Üdvözöllek Spectator | RSS
Regisztráció | Belépés
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
  • Oldal 1 / 1
  • 1
A fórum moderátora: Szingularitás  
Star Trek In Future-The future begins.... » - » Egyéb helyszínek » Arawath kolónia
Arawath kolónia
Szingularitás
Dátum: Csütörtök, 2014-12-18, 23.09.50 | Üzenet # 1
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
" A háború ára"


- Bevezetés: Az Arawath offenzíva -
Idő: 2803 Tele
Helyszín: Az Arawath rendszer és az Arawath rendszerben lévő kis, M típusú bolygó

A csillagflotta az Arawath térségből kap segélykérő hívást. Mendelson admirális szinte azonnal csapatokat küld oda, mert tisztában van vele hogy a Kardasziaiakkal fontos a béke és a Flottának különben is szüksége van szövetségesekre.
A Kardassziai kolónia melyet a Querreriaiak támadtak, nem volt nagynak mondható így a Csillagflotta egységeknek nehéz bejutása volt.
A Querreriaiak túlereje, és technikai fejlettsége fenyegetően várta őket... ilyen helyzetekben az ember nem biztos hogy meg tudja tartani az emberségét.
Vagy  ez a háború ára?

A Flotta nem állt szoros szövetségbe a Kardassziaiakkal, de ezen eset  nem várathatott magára: cselekedniük kellett.
Mendelson admirális  úgy érezte ez lesz a legalkalmasabb pont kiűzni a Querreriaiakat és ha nem is békét de időleges fegyverszünetet kötni ezért az ötödik zászlóaljat, a Kardassziai szektorba hívatta.
Több olyan csapatot küldtek le a kolóniára, akik különféle hajók tisztjei voltak, ám most mégis együtt kellett dolgozniuk.
Preem Mulo egyike volt az orvosi személyzetnek akik utolsóként érkeztek le. Preem hologramm létére erősen kapaszkodott a mikor a komp leérkezett remegve a kolóniára. Az ablakokból kinézve a háború rombolását világosan ki lehetett venni, leégett épületeket és letarolt fákat ... Miután a komp leszállt Preem a lecsukódó rámpáról biztosan ki tudott sétálni.
A Föderációs zónában voltak ami egy kisebb elszigetelt részt jelentett. Ez talán biztonságosabb volt mint a többi.
Preem-et egy férfi üdvözölte aki Alan Cromwell-nek mutatkozott be és Defence Force tag volt, a ruhájából ítélve.
Alan tájékoztatta Preem-et hogy a helyzet nem túl fényes, sokszoros túlerővel van dolguk és nagyon sok sérült tisztjük van.
Közben egy lerombolt Kardassziai épületbe vezette őt, és az ápolókat is. Az épület egy kis kertes ház szerű épület volt, egy szintes, melynek egyetlen termében a civilek, a sérültek és a sérült katonák gyülekeztek. Első ránézésre is túlzsúfolt volt, és a célnak arra hogy Preem szakszerűen gyógyítson közel sem megfelelő.
Épp mikor Alan beszélt érkezett be egy katonai egység. Egy magasabb férfit támogatta be Jason Relson ezredes.
Barátja Scea Dárius-nak lőtt sebe volt a bordájánál amiből szinte dőlt a kék vér.
Ugyanebben a pillanatban hoztak be még egy katonát, egy embert, akinek kétszeresen lőtt sérülése is volt.
A nő mindkét lövést a lábába kapta... Preem-nek döntenie kellett melyiküket vizsgálja meg először. A nőnek is észrevehetően nagy fájdalmai voltak,de Dáriusz parancsnok még annál is rosszabb állapotban volt: nagyon sok vért veszíthetett és nagy fájdalmai is lehettek, remegett, és teljesen el volt fehéredve... nem elég hogy sérült volt de a mérgezés jeleit is mutatta...
Jason Relson már egy jó ideje a kolónián volt egy csapattal, és Joe Wonder ezredessel. Talán majdnem egy hónapja...
Egy csapatnyi gyereket mentettek meg amikor társát meglőtték... Relson gyanította hogy ez valami újfajta fegyvere lehet a Querreriaiaknak, mert Dáriuszt még soha nem látta így szenvedni.
Wonder ezredes és Jenek is ekkor érkeztek meg.
- Kimegyünk és én megölöm azokat a szemetek! - Kiabálta Wonder.- Majdnem megölték az emberét Relson! És az enyémeket is! Most kimegyek és megölöm a foglyot előttük hogy tanuljanak példát!

Relson tudta hogy a fogoly egy Querreriai gyerek akit nemrég találtak túlélőként egy lezuhant hajón.
Az ezredes abban a pillanatban még ellenkezhetett Wonder döntésén- hagyja hogy megölje a gyereket vagy ne... tudta hogy ha nem tesz semmit Wonder képes megölni a gyereket.
Mindeközben Springfield százados csendben behozott még két sérültet, és hallgatta Relson és Wonder szavait.

Jainek ezredes a "kapuknál",  a Csillagflotta övezet barikádjánál őrködött. Csata mely 15 főből állt folyamatos készültségbe állt. Jainek egy távol látóval nézte a város további, ellenséges zónáját mikor mozgást látott: azonban a Querreriai hajók által generált mező miatt csak egy közeledő hőjelet látott, csakúgy mint a mesterlövészek.
A jel megállt. Jainek nem tudhatta miért... két lehetősége adódott most: vagy lelöveti a közeledőt, de akkor lehet civilt ölet meg, vagy engedi hogy a közeledő tovább menjen, ezzel lehetőséget adva neki arra hogy ellenség legyen és támadhasson.

( Alan-Preem- Dáriusz - Relson- Jenek- Jainek- Springfield- Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
AlanCromwell
Dátum: Péntek, 2014-12-19, 20.59.51 | Üzenet # 2
Uss Beloiannisz Pszichológusa
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 92
Kitüntetések: 5
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
Elindultam felelősség tudó tiszt módjára köszönteni az érkező orvosi csapatot, miközben leporoltam a Defence Force felvarrómat a bal vállamnál. 
" Már ideje volt hogy jöjjenek."- Gondoltam magamban. Nem is értettem mi kerülhetett ennyi időbe a Flottának. Mert ellenséges blokád ide, ellenséges blokád oda, azért megpróbálhatták volna. De hogy meg se próbálták eddig?!
Mintha csak ráérően lennék. Teljesen ellustult a flotta mostanság.Szomorú.
Azt hittem hogy a komp pozitív gondolata annak hogy végre eltakarodhatok majd a kolóniáról, hisz ott dekkoltam már vagy, könyörgöm három hete úgy hogy hivatalosan pszichológus vagyok...
A távolból láttam hogy épp leszáll a komp. Épp hogy odaérkeztem, akkor sétált ki belőle egy fickó. Gondoltam - már az egyenruhájából ítélve- hogy csakis ő lehet a beígért orvos (Vagy ha nem megeszem a kalapom.)
- Alan Cromwell vagyok, üdv a háború legjavába.- Kezet fogtunk,aztán visszafele indultam.- Kövessen kérem...nos ez a lerobbant lyuk, mint látja valaha a város volt. A kolónia szíve ha úgy tetszik. Nekem nem tetszik.
Mindegy is. - Sóhajtottam.- Sok a sérültünk... nem áll jól a szénánk. Túl sok a sérültünk. - Közben átvágtattunk a régi piacon, és egy szűk kis mellékutcába értünk. - De az admirális ezt gondolom nem mondta...Mellesleg nem találkozott Cromwell admirálissal, az apámmal? Nem mondta hogy véletlenül szüksége lenne rám? - Kérdeztem vágyakozva hátha, aztán megálltam az egyik nagyobb épület ajtajában.
- Benn vannak a sérültek. Inkább könnyebb sérültek ezek, súlyos kevesebb van, szerencsére. De még mielőtt bemennénk, nem akar válaszolni?- Néztem rá elég pofátlanul.
Sajnos nem... nem akart úgyhogy sóhajtozva beléptem az épület belsejébe. Egész nagy terembe érkeztünk, ami sajnos zsúfolásig volt sérültekkel, civilekkel, menekültekkel és katonákkal. Az ágyak között körübelül a hely olyan összképet festhetett mint 2016-ban egy kisváros a Tsunami után. Nem tűntünk se korszerűnek, se flottaszerűnek. Szervezetlenség volt, kevés vagy rossz orvosok.Nem voltam elragadtatva közel se.
- Ehheh, hát itt lennénk.- Ragadtam meg az alkalmat egy kis beszédhez, odafordulva Mulo-hoz.- Üdv a pokolban még egyszer.- Megveregettem a vállát, és ahogyan ezt megtettem csak azt vettem észre hogy Relson ezredes Dárius parancsnokot vonszolja be. 
Soha nem láttam még se Relsont se Dáriust megsérülni, úgyhogy majdhogynem leesett az állam a szokatlan látványtól. 
- Biztos hogy szerencsére lesz szüksége barátom... kemény napnak nézünk elibe.- Foglaltam össze, azzal tovább álltam.
" Végre nem nekem kell nyugtatnom a sérülteket. Itt a segítség."- Gondoltam bár aggódva néztem a behozott két sérültre. 
- Nah jó, idefigyeljen Mulokám ha kell segítség vagy ápoló, nekem szóljon. Van orvosi tapasztalatom.


"Azt mondták csendes lesz.. azt mondták nem lesz veszélyes... tévedtek.. "
 (HU)
 
PreemMulo
Dátum: Hétfő, 2014-12-22, 11.21.43 | Üzenet # 3
Enterprise-F-Alhadnagy/Főorvos
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 19
Kitüntetések: 0
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban
Amikor megérkezett a komp a kolóniára nem is sejtettem mennyi dolgom lesz majd, hiszen senki sem tájékoztatott a helyzetről megfelelően. A vezetés csak most küldte le az orvosi csapatot és a felszínről sem érkezett konkrét helyzetjelentés, ezért a biztonság kedvéért két orvosi táskában annyi műszert és gyógyszert vittem amennyit csak lehetett.
Mikor végre kiszálltunk egy Alan Cromwell nevű tiszt üdvözölt, aztán elkísért egy épülethez. Eközben teljesen letaglózott a környezet és szinte észre sem vettem hogy Alan hozzám beszél eközben. Megkérdezte, hogy találkoztam-e az apjával Cromwell admirálissal, de csak néztem magam elé némán. Reméltem, hogy nem veszi ezt szemtelenségnek, hiszen hirtelen mikor beléptünk az orvosi helyzetértékelő programom szinte megbolondult a rengeteg sérült láttán. A felszerelés és a környezet közel sem volt olyan, ahol a betegeket normálisan elláthatnánk és gyógyíthatnánk. 
Ekkor Alan üdvözölt a pokolban. Amint ezt kimondta rögtön észrevettem amint behoznak egy nőt és egy parancsnokot. A parancsnok rosszabb állapotban volt, így kértem 5 köbcenti trialon injekciót fájdalomcsillapításként mindkettejüknek, majd nekiálltam ellátni a parancsnok sérüléseit. Eközben nekiálltam kipakolni a táskáimat, mivel az orvosi tricorder amit a kezembe nyomtak rosszul volt kalibrálva, ezért a sajátomat kellett elővennem ami szerencsére a flotta legújabb fejlesztése volt.
A körülöttem lévők eközben úgy tűnt tanácskoznak a helyzetről.


 (HU)
 
Dárius
Dátum: Csütörtök, 2014-12-25, 16.56.27 | Üzenet # 4
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
Azt hittem a Zénna domán töltött hosszú hosszú éveim miatt hogy a harctéri tapasztalataim talán halhatatlanná tesznek... elbizakodott voltam és gyakran önfejű.
Amikor az Arawath kolóniára önként jelentkeztem egy kis időre, nem gondoltam volna hogy hosszú heteket ott töltök majd. Igaz, nem is akartam ennyit. Ez a háború, ebbe már kezdtem úgy érezni magam mint ha folyton ugyanabba a lidérces álomba lennék.
Észre sem vettem, fajom egyik rossz szokása miatt, hogy elfáradtam. Nem figyeltem és meglőttek. Ilyen ez.
" Egyetlen rossz mozdulat, fiam és megölnek. A harcmezőn nincs kegyelem vagy szerencse."- Csengtek a fülemben apám szavai.
Jason vállára támaszkodtam miközben erősen rányomtam a kezemet az oldalamra, visszafogott érzelmekkel az arcomon. Minden olyan volt mint a halovány visszhangok.. távoliak, valahol egy köd mögött. Csengett a fülem.
Mikor már majdnem ott voltunk ahol a betegeket és sérülteket  biztonságba helyezték, teljesen lelassultam. Nem bírtam tovább, a fájdalomtól megremegtem. Aztán vettem egy mély lélegzetet, és mégis tovább léptem. Muszáj volt, ha ne akartam összeesni a földön, mint egy szánalmas Horimu.
Tovább mentünk, az utolsó métereket lassan tettem meg majd beléptünk a régi építménybe ahol szinte éreztem hogy mindenki felkapja ránk a fejét.
A szemem sarkból észre vettem egy katona nőt. A lábát lőtték meg, embernek is látszott.. leültem... remegtem a hidegben, a kezemet erősen a sebemre nyomva.
- Jól vagyok. Csak egy kicsit pihennem kell.- Mondtam Jasonnek úgy hogy rá se néztem egy pillanatra. - Mond meg annak a pothiar-nak hogy nem kell a segítsége! - Markoltam bele az ezredes ruhájába.- Hallod! - Nem válaszolt.
Nem szerettem ha gyengének látnak.. úgyhogy megpróbáltam felállni, persze nem jött össze. Miután vissza hullottam az ágyra akár egy falevér fújtattam egyet, és úgy döntöttem le kellene higgadnom. Talán.
Jeges tekintettel a közeledő orvosra néztem, és felhúzva a lábaim, török ülésbe vártam.
- A nőn kellene előbb segíteni. Én kibírom.- Szóltam neki oda halkan, kerülve a tekintetét, nehogy lássa a fájdalmat rajtam.




Az üzenetet módosította Dárius - Csütörtök, 2014-12-25, 16.59.10
 (HU)
 
JasonRemyRelson
Dátum: Kedd, 2014-12-30, 17.50.44 | Üzenet # 5
U.S.S. Beloiannisz kapitánya/Ezredes
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 117
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
Az Arawath kolónia több százan éltek rajta valaha de most csak romok maradtak belőle...úgy tűnt hogy még mi sem tehetünk semmit az ellen hogy ,össze tartsuk a frontot..pedig ezt kellene tenni..mivel kevesen voltunk,és   a  legtöbb taktikát amit Wonder használt kiszámítható volt így  csak mentettem ami menthető lett..Dárius mint mindig követett engem a csatákban,de  csaták hevében megsérült...nem is kicsit..úgy tűnt hogy nincs más lehetőség csak az ha visszavonulunk..persze Wonder másképp vélte a dolgokat..és  más  dologban sem értettünk egymást..végig  néztem rajta amikor  a gyerekek megöléséről beszélt majd   a szemébe  néztem fenyegetően..

-Lehet hogy Querreriak..de ezek még is gyerekek! érti?! ezek nem holmi levadászható lények..a  Querreriak ,sem ölik meg  a gyerekeket..én nem akarom őket védeni..de  hagyjuk ki  a Querreriai gyerekeket ebből..elég hentelés volt így is értelmetlenül...egyszerűbb lenne ha inkább,a  sérülteket itt hagynánk ebben  a táborban a  többieket pedig tovább vinnénk további ,csapatokra szét osztva...mi a  véleménye?! velem tart?

Kérdeztem majd   a kezébe nyomtam egy  tárat  a fegyverébe valót.

-Legyünk,kegyelmesek de taktikusak mert ha nem tesszük elbukunk..

Szóltam az ezredesnek,majd rá néztem Dárius-ra  akit még a doki sem tudott gyógyítani mivel megint ellenkezett..

-Dárius..nem akarlak itt hagyni  a táborba  szóval...mi is a  neve doki?

Fordultam oda  a  doktorhoz majd sóhajtottam,egyet..

-Kapja össze Dárius-t utána pedig készüljön maga is..még hasznát vesszük  a fronton mert lesérült a  front medikusunk..

Mondtam a  férfinak,majd cseréltem pár  tárat és  be  raktáraztam a  háti zsákomba lőszert és egyébb eszközöket.


 (HU)
 
JenekLaronn
Dátum: Szerda, 2014-12-31, 23.18.39 | Üzenet # 6
Ezredes / Beloiannisz katonai csapat vezető
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 14
Kitüntetések: 1
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
Folyamatosan fedeztem a kapitányt míg be nem vonszolta Dáriuszt a védett zónába. 
- Mindenki hátra, kövessék a kapitányt!- Kiabáltam Hawkson-nak. Nem akartam elhinni hogy még ott ácsorognak, a legveszélyesebb zóna kellős közepén. 
- Ha nem szólok úgy tűnik ott maradnak. Olyanok mint a gyerekek.- Morogtam miközben könnyed lépésekkel törtem az utat az ezredesnek. Átugrottam egy halom ledőlt ház építő-elemet, és folytattam az utamat. Egy pillanatra azért még én is megálltam egyszer, amikor valami a közvetlen közelemben robbant.
- A szentségit!..- Kaptam magam elé a bal kezem, védve ezzel az arcomat.- A Próféták ma nincsenek velünk uram.. tovább.. kövessenek.- Aggódásom nem tartott sokáig, mert hamarosan megérkeztünk a kórház-épületnek nevezett, túlzsúfolt betegszálláson. 
" Legalább az épület biztonságos. " - Futott végig az agyamon a gondolat. Azért - csakhogy még jobban - biztosabb legyen, rögtön megálltam az ajtó mellett és figyeltem az eseményeket csendben. 
A parancsnok erősnek akart tűnni, ezért nem akarta elfogadni talán a segítséget... ami nem igazán szerencsés egy fronton. Karba tettem a kezemet, nekidőltem a falnak és hallgattam a sok ember beszédét egyszerre.
Joe Woder ezredes is feltűnt, és vitatkozni kezdtek Relson ezredessel. Először nem értettem miről.. de aztán meghallottam hogy a Querreriai gyerekekről van szó akiket Wonder meg akart ölni. 
Összefoglalva: Wonder úgy kezdett el viselkedni mint az ellenség ami soha nem vezetett még jóra. Előre léptem és homlokráncolva meredtem Wonder-re.
- Maga szerint tiszta vagy becsületes dolog lenne gyerekeket ölni? - Nem kiabáltam de megemeltem a hangom. Gyereket még parancsra se öltem volna.
- Nekem is vannak gyerekeim ezredes! Nem tudhatjuk hogy ők éreznek-e szeretetet vagy nem... de akkor sem engedem hogy úgy viselkedjen mint ők!


 (HU)
 
Springfield
Dátum: Hétfő, 2015-01-19, 16.34.09 | Üzenet # 7
Enterprise-F /Százados/Tact.
Csoport: Százados
Üzenetek: 10
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
Engem és még párunkat az Arawath-ra küldtek a "legnagyobb" örömömre. Odalenn senki nem volt normális, már ha lehet ezt így mondani. Úgy volt hogy mi is "csak" két hétre maradunk... de két hét alatt is egészségesen meg lehet buggyanni egy folyton csak háborúskodós nehéz fronttól. Én tapasztaltam ezt pedig nem is voltam ember nagyon. A hely zimankóssága ellenére is elég jól tartottuk magunkat, de ezt sem Wonder-nek meg a hozzá hasonlatos csodagyerekeknek köszönhettük. 
Azok a férfiak és nők akik lenn voltak csakis egyetlen személyben bízhattak, aki talán még agyánál volt, és ez a személy nem volt más mint Jason Relson. 
Ő talán még tudta hogy ki mire képes, és talán még ő nem vesztette el teljesen a fejét. Mindenki nyerni akart...de nem mindegy milyen áron nyer az ember. Amióta az Enterprise-F-en voltam sokat változtam. Többre értékeltem mások életét, és nem vitatkoztam a parancsokkal mert megtanultam bízni.
A Defence force idő közben csatlakozott hozzánk, így már-már úgy éreztem lehet egy kis esélyünk arra hogy megnyerjük az offenzívát. Valamennyi biztos volt.

Minden esetre nap-nap után úgy telt, hogy hol védekeztünk, hol támadtunk és már igencsak sok volt a sérültünk. 
Úgy tűnt hogy éppen ezért a flotta szavainkra küldött egy csapat medikust, akiket az egyik Df-es nagy arc fogadott.
Délután volt, és már elég sokat kúsztam-másztam a mocsokban.. kezdtem aggódni hogy ez valami félre értés volt, és hogy senki nem fog jönni már.. aztán mégis..
Nem sokkal a kúszós támadásom után, valahonnan arrébb a zónából jöttem vissza két sérülttel... az egyik a vállamba kapaszkodott mert úgy szédült, a másik alig volt magánál őt pedig két kézzel támogattam hogy ne essen rám vagy esetleg le a földre.
Az a régi épület ahol az összes sérült volt elég lehangolt..kívül sem volt szép belül meg olyan volt mint valami tömegszállás.
A sterilségéről meg ne is beszéljünk..mintha nem is 2803-ban lettünk volna.
Amikor beléptem,  a feletteseim épp vitába kezdtek amit csak fél füllel fogtam fel... Querreriaiak meg gyerekek.. letettem két matracra a két sérültet.
- Biztonságban vannak. Tartsanak ki katonák.- Mondtam halkan, aztán felegyenesedtem és az ajtóban állókra néztem rosszallóan, karba tett kezekkel. Egy szót sem szóltam, de tekintetem mindent elárult.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Szerda, 2015-01-21, 12.09.02 | Üzenet # 8
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Miközben Preem stabilizálta a parancsnok állapotát a helyzet kezdett rosszabbodni. 
A külső védelmi vonalat támadás érte.. Wonder és Relson beszélgetését is megzavarta a bombázás éles hangja. Relson kivezényelte Jeneket és Springfieldet egy-egy csapattal hogy induljanak és nézzék meg mi a helyzet, és hogy tartsák fel a beérkezőket mindenképpen, majd Wonder-hez fordult aki még mindig a Querreriai gyerek környékén tengette az agyát. 
Pár szót akart vele váltani, amikor Alan jelentette aki épp híreket kapott hogy Wonder csapatait körbe fogták. A férfi idegesen és önfejűen ezért előre ment.
Alan is utánuk indult, megkérte a doktort hogy ne mozduljon ki az épületből, semmiképp, maradjon a betegekkel és vigyázzanak a Querreriai gyerekre is, ne hagyják hogy megszökjön azzal ő is eliramodott a frontra.

( Alan- Relson- Recad- Dárius- Jenek- Springfield- Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
AlanCromwell
Dátum: Péntek, 2015-01-23, 20.01.40 | Üzenet # 9
Uss Beloiannisz Pszichológusa
Csoport: Hadnagy
Üzenetek: 92
Kitüntetések: 5
Hírnév: 3
Helyzet: Nincs szolgálatban
Már épp azon gondolkodtam hogy vajon mit nézhet rám ennyire a katona ember, mikor valami olyan dúrva módon robbant be hogy kishiján megsüketültem. Megijedtem nem mondom, odakaptam a fejem és pár sérült mellé léptem, folyamatosan az ajtóra tekintve egy szolgálati fegyverrel a kezemben. Újabb bomba robbanása halattszódott. 
" Ez már nem játék. "- Gondoltam magamban, majd mint akit megcsíptek futni kezdtem kifele. Híreket akartam, vagy valami kevés kis információt arról hogy mi van azokkal akik kinn maradtak. Nem szerettem volna több sérültet, kicsit aggódtam... pedig én vagyok normálisabb esetekben az akit legkevésbé sem érdekeltek az embertársai.
De ez azért más volt, merőben más, hisz már vagy két teljes hete ott éldegéltem nem egészen úgy ahogy szerettem volna. 
Mert mit is szeret az ember fia? Meleg, puha ágyat, nem koszos és kellemetlen csatateret...
Kirohantam, és a legelső ismeretlen katonához léptem, megfogva annak a vállát.
- Mondja fiam hogy senki nem halt meg! - Szóltam hozzá kissé remegve, mert közben megint bomba robbanása rázta meg a földet, és úgy éreztem menten ki fog esni a padlózat a lábam alól. A katona azt a hírt hozta hogy Wonder ezredes csapatát körbe fogták, és valószínűleg már mind elestek. Én pislogtam még egyet rá mert közben egyre hangos zörmölés és házak falainak dőlése morajlott.
- Szóljon pár embernek hogy a sérülteket hozzák vissza akik még kinn maradtak, és mérje fel a terepet! Lóduljon! - Adtam parancsba a zászlósnak. Egy másodperccel később beérkeztem Wonder-ékhez és elhadartam egy lélegzet vétellel a következőt:
- Uram a csapatait körbe vették és valószínűleg már végük van.. most jött a hír..sajnálom...- Azzal Relsonra néztem inkább, mert kettejük közül ő nézett ki élhetőbbnek. Kissé segélykérő pillantásom azonban nem segített és Wonder persze a csapata után akart iramodni azonnal, akiknek már semmi reménye nem volt viszont.
- Ne.. várjon! Uram.. Ezredes állítsa már meg..!- Relson erre utána ment, én meg tétlenkedve gyorsan vissza mentem inkább a dokihoz.
- Maradjanak itt. Zárkózzanak be ! Használják a fegyvereket! És ne engedjék hogy a gyerek megszökjön! - Azzal gyorsan elillantam mert hirtelen kismillió dolgom lett. ..


"Azt mondták csendes lesz.. azt mondták nem lesz veszélyes... tévedtek.. "
 (HU)
 
JasonRemyRelson
Dátum: Kedd, 2015-02-10, 15.37.01 | Üzenet # 10
U.S.S. Beloiannisz kapitánya/Ezredes
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 117
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
A Bombázás egyre hangsoabbá vált..és nem akart elcsitulni..általában ,pár perc alatt el szokott hallgatni és aztán mindig újra kezdődik mint egy rossz ,szokás..csak ez nem csitul és  nem hanyagoldódik el hanem egyre erősebb és hangosabb lesz..nem szerettem   a front közepén,csücsülni és  az sem tetszett hogy Wonder  úgy viselkedik mint egy éretlen közkatona..ahogy fel kaptam a fejemet az utolsó bomba  után ami bele remegtette az egész kolóniát ,úgy tűnt hogy ez nagyobb volt a többinél..lehet valamit küldhettek a  Querreriak..általában,vagy  Querreriai zsodlosokat küldenek le ilyenkor vagy  rosszabbat..nem akartam bele gondolni,de  azért érdemesebb lett volna utána nézni..sóhajtottam egyet majd  rá néztem ,Wonder-re  ..

-Figyeljen ide ember! figyeljen ide  ezredes! hall engem?! *ordítottam rá majd ráztam meg*

-Hallota? hallota?..itt valami nem stimmel..ki küldök egy felderítő csapatot ..addig maga is tegye ugyan ezt..Springfield! Jenek! menjenek ki és ellenőrizzék mi folyik ott kint..magukkal megy ..ő is..*néztem rá Mulo-ra  majd vissza Springfieldre*

-Csak óvatosan és  jelentsenek ha találtak valamit..addig én és  Wonder felkészülünk és  egyeztetünk..sok szerencsét..

Ekkor bezáródott  a kivezető ajtó mivel  Spiringfield és a  választott csapata  ki ment  az aránylag jól védett épületből.Mertem csak remélni hogy,csak egy bomba nem egy  Querreriai csapatszállító zuhant le..


 (HU)
 
PreemMulo
Dátum: Vasárnap, 2015-03-15, 12.20.22 | Üzenet # 11
Enterprise-F-Alhadnagy/Főorvos
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 19
Kitüntetések: 0
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban
Dárius erősködött hogy nem kell neki orvosi ellátás, azonban a sérülései sokkal súlyosabbak voltak, mint azt korábban hitte. A sebeit rendbehoztam bőrregenerátorral, majd különböző fájdalomcsillapítókat adtam be neki, amitől hamarosan megnyugodott. Hallottam egy vitát a tisztek között amint épp gyerekgyilkosságról volt szó. Felháborítónak találtam ezt, még akkor is, ha querreriaiak. Ártatlan gyermekek megölése mindig is elítélendő volt a flottában.
Eközben folytattam Dárius gyógyítását, majd mikor stabilizáltam az állapotát, pihenést javasoltam neki. Felálltam és figyeltem a tisztek beszélgetését. Úgy tűnt hamarosan egy csapattal engem is el akarnak vinni a csatába. Elővettem a táskámból a fézeremet és kábításra állítottam, hiszen a programom nem engedi meg, hogy öljek. Az ezredes ekkor utasította Springfieldet és Jeneket, hogy menjenek ki és ellenőrizzék a helyzetet, majd rám nézve utasított hogy menjek velük. Izgatottá váltam, így felkaptam gyorsan a holmimat majd elindultam a csapatomhoz.


 (HU)
 
Dárius
Dátum: Hétfő, 2015-04-20, 21.37.19 | Üzenet # 12
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
Török ülésben ülve hagytam hogy a doktor ellásson, de csak azért mert Jason azt mondta.
Közben beláttam hogy talán így hamarosan megint kimehetek segíteni a harcokba, úgyhogy nem fészkelődtem, csak merev test tartással ültem és előre néztem amolyan üres tekintettel, a falra, mert gondolataim máshol kerengtek. 
Közben a bombázás hangja is erősödött odakintről, amitől reflex-szerűen összerándultam, és Jason felé biccentettem a fejemet, aki Wonder-rel és másokkal vitázott. Nem szólaltam meg, habár meg volt a véleményem. Bíztam abban hogy a végén úgy is Jason-ra fognak hallgatni, és majd a helyes utat követik mind...Majd lassan megint a doktorra pillantottam aki valami olyan szert adott be nekem, amitől majdnem elaludtam... csak azért nem tettem meg ezt, mert tudtam hogy nagy veszélyben vagyunk és segíteni akartam mindenképp.  
- Köszönöm.- Mondtam halkan.Láttam az alakját ahogy biccent, és a holmijait pakolja mert mennie kell. Még mielőtt összekészült volna, és menni készült megfogtam hirtelen a kezét rá sem nézve, és érzelem mentesen megszólaltam:
- Maga nem harcos vagy katona. Doktor..Legyen óvatosan odakinn.. én addig vigyázom a betegeire.


 (HU)
 
JenekLaronn
Dátum: Szerda, 2015-04-22, 19.33.16 | Üzenet # 13
Ezredes / Beloiannisz katonai csapat vezető
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 14
Kitüntetések: 1
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
Már nagyon untam hallgatni a gyerek-témát, és azon gondolkodtam hogy ha nem hagyja abba Wonder, odamegyek és személyesen állítom őt meg. A gyermekeim miatt mélyen érintett a téma. Akármilyen querreriai is... egyetlen gyermek sem szolgál a fajnának ellenségeskedéseiből kifolyó, felhasználható célra fel. Ökölbe szorítottam a kezemet, és megpróbáltam nyugodt maradni mikor Cromwell úr kisetett.
Ezzel egy időben remegett meg az épület...egyértelmű volt hogy bombáznak. Annyiszor éltem már meg ilyet, és nem minden esetben katonaként. A mennyezetre pillantottam automatikusan, de az nem horpadt meg, csak felporzott. Megfordultam, hogy halljam mit beszélnek. Merev test tartással álltam és hallgattam. Wonder csapatiról volt szó, hogy végük lehet. Közben a bombázás hangja is erősödött. Kirázott a hideg a megannyi régi emlék miatt.. nem akartam egy épületben ragadva meghalni. Hirtelen csak ez  a gondolat jutott eszembe. Zsebre tettem a kezem, és megfogtam a rovás írásos kövemet amit a feleségemtől kaptam.
" A Próféták engem segítenek. " - Gondoltam. Az ezredes ekkor parancsba adta hogy kiküld minket, Wonder csapata után. Elengedtem a követ, és tisztelegtem.
- Igenis! .. Springfield, Mulo, jöjjenek. Trevis, Hammertow és Thomson velem jönnek. - Mondtam nekik miután leengedtem a kezem, és megindultam kifele.
Fél lábbal kinn voltam amikor pár dolog egyszerre jutott még eszembe, de nem tarthattam kiseligazitást a helyzetben..de, persze nem voltak mind katonák sem.
- Maga volt már éles bevetésen?- Kérdeztem meg Mlotól elég komolyan.- Nézze...lehet odakinn sebesültek vannak. Kell a segítsége, a tehetsége, a tudása. Számítunk magára doki... ezért mindig tegye majd amit mondok. Jó? ...Thomson és Hammertow jön közvetlen mögöttem, Mulo maga megy az ő hátuk mögött, Trevis és a százados zárja a sort. Indulunk! - Végig néztem rajtuk gyorsan, azzal előre indultam egy nagy lépéssel.
Sokminden megfordult még a fejembe, de bíztam benne hogy ha kellően összedolgozunk úgy még élve is túlélhetjük a napot...


 (HU)
 
Star Trek In Future-The future begins.... » - » Egyéb helyszínek » Arawath kolónia
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Keresés: