Lauren leszállt, nem sokkal a város mellett. 
Csuklyát húzott a fejébe hogy ne legyen túl feltűnő, majd elindult. A város tíz perc sétára volt. A szürke ég alatt nem is nagyon tűnt lakatnak a megannyi épület melyek szebb napokat is láttak. De közelebb érve aztán látta hogy igenis élnek itt lények- ha nem is emberek vagy Agros-ok de különböző fajú személyek igen. Egyik szakadtabb volt mint a másik. A fém vázas épületek KLingon építészetre utaltak, bár olyan mocskosak voltak a falak mintha Targok dörgölődztek volna nekik horda számra.
Lauren csendben elő vette a tricorderét, és emberi élet jelet keresett. Azt gondolta magában hogy abból ezen a környéken nem lehet sok- és jól is gondolta.
A tricorder egyetlen életjelet vett, valahonnan az épület rengetegek sikátoraiból. Az egyetlen életjel folyamatos mozgásban volt, és egész biztos hogy sérült.
Lauren a sikátorok felé vette így az irányt, és remélte hogy egyik lény sem fog majd neki menni ugyanis útja egy piactéren vezetett keresztül, hogy aztán majd valahol be tudjon kanyarodni a sikátorokhoz.

(Lauren- Szingularitás)