Üdvözöllek Spectator | RSS
Regisztráció | Belépés
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
Oldal 1 / 11
A fórum moderátora: Szingularitás 
Star Trek In Future-The future begins.... » - » Egyéb helyszínek » Csillagflotta akadémia
Csillagflotta akadémia
Szingularitás
Dátum: Csütörtök, 2014-03-13, 22.48.09 | Üzenet # 1
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Invázió (Második rész)  

Lauren Cross pár napja volt a Földön a legénységével. Az egyik AIDA admirális akart vele itt találkozni, nem mondta miért. Csak annyit "Fontos ügy". Lauren már hónapok óta tudta hogy a "fontos ügy" alatt megint csak egy komplikált küldetést takarnak, csak azt nem értette miért kellett hozzá itt találkoznia. Nikki a hajón maradt a főtiszti karja közül, Dárius pedig egy pár nap pihenésre hivatkozva visszament a szülőbolygójára. 
Kettő óra volt megbeszélve. 
Az akadémia csendes volt akkor, sőt napos. A nyár melege szinte megsütött minden tanulót aki a napra állt ki. Persze jópár olyan akademista is volt akik megcsodálták Laurent, vagy megbámulták akár egy csodabogarat. 

Lauren előre indult az egyik hűvösebb folyosón, hogy azon keresztül az udvarra jusson, mikor hirtelen minden megremegett. 
Az akademisták egyik része az ablakhoz rohant, és kifele bámult mi folyik ott, a másik részük csak ijedten a falhoz simult mintha csak valami földrengésről lett volna szó. 
De Lauren már tudta hogy ez nem volt az... lövöldözés hangja volt... még mielőtt elordíthatta volna hogy vigyázzanak az egyik sugár az ablaknál bámészkodók közül megölt valakit. 
Az illető a falhoz kenődött, majd lecsúszott és meghalt. Ekkor tört ki a pánik. 
Szinte mindenki hangosan beszélni kezdett egyszerre, mindenki futott, vagy menekülni próbált. 
Pár tanár hátulról beszélt, összeterlte őket és fegyvert osztott. 
Laurennek még fegyverre sem volt szüksége, hisz ott volt neki a karján lévő csontpengék, vagy a pisztolyai. 
Azonban hirtelen ő is hátra esett egy lökéshullámtól, mely az ablakokat törte szanaszét. 
Lauren beesett az egyik dísztárna alá... majd onnan próbált meg védekezni a rátámadó Quwerreriaiakra. 
Ekkor látta meg Darren Nillt aki szintén védekezni próbált. 

( Lauren - Darren - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Péntek, 2014-03-14, 19.30.10 | Üzenet # 2
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
Már egy ideje, hogy megkaptam a Fenrir-t, s Csillagflottán kívüli kapitányként tevékenykedtem a Federáció területén. Furcsa volt... Bármerre is jártam, a hajók mind lassítottak, némely azonosításra szólított fel. Vagy nem tudnak rólunk, az AIDA-ról, vagy csak ennyire elővigyázatos mindenki?
Federáció legfiatalabb kapitányaként, nem csak a feladatok terhe, de némileg az előítéletek leküzdése is nagy teher számomra, nem beszélve arról, hogy nem vesznek komolyan, csak mikor kettévágok egy asztalt vagy a klingon kapitány fejére borítok egy asztalt vérborostul.

Egyik nap csak a szokásos dolgomat tettem... Zenét hallgattam a kabinomban, ami nem mondható kicsinek a federációs hajókéhoz képest, mikor egy hívás érkezett, hogy a admiralitásból valaki találkozni akar vélem... Egyetlen dolog amit tudtam, hogy fontos a dolog...  Erre mindenki azonnal azzal reagálna, hogy "Kormányos! Irány xy koordináták, maximum sebesség!" de én azért elgondolkodtam vagy egy órát... Úgy is pillanatok alatt itt teremhetünk a semmiből, közvetlen a föld felett is akár, hála a transztér meghajtónak és pontos navigációnak. Csak félő lenne, hogy valaki belénk jön, mert az érzékelők később vennék észre a hajót, mint hogy az megjelenne..

Az alatt az egy óra alatt, míg gondolkoztam, befejeztem a rajzom is a Fenrir-ről, majd erőt vettem magamon, s kabinomból felsétálva a hídra kiadtam az azonnali indulás parancsot.
Tudtam, hogy ha "fontos ügy"-ként hivatkoznak a megbízatásunkra, vagy mi fogunk szívni, vagy nekünk kell szívatnunk valakit. Utóbbit jobban szerettem, de az addigiak alapján, az előbbi volt a valószínűbb kimeneteli lehetőség.

Nem is kellett sok idő a megérkezésre. Egy órán belül a Föld orbitáján termettünk, azonban a drámai belépőt inkább kihagytuk. Nem szeretik a környéken a fél kilométernél nagyobb hajók semmiből való megjelenését.
Mivel alapvetően semmi dolgunk nem volt, így Dárius pihenésképpen hazaugrott. Egyedül maradtam Nikki-vel, aki nem akart lemenni a Föld-re, fene tudja miért. Tekintve, hogy nem volt értelmes kíséretem, így magam leselkedtem neki a találkozó lezavarásának.

Az Admiral 2:00pm-et mondott, mint találkozási időt... Amióta csak ismerem, egyszer sem láttam lazítani az öreget. Olyan katonás... Jó, hogy nem határoz meg másodpercet is...
Legalább csendes, szép idő volt. Nyár volt jelenleg, ami jóval melegebb volt, mint amit én a kabinomban beállítottam... Vagy 10-15°-al... Nem vagyok egy túlzottan meleg kedvelő lény. Jobb szeretem a 16-18 fokot, mint a tikkasztó meleget... Aki csak belép a kabinomba, csodálkozik hogy nem fagyok meg, mikor kábé úgy vagyok öltözve abban a 16-18 fokban mint más 30°-ban... De... ez az Ő bajuk. Legalább engem nem fenyeget a fázás... 

Ahogy ott álldogáltam egy az egyik folyosón a megbeszélt iroda előtt, fél szemmel figyeltem a mellettem elmenő, főként emberek elcsodálkozó pillantását, akik leginkább engem pécéztek vizuális szórakozásuk gyanánt ki mozi helyett... Emberek... Egyesek a csont pengéimet stíölték, egyek.... egyesek kicsit más fele tévedtek el szemüket illetően, de legalább volt pár normális aki arcban figyelt meg engem, nem mint egy Vulcan-i a Pon Farr idején...

Megtisztelő, hogy íly módon figyelnek fel az rám, de kezdett idegesíteni... A találka ideje is jó rég volt már, így inkább elindultam az udvar felé, a figyelő szemek elől való szökési vágyam nyomán.
Legalább kicsit hűvösebb volt azon a folyosón ahol épp mentem. Egy rövid séta után, az udvar felé közeledve, valami furcsa dolog történt. Megremegett a föld... Tudtam, hogy San Fransisco egy eléggé földrengés veszélyes hely, de tudtommal azt már a geostabilizátorok telepítésével megoldották...
Sok diák az ablakokhoz rohant, hogy megtudják mi a kvanc történik odakint, ami ezt okozhatja, a többiek inkább a fal mellett játszottak tapétát, mintha csak egy szobafestő járt volna arra abban a pillanatban.
Sajnos egyre kevésbé volt valószínű a számomra a földrengés gondolata... Jobban megfigyelve, pulzáló hangja volt, amit egy utó-hangrobbanás kísért... Ez nem a föld alól jött, hanem a levegőből... Lövések lehettek csak.

Vettem egy nagy levegőt, hogy mindenkit menekülésre késztessek, de mielőtt a tőlem igen csak ritka hangképzési módszert megmutathattam volna a környező fülek számára, az ablakot átlőve egy sugár az egyik diákot a falhoz passzírozta és kinyírta... 
Ha nem láttam volna elég hasonló esetet, lehet hogy elájultam volna a sok vértől ami a falon maradt, vagy a kitörő pánik egyik emocionális áldozata lettem volna, de gyakorlott gyomromnak hála, nem kezdtem el az ijedtségtől visítva rohangászni. Tudtam, hogy nem sok értelme van, de odamentem a falon szétterült akadémistához, s pulzusát megtapogatva, illetve azt nem találva inkább lecsuktam a szemét, hogy becsületét megtartván nyugodjon békében.

Egyedül a tanárok voltak képesek némileg rendet teremteni, majd fegyvert kezdtek el osztani. Szerencsére nálam volt a sajátom, s a karomon lévő szúró-vágó eszközöktől sem kellett megválnom odaérkezésemkor. Az AIDA lét egyik előnye... Mindenhova bevihetem a stukim.

Pisztolyomhoz nyúltam, hogy elővegyem, mikor egy lökéshullám engem is a falhoz csapott. Szerencsére engem nehezebb lekváros palacsintához hasonlóan szétkenni egy a talajjal merőleges útvonal behatároló objektumon. Ha az nem lett volna elég, hogy kék-zöld foltjaimat kezelhetem este fürdés közben egy frekkent módjára zúgó ketyerével, még az ablakot is szanaszét szórta az a hullám.

Valahogy beestem egy számomra felismerhetetlen formájú tárgy alá, s csak azt vettem észre, hogy Quwerreriaiak jönnek felém, így a már előzőleg is szándékomban lévő fegyver elővételt véghezvíve lövöldözni kezdtem a csúnyákra.
Miközben nézelődtem, s folyton-folyvást kerestem az új célpontokat, s próbáltam az esetleg odakeveredő civileket nem lepuffantani, észrevettem egy ismerős arcot...
Nem volt az más, mint Apám jelenlegi orvosi főtisztje, a kissé frekkent doki, Darren Nill...
Nem tudhattam, hogy meglátott-e, így inkább elkezdtem felé maneuverezni, gondolván ketten biztosan több eséllyel rendelkeznénk a csúnyák ellen... Lőttem közben ahogy csak tudtam, s reméltem, nem találnak el eme öngyilkos túra közben.


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
DarrenNill
Dátum: Péntek, 2014-03-14, 23.33.29 | Üzenet # 3
U.S.S. L'espoir főorvosa
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 160
Kitüntetések: 4
Hírnév: 9
Helyzet: Nincs szolgálatban
A Földön nem hiába voltam már egy jó ideje  szüksége  volt  a L'espoir-nak orvosi eszközök utánpótlására...ezt próbáltam volna le rendezni ,az épp ideglenes erre  kijelölt helyen ..persze nem voltam jó kedvemben amiért ezért külön "szabad napot",kellet kivennem..már nagyon untam hogy szabad  napomon is  azzal kell törődni hogy ki -mit akar tőlem nem pedig azt hogy én mit akarok mondjuk egyes jól kinéző...."jószágokkal"....

Na  mindegy gondoltam magamban ,de hát mit ad isten ilyen volt az élet no meg az is hogy már megint egy  olyan ügyet kellet volna le bonyolítanom ami nem éppen érdekfeszítő volt..úgy gondoltam hogy amíg  a nagy okosak kitalálják azt hogy ,mennyi orvosi ellátmány  a meg engedett amit kérhetek ..addig hát...ami azt illeti benézek,a  helyi lokális bárba  ami az akadémistáknak volt fel tartva..ahogy beléptem ugyan az a  büdös pia  szag  ,emlékeztetett  az akadémista  korszakomra mint régen

..-Há..há! hát itt semmi sem változott öreg fiúk! nyögtem oda  az egyik kiszolgáló srácnak aki nem értett semmit de még a  tojás héj a  seggén volt..

-Na mindegy..

-hozzad  a szokásost..erre amire ezt  kimondtam meg sem mozdult..-úgy értem egy sört..sok habbal..jó?

kérdeztem  a sráctól aki csak nézett ki az ablakon mint valami idóta..-nagyszerű már csak egy hiányzott..piff..szóltam oda  de  nem vágtam le  rögtön mi van..csak akkor  jöttem rá mikor egy  bomba el találta   akadémiát majd még egy   ...-ez nem lehet véletlen..mondtam hangosan majd kirohantam de  azon nyomban át is futottam mindenen keresztül   az akadémia fő ajtójához mert annyian kezdtek el lövöldözni..

-A francba.. a  rohadt francba..kellet neked szabadságra menni mi Darren?...meg a  segítségek...-bassza meg!

azt ordítottam ki magam elé amire  nagy nehezen találtam egy  hullánál némi lőszert és egy  kézit..-nagyszerű..most jöhet a  hősködés..-Ide pisisek! ordítottam oda   a srácoknak akik be voltak szarva  majd  észre vettem egy ismerős arcot..

-Te meg? mi a halál? mit keres...jaj..tudom..oké bocsi..ha találsz egy  hullát akkor szólj..mert kezdek kifogyni ebből  a trágya  kézi fegyver lövedékből..kellet a  Csillagflottának át váltania  erre a fegyverre...


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Kedd, 2014-03-18, 19.38.05 | Üzenet # 4
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Még mielőtt Lauren meg tudott volna szólalni hirtelen pár diákot lövedékek érték, és a folyosó azon szakasza be is omlott. Darren és Lauren úgy tűnt benn rekedtek pár diákkal az épületben ugyanis pont az udvarra vezető és azon kijáratot torlaszolták el a romok. 
Közben a Querreriai haderők folyamatosan támadtak rájuk, így Lauren kénytelen volt védekezni Darrennel egyetemben.
Fedezék kellett, valamint biztonságos helyre menekíteni a cadetokat.
- Kövessenek! - Kiáltotta oda az egyik nő aki előre indult az egyik nagyobb terembe, ezek után. Pár cadet követte is őt, Lauren pedig utoljára lépett be a helyiségbe. 

Egy magas helyiség volt, kupola alakú és elég visszhangos. 
Pár szekrény, és vitrint lehetett látni jobbra, és balra amikben különböző kitömött állatok vagy állati szerveket lehetett látni, de voltak olyan dolgok is kitéve amiket Lauren meg nem tudott volna mondani, hogy mik lehetnek azok.
A kissé lejtősen elhelyezett székekkel szemben egy asztal és egy óriási kivetítő volt látható, valamint egy középmagas emberi csontváz.
A székek fölött egy bálna, vagy valamilyen hasonló cet csontváza volt felrögzítve.
 
Semmi kétség a bológia vagy állattan terem lehetett az.
Egyszerre tűnt érdekesnek és bizarrnak is. Darren azonnal nekiállt volna segíteni a diákok rendezgetésében a csinos professzor asszonynak.
- Forest professzor vagyok. - Mutatkozott be a nő septibe. - Van egy pár diákom akik orvosi segítségre szorulnak. Ha esetleg tudna rajtuk segíteni. - Pillantott Darrenre a barna szemű nő.
- Kapitány kérem csukja be az ajtót zárral! A kód Alpha, négy négy Terence, Négy Omeril. - Szólt oda gyorsan Laurennek.
Lauren várt még pár percig míg az utolsó diák is bejött. Majd körbe nézett a folyosón; látta hogy a Querreriaiak a terem felé közelednek gyors léptekkel.
Lauren be akarta csukni az ajtót, mire Dárius lépett be.
A Fenrir elsőtisztje meg volt kissé tépve, és pár helyen üvegszilánkok álltak ki belőle. Egy nem működő Voin kézivel lépett be... A Fenrir kapitánya ezek után bezárta az ajtót, majd beszélgetni kezdtek.

( Dárius - Lauren - Darren - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Dárius
Dátum: Szerda, 2014-03-19, 19.07.41 | Üzenet # 5
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
Felálltam a koszos padlóról mely tele volt üvegszilánkokkal.
Habár tele voltam én magam is velük, és koszos voltam és azt éreztem minden testrészem szaggat, akkor is előre indultam a folyosón.
Meglepően pontosan érzékeltem az előttem eldőlt tárgyakat, ledőlt szekrényeket. Óvatosan átugrottam felettük, ügyelve arra hogy a legkisebb zajt keltsem hisz senki nem volt a folyosón.
Utóbbit érdekesnek is találtam. Gondoltam hogy nem ölhették meg ennyi idő alatt az összes kadetot vagy tanítót, de nem értettem mégse hogy hova lettek.
A fegyveremet szorosan magam mellett, oldalt, a kezemben tartva mentem. Gondoltam hogy nem működik, mielőtt átestem volna az ablakon, már akkor sem működött.
De fenyegetésnek nem volt utolsó. Rápillantottam, aztán előre.
Reccsenések, suttogást hallottam majd a hátam mögött hirtelen gyors lépteket.
Nem tudtam miért húzódom le és csinálok egy gyors bukfencet. Reflex volt... aztán rájöttem hogy igazam volt.
Az ellenséges erők már betörtek, és a kadétokat keresve mindent átkutattak. Észrevettek, azért kezdtek el tüzelni rám.
Mielőtt ezt meg tudtam volna azonban fogalmazni magamban, már üldöztek is nekem pedig futnom kellett.
Fegyver nélkül voltam, és miközben futottam, átugorva minden romot, próbáltam gondolkodni. Fegyver kellett volna nekem, akár egy kard, egy biztos fedezék, és még valami: segítség.
Egy jó stratégosz nyilvánvalónak tartja hogy túlerő ellen ne harcoljon. Én soha nem tartottam azonban be ezeket a szabályokat.
Az se érdekelt volna ha ezren vannak ellenem. De hiányzott az hogy van mellettem valaki aki mondjuk fedezni tudott volna, miközben magamat kötözöm.
A Zema Domán mindig volt ilyen, az osztagomban. De ez nem azok a háborúk voltak, bár legalább annyira veszélyesek.

Bebukfenceztem az egyik nagyobb kötésű fa szekrény mögé, és megpróbáltam gondolkodni. Alig hittem el hogy két nap alatt ennyi minden történhet velem.. Elmegyek haza a Fenrir-től, majd ott azonnal utasítanak arra hogy menjek a Földre vissza segíteni mert inváziós csata dúl odalenn. Egy nap alatt kapok majd egy osztagot, a Földre érünk, majd el is veszítem őket egy totális háborúban.
Nem, nem ez vallt rám. "Még egy csatát sem vesztettem és nem egy idegen bolygón fogok meghalni! " - Gondoltam magamban dühösen.
Ha lett volna a közelben egy vasdarab azzal küzdök meg ellenük, de a puszta kezem nem volt elég ebben biztos voltam.

Ekkor azonban mintha hallottam volna valamit.. egy ajtó csukódásának hangja volt.
Halk szusszanó hang.. Vettem egy mély lélegzetet és reméltem hogy nem fogok egyenesen a halálomba futni.
Mikor azonban befutottam, Laurennek ütköztem neki.
- Lauren! - Mondtam neki, aztán gyorsan beléptem miközben ő bezárta valószínűleg az egészet valami kóddal.
- Mi a...- Motyogtam. - Nem számítottam rá hogy te is itt leszel. - Mosolyodtam el halványan.
- Milyen kellemes meglepetés....és mennyi ember..  - Néztem rá a sok ismeretlen körvonalra. Tájékozódtam az empatikus képességeimmel egy pillanatra, hogy mégis hol lehetek.
Majd vissza fordultam Laurenre. - Abból a nagy halcsontból értékes pengéket lehetne gyártani. Nem segítesz leszedni egy-kettőt? - Kérdeztem tőle, aztán mellé álltam, nekidőltem a falnak és a bal kezemmel próbáltam erőszakosan kiszedni a jobból az egyik üvegszilánkot, ami miatt elég véres voltam....
- Odakinn elég kemény a helyzet.. - Mondtam Laurennek közben. - Sokan vannak... olyan mint a Nogrenái szoros. Csak annál többen vannak.. Egyépként te hogy vagy? Ugye nem sérültél meg? - Kérdeztem tőle.




Az üzenetet módosította Dárius - Szerda, 2014-03-19, 19.12.00
 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Kedd, 2014-03-25, 21.28.18 | Üzenet # 6
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
Közelebb érvén szinte faggatásba kezdett, hogy mit keresek ott... Hirtelen felmerült bennem, hogy miért is kéne magyarázkodnom, mikor nekem van nagyobb rangom, s akár én is kérdezhetném, de nem volt idő erre. Inkább lőttem.

Láttam közben, hogy pár diákot lelőnek, s a folyosó beomlik. Bent ragadtunk az épületben. Nem láttam kivezető utat, legalábbis nem olyan irányban, ami számunkra járható és biztonságos lenne.
Még mindig támadtak minket s muszáj volt védekeznünk ahogy csak tudtunk. Tudtuk, hogy kell valami biztonságos hely, de nehéz volt lövedékzápor közepette ezen gondolkozni. Nem is kellett szerencsére, mert hátulról valaki szólt, hogy menjünk a közeli terembe.

Betereltünk mindenkit, s utoljára maradtam, fedezni a kadétokat és Darren-t.
Ahogy benéztem terelgetés közben, valami biológiai labornak tűnt, csupa olyan dolgokkal telerakva, amit vagy nem ismerek, vagy utoljára az étlapon láttam még odahaza. Minden felett egy rohadt nagy bálna vagy mi a kvanc lógott. Csak ránk ne essen...
Míg próbáltam visszafogni a közeledő ellenséget, fél szemmel láttam, hogy Darren már bele is vetette volna magát a sérültek ellátásába, főleg azokéba akik elég közel estek a profhoz...

Hátulról mondta valaki a kódot, amivel bezárhatom az ajtót, de még voltak kint, így vártam egy pár percet.
Az utolsó is beérkezett, s egyetlen dolog amit láttam a folyosón, az egy nagy horda rossz arcú egyén volt, így fejem gyorsan visszahúzva már csuktam is az ajtót.
Csuktam volna csak pontosabban, mivel Dárius esett be legnagyobb meglepetésemre.
Amint bent volt, ténylegesen becsuktam az ajtót, s bezártam.

Amint odamentem hozzá, ránéztem s láttam, hogy nincs éppen jó állapotban. Mivel a Doki másokkal, de leginkább valaki mással volt elfoglalva, így én kezdtem neki némileg az ellátásának.

-Hogy nem számítottál??? Tudtad, hogy ide jövök... Mielőtt elmentél, mondtam...
-Hát, még ezek után nekem mekkora meglepetés... De legalább nem csak "egyel többen vagyunk"...

Ahogy megláttam az üvegszilánkot, ami benne volt a karjában, próbáltam segíteni, s inkább én kihúzni, miközben beszéltem hozzá.
-Ja.. sokan... És sok a halott is... -mondtam, majd ránéztem- Én jól vagyok... Szerencsésen elkerültem jó pár meleg helyzetet. Ámbár egy robbanás a falhoz vágott, de több kell hogy engem megbénítson... -mondtam, miközben próbáltam segíteni az üvegszilánk kiszedésben.


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
DarrenNill
Dátum: Csütörtök, 2014-03-27, 20.29.11 | Üzenet # 7
U.S.S. L'espoir főorvosa
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 160
Kitüntetések: 4
Hírnév: 9
Helyzet: Nincs szolgálatban
Úgy tűnt ismerte Lauren ,azt a személyt aki be esett  az ablakon egy nagy állat öldöklő pajtival együtt..hát most komolyan nem tudtam mi van..mindenki pánikba esett én össze-vissza kezdtem el lövöldözni aztán pedig nagy nehezen elintézték  azt a  támadót is  aki be esett én pedig csak sóhajtani sem tudtam..de jó nekem..ez már csak  hiányzott..

-Komolyan ilyen nehéz hogy meg igyak egy  pohár piát harc nélkül?

Löktem oda  a dumát de  erre  még többen jöttek én pedig  megpróbáltam a  többi lényre is tüzet nyitni ,ami kissé nehezemre  esett mert enyhén szólva  szar állapotba volt a  karom..mivel telis -tele  ment üveg szilánkkal meg  ami csak  volt a közelben..ahogy közelebb léptem  az épp megérkezőhöz rögtön be is mutatkoztam neki mi közben alréb löktem az útból a  szőkét..

-Na! én vagyok az orvos kis csaj..

Erre  el kezdtem ki szedni  a  szarokat belőle  de  az meg hősködni akart..

-Én Darren vagyok..és nem mellesleg szép is..de  ez csak másodlagos..és  ...

Erre megint mindenki lövöldözni kezdett és  a komolyabb énemet kellet erőltetnem..

-Jól van..jól van!...irány  az épület  bal része! gyerünk!

És mindenki el is  indult csak az volt  a gond hogy elég sokan jöttek be..meg sérültem ekkor.. a lábamon el találtak,jó nagyot estem a  földre  előre...kúsztam egy  darabig és  nem tudtam mit tenni de  sikerült magamat fel húzni az egyik oszlopon ...ahogy a   többiek fedeztek egy helyi biológia  labort sikerült kiszemelnünk magunknak így  be küldtünk mindenkit oda  és  rögtön  a meg maradt  sebesültek gyógyításával kezdtem..


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Csütörtök, 2014-03-27, 21.06.08 | Üzenet # 8
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Miután az ajtó becsukódott és Darren megsérült azt hitték felszusszanhatnak.
De tévedtek. A Querreriaiak kirobbantották az ajtót. Egy percig sem tétováztak, és így nyilvánvalóvá vált hogy más terv kellett.
Az ajtó mechanizmusa azonban még működött, így Dárius kiment, magára hívva a figyelmet, és bezárta az ajtót.
Így azok a Querreriaiak akik benn maradtak már nem tudtak kimenni, és Laurenék leszedhették őket. Azonban Dárius kinn maradt, Laurenéknek pedig el kellett dönteniük hogy mi legyen.
A lány tudta hogy Dárius nem képes feltartani őket a végtelenségig. A cadetok akik benn maradtak azonban fotnosabbak voltak. Elkezte őket kifele terelgetni a hátsó ajtón.
Darren felállt, bicegett... Lauren ekkor már kiterelte az összes cadetot a kompokhoz vezető folyosóra.
Az épület biztonsági mechanizmusa azonban ekkor bezárta Darrent a helyiségből pedig a levegő egyre csak fogyott; Lauren így kinn rekedve a folyosón a cadetokkal választhatott:
vagy visszamegy Dáriusért, egy másik termen keresztül vágtázva.
Vagy megpróbálja Darrent kimenteni. Bárhogy is döntött egy barátja meghal; az idő pedig ketyegett.

( Dárius - Lauren  - Darren - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Dárius
Dátum: Péntek, 2014-03-28, 18.38.47 | Üzenet # 9
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
Halványan, alig észrevehetően elmosolyodtam miközben a falnak dőlve beszéltem kapitányomhoz.
- De azt nem tudtam hogy pont itt leszel. - Mondtam neki a szemébe nézve. Lauren próbált nekem segíteni, az üvegszilánk kierőltetésében, de én csak reflexesen húzódtam hátra. 
- Köszönöm. - Mondtam neki halkan. - Csak tudod a katonaságban már hozzá szoktam ahhoz hogy mindenki magán segít ahogy tud, leginkább. - Vallottam be nyugodtan beszélve. - Igen.. kemény ez a helyzet.. sok háborút láttam már.. de rám számíthatsz, bármi is történjék... - Lauren ez után arról számolt be hogy neki több kell egy falhozcsapásnál.
- .. robbanás? Még szép hogy több kell neked annál. Ajánlom is hogy ezt mondja a kapitányom. - Tettem hozzá egy mosollyal mire valami érdekes alak próbált meg segíteni a háttérbe lévőknek.
- Ki ez az alak? .. - Kérdeztem hunyorogva a fénytől. 

Laurenre pillantottam, bekötöttem a karom, majd megütögettem óvatosan a vállát. 
- Elég sok kadét van úgy érzékelem. Szerinted ezek képesek megvédeni magukat? - Tettem fel a költői kérdést, mikor majdnem egyértelmű volt hogy nem. Tettem egy fél lépést előre, majd a terembe próbáltam tájékozódni...
Abban a pillanatban azonban a hátunk mögött hirtelen berobbant az ajtó. A földre esetem, mivel túl közel voltam hozzá, de hamar fel is tápászkodtam. 
- Sejtetettem hogy valahogy így lesz! - Vetettem oda egy Voin káromkodás közepette. 
Az egyik közelben lévőtől elszedtem a pisztolyát, és a kapitányomra néztem.
- Tereld ki őket! - Lelőttem egy ellenséget, majd folytattam. - Én elterelem a figyelmüket! - Kiáltottam. 
Kifutottam az ajtó elé, majd megnyomtam a jól ismert vészmechanikus zárt. És.. kizártam magam a folyosóra a tömérdek Querreriai-val. 

A hideg és sötét folyosón abban a pillanatban karba is lőttek. 
Gyorsan az egyik oszlop mögé ugrottam, fedezékképp viszonoztam a tüzet. 
Azt hittem meg fogok halni mert fáradt voltam és sérült, és folyamatosan lőttek rám. Arra gondoltam talán ez a sorsom... 
Közben tüzeltem, leszedtem párat, miközben próbáltam koncentrálni.
Nagyon sokan voltak... És egyre reményvesztettebbé váltam. 



 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Vasárnap, 2014-03-30, 19.11.38 | Üzenet # 10
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
-Ez  az alak? -kérdeztem vissza- Apám hajójáról a fődoki. A USS L'espoir-ról.
-Nem tudom hogy keveredett ide, de nem is lényeges. Ajánlatos lenne mihamarabb kivinni innen, mielőtt még az egyik nőnemű kadétra ráugrik... -mondtam neki kissé vigyorogva.
 -Igen, van pár. Ellenben, nem hiszem, hogy elég tapasztaltak ezen dögök ellen... -tettem hozzá.

Dárius körül akart nézni a helyiségben, de nem sok lehetősége volt erre, mivel az ajtót kirobbantották, amire el is esett... Nekem csak a hajamat fújta teljes mértékben az arcomba, mivel messzebb álltam és nem pont előtte.
-Akkor ezzel a megérzéssel nem vagy egyedül! -helyeseltem, de a káromkodós részt azért kihagytam.

Elvett egy pisztolyt valakitől, majd mondta, hogy tereljek ki mindenkit. Mikor mondtam volna, hogy sebesülten nem hagyom ott, már ki is rohant az ajtón, s lezárta azt.
Rengeteg csúnya arcúval volt kint, s nem tehettem semmit...
Akik bent voltak hamar leszedték a bejutott Querreriaiakat, de Dárius még mindig kint volt.
Tudtam, hogy első a kadétok élete, így ahogy tudtam kitereltem őket a hátsó ajtón.
Én kint voltam már az ajtón, hogy a -nálam idősebb- diákokat a kompok felé irányítsam, de Darren még bent volt.
Már épp az ajtó felé jött, mikor az lezárt. Az ajtó melletti kijelzőre pillantottam, s láttam hogy a légelszívó bekapcsolt.

Ezen a ponton kezdtem kétségbe esni... Két barátom is veszélyben volt, s biztosan tudtam, hogy egyik nem éli túl...
Mérlegelnem kellett...
Dárius az Én tisztem volt, s jó barátom... Darren-t ellenben alig ismertem, noha Őt lett volna könnyebb megmenteni...
Lehet rosszul döntöttem, de Dáriust választottam, pedig az Ő megmentésével mindenkit veszélybe sodortam azzal, hogy eltávolodtam a kadétoktól.

Rátettem a kezem az ajtóra, s csak ennyit mondtam:
-Bocsáss meg! 
Majd futni kezdtem a folyosón, hogy mihamarabb utat találjak Dárius-hoz...


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
DarrenNill
Dátum: Vasárnap, 2014-03-30, 20.34.34 | Üzenet # 11
U.S.S. L'espoir főorvosa
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 160
Kitüntetések: 4
Hírnév: 9
Helyzet: Nincs szolgálatban
Próbáltam minél biztonságosabb helyre terelni azt a  maradék diákot akik velem voltak ,ahogy próbáltam fedezni őket előre tereltem őket és  biztonságosan ki tudtak jutni..ahogy viszont én próbáltam volna kijutni,egy ajtó csukódott le  előttem és én be ragadtam az ajtó mögé..nem tudtam mit tenni.. a levegő elszívás beindult én pedig bent voltam és nem tudtam mit tenni..csak oda  tudtam simulni az ajtóhoz,mert már alig kaptam levegőt és hallotam hogy  Lauren van a  másik oldalon..egy  könnycsepp csordult ki a  szemem mellől majd  csak megérintettem az ajtót és  kissé rekedtes hangon  a levegő veszteségtől szóltam át neki..

-Semmi baj Lauren...tudom hogy csak  a feladatod teljesíted...ég veled...hiányozni fogsz..

Mondtam egyre halkabban mi közben már  kapkodtam a  levegőm után majd  lassan annyira kevés kezdett  a levegő lenni hogy halucinálni kezdtem...megjelent előttem hirtelen mind azok akik beszéltek velem és  próbálták át segíteni   a gondokon és  bajokon..majd amikor  megérinthettem volna  az egyiket  egy roham kezdett el rám jönni valószínüleg a  kevés levegő miatt így  csak rúg kapálni tudtam percekig és   az utolsó leheletnyi levegőmet is ki köhögtem magamból amíg  nem köptem vért ,és  a  végén pedig megpróbáltam nem becsukni a  szemem reménykedtem abban hogy  még is meg ment valaki ...de  tudtam hogy nem jön értem senki ..mert  tudtam hogy  nincs olyan aki most vissza tudna  jönni értem...ahogy  próbáltam, erre gondolni az utolsó gondolatom is  szerte -szét foszlott..a  levegőm elfogyott..biztos voltam benne még sem éreztem fájdalmat vagy épp azt hogy  valamim fájna...úgy éreztem hogy  itt vagyok de  még sem...

A  fél testem talán még is  ott volt ahol volt ,de   a  gondolataim és  lelkem kezdett szépen lassan elúszni  a mélybe  ami egy  fényszerű alagúthoz hasonlított ami  beletorkolott egy  másikba..ahogy el jutottam a  végére..már  nem is éreztem magam ,úgy mint akinek  kellene..vagy hiányozna  valami..csak egy valamit éreztem...sötétet ...és  semmi mást...




Az üzenetet módosította DarrenNill - Vasárnap, 2014-03-30, 20.44.10
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Vasárnap, 2014-04-06, 19.13.08 | Üzenet # 12
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Lauren magukra hagyva a diákokat, és Darrent, futni kezdett a nyitott termen keresztül, hogy vissza kerülhessen Dárius-hoz. Azonban a válasz ajtó, mely a folyosóra vezetett volna zárva volt, a kompjúter lakatolta azt le önvédelmi mechanizmus gyanánt.
Egy pillanatra el kellett gondolkodnia azon, mi és hogyan történjen, mert bizony nagyon bonyolult volt a kódolási nyelvezet és tömény matematika volt az egész.

Jason Relson ezredes ekkor futott be az ajtón.
A férfi a frontról, az udvari részről érkezett ahonnan megannyi idegen támadta őt és már nem tudta volna tovább tartani a helyzetet.
Bemutatkozott Laurennek, röviden összefoglalta mi a helyzet. Úgy gondolta a segítség hamarosan érkezik és csak ki kell tartaniuk.
Azt is mondta hogy az udvari ajtókat ő maga kódolta le egy programmal így már több behatoló nem jöhet csak az udvarról.
Lauren válaszolt, neki majd kinyitotta végül is az ajtót. A folyosón Dárius még mindig az oszlop mögött állt, de látni lehetett rajta hogy sérült, meglőtték a karját és már csak percei lehetnek attól hogy valamelyik Querreriai meglője, halálosan.
Viszont abban a pillanatban szinte az összes ellenség egyszerre meredt rá Laurenre, és az ezredesre akiknek fedezéket kellett keresniük.

Lauren az ajtótól bal irányban elhelyezett, elég nagy méretű "Igazság" -szobor mögé tudott bebukfencezni, ( Igazság  ) az ezerdes pedig a másik oldalon lévő "Tél" - szobor mögé. ( Tél )

Dárius észre véve Laurent, lelőtt két rátámadót, majd bebukfencezett kapitánya mögé.
Egyértelmű volt hogy vissza kell vonulniuk. Ennyi ellenség ellen hárman sem tudták volna felvenni a versenyt.

( Lauren - Relson -   Dárius - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Vasárnap, 2014-04-13, 20.25.30 | Üzenet # 13
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nem volt mit tenni.. mennem kellett, ha nem akartam Dárius-t holtan látni.
Futottam és futottam ahogy csak tudtam, de utamat egy ajtó szegte ami sehogy sem akar kinyílni..
-Biztonság mi? Hogy esnétek hanyatt a biztonságotokkal... -ordítottam az ajtónak- Nyugi... Nyugi... Gondolkodj.... Törjük fel!!! De az sokáig tart.... Mit csináljak??? -gondolkodtam magamban miközben az idő csak fogyott...

Épp a probléma legmélyén járt az eszem, mikor egy alak toppant be az ajtón. Én hirtelen felé fordultam... Gyanítottam, tán ellenség, de mindjárt bemutatkozásba kezdett...
Én inkább kihagytam ezt a formaságot, s rögtön kérdezgetni kezdtem:
-Mi a fene folyik itt????? -tettem fel a csöppet sem visszafogott kérdést.
Gyorsan ledarálta a helyzetet ami egy csöppet sem volt fényes, de legalább a segítség jön...
Elárulta, hogy az Ő műve az ajtó zárás... Nem tudtam, hogy ennek örüljek, avagy ne, elvégre ezért nem tudtam Dárius-on eddig segíteni.
-Rendben... Akkor kinyitná? Odaát van egy barátom és nem húzza sokáig.... -mondtam neki, minek után ki is nyitotta azt a fránya helyiség elválasztót.

Az ajtó tehát kinyílt, s megláttam egy oszlop mögött állva, s magát védve. Sérült volt, s nem sokáig tudta volna még húzni a dolgot.
Próbáltam rájönni, miként is hozzuk ki onnan, de hirtelen azt vetten észre, hogy reflektor fénybe kerültünk... Legalább egy tucat szempár meredt ránk, s készült ránk lőni.
-Fedezékbe! -mondtam az Ezredesnek.
Mindketten szobrok mögött találtunk helyet.

Nem sokat láttam az ezután következőkből, csak 2 lövés hallottam, s Dárius már ott is termedt mellettem.
Hirtelen megöleltem ahogy ott termedt, majd lőni kezdtem az ellenségre.
-Vissza kell vonulnunk!!!! -mondtam mindkettejüknek...- ez így nem lesz jó!!....


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
JasonRemyRelson
Dátum: Kedd, 2014-04-15, 21.20.02 | Üzenet # 14
U.S.S. Beloiannisz kapitánya/Ezredes
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 117
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
Egyre többen érkeztek így  nem igazán tudtam tovább húzni az időt kint,itt volt az idő  mozogni...muszáj volt valahová mennem különben biztos  a halál..ahogy el kezdtem futni egy közeli épülethez ,rögtön rám támadott az egyik ellenséges osztagos  én pedig próbáltam azt kivédeni. Ahogy rá ugrott a  hátamra  le vágtam a magamról majd  ,ahogy  a földre puffant az eséstől tovább kezdtem el futni mivel tudtam hogy  a sarkamban lehetnek ahogy  becsúsztam egy  folyóson át ugrottam egy közeli ablakon ,ami valószínüleg az akadémia   belső épületébe vezethetett majd  bukfenceztem kettőt a  földön mivel  ,közben tüzelt az ellenség és  annak a  töltényei mind át mentek a  falon ahogy  ,el próbáltam ugrani a  legtöbb golyótól egy  biztonságos  acél falakkal védett helyre  ,ugrottam be  az utolsó pillanatba mielőtt becsukódott volna  annak az ajtaja.Valószínüleg megsérülhetett az alprogram amikor  lövöldözni kezdtek az épületbe,ahogy megfordultam rögtön rá kötöttem  a kezemen lévő  komputert ,az ajtó mechnaikai zárjához ahogy ezt megtettem el kezdtem szépen lassan,észre venni a  hibát ..de ekkor vettem észre hogy valaki figyel ahogy rá tartottam egy másodperc erejéig  a fegyverem rögtön tudtam hogy   a mienk közül van ahogy el tettem a fegyveremet rögtön be is mutatkoztam mi közben ,fél szemmel  a  komputer hiba kereső algoritmusát néztem.

-Hé ...örülök hogy túl élőt is látok..Relson ezredes vagyok  a  Csillagflotta  katonai hírszerzésétől...

Ekkor rögtön bele kezdett hogy az egyik barátja beszorult és  segítsek ,mert különben meghal..

-Azon dolgozom..

Mondtam nyugodt hangnemmel,mivel   a katonai tanultak alapján harci helyzetben és  veszély helyzetben sokkal jobb a  nyugodtság mert tisztábban hagy minket  dolgozni...ezért is próbáltam én is nyugodtan kezelni a dolgokat..ahogy ki nyílt az ajtó kihúztam,  a  kezemen lévő komputer hálózatot a  zárból majd  le vettem a hátamról az automata  fegyveremet  ,majd  rá illesztettem egy  bemérő-erősítőt ,amin hő érzékelő is volt ahogy oda  simultam az ajtó egyik oldalára  elszámoltam magamban háromig,majd  becsuktam egy  másodpercre  a szememet,majd ki nyitottam és meg markoltam  az újjatlan kesztyűmmel , a középsúlyú fegyveremet ahogy  kiléptem  a fedezékem mögül,élből le lőttem kettő támadót majd  az övemről le  szedtem egy  gránátot és  bedobtam  a  többi támadó közé . Ahogy láttam voltak még elegen és úgy tűnt hogy   a régi barátom Dárius is  itt volt ,be bukfenceztem mellé majd  el vettem  a  jobb zsebemből egy adag morpheumot,amit aztán be nyomtam Dárius  mellkasába  erősen majd  Lauren-re néztem mi közben újra táraztam.

-Nyugi Dárius  kemény  katona..bírni fogja  ...

Ekkor  az egyik közeledő elit osztagost  ,rúgtam teljes erejemből bokán majd   a hajlatánál aztán a földre  küldtem és  végül  fejen lőttem az ellenséges osztagost.

-5 osztagos...2  felül..2 jobb oldalt  az oszlop mögött..1 pedig közeledik felénk..szerintem el tudjuk intézni őket..

Szóltam oda  nekik majd  vállan vágtam Dárius-t.

-Keljen fel katona!...tied  a  felső kettő...Laurené  a közeledő..enyém pedig  a 2 az oszlop mögött..

Ahogy be  fejeztem a mondatomat,oda  nyomtam  a kezébe  Lauren-ek egy  katonai kézit.Majd elindultam bukfencezve   a célpontjaim felé,fedezékeket keresve.


 (HU)
 
Dárius
Dátum: Péntek, 2014-05-02, 19.38.22 | Üzenet # 15
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
Sérült voltam, és felkészülve arra hogy bármely pillanatban lelőjjenek. De még védekeztem. Még talpon voltam, még lélegeztem. Élni akartam, bár helyzetem egyre kilátástalanabbá vált. 
Ekkor azonban nyitódott az ajtó. A legnagyobb meglepetésemre Lauren tűnt fel, és Jason. Mindkettejük alakját elég jól felismertem már. 
Erre nem számítottam, ám annál inkább örültem meg jelenlétüknek. Láttam ahogy Lauren fedezéket keres, mivel az összes rám támadó rájuk kezdett el lőni. Én nem sokat gondolkodtam.. gyakorlatiasan kirohantam a fedezékem mögül, miközben tüzet eresztettem rájuk. Két pontos lövéssel leszedtem kettőt, majd elvetődtem bukfencre, és pont Lauren mellé bukfenceztem.
Ott leguggoltam.
- Annyira hálás vagyok. - Sóhajtottam, majd két barátomra néztem. Lauren megölelt amit én gyorsan viszonyoztam is egy halvány mosollyal. Ekkor hirtelen Jason annyira megörült nekem hogy belém nyomott egy adag fájdalom csillapítót.
- Azt hiszem túl reagálod katona! - Szóltam neki oda feszültebben. Utáltam kimutatni ha valami bajom, gyengeségem volt, főleg a barátaim előtt.
Ám a következő percben a már alapból tudott tényekre terelődött jobban a figyelmünk: még több katona érkezett...
- Laurennek igaza van, vissza kell vonulnunk. - Súgtam oda Jasonnak, felé fordulva miközben hátra lőttem kettőt. A lövéseim célt is találtak: egy a hátunk mögé lopózót találtam el.

Vágtam egy arcot, és bólintottam.
- Jól vagyok. Ne aggódj thelio (barát) . - Szóltam neki. Lauren-re néztem. És a jelre ami nem volt más, mint Jason kibukfencezése megvontam a vállam. 
- Melletted leszek. - Mondtam neki, azzal én is kibukfenceztem és tüzet eresztettem az ellenségre.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Szerda, 2014-07-02, 19.45.27 | Üzenet # 16
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Mikor a csapat vissza verekedte magát a folyosóra futni kezdtek annak a végére. 
Lauren már kiürítette az épületet, de veszélyben voltak. És nem csak ők.. hanem az egész Föld. A törött ablakon keresztül kimásztak az udvarra óvatosan, de ott megálltak. Egy hatalmas, több mint két méter magas jel-adó blokkoló berendezés volt előttük. 
Relson ezredes kifejtette hogy ez egy kommunikáció blokkoló, és ha szét is lövik akkor is ki kell valahogy kapcsolni azt. 
Közben el kezdett szakadni az eső, míg így gondolkodtak és az ellenség bármely pillanatban rajtuk üthetett. 
Lauren ötlete az volt, hogy felmászik és deaktiválja a kommunikációs- blokkolót. Relson és Dárius közben fedezték őt. 
Lauren mászni kezdett.. az eső közben szakadt, ő pedig meg-meg csúszott a fémen de a csont pengéivel kitámasztva magát sikeresen a tetejére került. 
E közben Dárius és Jason már kénytelenek voltak a botcsinálta padokból fedezéket kovácsolni, és tüzelni mert a Querreriaiak már jöttek... 

Lauren mikor felért, három fajta variációt láthatott, miután szétbontotta a panelt: 
vagy a sárga-piros-kék színű kábelt vágja el, vagy a fehér-kék-zöldet, vagy a fekete-kék-fehéret. 

(Lauren - Dárius - Relson - Szingularitás)

MEGJEGYZÉS: Utolsó kör, Lauren választása lesz kihatva a történet végére.




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Szerda, 2014-07-02, 20.51.26 | Üzenet # 17
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
A sok szájtépés után, végre neki láthattunk annak, hogy kimásszunk a csávából...
Szerencsére már időben eltávoztak az épületben lévők, mi azonban még a veszély fogait mostuk... Valahogy mindig belekeveredtem az ilyen helyzetekbe...
És most még úgy látszik, a Föld is nagy szarban volt...

Futottunk egy ideig, majd találtunk egy törött ablakot, ahol könnyedén kimászhattunk.. Bár ez kicsit veszélyes volt, hogy nyílt terepre menjünk, de még mindig jobb mint a nyomikkal egy kérőban bulizni...
Amint kiértünk, gondoltam azért csak jobb lesz, de az ablakból kifordulván, egy szép nagy oszlopot pillantottam meg... És nem tetszett se a látvány, s a hozzá tartozó magyarázat... És még a kvancos eső is esni kezdet...
-Na jó.. kezd elegem lenni ebből a tökéletesen felsűlt napból... Felmászok, oszt kinyírom a szerkezetet agyát... Ti meg... fedezzetek... Nem akarok sajt lenni mire visszaérek.. -mondtam, miközben egyenest a pózna teteje felé néztem... Kifújtam magam, majd elindultam.

Másztam felfelé ahogy csak tudtam, de mivel az a kvancos eső alám tett, így néha-néha visszacsúsztam. Szerencsére volt mivel kapaszkodnom...
Nagy nehezen felértem, s kinyitottam... Ám ami bent fogadt, az nem igazán dobta fel az amúgy is szar napom... drótok...

Egy ideig elgondolkoztam mit is válasszak, de nem igazán segített a lent folyó harci helyzet hangja.. Mérlegelés után, a fehér-kék-zöld -et elvágtam, s reméltem nem robban fel az egész szerkezet....


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
Dárius
Dátum: Vasárnap, 2014-07-06, 22.28.46 | Üzenet # 18
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
A helyzet már nem is lehetett volna rosszabb.
A pillanat embere voltam mindig is, de akkor és ott pillanatról pillanatra minden változott. Miután kirohantunk a folyosója, Jason-nak új terve támadt és kezdtem azt hinni hogy az egész napunk hirtelen tervekből fog majd állni. Egy törött ablakon kimásztunk a folyosóra.
- Nem tetszik ez nekem, lehet nem kellene most kimennünk. - Szóltam. Ez nem annak volt a jele hogy nem bízok Jason taktikájában, annak volt a jele hogy aggódom.
Lauren után utolsónak másztam ki az udvarra. Odakinn szemerkélt az eső, de ami még ennél is érdekesebb volt az valamiféle póznának tűnt az iskola udvar közepén.
Közelebb léptem ahhoz, miközben a szél az arcomat érintette. Rátettem a kezem, miközben a másikkal egy trikorderért nyúltam.
- Ez valamiféle kommunikációs pózna lehet... - Jason mondatom közben kiegészített engem. Olyan komm-egység ami blokkolja a kommunikációt.
- Tehát egy blokkoló. - Felnéztem az oszlopra mely felénk magaslott. Az eső miatt meg egyébként sem láttam volna semmit, így Lauren-felé pillantottam. Biccentettem, vissza léptem Jason-hoz.
- Addig fedezünk! - A karabélyt a vállamhoz emeltem, addigra már csurom vizesen. - Eddig sem szerettem az esőt, és most sem fogom. - Szóltam komor hangnemben.

Az ellenség követett minket, és hamarosan körbe voltunk véve.
Lauren ügyesen mászott felfele, reményeim szerint gyorsan is. Nem tudtam ránézni, de érzékelni sem azt hogy mit csinál mert egy pad mögé pattantam és lövöldözni kezdtem a Querreriaiak felé.
Körbe voltunk teljesen talán véve, így gyorsan kellett cselekednünk.


 (HU)
 
JasonRemyRelson
Dátum: Hétfő, 2014-07-07, 13.37.00 | Üzenet # 19
U.S.S. Beloiannisz kapitánya/Ezredes
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 117
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nem tudtam elég gyorsan gondolkozni mert rögtön jött újabb ellenséges csapat. Úgy tűnt hogy a  Querreriak nem adják fel ennyivel,nem tetszett  a helyzet ebből kifolyólag de  reménykedtem abban titkon hogy valahogy meg tudjuk állítani őket még úgy is ha ez talán több ember társunk által sikerül csak.Lauren-nek közben akadt egy ötlete és ebben csak  ,támogatni tudtuk Dárius-al..

-Vigyázzon magára  Cross! veszélyes lesz ott...de  addig fedezzük magát..

Szóltam majd  ,oda gurultam ahhoz a fedezékhez amit Dárius csinált bár  nem tűnt valami túl biztonságosnak..ahogy  a Querreriak látó szögébe kerültünk,el kezdődött  a pokol..tüzelni kezdtek ránk,mi pedig vissza lőttünk de persze csak maximum fel tartani tudtuk őket.

-Na jó ,lassítsuk le őket..

Mondtam  Dárius-nak ,aztán   a  fedezék mögül ki tettem a  fegyveremet és  pár jobb oldalon lévő osztagost le szedtem.Dárius közben  a  közelebb érőket ,be rántotta  és  végzett velük.

-Remélem sikerül a  terv..mert nem szeretnék Querreriai kaja lenni...mert még holnapra is van  tervem!

Ekkor ,gurultam ki a  fedezék mögül és  lábon lőttem két ellenséges támadót és  utána  azokat Dárius  le szedte.

-Szép volt...csak így tovább..előre-előre!

Muszáj volt előre menni közelebb  az ellenséghez,mert ha nem tesszük akkor véglegesen bezárult volna  a kör és beszorítottak volna minket.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Kedd, 2014-07-08, 21.02.32 | Üzenet # 20
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Mikor Lauren Cross elvágta azt a huzalozást amit logikusnak talált az oszlop minden előre jelzés nélkül felrobbant.
A lány zuhanni kezdett lefele, miközben a levállt darabok szétestek.
Dárius, és Jason az utolsó pillanatban félre ugrottak, Lauren pedig az utolsó pillanatban leugrott.. de így is súlyos sérüléseket szenvedett...

Lauren megtette a tőle telhetőt, és e miatt a flotta végre megtudta hogy segítségre szorul a Föld. Az űr csataterében hamarosan fölénybe került a csillagflotta, mely a Querreriai irányító hajó vesztével zárult. 
Akik a Földön voltak ezt csak órák múlva tudhatták meg, mivel azonnal nem jött helyre semmi. A megmaradt Querreriai haderők kivonultak, azonban a Holdon még Luna city elfoglalva maradt. 
A Querreriaiak kivonultak, bár nem éppen könnyedén. A Föld majdnem elbukott, de szerencséjükre pár hős megmentette azt akikre joggal lehettek büszkék ezek után. 

= AZ "INVÁZIÓ" (MÁSODIK RÉSZ) CÍMŰ KÜLDETÉS LEZÁRVA. FOLYTATÁSA HAMAROSAN. =




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Star Trek In Future-The future begins.... » - » Egyéb helyszínek » Csillagflotta akadémia
Oldal 1 / 11
Keresés: