Quote (Chris)
Hát igen de ha már így felajánlod ezt a tervet Dave akár végre is hajthatja ha oylan nagy férfi úgyis happy
Hy
Hát ja szakembernek szakmunkát, gépésznek gépészetet de ahogy látom nem nyerte el a tetszését az ötlet mert szó és írás nélkül eltűnt a mi kedves gépészeti lángelménk 
Hozzáadva (2010-04-16, 21.55.00)
---------------------------------------------
A transzporter valószínűleg az egyik legnagyobb fejlődés az emberi és tárgyi mozgatás történetében; 2205-ben fedezték fel, az eszköz segítségével egy bolygón zajló utazás idejét majdnem nullára lehet csökkenteni. A transzporter alapműködési elvei viszonylag egyszerűek. A tárgyról létrehoz egy részletes letapogatást, lebontja a molekula-szerkezetét, aztán ezt a sugarat egy másik helyre küldi. A letapogatás során szerzett információ alapján építik újra a tárgyat a célállomáson. A legtöbb egyszerű ötlethez hasonlóan, egy működő transzporter megépítése igen összetett. Egy standard transzporter 10 fő részből áll: A transzporterdobogó az a hely, ahova a transzportálni kivánt tárgyat helyezik. Egy transzporterdobogó bármilyen méretű, ill. alakú lehet, bár a nagyobb dobogóknak jóval nagyobb energiaigényük van és ennek megfelelően kevésbé hatékony az állandó használatuk. A legtöbb dobogón 6 személy fér el. A műveleti konzol az egész rendszer vezérlő egysége; a konzolokat általában egyetlen ember kezeli, ő felelős a vészhelyzetek megoldásáért, valamint a rutinszerű műveletek irányításáért. A transzportervezérlő egy kitüntetett számítógép-rendszer, amely magát a transzportálási eljárást irányítja. Az elsődleges energia-átalakító tekercsek közvetlenül a transzporterdobogó felett találhatók. Ezek a tekercsek hozzák létre a gyűrűs szigetelő sugarat, egy téridő mátrixot teremtve, amelyben a dematerializáló folyamat lezajlik. A tekercsek egy tárolómezőt is létrehoznak a tárgy körül, hogy megakadályozzák a szigetelő sugár bármiféle sérülését a transzportálási folyamat során. Ez fontos, mert a behatások komoly energiakisülést okozhatnak. A fázisátvivő tekercsek a transzporterdobogó padlójában vannak. Ezek okozzák az aktuális dematerializációs/materializációs folyamatot. Ennek során a tárgyat alkotó szubatomikus részecskék közötti energiát felszakítja, ami maguknak az atomoknak a szétesését eredményezi. A molekuláris leképező szkennerek a dobogó tetején vannak. Ez az eszköz tapogatja le a transzportálni kivánt tárgy kvantumfelbontását, meghatározva ezzel a tárgyban lévő minden részecske helyét és mozgását. Nagy tömegű rakományt molekuláris szinten is lehet szkennelni, ha nem életbevágó a tárgy pontos újraképezése. Az élő anyag pontos információkat igényel, egy olyan eljárást, ami megszegi a Heisenberg-féle határozatlansági elvet. Ezt a Heisenberg-kiegyenlítő rendszer teszi lehetővé, ami minden személyszállító transzporter molekuláris leképezőjében megtalálható. Minden transzporter négy garnitúrányi redundáns szkennerrel készül, ezáltal még három elvesztése esetén a negyedikel még működhet a rendszer. Ha két szkenner ugyanazt a hibát okozza, a transzportálási folyamatot a transzportervezérlő rendszer leállítja. A mintatároló egy nagy szupravezető eszköz, általában közvetlenül a transzporter egység alatt található. Amikor a tárgy dematerializálódott, bekerül a mintatárolóba és itt függésben marad, amíg a rendszer kompenzálja a közte és célhely közötti relatív mozgást. A mintatárolókat számos különböző transzporter rendszer között meg lehet osztani, de egy transzporter egyszerre csak egy tárolót használhat. Vészhelyzetben a mintát anélkül a tárolóban lehet tartani, hogy elküldenék vagy dematerializálnák. Azonban néhány perc után a minta el kezd szétesni, és akár annyira megsérülhet, hogy a tárgyat már nem lehet visszahozni régi formájába. A bioszűrő egy képfeldolgozó eszköz, ami analizálja a molekuláris leképező szkennerből bejövő adatokat, hogy kiszűrjön minden potenciálisan veszélyes organizmust, amely megfertőzte a tárgyat. A bioszűrő általában nem része a civil transzporter rendszereknek, de minden Csillagflotta transzporternél kötelező.
Hozzáadva (2010-04-16, 22.02.25)
---------------------------------------------
Hozzáadva (2010-04-16, 21.55.41)
---------------------------------------------
A sugárzósor a transzporter rendszernek a külső részére van felerősítve - űrhajó esetén a hajó burkolatára. A sor sugározza a tényleges anyagáramot a célhoz vagy a céltól. A sugárzósor tartalmazza a fázisátvivő mátrixot és az elsődleges energiátalakító tekercseket. Néhány transzporternél a sugárzósor egy nagy hatótávolságú molekuláris leképező szkennerekből álló klasztert is tarlamaz; ezzel a rendszer nagyobb távolságban lévő célpontokat is be tud mérni, és el tud sugározni mindenféle külső segítség nélkül. A legtöbb transzporter rendszer nem tartalmaz nagy hatótávolságú leképezőt; ezek a rendszerek csak egy másik transzporterbe, illetve transzporterből sugározhatnak. A célzószkennerek redundáns érzékelők csoportja, ezek határozzák meg a célállomás pontos helyét a transzporter egységhez képest. A célzószkennerek a célpont helyzetének környezeti körülményeit is meghatározzák. Habár kitüntetett célzószkennerek minden transzportációs folyamat részéként ideálisak lennének, a gyakorlatban minden kellő hatótávolságú és pontosságú érzékelőeszköz megadhatja a szükséges információt annyi idő alatt, ami kompatibilis a transzportervezérlő információs protokolljaival. Ráadásul, ha a transzportálás fix relatív helyek között - pl. bolygón belüli utazás esetén - történik, akkor a célzó információkra nincs is szükség. A transzporter precíz működése leginkább a rendszer felszereltségének szintjétől függ. A Csillagflotta transzporterei általában a legfejlettebbek a Föderációban, mivel szélesebb körű feladatokra és változatosabb körülmények között használják, mint a civil modelleket. Egy tipikus Csillagflotta transzportációs művelet a következőkből áll: A felsugárzás magába foglalja a sugárzósor használatát, mivel az elsődleges energiaátalakító tekercsek sugározzák a tárgyat a távoli helyről, ahol nincs transzporter rendszer. A helytől helyig folyó transzportálás hagyományos felsugárzási folyamat követését, míg a tárgy a mintatárolóba nem kerül; a tárgy aztán a másodlagos mintatárolóba kerül, majd egy másik sugárzósorba, mielőtt az új helyre sugároznák. Ez az eljárás alapvetően két transzportációs eljárást von össze, ezáltal a transzportálási alanyt az egyik helyről a másikra lehet sugározni, anélkül, hogy a hajón materializálódna. Ez az eljárás elkerülendő, mivel duplájára növeli az energiafogyasztást és a rendszer forrásigényét. Mint említettük, a mintatárolót arra használják, hogy a tárgyat stázisban tartsák. Ezek a minták néhány perc után elkezdenek szétesni, bár egy speciálisan módosított transzporter a mintatárolóban lévő alanyt 75 évig volt képes tárolni. Habár a transzporter rendszereket arra tervezték, hogy egy tárgyat sugározzanak át egy másik helyre, lehetséges a Csillagflotta transzporter biztonsági rendszerének felülírása, ezzel egy tárgyat egy szélesebb területen szét is szórhatnak. Ezt a rematerializáció során a gyűrűs szigetelő sugár felszámolásával érik el, megakadályozva ezzel, hogy a tárgy az eredeti hivatkozási mátrixa alapján formát öltsön. Ezt az eljárást például veszélyes szállítmányok - bomba vagy más fegyver - hatástalanításánál használják; gyakran előforul, hogy a tárgyat az űrban materializálják. A térváltás közeli sebességen történő transzportálást a szigetelő sugár frekvenciájának óvatós váltásával valósítják meg. Ez igen kényelmetlen érzés a használóknak, és igen veszélyes is. A térváltás alatti transzportálást a fentihez hasonlóan érhetik el; ez csak akkor hatékony, ha a cél és a kiindulás ugyanazzal a sebességgel halad. Az eltérő szubtéri sebességen utazó helyek között transzportálás során a minta integritása nagy mértékben sérülne - ez halálos az élőlények számára. A transzportálás négy fő lépésből áll: A cél bemérése és a koordináták rögzítése: a célkoordináták beprogramozása, távolság és relatív mozgás érzékelése, a környezeti tényezők megerősítése, és a diagnosztikai műveletek. Dematerializálás, és energiává alakítás: molekuláris leképező szkennerek hozzák létre a valós idejű kvantum-felbontás mintaképét az energiává alakítás alatt, és a fázisátviő tekercsek átalakítják a tárgyat egy folyamatos anyagárammá. Mintatárolók Doppler kompenzációja: az anyagáramot egy mintatárolóban tartják, a Doppler-eltolódás ellensúlyozására. Anyagáram átvitele: az indulástól a tárgy eljut a transzportálás helyére az egyik sugárzósoron keresztül.
Hozzáadva (2010-04-16, 22.03.12)
---------------------------------------------
Hozzáadva (2010-04-16, 21.56.12)
---------------------------------------------
A transzporter valószínűleg az egyik legnagyobb fejlődés az emberi és tárgyi mozgatás történetében; 2205-ben fedezték fel, az eszköz segítségével egy bolygón zajló utazás idejét majdnem nullára lehet csökkenteni. A transzporter alapműködési elvei viszonylag egyszerűek. A tárgyról létrehoz egy részletes letapogatást, lebontja a molekula-szerkezetét, aztán ezt a sugarat egy másik helyre küldi. A letapogatás során szerzett információ alapján építik újra a tárgyat a célállomáson. A legtöbb egyszerű ötlethez hasonlóan, egy működő transzporter megépítése igen összetett. Egy standard transzporter 10 fő részből áll: A transzporterdobogó az a hely, ahova a transzportálni kivánt tárgyat helyezik. Egy transzporterdobogó bármilyen méretű, ill. alakú lehet, bár a nagyobb dobogóknak jóval nagyobb energiaigényük van és ennek megfelelően kevésbé hatékony az állandó használatuk. A legtöbb dobogón 6 személy fér el. A műveleti konzol az egész rendszer vezérlő egysége; a konzolokat általában egyetlen ember kezeli, ő felelős a vészhelyzetek megoldásáért, valamint a rutinszerű műveletek irányításáért. A transzportervezérlő egy kitüntetett számítógép-rendszer, amely magát a transzportálási eljárást irányítja. Az elsődleges energia-átalakító tekercsek közvetlenül a transzporterdobogó felett találhatók. Ezek a tekercsek hozzák létre a gyűrűs szigetelő sugarat, egy téridő mátrixot teremtve, amelyben a dematerializáló folyamat lezajlik. A tekercsek egy tárolómezőt is létrehoznak a tárgy körül, hogy megakadályozzák a szigetelő sugár bármiféle sérülését a transzportálási folyamat során. Ez fontos, mert a behatások komoly energiakisülést okozhatnak. A fázisátvivő tekercsek a transzporterdobogó padlójában vannak. Ezek okozzák az aktuális dematerializációs/materializációs folyamatot. Ennek során a tárgyat alkotó szubatomikus részecskék közötti energiát felszakítja, ami maguknak az atomoknak a szétesését eredményezi. A molekuláris leképező szkennerek a dobogó tetején vannak. Ez az eszköz tapogatja le a transzportálni kivánt tárgy kvantumfelbontását, meghatározva ezzel a tárgyban lévő minden részecske helyét és mozgását. Nagy tömegű rakományt molekuláris szinten is lehet szkennelni, ha nem életbevágó a tárgy pontos újraképezése. Az élő anyag pontos információkat igényel, egy olyan eljárást, ami megszegi a Heisenberg-féle határozatlansági elvet. Ezt a Heisenberg-kiegyenlítő rendszer teszi lehetővé, ami minden személyszállító transzporter molekuláris leképezőjében megtalálható. Minden transzporter négy garnitúrányi redundáns szkennerrel készül, ezáltal még három elvesztése esetén a negyedikel még működhet a rendszer. Ha két szkenner ugyanazt a hibát okozza, a transzportálási folyamatot a transzportervezérlő rendszer leállítja. A mintatároló egy nagy szupravezető eszköz, általában közvetlenül a transzporter egység alatt található. Amikor a tárgy dematerializálódott, bekerül a mintatárolóba és itt függésben marad, amíg a rendszer kompenzálja a közte és célhely közötti relatív mozgást. A mintatárolókat számos különböző transzporter rendszer között meg lehet osztani, de egy transzporter egyszerre csak egy tárolót használhat. Vészhelyzetben a mintát anélkül a tárolóban lehet tartani, hogy elküldenék vagy dematerializálnák. Azonban néhány perc után a minta el kezd szétesni, és akár annyira megsérülhet, hogy a tárgyat már nem lehet visszahozni régi formájába. A bioszűrő egy képfeldolgozó eszköz, ami analizálja a molekuláris leképező szkennerből bejövő adatokat, hogy kiszűrjön minden potenciálisan veszélyes organizmust, amely megfertőzte a tárgyat. A bioszűrő általában nem része a civil transzporter rendszereknek, de minden Csillagflotta transzporternél kötelező.
Hozzáadva (2010-04-16, 22.03.50)
---------------------------------------------
Hozzáadva (2010-04-16, 21.56.33)
---------------------------------------------
A sugárzósor a transzporter rendszernek a külső részére van felerősítve - űrhajó esetén a hajó burkolatára. A sor sugározza a tényleges anyagáramot a célhoz vagy a céltól. A sugárzósor tartalmazza a fázisátvivő mátrixot és az elsődleges energiátalakító tekercseket. Néhány transzporternél a sugárzósor egy nagy hatótávolságú molekuláris leképező szkennerekből álló klasztert is tarlamaz; ezzel a rendszer nagyobb távolságban lévő célpontokat is be tud mérni, és el tud sugározni mindenféle külső segítség nélkül. A legtöbb transzporter rendszer nem tartalmaz nagy hatótávolságú leképezőt; ezek a rendszerek csak egy másik transzporterbe, illetve transzporterből sugározhatnak. A célzószkennerek redundáns érzékelők csoportja, ezek határozzák meg a célállomás pontos helyét a transzporter egységhez képest. A célzószkennerek a célpont helyzetének környezeti körülményeit is meghatározzák. Habár kitüntetett célzószkennerek minden transzportációs folyamat részéként ideálisak lennének, a gyakorlatban minden kellő hatótávolságú és pontosságú érzékelőeszköz megadhatja a szükséges információt annyi idő alatt, ami kompatibilis a transzportervezérlő információs protokolljaival. Ráadásul, ha a transzportálás fix relatív helyek között - pl. bolygón belüli utazás esetén - történik, akkor a célzó információkra nincs is szükség. A transzporter precíz működése leginkább a rendszer felszereltségének szintjétől függ. A Csillagflotta transzporterei általában a legfejlettebbek a Föderációban, mivel szélesebb körű feladatokra és változatosabb körülmények között használják, mint a civil modelleket. Egy tipikus Csillagflotta transzportációs művelet a következőkből áll: A felsugárzás magába foglalja a sugárzósor használatát, mivel az elsődleges energiaátalakító tekercsek sugározzák a tárgyat a távoli helyről, ahol nincs transzporter rendszer. A helytől helyig folyó transzportálás hagyományos felsugárzási folyamat követését, míg a tárgy a mintatárolóba nem kerül; a tárgy aztán a másodlagos mintatárolóba kerül, majd egy másik sugárzósorba, mielőtt az új helyre sugároznák. Ez az eljárás alapvetően két transzportációs eljárást von össze, ezáltal a transzportálási alanyt az egyik helyről a másikra lehet sugározni, anélkül, hogy a hajón materializálódna. Ez az eljárás elkerülendő, mivel duplájára növeli az energiafogyasztást és a rendszer forrásigényét. Mint említettük, a mintatárolót arra használják, hogy a tárgyat stázisban tartsák. Ezek a minták néhány perc után elkezdenek szétesni, bár egy speciálisan módosított transzporter a mintatárolóban lévő alanyt 75 évig volt képes tárolni. Habár a transzporter rendszereket arra tervezték, hogy egy tárgyat sugározzanak át egy másik helyre, lehetséges a Csillagflotta transzporter biztonsági rendszerének felülírása, ezzel egy tárgyat egy szélesebb területen szét is szórhatnak. Ezt a rematerializáció során a gyűrűs szigetelő sugár felszámolásával érik el, megakadályozva ezzel, hogy a tárgy az eredeti hivatkozási mátrixa alapján formát öltsön. Ezt az eljárást például veszélyes szállítmányok - bomba vagy más fegyver - hatástalanításánál használják; gyakran előforul, hogy a tárgyat az űrban materializálják. A térváltás közeli sebességen történő transzportálást a szigetelő sugár frekvenciájának óvatós váltásával valósítják meg. Ez igen kényelmetlen érzés a használóknak, és igen veszélyes is. A térváltás alatti transzportálást a fentihez hasonlóan érhetik el; ez csak akkor hatékony, ha a cél és a kiindulás ugyanazzal a sebességgel halad. Az eltérő szubtéri sebességen utazó helyek között transzportálás során a minta integritása nagy mértékben sérülne - ez halálos az élőlények számára. A transzportálás négy fő lépésből áll:
A cél bemérése és a koordináták rögzítése: a célkoordináták beprogramozása, távolság és relatív mozgás érzékelése, a környezeti tényezők megerősítése, és a diagnosztikai műveletek. Dematerializálás, és energiává alakítás: molekuláris leképező szkennerek hozzák létre a valós idejű kvantum-felbontás mintaképét az energiává alakítás alatt, és a fázisátviő tekercsek átalakítják a tárgyat egy folyamatos anyagárammá. Mintatárolók Doppler kompenzációja: az anyagáramot egy mintatárolóban tartják, a Doppler-eltolódás ellensúlyozására. Anyagáram átvitele: az indulástól a tárgy eljut a transzportálás helyére az egyik sugárzósoron keresztül.
Hozzáadva (2010-04-16, 22.04.27)
---------------------------------------------
Hozzáadva (2010-04-16, 21.58.27)
---------------------------------------------
Nubet állítsd át a fórumot, hogy hosszabb postokat is lehessen küldeni mert ez a karakterszám korlátozás ráadásul ilyen alacsony szinten igen csak irritáló Jah és mikor lesz Technológiai topic ???? %)
Hozzáadva (2010-04-17, 13.11.00)
---------------------------------------------
Risus: The Anything RPG (Ismertető)
slaGerzson (2010. április 16.)
A játékot S. John Ross írta és engem ért a megtiszteltetés, hogy felfedezhessem és lefordíthassam. 2009-ben bukkantam rá, ami már csak azért is érdekes, mert maga a rendszer 1993-ban íródott, vagyis tizenhat éven keresztül sikerült elbújnia előlünk, vagy legalábbis előlem. Gondolom, lelkesedés érződik soraimból és ez valóban így van, én ugyanis kifejezetten rajongok a „pehelyszabályos” („rule-light”) szerepjátékokért, amiben első a képzelet és csak miheztartás végett vannak vázlatos és elnagyolt szabályok. Ilyen a TWERPS (ez volt az első, amiről hallottam - az egykori Rúna Magazinban), a Petrus által felfedezett Nameless Daniel Bayn tollából (amit elsőnek olvastam e műfajban), a Deep7 stáb 1PG játékai, a lapozgatós könyvek szabályainak frappáns finomítása, az Advanced Fighting Fantasy, de a nemrégiben way kolléga által felfedezett és közölt Dungeon Squad is. Ebbe a sorba tartozik a Risus: The Anything RPG is, melynek alapszabályai mindössze 6 A4-es oldalt tesznek ki, ami már tartalmaz javaslatokat, minta szereplőket, opcionális szabályokat, néhány írói megjegyzést és pálcikafigurás grafikát is.
Maga a rendszer alapszabályaiban semmi újdonság nincs, az adott jellemzők értékével egyenlő számú hatoldalú dobókockával kell dobni, a próba sikeréhez a kockák összegének el kell érnie egy meghatározott célszámot és kész. A játék érdekessége a szereplők leírásánál és elkészítésénél kezdődik, vagyis hogy mik, pontosabban milyenek is ezek a jellemzők, amelyek értékével dobni kell. Ebben a játékban nyugodtan el lehet felejteni a különböző alaptulajdonságokat, képzettségeket, előnyöket, hátrányokat, személyiségjegyek garmadáját és leírásukat. A szerző inkább azon gondolkodott, hogy az ember hajlamos különféle szerepekben gondolkodni magára és másokra, amik viszont meglehetősen változatosak és cizelláltak szoktak lenni, hát miért ne ragadjuk meg ezeket a szerepjátszás eszközének is? Miért próbáljunk állandóan sok-sok jellemzőt állítgatni, mikor az elsődleges vágyam az, hogy a szereplőm hős lovag legyen? És olyan lovag, amilyet én szeretnék. Ekkor jönnek elő a „klisék”. Írd le a karakterlapra, hogy „Lovag” és adj neki egy értéket. A klisé megnevezését teljesen a játékosokra (és természetesen a mesélő engedélyére) bízza, úgy nevezi meg a klisét, ahogy szeretné. Bármi lehet klisé, ami jellemezheti a szereplőt - amit más játékok kasztnak hívnak, az is, amit fajnak hívnak az is. Néhány példa klisékre: „Harcos”, „Búsképű Lovag”, „Szúvasfogú Varázsló Vállán Fekete Macskájával”, „Elvált Gyerekeit Szerető Megcsömörlött Mélyérzésű Nagyvárosi Zsaru”, de non plus ultraként lehet még „William Shatner” is, ami a szerző szerint egykor egy színész neve volt, mára már klisévé duzzadt. Akármilyen klisét írhatsz, de javasolt, hogy vázlatos és tömör jellemzéssel írd le magadnak, mit is jelent.
Hozzáadva (2010-04-17, 13.11.47)
---------------------------------------------
Példák az „alapszabálykönyvből”:
Asztronauta (űrhajó irányítása, súlytalanságban nem fordul fel a gyomra)
Bajvívó (dolgok szurkálása, kötélen himbálózás, vitorlázás, romantika, vadregényesség)
Barbár (dolgok ripityára zúzása, ivászat, kurvázás, morgás, verejtékezés)
Bűvész (dolgok tenyérbe rejtése, hölgyek kettéfűrészelése, közönségnek beszélés)
Cowboy (lovaglás, kötélvetés, billogozás, köpködés, lövöldözés)
Ezermester (radar építése egy hajlított villából és néhány rágóból)
Fodrász (hajvágás - ha van mit)
Gengszter (lövöldözés, akcentussal beszélés, megfélemlítés)
Harcművész (csodás és lenyűgöző pusztakezes harc, misztikus halandzsázás)
Játékos (fogadás, csalás, nyerés, baromi gyorsan futás)
Katona (lövöldözés, rejtőzködés, bulizás, nemi betegségek begyűjtése)
Kockafej (feltörés, programozás, töketlen bemutatkozás)
Kommandós (engedelmesség, szigorú tekintet, engedelmesség)
Kölyök (hős társának levés, behemót szörnyekkel barátkozás)
Latin Szerető (csábítás, szerelmeskedés, bőszült férjek elől ablakon kiugrás)
Lovag (lovaglás, kopjázás, kardforgatás, címertan, szemérmesség)
Motoros (Harley-n robogás, verekedés, más motorosok közt elvegyülés)
Olimpiai Atléta (futás, úszás, ugrás, síelés, gerelyhajítás)
Őrült Tudós (megkergülés, világhatalomra törés, isten játszása, hahotázás)
Picsa (elérhető mindkét nem részére, megőrjítés, gerjesztés, lelohasztás…)
Poltergeist (halottnak levés, tárgyak hajigálása, emberek rémisztgetése)
Regényíró (ivászat, bunyózás, olcsón világjárás, szemlélődés)
Rendőr (fánkevés, bírságok írása, civilek lődözése)
Tolvaj (oly bejáratok és tárgyak körül ólálkodás, melyeknél nem kéne)
Szélhámos (emberek meggyőzése pénzük odaadásáról, zsernyákok elkerülése)
Vadászpilóta (fordulóharc, nagy nehézkedés elviselése, kérkedés)
Vadonjáró (nyomok követése, menedék építése, vadonbeli élelem megtalálása)
Varázsló (varázslatmondás, démonidézés, zavaros beszéd)
Vámpír (emberek megbűvölése, vérszívás, köddé vagy épp denevérré válás)
Vámpír, Modern (rinyálás és önsajnálat, erotikus vér-költészet, feketében járás)
Vénember (zihálás, átkozódás, keserű emlékezés, gyerekek megértésének kudarca)
Persze nem lehet csak úgy össze-vissza osztogatni a pontokat a klisék közt: induláskor 10 pontot kap minden szereplő, kezdetben egy klisé sem lehet 4-esnél magasabb értékű (az 1-es érték kezdő, a 3-as szint magabiztos hivatásbelit jelent, a 6-os szint a legnagyobb mesterek szintje). Ennyi. A minta szereplő:
Grolfnar Vainsson, a viking
Leírás: Magas, szőke és vigyori. Szeret inni és harcolni és inni és viking nőket hajkurászni és harcolni és tágas tengereken hajózni és fosztogatni. Nagy szagákat szeretne írni önmagáról.
Klisék: Viking (4), Szoknyavadász (3), Költő (1), Szerencsejátékos (2).
Hozzáadva (2010-04-17, 13.12.24)
---------------------------------------------
Célszerszámok: A szereplőnek bármilyen eszköze lehet, ami passzol a kliséjéhez. Ha elveszít egy ilyen célszerszámot (mint mondjuk egy harcos a kardját), akkor a kliséjét csak fele értéken használhatja addig, amíg be nem szerez egy másik jó minőségű célszerszámot (ha a kardját elvesztett harcos csak úgy egy akármilyen „tucatkardot” talál, az még nem pótolja eredeti célszerszámát).
Próbadobás: A szereplő elmondja a mesélőnek, hogy szerinte az adott feladathoz melyik kliséje illik (vagy legalábbis melyiket szeretné felhasználni), a mesélő attól függően, hogy a választott klisét mennyire ítéli az adott helyzethez illőnek, meghatározza a célszámot. Vagyis a feladat nehézsége a klisétől is függ, nem törekszik túlzott objektivitásra. (Például egy Haspók Szamuráj is jól érthet a dolgok szétvagdalásához, de biztos nem szeletel olyan gyorsan egy hússzeletet, mint egy Szakács vagy egy Hentes.)
Összecsapás: Ha összecsapásra kerül a sor, mindkét résztvevő kiválasztja azt a klisét, amit passzolónak gondol, aztán dobnak. Aki kisebbet dobott, az átmenetileg levon egy pontot a használt klisé értékéből a következő kör előtt. Akinek hamarabb elfogy a kliséje az veszít. És hogy pontosan mi történik a vesztessel? Azt a győztes fél határozza meg. Vagyis a veszteség nem egyenlő semmilyen HP-vel vagy életerő ponttal, csak azt mutatja, mennyire áll nyerésre az egyik és a másik. Egy kardpárbajnak nem csak halállal végződhet, hanem mondjuk azzal is, hogy a nyertes lefegyverzi a vesztest és sarokba szorítja saját kardjával. Ezt persze más játékban is meg lehet tenni, de jóval körülményesebb szabályok szerint.
Alkalmatlan klisék: No ez egy olyan szabály, amit a mókás történetekhez talált ki a szerző. Ez arra bíztatja a játékost, hogy ha nem komoly játékra használják a Risust, akkor nyugodtan használhatják kliséiket teljesen vad és helyzethez csak nyakatekerten illő módon. Ha a Fodrász kliséjű szereplő találkozik egy szörnnyel, akkor ő kardcsörte helyett megpróbálhatja úgy kicsinosítani a szörnyet, hogy egy másik arrajáró szörny beleszeressen, akivel aztán elmennek kettesben csillagokat nézni egy domboldalra, fodrászunk pedig nyugodtan folytathatja útját. Ez persze csak akkor lehetséges, ha a mesélő engedi a marhulást.
Csapatok: Minden kalandfilmben vannak olyan ellenfelek, akik egyéniségük szempontjából jelentéktelenek, inkább sokaságuk adja a veszélyt, mint amikor a három+egy testőrt állandóan a bíboros nevesincs gárdistái zaklatnak. Ők a miszlikek. Nem érdemes őket külön-külön leírnia és kezelnie a mesélőnek, egyszerűen jellemezze őket néhány klisével, ami őket, mint csordát jellemzi, mondjuk Gárdisták (7). A nagy túlerő ellen a szereplők feladhatják egyéni dicsőségszerzésüket és csapatot is alkothatnak, ilyenkor egy könnyen használható szabállyal összeadhatják ők is képességeiket és egyként harcolnak. A csapat élére ki kell nevezni egy vezért, akinek elvesztésével a maradék csapattag is kellemetlenebb helyzetbe kerül, de alakíthatnak újabb csapatot is.
Korlátok és előtörténet: Ha a játékos korlátokat határoz meg a szereplőjének vagy részletesebben megírja a szereplő hátterét, akkor a szereplő megírásakor további 1-1 pontot használhatnak fel a klisék értékeihez. Tök jó, vagyis jutalmazzák az érdekesebb, színesebb szereplőket, amivel egyébként maguk a játékosok is csak nyerhetnek.
A további három „haladó lehetőséget” és más apróságokat már nem írnám le, fedezze fel mindenki maga, hat oldal az egész, inkább szeretnék kiemelni néhány érdekességet.
** Szerintem a kezdetben szétosztható 10 pont bizonyos jellegű/típusú játékhoz soknak tűnik, persze a mesélő ezt könnyedén megváltoztathatja, ami hiányzik, hogy egyetlen mondatban ezt megemlíthette volna (persze csak a kezdő szerepjátékosok kedvéért).
Hozzáadva (2010-04-17, 13.12.42)
---------------------------------------------
** Az összecsapás szabályai és a fogyó értékű klisék ötlete roppant egyszerű, könnyű és pörgős játékot eredményeznek és frappánsan modellezi a szereplő „rongyolódását”, de tapasztalataim szerint ez egy olyan pont, ahol átírásra szorul a játék, ugyanis akár egy kockányi különbség is túl nagy esélykülönbséget jelent a küzdőfelek között.
Házi-barkács: Azt javaslom, hogy a kört csak akkor nyerhesse meg bárki, ha az illető dobása mondjuk legalább 5-tel magasabb a másikénál. Sérülésnél ne csökkenjen a klisé értéke, hanem a vesztes húzzon a klisé mellé egy strigulát és a további próbáknál a strigulával egyenlő negatív módosítót kapjon a dobására. Ha a strigulák száma eléri a klisé értékének a dupláját, akkor veszítse csak el magát az összecsapást. (Egy szakértő klisének 3-as az értéke, ami így öt vesztett kört enged meg, a hatodik veszteségnél bukja el az összecsapást - ez talán még nem tűnik olyan óriási engedménynek vagy tápnak.)
** A Risus iránti „rajongásom” egyik oka a klisék variálhatósága és a rongyolódás mechanizmusa, de előbb egy kis kitérő. A buddhista főiskolán két félév erejéig volt egy olyan kurzus, ami az önismeretet igyekezett megcélozni a szerepjátékok által. Nem tudom, milyen eredménnyel, nem vettem részt rajta, de akik igen, azok szerették. Ha én találtam volna ki ezt a kurzust, akkor a Risust választottam volna. A játék izgalmasságán túl érdekesnek tűnik az elgondolás, hogy vajon igaz-e, hogy ha összekötünk dolgokat, akkor azok együtt fejlődnek és valamely eljátszott szerepünk sérülésekor ugyanígy csökken-e a vele társított másik jellemzőnk is. Ez így kicsit kusza, igyekszem megvilágítani egy példával. Szereplőnk jellemzésére külön felvehetjük 3 pontért a Öntelt Költő (3) klisét és a Harcos (3) klisét. Ha kardozás során veszítünk, akkor átmenetileg rosszabb harcosok leszünk, de önteltségünk és művészi érzékünk mit sem változik. Ha úgy vettük volna fel a kliséket, hogy Költő (3) és Öntelt Hóbortos Lovag (3), akkor a kardozáskor hátrányba kerülésnél emberünk nem csak kardforgató tudományából veszít, de önteltségéből és hóbortosságából is. Ugyanezt megfordítva, a szereplő úgyis visszanyerheti lovagi szerepébe vetett hitét (s így képességét is), ha ismét elkezd öntelten és hóbortosan viselkedni, hisz a világban betöltött szerepét, személyiségének kialakulását úgy éli meg, hogy ezek a dolgok összefonódtak, mint sok embernél a reggeli kávéhoz a rágyújtás.
Hát, ennyi jutott hirtelen eszembe. Szerintem a Dungeon Squad és a többiek mellett a Risus is igazán méltó helyen áll az ötletes, könnyed szerepjátékok ranglistáján, megérdemli az alcímét: „a bárhogyan szerepjáték”. Nekem ez az egyik személyes kedvencem, de nem csak nekem, az interneten rengeteg házi-szabályt, világleírást (Star Wars, Vampire, Werewolf, Serenity, szuperhősös, cyberpunk, stb.) és kiegészítőt lehet találni hozzá, amik nem bonyolítják a dolgokat, csak igyekeznek tovább színesíteni. A hivatalos honlapon találni lehet még más nyalánkságot is, mint például egy rövid „lapozgatós könyvet” a Risushoz, vagy a szerző más játékát, mint a Pokéthulhut, ami a Cthulhu-mítosz keverése a pokémonok életérzésével, amiből kitűnhet, hogy S. John Ross becses személyében egy igazán vájtfülű elmeháborodottal van dolgunk…
Hivatalos honlap:
http://www222.pair.com/sjohn/risus.htm
A magyar fordítás letölthető a kapcsolódó link alól.
Kapcsolódó linkek: RPG.hu (fórum)
)
