|
Kapitányi iroda
| |
Szingularitás
|
Dátum: Csütörtök, 2014-03-27, 22.59.20 | Üzenet # 1 |
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
"Megérzések"
Lauren a hídra indult.
Nem gondolta volna hogy ennyi idő alatt, ilyen gyorsan a kapitányi rangot eléri. A ruháján lévő rangjelzésére pillantott, és egyszerre fogta őt el az aggodalom és a bizakodás. Furcsa, kettős érzelmek voltak ezek és a turbóliftbe lépve egyre jobban érezte is őket ahogy közeledett a híd felé.
Mikor odaért, Dárius azonnal közölte vele hogy minden rendben van, minden rendszer teljesen jól működik. Úgy tűnt a férfi teljesen beleélte már magát az elsőtiszti szerepbe.
Laurennek azonban el kellett mondania hogy a Voin katonaság vissza akarja az emberét...
ehhez pedig a kapitányi irodába hivatta a férfit.
A kapitányi iroda egy szintén elég tágas helyiség volt. Lauren és Dárius is lehet nem találták épp kényelmesnek, hisz tele volt a hajó előző kapitánya által otthagyott cuccokkal így kissé tulzsúfolt volt.
Lauren nekikezdett a mondandójának, amire Dárius nem reagált jól; hisz a férfi tudta hogy nincs biztonságba ha hazamegy és már régóta nincs sehol se biztonságba.
Ezen a hajón, a Fenrir-en legalább biztonságba lehetne.....
( Lauren - Dárius - Lauren - Dárius - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Lauren_Cross
|
Dátum: Szombat, 2014-03-29, 22.32.22 | Üzenet # 2 |
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Kicsit elkapkodottnak éreztem a kitüntetésem. Olyan volt, mintha muszáj lett volna találniuk valakit az előző kapitány helyére.
Sose voltam egy színlelő személy, így eléggé nehezemre esett úgy tenni, mint aki totálisan nyugodt, s egy percig is tovább tudna maradni abban a helyiségben. Valahogy mégis sikerült ezt az álcát fenntartani, s kitüntetést átvenni, majd a kézfogással bezárni ezt az egész elhamarkodott ceremóniát.
Valahogy volt egy sejtésem, hogy hamarosan utánam kérdezősködnek mindenhol, de tudtam, rosszat aligha fognak mondani. Maximum azt, hogy makacs vagyok...
Nem vacakoltam sokat, s a kapott adathordozóval elindultam a hídra.
Egész úton a kinevezésem járt az eszemben. A nyakamra került kis pötty aggodalmat váltott ki bennem, de közben bíztam is benne, hogy csak jól járhatok ezzel. Na meg pár lépéssel újra közelebb kerültem a célomhoz.
A turbólift szokatlan kinézete ez alkalommal valahogy nem igazán érdekelt, mert csak egyre jobban kalapált a szívem ahogy közeledtem az 1-es szinthez.
Kicsit aggódtam azon is, hogy egy, a szemükben kislányt miként fognak elfogadni kapitánynak.
Beléptem a hídra, s Dárius rögtön azzal fogadott, hogy minden rendben van és nincs gebasz egy rendszerben sem. Teljesen olyan volt, mint egy fiatal tiszt, aki most kapta meg élete első kinevezését. Élvezte, s szívesen tevékenykedett benne... Én is ily büszke voltam mikor a Destryt-re kerültem. Egy pillanatra megálltam, az egyik pultnak támaszkodtam, s néztem rá... Tudtam, hogy ezt a boldog pillanatát meg kell keserítenem, ám ezt nem mindenki előtt akartam megtenni. Fájó szívvel léptem tehát feléje egyet.
-Gyere velem az irodába! Beszélnünk kell! -mondtam neki, majd beviharzottam az irodába.
Ez a helyiség, a hajó többi részéhez hasonlóan, hatalmas volt. Ez kicsit zavaró volt, de ami inkább felkavaró volt, hogy az iroda tele volt az előző kapitány személyes tárgyaival. Képekkel meg minden egyéb kegytárggyal. Nem akartam arra gondolni, hogy ezt majd össze kell szednem, s a családját felkeresvén átadni nekik.
Mivel az asztalhoz már csak emiatt sem akartam leülni, inkább az asztalnak dőlve ráültem annak szélére.
Nem vagyok egy érzelgős, de valahogy egy könnycsepp elindult amit gyorsan le is töröltem. Ebből, s az ezt kísérő kissé szipogó hangból Dárius már sejthette, hogy nem az aznap esti ebéd fogásairól akarok vele beszélni.
-Figy... Egy olyan dolgot kell most elmondanom, ami nem könnyű... Főleg nekem...-kezdtem bele.
-Az előbb neveztek ki kapitánynak. Szóval Én maradok ezen a hajón. Ám Téged a Voin katonaság vissza akar vinni. Az AIDA pedig Nikki-t nevezte ki első tisztemnek. -magyaráztam, már vörös szemekkel.
-Én nem kényszerítelek semmire. De nem is tudlak, mert ez az egész rajtam felül áll. Én nagyon örülnék, ha itt maradnál, mivel hosszú ideje, első olyan "lény" vagy, akiben meg tudok bízni. De sajnos nincs hatásköröm ebben. -mondtam már könnyekkel küszködve.
-Sajnálom! -tettem a végére, s lehajtottam a fejem...
"Life is your Battle to be Fought!"
--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller |
|
|
| |
Dárius
|
Dátum: Vasárnap, 2014-03-30, 20.58.02 | Üzenet # 3 |
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Hátra dőltem a parancsnoki székben miközben leteszteltem mennyire is értek valójában a szék karfáján lévő berendezéshez. Nagyjából sejtettem mi hol van, de nem nagyon láttam mit is ír ki a cseppnyi kijelző, ezért úgy döntöttem hogyha Lauren megjelenik csak elmondom neki hogy minden rendben van, hogy megnyugodjon. Elmondom neki majd ezt amit az egyik tiszt is elmondott nekem.
Ahogyan erre gondoltam már-már el is felejtettem az eredeti problémámat a Voin katonasággal kapcsolatban. Nem tudom miért éreztem magam egyszeribe ennyire biztonságban. Talán csak magamat akartam megnyugtatni.
Ahogy gondolkodtam a panelt próbálgatva, halkan de éppen hogy hallhatóan nyitódott ki a turbólift ajtaja és léptekre lettem figyelmes. Megismertem hogy Lauren érkezett meg.
Azonnal felálltam, és odaléptem eléje. Magyarázni kezdtem neki a helyzetet, melynek örültem is:
- Lauren, minden rendszerünk újra feléred. Minden rendben lesz, erős ez a hajó és elképesztő. Azt hiszem semmi okod nem lesz az aggodalomra. - Mondtam eki egy halvány mosollyal az arcomon, bár zavart valami. Nem tudtam megfogalmazni hogy mi, csak egy megérzés volt.
Lauren az irodába kéretett. Újra elkomolyodtam, bólintottam.
- Rendben. Követlek. - Majd elindultam kissé katonásan utána. Egy nagyobb helyiségbe léptünk mely közel helyezkedett el a hídhoz. Odabenn mindenféle tárgyak voltak elég zsúfoltam berendezve.
Az előző kapitányé lehettek valószínűleg.
Már a berendezéstől lehangolódtam, így Laurenre néztem, nem is próbáltam meg olyan nagyon tájékozódni.
Amit éreztem már az első szavakból beigazolódott: Lauren letört volt, és szomorú.
Alig ismertem őt talán egy fél napja de a bizalom amiről beszélt kölcsönös volt. Azt gondoltam hogy a katonaság majd vissza akar engem, csakhogy arra épp nem gondoltak hogy mi lesz ha én nem akarok vissza menni.
Hallgattam őt, miközben én magam is egyre szomorúbbá váltam. Nem akartam elmenni.
Tudtam ha vissza megyek el fogok tűnni a színről a nélkül hogy pár barátom maradt volna. És én nem akartam vissza menni.
Egy pillanatra a padlóra néztem megsemmisülten.Régóta nem éreztem magam annyira szomorúnak mint akkor.
Mikor Lauren befejezte a mondatát, közelebb léptem hozzá egy fél lépéssel, óvatosan a vállára tettem a kezem.
- Minden rendben lesz, Lauren. - Kezdtem bele mondatomba szomorúan. - Megbízok én is benned, és köszönöm hogy kitüntetsz bizalmaddal... én.. nem akarok elmenni. Szeretnék itt maradni. De nem kérhetem tőled, tudom nem tudnád megígérni. De ígérem.. megpróbálok beszélni a katonai vezetőséggel.. szeretnék itt maradni. Veletek.
 |
|
|
| |
Lauren_Cross
|
Dátum: Kedd, 2014-04-01, 19.58.03 | Üzenet # 4 |
|
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Miközben beszéltem, láttam Dárius-on, hogy nem kell túlzottan magyarázni a dolgot. Nem volt meglepett, de annál szomorúbb igen.
Ötletem se volt, mit csinálhatnék ebben a helyzetben, de tudtam, hogy ez nem történhet így. Biztos voltam benne, hogy Nikki jó első-tiszt lenne, de nem véletlen kértem erre a feladatra Dárius-t. Egy katona alkalmasabb erre, mint egy tudós.
Ez nem a Federáció, s nem valami futár cég vagy közterület fenntartó. Ez egy pusztán katonai szervezet -már amennyit eddig megtudtam a leírásból- és nem foglalkozik felfedezéssel meg Tribble-ik boncolgatásával meg szaporításával.
Egy olyan első-tiszt kell, akinek van tapasztalata. Tudni még ugyan nem tudok szinte semmit erről a lényről, de látszik hogy tudja mit csinál, s megbízom benne. És érzem, hogy jó barát válna belőle... Nem akarom, hogy elmenjen!
Mondókám után, közelebb lépett, s vállamra tett kézzel próbált vigasztalni. Mondta, hogy beszélni fog a katonasággal.
Nem igazán tudtam uralkodni érzelmeimen, de nem is akartam. Amint elmondta, hogy velünk szeretne maradni, közelebb léptem, s megöleltem szorosan...
-Ha az ég leszakad, akkor is kiharcoljuk!!! -mondtam, majd még hozzá tettem az aduászomat.
-Mondtam már, hogy apám a Federáció-Agros Confederáció nagykövet??? -kérdeztem miközben visszadőltem az asztalnak.
-Még ma beszélek vele, hátha tud tenni valamit! -fejeztem be egy apró mosollyal a kissé könnyes arcomon.
"Life is your Battle to be Fought!"
--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller |
|
|
| |
Dárius
|
Dátum: Csütörtök, 2014-04-03, 17.54.01 | Üzenet # 5 |
|
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Nagyon meglepett az ölelés, főleg mert nem voltam hozzászokva.
A csatákban, a háborúkban melyek az életem részeivé váltak nem szerepeltek ölelések. Vagy nem sok.
Vissza öleltem őt hirtelen, majd elengedve őt hallgattam amit mond. Hogy Agros-Föderációs nagykövet az apja...
- Nem, nem mondtad. - Válaszoltam, egy halvány mosollyal. - Ne aggódj, egész biztos vagyok benne, minden úgy lesz ahogy annak kell lennie.- Próbáltam őt megnyugtatni már amennyire én tudtam.
Mindig ezt mondogattam magamnak, és valamikor tényleg be is jött: minden úgy lett ahogy szerettem volna. Mert kiharcoltam magamnak. Úgy gondoltam, hogy majd megbeszélem ezt is a vezetőségemmel.
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Csütörtök, 2014-04-03, 18.41.23 | Üzenet # 6 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Folytatása olvasható:
Híd c. topicba
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
|
