat..James rögtön rájött hogy ez a jövőből érkező nanit vírus..Helstorm kapitány viszont,magyarázatot követelt James-től mivel elszólta magát..Anna egyre jobban kezdett kételkedni a férfi szavaiban..azt hitte a nő hogy James,keze is benne van az egészben..

Alan amikor meg mentette a nőt a majdnem teljes haláltól talán akaratlanul is ,próbált vele beszélni..persz a nő nem nagyon tudott beszélni,mert nagy fájdalmai voltak még mindig de egy szót mondott "Owery"....valószínüleg a neve lehetett a nőnek de többet nem nagyon tudott modnani a nő mivel újabb fájdalmai lettek a sérüléseitől..de ekkor Alan ,megpillantott egy orvosi ládát ,a szobával szemben lévő üveglappal elválasztott helyen ami tiszta vér volt,és egy hulla feküdt ott..Alan-nak el kellet dönteni ,hogy meg akarja e hagyni-e a nő életét vagy hagyja mindent a saját görgése szerint..

Sorrend:
Lissan-Alan-Lissan-Baird-Blake-Anna-Baird-James-Nubet


"Burn in hell"
"Ne csak nézz..olvass is!"
 (HU)
 
Andora
Dátum: Kedd, 2013-04-23, 18.39.42 | Üzenet # 50
USS L'espoir -Parancsnok/elsőtiszt
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 875
Kitüntetések: 6
Hírnév: 14
Helyzet: Nincs szolgálatban
Láttam, hogy Baird hadnagy egyre csak távolodik tőlem, oh de jó, mondom biztos besértődött, pedig nem akartam megbántani, na mindegy, majd a küldetés után majd megpróbálom kiengesztelni. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen megsértődik. Na de most nem ez a fontos, hanem hogy visszaverjük a borgokat, és kiderítsük mi is történt a legénységgel.

Előretörni, és visszaverni azonban nem sikerült a borgokat, helyette inkább csak egyre hátrébb húzódtunk. Egyre csak jöttek és jöttek a borgok.
Ekkor Throvson admirális parancsára elindultunk valami kijáratot keresni a hadnaggyal, ami nem volt könnyű helyzet, hiszen közbe a borgokat is vissza kellett verni. Emellett elég sötét is volt a hajón, így nem volt könnyű a keresés se. Már pár helyiséget elhagytunk, mikor egy csőrendszerre lettem figyelmes.
"Hadnagy, fedezzen amíg én megnézem ezt."-szóltam a hadnagynak.
Közelebb mentem, hogy megnézzem hova vezet a csőrendszer, vagy nincs-e elzárva. Mikor benéztem, láttam, hogy egy lift aknába vezet az út.

"Uram, van egy jó hírem, találtunk egy kijáratot, ami egy lift aknába vezet önöktől nem messze."-jeleztem a kommrendszeren keresztül az admirálisnak.
"Hadnagy ön mennyen előre, én megvárom Munro kapitányt és Throvson admirálist."-mondtam a hadnagynak.

Miközben a kapitányra és az admirálisra vártam, nem voltam könnyű helyzetbe, mert ahogy a hadnagy előre ment, rám jutott az összes borg. De nemsokára megjött a felmentő sereg, a kapitány és az admirális személyébe. Mikor már közel értek én is bemásztam a hadnagy után a csőbe. Ami nem volt egy kényelmes hely, hiszen az embernek kúsznia, másznia kell benne. És elkezdtem sietni, mert tudtam, hogy gyorsnak kell lennünk, mert a borgok ide is fognak minket követni. A lift aknába érve már jobb volt a helyzet, mert ott csak létrán kellett mászni.




"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."

"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."

"The average dog is a nicer person than the average person."

"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."


Az üzenetet módosította Andora - Kedd, 2013-04-23, 19.21.30
 (HU)
 
Star Trek In Future-The future begins.... » - » Egyéb helyszínek » U.S.S. Venistar (Frank Inol hajója)
Oldal 1 / 212»
Keresés: