|
Folyosók; Turbóliftek
| |
Gonsailes
|
Dátum: Csütörtök, 2011-06-16, 23.11.43 | Üzenet # 1 |
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A hajó érrendszere, amelyen keresztül bárhová el lehet jutni a járművön.
"Az univerzum határtalan!"
 |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Szombat, 2012-04-28, 23.07.03 | Üzenet # 2 |
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
==
" Visszatérés"
==
A kapitány és a fiatal férfi elővigyázatosan haladtak végig a folyosón, ügyelve minden esetleges veszélyre...
Csend volt, talán túlzottan is. Csak a vészfények égtek. Zavaró volt... a sötétség, a meleg ami lehet a környezet szabályzó túl vagy alul működése miatt volt, a vészfények a csend. ... A kapitány szíve a torkában doboghatott.
És ekkor jött egy kanyar a sötét folyosón. Gonsailes bekanyarodott elsőnek, ekkor pedig megszólalt egy fiatal nő igencsak ismerős hangja:
- Jonson zászlós a kapitánynak! - Szólalt meg. - A Gömbépítők elhagyták a Rising fedélzetét, és a hajóikkal is elmentek a rendszerből... Önök jól vannak? Kapitány kérem válaszoljon.
( Sorrend:
Gonsailes - Szingularitás)
Megjegyzés: Utolsó komment a " Visszatérés" c. küldetéshez.
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Gonsailes
|
Dátum: Hétfő, 2012-04-30, 15.11.32 | Üzenet # 3 |
|
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Jonathan Gonsailes kapitány a biztonsági tiszttel együtt rótta a folyosókat. Minden sarkon óvatosan fordultak be, és a helyiségek ajtajai előtt is elővigyázatosan haladtak el. A vészfényeken kívül más világítás nem működött. A sötét folyosók hátborzongatóak voltak még a tapasztalt kapitány számára is. Ahogy haladtak semmilyen ellenállásba nem ütköztek. Hirtelen Jonson zászlós hangját hallotta a kommunikációs rendszeren keresztül. A hírek amelyeket közölt nagy örömöt hoztak Gonsailes kapitány gondolataiba.
- Mi jól vagyunk. Visszatérek a hídra. Folytassa a munkát - küldte a választ komm. jelvénye megérintése után, majd kollégájához lépett.
- Fésülje át a hajót. Gyűjtsön maga mellé további biztonságiakat. Lássák el a sérülteket, és segítsenek a munkálatoknál. Leléphet - mondta, majd elindult vissza a hídra.
//Folytatás: U.S.S. Rising > Parancsnoki Híd.//
"Az univerzum határtalan!"
Az üzenetet módosította Gonsailes - Hétfő, 2012-04-30, 15.17.47 |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Hétfő, 2012-04-30, 17.21.45 | Üzenet # 4 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Szabad játék
A folyosón a törmelékek szinte teljesen eltorlaszolták a gyengélkedő bejáratát. A helyzet kaotikus volt. Több tiszt próbálta kézzel elvonszolni a jókora panel - fal darabokat de így is elég nehezen ment a dolog. Nem beszélve arról hogy a belső szkenn hibái miatt hogyha valaki nagyon bele volt ragadva a romok közé transzporterrel sem lehetett volna kihozni, csak kézi transzporterrel.
Valószínűleg ez a részleg volt mind közül a legrosszabb állapotban, sok mással egyben. Hutchler zászlós azonnal követte a kapitányt.
- Mit gondol uram? - Kérdezte a férfi. - Ön szerint ki fogjuk őket tudni menekíteni? - Ekkor egy közép korú Vulkáni nő lépett a Rising kapitánya elé.
- T'sital hadnagy. - Mutatkozott be. - A Monarch főgépésze. Jöttünk segíteni.
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Gonsailes
|
Dátum: Hétfő, 2012-04-30, 17.41.27 | Üzenet # 5 |
|
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
//Előzmények: U.S.S. Rising > Parancsnoki Híd.//
Jonathan Gonsailes kapitány Hutchler zászlós kíséretében érkezett a gyengélkedőhöz. A tisztek próbálták elhordani a gyengélkedőt eltorlaszoló törmelékeket, de nagyon lassan folytak a munkálatok. A törmelékek között lévő sérülteket pedig még transzporterrel sem tudták kihozni, mivel azok nem működtek. A zászlós szavaira a férfi szemébe nézett.
- Addig nem megyek sehova még mindenkit ki nem hozok - mondta elszántsággal a hangjában és tekintetében.
Hirtelen egy Vulcani nő lépett oda Gonsailes elé és mutatkozott be.
- Üdvözlöm a fedélzeten hadnagy. Elkél a segítség. Kérem hozzák helyre az impulzus hajtóműveket és a transzportert. Ez a kettő a legfontosabb, hogy a sérültek mielőbb biztonságba kerüljenek. Mi nekiállunk kihozni innen őket. Ha megtenné, hogy ideküldi néhány szabaddá tehető emberét segíteni az megköszönném - mondta a kapitány, majd a kollégái mellé lépett, és minden erejét összegyűjtve nekiállt félrelökni és elhordani a törmeléket az útból, ha sikerült sérült közelébe jutnia, és nem tudta kiszabadítani, akkor megérintette a komm. jelvényét.
- Monarch. Kérem mérjék be az aktiválódó jelvényeket a gyengélkedőnél, és sugározzák a sérülteket a hajójukra. Nálunk nem tudjuk ellátni őket - küldte az üzenetet, majd megérintette a sérült jelvényét, ezzel aktiválva azt.
"Az univerzum határtalan!"
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Szerda, 2012-05-02, 19.09.41 | Üzenet # 6 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
" Itt a Monarch, " - Szólalt meg recsegve-ropogva az intercommból egy női hang. - "...elég zajosan vesszük a jelét kapitány. Bemértük a jeleket és azonnal transzportálunk is. Monarch kiszáll."
A Vulkáni nő bólintott majd intett a tisztjeinek hogy induljanak megjavítani a hajó sérült részeit, kezdve az impulzus meghajtókkal.
- Megtesszük amit csak tudunk. - Szólt, aztán elindult.
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Gonsailes
|
Dátum: Szerda, 2012-05-02, 19.19.13 | Üzenet # 7 |
|
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Jonathan Gonsailes kapitány folyamatosan szedte a törmelékeket a gyengélkedő körül. A Monarch válasza után megérintette a komm. jelvényét.
- Vettem. Rising kilép - küldte a választ, majd tovább dolgozott.
Jó néhány nagyobb konzol és faldarab állta az útját, de ha nem boldogult egyedül, akkor szólt a legközelebbi tisztnek, hogy együtt vigyék arrébb. Eközben a Monarch tisztjei elindultak kijavítani a sérült rendszereket.
- Jó munkát és köszönjük - mondta.
"Az univerzum határtalan!"
Az üzenetet módosította Gonsailes - Szerda, 2012-05-02, 19.20.04 |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Szerda, 2012-05-02, 19.59.42 | Üzenet # 8 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A fal darabok nehezek és nehezen mozgathatóak voltak.
Lassan tették el az útból amikor egy hang szólalt meg valahonnan alulról.
- Itt vagyok... segítség.. itt vagyok... - Motyogta egy férfi hang.
- Ő lesz az! - Kiáltott fel az izgatott Hutchler zászlós. - Egészen biztosan ő lesz az! - Tette hozzá, hogy talán saját maga energiáit is össze tudja szedni erre a motivációra. A zászlós gyorsan, már-már kapkodva pakolt mikor a kapitány észre vette hogy egy elektromos huzal lóg ki nem messze tőle. Egy mozdulat és nagy baj is lehet abból...
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Gonsailes
|
Dátum: Szerda, 2012-05-02, 20.17.05 | Üzenet # 9 |
|
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Jonathan Gonsailes kapitány embereivel minden erőt bevetve dolgozott a gyengélkedő környékének megtisztításában. A fal darabjaihoz mindig ketten-hárman kellettek, ugyan nagyon nehéz volt mindegyik. Hirtelen egy férfi hang jelezte, hogy merre van. Hutchler zászlós azonnal bizonygatta, hogy ő az és már neki is állt, hogy elszedje a törmeléket. Jony ekkor vett észre egy kilógó elektromos huzalt.
- Állj - kiáltotta, és elkapta a zászlós kezét. - Ha az-az elektromos huzal megmoccan, a barátja és valószínűleg mi is megsülve kerülünk ki innen - mondta Hutchler-nek, majd a komm. jelvényéhez nyúlt.
- Gépház. Itt Gonsailes. Kapcsolják ki az energiát a gyengélkedőnél. Egy elektromos huzal útban van. Amíg energia alatt van, nem tudunk tovább dolgozni - küldte az üzenetet.
- Hozzanak kézi lámpákat - adta a parancsot az embereinek, majd várt.
"Az univerzum határtalan!"
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Szerda, 2012-05-02, 21.42.37 | Üzenet # 10 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Pillanatokon belül a szint elsötétedett de adás nem érkezett vissza.
Majd nem sokkal később:
- Lekapcsoltuk az energiát kapitány, de legyenek óvatosak. Gépház kiszáll. - Az adás lekapcsolt, majd Hutcler zászlós óvatosan lépett a férfi mellé. Segélykérően nézett a kapitányra a sötétben.
- Uram, a lámpák. - Lépett hirtelen egy matróz a hátuk mögé, halálra rémisztve ezzel Hutclert.
- Legközelebb kevéssé hangosan! - Motyogta, majd elvett egy lámpást. - Ne aggódj barátom, megmentünk. - Nézett maga elé, tettre készen.
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Gonsailes
|
Dátum: Csütörtök, 2012-05-03, 17.30.15 | Üzenet # 11 |
|
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Jonathan Gonsailes kapitány türelmesen várt. Hirtelen minden lekapcsolt. Teljes sötétségbe borult a részleg. Hamarosan jelentették, hogy lekapcsolták a gyengélkedő környékén az energia áramlást. Eközben Hutchler a társa mellé térdelt, és a kapitányra nézett. Ekkor érkeztek meg a lámpák.
- Világítsanak - mondta, majd két zászlóshoz fordult.
- Maguk jöjjenek segíteni. Szabadítsuk ki - mondta, és óvatosan nekiállt elpakolni a maradék törmeléket.
"Az univerzum határtalan!"
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Csütörtök, 2012-05-03, 17.39.13 | Üzenet # 12 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A mentés tehát megkezdődött. A kérdés csak az volt hogy vajon milyen állapotban van a törmelék alá beszorult férfi? Hamarosan elő is került egy kéz, majd lassan sikerült kimenteniük. Seldon matróz állapota nem volt jó. Az arca súlyosan megsérült, a bordái el lehetettek törve és vérzett is. Mozogni nem tudott... mindenképpen orvosi segítségre szorult.
- Tudtam, tudtam hogy meg fogjuk találni! - Örömködött egy halovány félmosollyal az arcán Hutchler. - Köszönöm hogy segít kapitány.
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Gonsailes
|
Dátum: Csütörtök, 2012-05-03, 18.10.13 | Üzenet # 13 |
|
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Jonathan Gonsailes kapitány emberei segítségével megkezdte a törmelékek eltakarítását. Nehéz munka volt, de keményen dolgoztak. Hamarosan előkerült egy kéz, és lassan a test többi része. A férfi sebei súlyosabbak voltak. Jon azonnal a komm. jelvénynéhez nyúlt.
- Orvosi egységet a gyengélkedőhöz. Azonnal - küldte az üzenetet, majd Hutchler felé fordult.
- A legénységem élete, és biztonsága a legfontosabb, zászlós. Nem hagyok hátra senkit - mondta a kapitány.
- Kérek egy technikusi csapatot a gyengélkedőhöz, hogy lezárják a huzalt. Az energia maradjon lekapcsolva - küldte az üzenetet a gépházba, majd az embereihez fordult.
- Pucoljuk el a maradék törmeléket, és nyissuk ki a gyengélkedőt. Munkára - adta ki a parancsokat, és munkához látott, amilyen gyorsan csak tudott dolgozott.
"Az univerzum határtalan!"
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Csütörtök, 2012-05-03, 18.24.24 | Üzenet # 14 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Fáradt, de gyors ütemben haladt a munka.
- Itt a gépház beszél! Felküldtük a csapatokat és hamarosan ott is lesznek. - Szólalt meg ekkor egy férfi hang és az adás le is kapcsolt. Majd kis csend után megint az intercommból egy női hang:
" Itt T'sital hadnagy. Az impulzus és a manőverezők egy órán belül működő képesek lesznek."
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Gonsailes
|
Dátum: Csütörtök, 2012-05-03, 18.37.21 | Üzenet # 15 |
|
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Jonathan Gonsailes kapitány keményen dolgozott a törmelékek elhordásával. Egyenruhája rendesen árulkodott arról, hogy nem vesztegette az időt, és a férfi lélegzetvételei is ezt tanúsították. Hamarosan érkezett egy üzenet a gépházból, hogy küldik az osztagot.
- Várjuk őket - küldte a választ, majd tovább dolgozott.
Ekkor T'sital hadnagy, a Monarch gépésze jelentette, hogy az normál hajtóművek hamarosan működőképesek lesznek. Már csak egy órát kellett várniuk rá.
- Köszönjük, hadnagy. Maguk nélkül még jó sokáig itt rostokolnánk. Gonsailes kiszáll - mondta, majd lenyomta az intercommot.
- Rendben. Fejezzük be a takarítást - mondta, és újra nekiveselkedett a törmelékek elrakásának.
"Az univerzum határtalan!"
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Csütörtök, 2012-05-03, 19.20.39 | Üzenet # 16 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
" Változások"
Előtörténet:
Fél óra. Ennyi telhetett el, vagy egy kicsivel több mire készen lettek.
A tisztek eléggé fáradtak voltak már ekkorra, és a kapitány is kimelegedett. Úgy tűnt a Monarch gépészei e közben jó munkát végeznek, és gyorsak is mivel a kapitány már fordult is volna meg hogy szóljon valamit de már egy adást is kapott.
Történet:
Az adás egyszerű volt, és világos is.
- T'sital hadnagy a kapitánynak! A manőverezők és a normálok is rendben üzemelnek. Azt hiszem megkezdhetjük, ha logikusan nézzük a bedokkolást. - Mondta a nő kimért hangon.
A folyosón lévők mind Gonsailes-re néztek. Arcukon reménykedő pillantással.
( Gonsailes- Szingu )
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Gonsailes
|
Dátum: Csütörtök, 2012-05-03, 19.31.43 | Üzenet # 17 |
|
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Jonathan Gonsailes kapitány keményen dolgozott, minden erejét beleadva a törmelékek eltakarításába. Fél óra telt el, mire a gyengélkedő előtti részt sikerült kipucolni, és utat nyitni az orvosi részlegbe.
- Köszönöm, mindannyiuk munkáját. Lássuk el a sérültjeinket, és nézzük meg mekkora a kár - mondta.
Ekkor T'sital hadnagy jelentkezett be, és jelezte, hogy a normál hajtóművek működő képesek, és a bedokkolást tanácsolta.
- Köszönöm, hadnagy. Nagyon sokat segítettek. Kérem segítsenek a további javítási munkálatokban. Én pedig azonnali hadtájjal a hídra megyek. Gonsailes vége - bontotta a csatornát, majd a reménykedő tekintetű embereire nézett.
- Hazatértünk - csak ennyit, mondott, és ezzel talán mindent kifejezett.
- Folytassák a munkát - mondta, majd elindult a Híd felé.
//Folytatás: U.S.S. Rising > Parancsnoki Híd.//
"Az univerzum határtalan!"
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Hétfő, 2013-04-15, 15.04.04 | Üzenet # 18 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A tisztek többségén mosoly jelent meg, másik felük biccentett.
- Igen uram. - Mondta az egyik matróz. Miközben a kapitány elindult a híd felé mindenki munkához látott. Tudták hogy van még mit tenni, de azt is hogy hamarosan vége lesz.
Gonsailes folytatása: hídHozzáadva (2013-04-15, 15.04.04)
---------------------------------------------
"Ultimate"
Idő: A háromezres évek/ Április vége
Clifford Sequia kapitány futott.
A kettes szintnél tovább semmiképp nem mehettek tovább. Habár le volt reteszelve a szint, el volt egymástól választva normálisan akkor is aggódott. Az Ultimatek sokan voltak, és nemrég transzportáltak át a hajóra. Csak egy kisebb hajójuk került elő a semmiből, de hiába tudták azt felrobbantani az Ultimatek átszálltak. És tényleg nagyon sokan voltak. A híd kellett nekik.
És a felé közeledtek a hármas szinten.
Niko Throvson parancsnok és helyettese egy ideje már tartották itt a frontot.
Az Ultimatek sokan voltak, és a folyosó egyik részét máris elfoglalták, csakúgy mint a gépházat. A kapitány ahogy a parancsnokához lépett és jelentést kért magában átgondolta hogy nem lenne bölcs dolog tovább húzni az időt hisz ha nem indulnak el előbb vagy utóbb az Ultimate segítség oda fog érni, akkor pedig nekik vége.
A Beloianniszt azonban nem lehetett irányítani mivel az Ulimatek épp a rendszert próbálták feltörni - valószínűleg a gépházból - és a rendszer automatikusan lezárt. Ez ilyen esetekben megszokott védelmi mechanizmus volt, a kapitány kódja nélkül senki nem tehetett semmit.
A folyosó úgy nézett ki akár egy háborús zóna.. a panelok és érintőképernyős kijelzők a falakon romokban voltak, annyi sérült volt hogy a Csillagflotta tisztek oldala - a turbólifthez közelebbi oldal - tele volt sérültekkel vagy holtakkal.
James Benson próbált segíteni azonban épp rajta is kellett volna; az android több helyen is sérült volt; meg volt lőve a gyomra, a térde, a mellkasa...az egész egyenruhája úszott a saját vérében, fájdalmában inkább nem szólt semmit... azonban senki nem tudott segíteni rajta így - jobb híján - a feladatát végezte, a tiszteket ápolta ilyen állapotban.
A kapitány megpróbált Nikóval és vele valamilyen gyors taktikai párbeszédet kieszközölni ugyanis a helyzet kétségbe ejtő volt.
( Clifford - Niko - James - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
CliffordSequoia
|
Dátum: Hétfő, 2013-04-15, 17.18.20 | Üzenet # 19 |
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Harc és halál
Soha nem szertettem a harcokat..soha nem voltam az a ember aki,annyit harcolt volna világ életében hogy legszívesebben ott maradt volna..igen voltak,csatáim benne voltam nem szerencsémre..de az Ultimatek..megfosztottak mindenemtől,és most a hajómat akarták..mivel eléggé rossz passzban volt a hajó az állandó tüzelésüktől,így nem tudtam sok mindent tenni a hajó érdekében...az Ultimate erői,teljesen elfoglalták majd nem az egész hajót..nem volt elég emberünk, a védelemre de a harcra sem..nagyon meg fogyatkoztunk..readásul,egyfolytába a rendszereinket próbálták feltörni,szerencsére levédettem a kódjaimmal de még így is bármikor feltörhették..hiszen az Ultimate faj egyentlán nem volt,egy buta faj..lehet annak tűnt de én tudtam tapasztalatból hogy nem azok..hiszen annyiszor kaptak el és kínoztak meg,hogy rá jöttem hogy nem kellene velük packázni..főleg ha ekkora erőről van szó mint az Ultimate-k..azóta amióta elkaptak és megkínoztak,jó sók időm volt elemeznem őket..napokat csak ezt álmodtam és ezt a napot előre..amit világ életembe el akartam kerülni..rettegtem tőlük és attól hogy nem jön segítség..és eljött az idő...nincs segítség..nincs terv..és még embereink sincsenek.. a fejemet fogtam,szinte a fejem is belefájdult a gondolkodásba..és abban,hogy Viol-t nem találtam..és Rone-t sem és rajtuk kívül sem ,nagyon sok embert.. De Viol..ő a mindenem..És Rone..nem akartam hogy bajuk essen,de nem voltam valami jó passzban enyhén szólva..mi közben valamennyi szintet védtem,elég sok sérülést szereztem.. a karomra, a nyakamra és még folytathatnám annyi égett sebem volt a fegyvereiktől és az ütéseiktől,de megpróbáltam valamit kitalálni..megpróbáltam fel állni amint Niko és James,várták a további terveket..fel kellet állnom és túl lépnem ezen..túl lépnem,a fájdalmon ..de alig tudtam..nem tudtam másra gondolni csak Viol-ra és Rone-re megállás nélkül..rá néztem a két tisztemre majd bele kezdtem a mondatomba mi közben,rá támaszkodtam James-re félig pedig Niko-ra.
-Az a helyzet..
Köptem ki egy adag vért majd ,megtöröltem a számat ,mert undorító volt..de tudtam hogyha egyszer meg kell halnom akkor,nem halhatok meg úgy mint egy féreg aki menekült..így mindig próbáltam ,úgy tenni mintha nem lenne bajom ami nem igazán ment..nekem..
-James..maga ért a kódokhoz..töltsön fel egy vírust a komputer rendszerbe amihez csak maga tudja a kódot..arra az esetre ha sikerülne feltörniük a kódjainkat..
Mondtam a férfinak ,majd rá néztem a szőke elsőtisztemre..
-Niko..maga..és én..és még akik maradtak pedig ,visszavesszük a gépházat..nincs túl sok ötletem..de nyerhetünk vele időt amíg úgyszintén James,csinál egy altató gázt..amit szétterjeszt a hajó létfentartóján keresztül...ez a legjobb választásunk..gáz maszkok..igen?!..azok kelleni fognak..
Kissé őrültem mondtam mi közben éreztem hogy egyre jobban kezdek be kattani mivel,már egy jó ideje nem kaptam gyógyszert ...és a napi dózisomat sem kaptam meg
 |
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Hétfő, 2013-04-15, 18.59.36 | Üzenet # 20 |
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
~ A hídon álltam amikor megtörtént.
Szétlőttünk egy kisebb Ultimate hajót. Aztán ide jutottunk.. átsugároztak nem is tudom hogyan hisz a pajzsok fenn voltak. Percekig fel sem fogtuk hogy már a hajón vannak de a baj megtörtént. ~
~ A kapitány pedig parancsba adta hogy valahogy állítsuk meg őket.
Találkoztam ezek előtt is Ultimatekkel, és tudtam hogy milyen erősek milyen sokan vannak és milyen nagyok termetre. Nem féltem a találkozástól velük, ám jobban tartottam attól hogy el fogom veszteni megint a legjobb embereimet akik olyan fontosak voltak számomra mint a gyémánt.
De le kellett mennünk, és nem tudtam ezt kivédeni. ~
~ Hamarosan ott is voltunk, a kezembe ragadtam a legjobb mesterlövész karabélyom és csak lőttem. Fogalmam sem volt hogy még mennyien lehetnek mert egyszerre vagy huszan támadtak.. így szinte észrevétlenül kialakult egy kisebb front. .
Mi álltunk a turbóliftnél, védtük, nehogy be tudjanak törni mivel egyre csak közeledtek és közeledtek felénk. ~
- Védjék ahogy tudják, értik?! - Ordítottam. Becéloztam egyet és mert nagyjából sejtettem hogy a nyakuk a gyengéjük oda lőttem. Nem tudtam hogy meghalt-e vagy nem, mert azonnal egy másikra céloztam.. és ez hosszú órákig így volt.
Szerencsére turreteket is hoztunk, és egyéb mást de azért a mi készleteink sem voltak végtelenek, és ami azt illeti elég sok emberünk is elhullott. ~
~ Akkor sem fogom engedni hogy így legyen vége! Nem fogom.~ Gondoltam magamban. A hajam már teljesen szét volt tépve, úgy nézhettem ki mint egy a mások sebeitől véres, félig coffos-félig kibontott hajú baja. A sminkem is elkenődött az izzadságtól, majd eldobtam a mesterlövészt és jöhetett a shutgun. ~
- FEDEZZENEK! ~ Ordítottam. Lehajoltam, újra töltöttem a shotgunban a töltényt, majd megnéztem hogy a turretbe elég-e a szuflé. Úgy tűnt igen. Úgy tűnt viszont hogy a doktort több helyen is csúnyán meglőtték, de ő is csak tette amit meg tudott tenni. ~
- Doki tartson ki! Szükségünk van magára! ~ Ordítottam oda a férfinak, aki biccentet felém. Megfogtam a karját amitől csupa droid vér lettem. ~
- Csak ügyesen. ~ Szóltam oda neki mert tudtam hogy az embereimnek szükségük van rám, hogy mi már alig bírjuk vissza tartani ezeket a pokoli lényeket..
És ekkor valaki jött lefele a lifttel. ~
- Bindell, és Wats! ~ Intettem nekik hogy nézzék meg, ám akkor már nyitódott az ajtó, én láttam hogy a kapitány az.
Odamentem a férfihez aki rám és a dokira támaszkodott. ~
- Inkább rám uram. ~ Kértem őt. Ezt meg is tette, így intettem Bindellnek és Watsnak hogy menjenek vissza a dolgukra. Közben James épp orvosolta a kapitány sebeit miközben mi a gránát robbanások és fegyver kisülések veszélyes, és szomorú hangjának hátterében hallgattuk Sequoia kapitány tervét.
Őszintén kissé zavaros volt, és úgy beszélt mint egy őrült de jónak tartottam a tervet. ~
- Jó, hallotta James! ~ Kiáltottam a dokira aki félig-meddig úgy nézett ki mint egy rossz rémálom, vagy valami zombi. Ránéztem a kapitányra, és vettem egy mély lélegzetet.. mert ő is olyan volt... ~
- Itt hagyom magának Jerkinset és Jusleit. Ha van valami gond szóljanak nekem a kommon. A turretek megvédik magukat! ~ Hadartam el. ~
- Nem lesz egyszerű vissza venni a gépházat. De a csöveken keresztül hamar odaérhetünk. ~ Tettem hozzá. ~
" I'm not affraid from the darkness" |
|
|
| |
JamesBenson
|
Dátum: Hétfő, 2013-04-15, 19.23.13 | Üzenet # 21 |
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Az a helyzet állt elő a hajón amit soha nem kívántam volna senkinek, és soha nem is hittem volna.
Az Ultimatek hirtelen átsugároztak a hajóra, és megtámadtak minket. Én mindig azt hittem hogy egy ekkora és ilyen modern hajó mint a Beloiannisz majd kibír mindent, és nem lehet csak úgy belesugározni. Hát.. tévedtem. A hajó lehet hogy nagy, tágas és kényelmes, modern is és erős azonban ez a faj, ezek a lények... az Ultimatek még erősebbek mint bármely Föderációs technológia volt vagy lesz valaha is.
És a helyzet csak egyre durvább lett az idő múlásával.
Még talán egy óra sem telt el máris a hidat védtük. A turbólift előtt álltam, és a betegeket gyógyítottam vagy épp valakit fedeztem. Nem kedveltem a háborút. A puszta természetemet is kirázta a hideg a háborútól vagy a vérontástól ezek a lények pedig - akik állítólag ősiek voltak és erősebbek mint bárki más - úgy tüzeltek vissza, úgy támadtak ránk, úgy nézték végig a tisztjeink halálát mintha minden napos lenne amit művelnek, mintha minden napos lenne a halál.
És nem egy ember halt meg aznap.. Gilian Dommel holt teste felett álltam mikor először eltaláltak.
Újra akartam éleszteni a fiatal nőt de ez lehetetlen volt. Összecsuktam a trikorderemet és gyomorszájon lőttek. De olyan pontosan ami meglepett... először nem is éreztem.. csak amikor láttam hogy a saját véremben fürdök utána volt kellemetlen..
De erőt vettem magamon, a fájdalmaimon melyek amúgy elviselhetetlennek tűntek és folytattam. Annyi beteg feküdt az automatikus ágyúk háta mögött hogy alig győztem.. Ha ember lettem volna valószínűleg már halott lettem volna én is, de így még működő képesnek éreztem magam és folytattam Opperzon hadnaggyal.
- Ne aggódjon ellátom. - Mondtam neki egy beletörődött arccal. A helyzet reménytelen volt... felálltam miután kezeltem a férfi sérülését, és máris Mczy zászlóshoz igyekeztem de térden lőttek...
A falnak támaszkodtam, majd besípolt a fülem... megragadtam Dorrel parancsnok-helyettest egyenruháját aki Throvson parancsnok közvetlen helyettese volt és ráüvöltöttem:
- HA AZT MONDOM HOGY... FEDEZZEN... AKKOR MIÉRT NEM KÉPES.. FEDEZNI?! MEGKÉRDEZHETEM?! - Ordítottam neki fájdalmamban, idegesen.
- Nem képes fedezni.. nem vagyok képes dolgozni...! - Szóltam remegő hanggal.. lehet a D.M.I. rendszer hibája volt.. vagy csak ennyire nem bírtam a fájdalmat...
Odatotyogtam Opperzonhoz.
- Segítek. Várjon. Azért vagyok itt. - Mondtam neki egy nagyon erőltetett mosollyal az arcomon de ő csak nem akart leülni. - ÜLJÖN ÁR LE MAGA SZERENCSÉTLEN! - Üvöltöttem és belemarkoltam az egyenruhájába úgy húztam őt le.. erre mellkason lőttek.
Hátra estem le a földre... Opperzon kérdezte hogy vagyok... Elnevettem magamat fájdalmamban.
- Ne kérdezzen hülyeséget kérem.. maga.. maga szerint hogy lehetnék... - Motyogtam.. felültem, majd nehézkesen felálltam. Féltem hogy még egy lövést kapok és akkor ennyi volt.. odaléptem Opperzonhoz akinek szinte csak egy karcolása volt... Majd leültem és megnéztem magam.. mindenem véres volt a fájdalom kínzóan lüktetett a testemben.
Felnyögtem mikor megint felálltam mert hogy a kapitány érkezett oda.. aki rámtámaszkodott. Ami nagyon kellemetlen volt tekintve hogy nem nagyon bírtam el őt.
Átadtam Nikonak így a nemes jogot miközben kezelni kezdtem a férfit. Adtam neki fájdalom csillapítót, (Amit irigyeltem tőle, magamnak nem tudtam adni ilyet pedig nagyon rám szorult volna) és lekezeltem a felületi sérüléseit. Közben figyeltem arra amit mondd, de nem tudtam uralkodni már magamon.
- Jól van.. jól van! - Bólogattam a vérző gyomromat fogva halkan. - Megcsinálom.. James egy zseni! És mindenre képes! Mindenre! - Vettem egy mély lélegzetet stabilizálva magam nagyjából. - Bennem bízhat uram. Vissza vesszük a gépházat. - Mondtam egy halovány mosollyal.
 |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Hétfő, 2013-04-22, 16.38.33 | Üzenet # 22 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
James megnyitotta, majd a falra szerelt panel segítségével vissza is zárta a szinteket és várta a jelzést hogy mikor léphet akcióba.. azonban ez a jelzés nem érkezett.. És a szinte több és több Ultimate érkezett valahonnan.
A hajó ekkor remegett meg: érezhetően olyan volt mintha valami becsapódott volna a pajzsba: James azonnal rá is kérdezett a belső kommunikáción hogy mi történt, és bár az android kétséges állapotban volt, tisztán hallhatta a választ:
"Itt Landerrer! Uram egy újabb Ultimate hajó lépett ki a szuptérből... nem tudjuk honnan! Elég nagy uram... a kapitányt nem tudom elérni... a gépházban zavart az adás!"
(James - Szingularitás)
Többiek folytatása olvasható: "Gépház" c. topicban
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
JamesBenson
|
Dátum: Kedd, 2013-04-23, 17.35.16 | Üzenet # 23 |
|
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A falnak támaszkodtam fél kézzel és hátra léptem egy fél lépést miközben le sem vettem a tekintetemet a kapitányról:
- Menyen... MENYJENEK MÁR! - Ordítottam el magamat. Jó lett volna ha azonnal futni is kezdenek.. bár tudtam hogy a csöveken fognak menni. De egyszerűen csak úgy éreztem hogy nem bírom. A fájdalom átette a vénáimat, éreztem hogy már a fejem is lüktet, tudtam hogy hamarosan le fogok állni.
Odavonszolódtam erősen sántítva, de úgy ahogy egyetlen egy ember sem teszi. A sérült lábam bokája teljesen ki volt tekeredve, a bokacsontnak megfelelő eszközöm lépdesve esetlenül löktem félre az egyik hadnagyot.
A kapitányék fele néztem ám ők addigra már eltűntek teljesen.
- Fedezze őket... - Adtam ki a parancsot a nálam magasabb rangú biztonsági tisztnek remegő hanggal, azzal betápláltam a panelon a parancs sorokat és vártam.
A falra szerelt kijelzőn láttam ahogy a gépházhoz vezető cső kinyílik, maga a szint is. Bemértem a kapitány és Throvson parancsnok életjeleit és vártam hogy átjussanak a kritikális zónán a csapatukkal.
Miután ez megvolt gyorsan vissza zártam a "rést".
A gond után már csak gond érkezett, és ami a legrosszabb volt hogy én nem tudtam ellene szinte semmit sem tenni.
Tétlenül, a fájdalomtól néztem végig ahogy az Ultimatekre tüzet nyitottak a biztonsági és katonai erőink, majd azt is ahogyan vissza is kapták ugyan ezt.
Lecsúsztam a fal mellett, leguggoltam és egy pillanatig a tenyerembe temettem az arcomat.
"Össze kell magadat szedni. Erősnek kell lenned." - Gondoltam magamban, de be kellett látnom hogy még nekem is vannak fizikai határaim és hogy nem tudok felállni. Ekkor szólalt meg Landerer a kommunikátoromba hogy gond van. Hogy Ultimatek érkeztek egy nagyobb hajóval, és hogy támadásba lendültek. A padló alattam meg is ingott.
Hatalmas gond volt....
- Értesítem a kapitány. - Adtam válaszul halkan, majd további felesleges beszéd megelőzése érdekében gyorsan le is kapcsoltam az adást.
Más se hiányzott volna nekem mint hogy megkérdezi esetleg valaki hogy mi van velem, miért beszélek ilyen halkan.
Így megérintettem a mellkasomon levő kis arany nyílhegyre emlékeztető kommunikátorom és beleszóltam:
- Itt Benson.. uram.. az Ultimatek egy hajóval érkeztek. Minket támadnak. Mi a parancsa? - Kérdeztem. Hangom elhaló volt, szinte alig hallható a fegyvertűz erős hátterében.
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Kedd, 2013-05-21, 20.30.09 | Üzenet # 24 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Válasz nem érkezett... James pedig magára maradt a csapatnyi katonával és a folyamatosan őket tüzelő Ultimatekkel akik egyre csak közeledtek.
James elhatározta hogy a hídra kell indulniuk, hisz máris vesztésre álltak, arról nem beszélve hogy bármelyik percben őket is lelőhették volna.
A férfi megrázta Jerkins karját hogy talán ideje már indulni. Jerkins rosszallóan nézett rá, majd háton lőtték és elájult... James tehetetlenül nézett maga elé talán percekig mikor hangokra lett figyelmes a folyosó végéről: a másik oldalról, az ellenség irányából.
Egy gyerek hangja volt, és mivel nem sok gyerek élt a Beloianniszon James tudta hogy ez csak Viol lehet.
A férfi szinte mindenkit félre lökve futni kezdett, nem érdekelte abban a pillanatban senki és semmi.. de későn ért oda: egy Ultimate a karjában tartotta lefogva a kislányt. Még pillantásuk találkozott, az Ultimate pedig elnevette magát... a következő pillanatban pedig mindketten dematerializálódtak.
Az összes Ultimate eltűnt, és a hajójuk is...
( James - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
JamesBenson
|
Dátum: Csütörtök, 2013-05-23, 16.41.41 | Üzenet # 25 |
|
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Nekitámaszkodva vártam a választ miközben minden remegett, de az csak nem érkezett hiába vártam. Kínzó pillanatok következtek, éreztem hogy tennem kell valamit méghozzá gyorsan.
" Mint rangidős tiszt én vagyok az egyedüli aki tud választ, vagy parancsot kiadni a tiszteknek a hídon. " - Gondoltam magamban villámgyors sebességgel végig gondolva mindezt. - " És ha ez így van, márpedig így van akkor ki kell adnom valamit. "
Egy lélegzetvételnyi idő telhetett el vagy talán annyi sem, majd válaszoltam:
- További parancsig marad a vörös riadó, a kitérő manőverekkel. Ha súlyosabb károkat vesztünk azonnal értesítsen Landerer! Tartsanak ki kérem míg oda nem érünk.. Benson kiszáll. " - Szétkapcsoltam az adást, és hátra fordultam a Macos katonák felé.
Tágra nyílt szemekkel néztem, és mérlegeltem hogy indulnunk kell felfele vagy itt hamarosan nagyon rosszra fordulnak a dolgok.
- Jöjjenek! - Intettem, elindultam a MACOs vezető felé, egy magas férfihoz aki mindenre és mindenkire figyelt csak az én kiáltozásomra sem.
A bordáimat fogtam ami a legjobban fájt a testemen, bár már mindenhonnan véreztem szinte a károsodások, lőtt lyukak miatt.
Óvatosan arrébb toltam egy zászlóst, mikor oda érkeztem hozzá.
- Megfordulunk. Vissza indulunk a hídra. MOST. - Az utolsó szónak erős tulajdonítást adtam így jól meg is nyomtam azt; ami azt jelentette persze hogy parancs volt csak nem akartam, és nem is volt idő kimondani hogy az.
Mikor azonban láttam hogy Jenkis ezek után sem hajlandó a füle hegyét sem rámfordítani kiss elöntött az ideg.
" Nem elég hogy ez van, hogy percenként hullanak az emberek, és még ez sem hallgat rám!" - Szinte centikre álltam meg tőle, és jól megrángattam a karját:
- IDEFIGYELJEN! - Förmedtem rá a harc-mániás tisztre. - HA NEM FOGTA VOLNA FÖL PARANCSOT ADTAM! ÚGYHOGY TAKARODJANAK FEL A HÍDRA! MAGA, ÉS AZ EMBEREI IS! MEGÉRTETTE?! - Ordítottam a fejébe két centire.
Elengedtem őt, meglökve hogy hátha feléled a harci élvezeteiből, és vártam a további tipikus emberi reakciókat.
Jenkis azonban csak nézett előre, mintha egy Isteni sugallatra várt volna én pedig úgy éreztem magam hogy nem csak én kezdek haszna vehetetlen lenni, hanem mindenki más is körülöttem.
Belebámultam az Ultimatekbe, és arra gondoltam hogy mennünk kell.. mennünk kell most!
Mikor a katonák is felfogták volna a helyzet valódi veszélyét, rohanni kezdtek. Én megfordultam, és épp utánuk iramodtam volna mikor egy hirtelen hang ebben meggátolt. Egy hirtelen jött, nagyon ismerős hang mely olyan gyorsan és élesen hatolt be a hallási rendszeremben mint kevés más hang.
Egy gyermek hangja, akire sokat vigyáztam ha kellett...
- Viol... - Suttogtam magam elé. Megfordultam, tehetetlenségemben léptem egy egyet magam elé, előre nyújtottam a kezemet. - VIOL!
Futni, rohanni kezdtem, félre lökve két tisztet, elfeledve a fájdalmaimat.
A düh, és az idegesség dörömbölt bennem, meg akartam menteni a lányt mindneképp. Átugrottam egy adag romot, majd odabukfenceztem és úgy álltam meg az Ultimate előtt aki a karjában tartotta az ártatlan, védtelen kislányt.
- TEGYE LE DE AZONNAL! - Ordítottam rá az Ultimatere dühösen, mire az elnevette magát és eltűnt... materializálódtak...
Az összes Ultimate...
Landerer jelentése pedig örjítő volt; a hajójuk is teret váltott.
- UTÁNUK!!.. Utánuk... - Adtam ki dühöngve a parancsot, majd reménykedve abban hogy helyre állt a belső intercomm újra megszólaltam:
- Itt Benson. Kapitány.. az Ultimatek elrabolták Violt... a hajónk már követi az övéiket... Benson kiszáll... - Egy percig lehajtott fejjel néztem a padlót... majd beleboxoltam a bal kezemmel a falba és a turbólift felé indultam csurom véresen.
|
|
|
| |
|
