Gonsailes
|
Dátum: Szombat, 2012-05-26, 22.34.05 | Üzenet # 1 |
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Jonathan Gonsailes évek óta írt naplója, amelyben minden vele történt eseményt leírt, mióta a Csillagflottához került.
I. bejegyzés!
Az első napom a Csillagflotta Akadémiáján. A bejárat előtt álltam, a szívem úgy dobogott, mint még soha. Nagyon ideges voltam, hogy milyen is lesz az első nap. Egész nap izgatott voltam. De nem kellett miért idegeskednem. A tanáraim örömmel fogadtak. A diáktársaim normálisak és barátságosak voltak. Alig néhány órán belül már teljesen beilleszkedtem a többiek közé. Mindig is jól találtam meg a helyem az emberek közül. Ezen a napon kezdődött életem egy új szakasza. Minden megváltozott. A Flottába való jelentkezésemmel az életem fenekestül felfordult. De ez jó volt, mert tudtam, hogy ha elég keményen küzdök, tanulok, és majd dolgozom, akkor egy napon olyan dolgokat láthatok és tehetek, amelyre büszke lehetek. Büszke lehetek magamra. Sokat álmodoztam az Akadémiára való belépésem előtt, hogy vajon milyen lennék kapitányként. És most, hogy itt vagyok a karrierem kapujában, egyre inkább erősebbnek érezem magam. Erősebbnek arra, hogy elérjem amiről mindig is álmodtam. Ez volt az első napom az Akadémián. A beilleszkedés, és a felismerés napja, hogy egy nap talán olyan dolgokat tehetek és láthatok mint példaképem a nagy Jonathan Archer kapitány. De tudtam, hogy a legnagyobb tettét senki sem múlhatja felül. Neki köszönhetjük, hogy a Föderáció létezik. És ez teszi őt azzá a csodálatos kapitánnyá, akire leginkább hasonlítani szeretnék.
II. bejegyzés!
A Csillagflotta Akadémiáján eltöltött első fél évem gond nélkül zajlott le. Szinte minden tárgyból kitűnő voltam az első félév végére. A vizsgáim végeredményének nagy része a maximális közelében volt. Ezen félév sokat számított az életemben. Megtanultam, hogyan lehet belőlem olyan flotta tiszt akire büszke lehet a Föderáció. Ezen félév nagyrészt az elméleti oktatásról szólt, de bár nem tartozott ezen fajta tanulási mód a kedvenceim közé, nem okoztam csalódást tanáraimnak. Ebben a félévben a tanulási módszereim gyökerestül megváltoztak, és olyan keményen kezdtem okítani magam, ahogy csak tudtam. A félév végére összeismerkedtem nem egy flotta tisztel, akik néha látogatásukat tették az Akadémián. Rengeteg barátot szereztem, de nem egy ellenséget is. Szerencsére sose voltam egy gyenge elesett ember. A folyamatos sportolás megtette a hatását. Így bár néhányan nem kedveltek, sose volt nagyobb balhé egy két élesebb szóváltásnál. Ugyanis nem nagyon mertek kezdeni velem. Főleg, hogy kimondottan ügyes voltam a közelharc terén. Ebben a félévben tudatosult igazán bennem, hogy megkezdődött életem egy teljesen új szakasza, és egy lépéssel közelebb kerültem Jonathan Archer életéhez.
III. bejegyzés!
Újabb fél év telt már el. Elérkezett az első év vége. A vizsgák nagyon nehezek voltak, de sikeresen végeztem el őket. Az év végi eredményeim a legjobbak közé voltak besorolva. Az év végére több fontos Csillagflotta tisztel is megismerkedtem. A tanáraim elégedettek voltak a teljesítményemmel. Egy szóval ezt az évet tökéletesen zártam. A pihenő időmet a Xindi Birodalom tanulmányozásával töltöttem. Mindent megtanultam erről a sokrétű civilizációról. Sajnáltam, hogy anno nem csatlakoztak a Föderációhoz, de reménykedtem benne, hogy egy napon, hála Archer kapitány tevékenységének sikerül őket is beléptetni. A legtöbb tiszt örült, hogy vége volt az első esztendőnek, de jómagam sajnáltam a dolgot. Reméltem, hogy hamar letelik a pihenés, és újra kezdődik az Akadémia.
IV. bejegyzés!
Négy év telt már el azóta, hogy a Csillagflotta Akadémiájára kerültem. Kemény négy éven voltam túl. A tanulásom első része lezárult. Most eljött az ideje, hogy valóban Csillagflotta tiszt legyek. Az Akadémiát mondhatni tökéletes eredménnyel végeztem el. Miután megkaptam az okmányokat egy Intrepid osztályú hajóra kerültem, a Solarius-ra. A hajón biztonsági tisztként kezdtem a pályafutásomat. Keményen dolgoztam, és bár az iskolának vége volt, tanulmányaimat tovább folytattam. Rengeteget olvastam a Föderációs fajokról, technológiákról, hajókról. De még mindig leginkább a Xindi Birodalom kötötte le az érdeklődésem. Minden velük kapcsolatos információnak utána jártam, míg végül szinte már mindent tudtam róluk, amit csak tudni lehetett.
V. bejegyzés!
Már több éve szolgáltam a Solarius fedélzetén, amikor egy súlyos balesetben a taktikai parancsnok életét vesztette. A kapitány a kitűnő teljesítményem és a magas fokú taktikai tudásom miatt engem nevezett ki az új taktikai parancsnokká. A kinevezésem után még sokáig zavartalanul dolgozhattam a Solarius-on mint taktikai parancsnok. Azonban egy napon üzenetet kaptam, hogy szüleim életüket vesztették. Mint később megtudtam egy járványban haltak meg. Nagyon megrázott szüleim halála, de tudtam, hogy folytatnom kell amit elkezdtem, hogy segítsek másokon, és a Föderációt védelmezzem. Ez az év a tragédiák éve volt számomra, de erős voltam, és megbirkóztam az eseményekkel.
VI. bejegyzés!
A szüleim halála után egy hónapra visszatértem a Földre. 28 éves fejjel visszatértem életem kezdetének helyére. Az anyabolygóra. Furcsa érzés volt újra eme csodás tengerekkel teli planétára visszatérni, de az itt töltött idő megnyugtatott, és boldogságot hozott az életembe. Amíg a Földön tartózkodtam, tanácsadóként dolgoztam a Parancsnokságon, és az Akadémián. Már egy hete a bolygón voltam, amikor egy nap az Akadémiára belépve összetalálkoztam egy Ruby Belmore nevű fiatal nővel. Ebédidő volt, és éppen a kantinban üldögéltem amikor Ruby belépett a helyiségbe. Rögtön feltűnt a nő, és ezek után mindig figyeltem, hogy látom e. Szerencsére sikeres voltam. Pár órára rá összefutottunk a folyosón, és elkezdtünk beszélgetni. Ruby rögtön szimpatikus volt számomra. Sokat beszéltünk. És rengeteget találkoztunk, amíg a Földön voltam. Igazi barátság alakult ki közöttünk. De sajnos engem hívott a Flotta, így el kellett hagynom a Földet.
VII. bejegyzés!
A Föld elhagyása után áthelyeztek a U.S.S. Thor nevű Sovereign osztályú hajóra. Az új szolgálati helyén első tiszti pozícióba került. A hajót éppen az áthelyezéskor fejezték be. Szinte teljes átalakítás történt. Felújították a hajó rendszereit, így az közelebb került a mostani technikai szinthez. Alig egy hónappal később megtámadták a hajónkat. Az ellenség a Romulán Csillagbirodalom volt. A Thor súlyos károkat szenvedett, és a kapitány életét veszítette. Én jöttem az irányításban, és a protokollnak megfelelően átvettem a Thor irányítását. A csatában vesztésre álltunk, de akkor eszembe jutott egy régi Machi trükk. Úgy tettünk mintha megsérült volna a reaktor és szivárogna. Mikor az ellenségünk közelebb jött felrobbantottuk a kiszivárogtatott antianyagot, mire a Romulán hajók súlyos károkat szenvedtek, és elmenekültek. A csata után visszatértünk a javító állomásra, Én pedig a Földre mentem, hogy meglátogassam Ruby Belmore-t.
VIII. bejegyzés!
Mikor visszatértem a Földre első utam a Parancsnokságra vezetett, hogy jelentsem a Romulánok aktivitását, és felszereltségét. Az Admiralitásnak tett jelentésem után nekiálltunk a Thor kijavításának. A munkálatok hetekig eltartottak. A Romulánok rendesen elintézték a hajónkat. A javítási munkálatok ideje alatt előléptetésben részesítettek és a Thor kapitányává neveztek ki. A dolog eléggé meglepett, mivel úgy gondoltam, hogy egy tapasztaltabb tiszt kapja meg a munkát, de hamar kiderült, hogy az Admiralitás úgy gondolta, hogy Én ismerem a legjobban a hajót, és képességeit, illetve én vagyok a legalkalmasabb, mivel a legénység is jó ideje ismer már engem. Miután hivatalosan is bejelentették az előléptetésemet, kértem néhány nap pihenőt, amíg az embereim a hajót javítják, illetve erősítik meg a védelmi és támadó rendszereket. Amint megkaptam az eltávozási engedélyt, rögtön az Akadémiára mentem, hogy meglátogassam Ruby-t. Úgy terveztem, hogy meglepem a nőt, így mivel régi ismerősöm volt az Akadémia igazgatója, megkértem, hogy had tartsam meg az egyik órát, amelyre Ruby járt. Miután az igazgató engedélyezte a dolgot, már csak várnom kellett.
IX. bejegyzés!
Másnap reggel korán bementem már az akadémiára, hogy előkészítsem a terepet és magam is az előadásra. Mivel az óra elméleti volt, így az előadótermek előtt vártam a diákjaimat. Mikor azok megérkeztek oda fordultam a felgyülemlett társasághoz és tekintetem végig jártattam rajtuk. Sokan összesúgtak. Ugyanis nem volt éppen titkok, hogy egy elég jó tiszt és most már kapitány vagyok. Illetve valahogy az is kitudódott, hogy miképpen is kerekedett felül a Thor a Romulánokon. Miután mindenkit magam előtt láttam körülnéztem újra, megkerestem Ruby-t a tekintetemmel. A fiatal nő arcán látszott, hogy nagyon megdöbbent azon, hogy ott voltam. Üdvözöltem a társaságot, majd a csapattal együtt bementem az előadóterembe. Az előadást szépen elkezdtem. Már tegnap kidolgoztam az anyagot, amit le akartam adni. Mivel a csoport kommunikációs tanoncokból állt, így a hajók kommunikációs teljesítményéről, illetve az egyetemes fordítóról szólt. Olyan részletességgel és élvezetően adtam le az anyagot, hogy az óra után minden diák elismerően mosolygott, és úgy mentek ki az óráról, mint akik eddig ilyen élvezetes előadáson nem vettek részt. Mielőtt Ruby kiment volna a helyiségből megszólaltam, és komoly tekintettel odahívtam magamhoz. Miután mindenki kiment a teremből elmosolyodtam. Ezek után elkezdtünk beszélgetni, egészen a következő előadása elejéig beszéltünk, majd pedig az nap végeztével elmentünk sétálni. Miután több órát beszélgettünk elmondtam neki, hogy több napig itt leszek. Úgy tűnt Ruby kimondottan örül, hogy itt töltök néhány napot. Majd elhívtam vacsorázni a nap végén. Így másnap este már egy hangulatos étteremben töltöttük el az időt, és szépen lassan kialakultak közöttünk a mélyebb kapcsolati szálak. A napok továbbra is jól teltek. Minden nap találkoztunk, és órákon keresztül beszélgettünk, majd pedig úgy döntöttünk, hogy elmélyítjük a kapcsolatunkat. Így a barátságból szerelem lett. Ennek okán a további napokban főleg, hogy pihenő időszak volt, szinte minden időt együtt töltöttünk. Azonban nekem tovább kellett indulnom. Így hamarosan elbúcsúztunk, és újra útra keltem. De ezek után minden nap beszéltünk, és bár távol voltunk egymástól a köztünk fűződő szálak egyre erősebbek lettek. Mindig találkoztunk, amikor csak lehetőségünk volt rá. Az Akadémiai ballagásán is ott voltam.
X. bejegyzés!
A U.S.S. Thor rengeteg küldetésen vett részt, és nagyon sokat repült. Egy napon felújítási parancsot kaptunk. A felújítás és tovább fejlesztés egy hétig tartott. A legénységem frissült a felújítás ideje alatt. Új főorvost, taktikai főtisztet és főgépészt kaptunk. A módosítások után egy nagykövet után kellett indulnunk aki a Bolian-ok egyik bolygóján tűnt el. A bolygóhoz érve kiderült, hogy a nagykövet valóban eltűnt, majd nem sokkal később egy szakadár Bolian hajó jelent meg, és követeléseket adott elő a nagykövetért. Egy Beruum nevű ásványt kellett átadnunk, de az átadás nem történt meg. A bolygóra leérve megtörtént a csere, de a szakadárok megtámadtak minket. Az admirálist és az ásványt felsugároztuk a hajóra, és elfogtuk az ellenséges Bolian-okat. Ezek után pedig visszatértünk a Földre!
XI. bejegyzés!
A U.S.S. Thor súlyos károkat szenvedett. Javíthatatlanná vált a Sovereign osztályú hajó. A Csillagflotta úgy döntött, hogy új hajót kapok. A U.S.S. Rising nevű Wells osztályú időhajó kapitánya lettem. A legénység sok új taggal bővült. Köztük Ruby Belmore is mellém került. Mikor megtudtam, hogy a nő a legénységem tagja lesz a boldogság egy magas fokát éreztem. Örültem, hogy szerelmem velem fog dolgozni. A Rising lassan munkába állt. Első küldetésünk a Xindi Birodalomba vezetett. Azt a parancsot kaptuk, hogy próbáljuk magunk mellé állítani a Xindi-ket. Ezen próbálkozásunk sikerrel járt, és egy flotta kísért minket a Horizon 6-nál lévő csatába. A csata kemény volt, és a Gömbépítők még egy lapáttal rátettek. Visszamentek az időbe, hogy elpusztítsák a Xindi-khez tartó Enterprise csillaghajót, amelyet akkor Jonathan Archer kapitány rányitott. A Rising-et küldték utána. Mi el is indultunk és hamarosan be is értük a hajót. Éppen támadásba lendült, amikor sikerült elpusztítanunk. Sajnos a hajó megsérült, így vissza kellett térnünk a mi időnkbe. De tudunk, hogy az idővonalat sikerült megmentenünk. A Földre való visszatéréskor a legénység fele, köztük Ruby és a főtisztjeim is lesugároztak az Anyabolygóra. Ekkor a Gömbépítők közvetlen támadást mértek a U.S.S. Rising-re és 13 évvel későbbre repítették az időben. Itt pedig megtámadták az időhajót. Négy hónappal később is támadás alatt állt a Rising. Hála fejlett pajzsainak és burkolatának nem tudták elpusztítani, így időt kaptunk a megoldásra. A negyedik hónap végén sikerült aktiválnunk a hajó időgépét, azonban fogalmunk sem volt hová tartunk. Szerencsére a mi időnkben kötöttünk ki a Horizon 6 csillagbázisnál. Ellenségeink ide is követtek minket.
XII. bejegyzés!
A U.S.S. Rising kilépett az időörvényből a Horizon 6-nál. A feladatunk a további kitartás volt, amíg a hajóink a segítségünkre sietnek. Sajnálatos módon az instabil időörvény összeomlása miatt a Rising és a támadó hajók nagy sebességgel a Horizon 6 felé kezdtek sodródni. Hiába próbáltam pályát módosítani nem sikerült, azonban az űrállomás és a közben megérkezett U.S.S. Archer-D toló és vonósugarat bocsájtott ránk, így elkerültük a Horizon 6-ot, azonban e művelet kis híján katasztrófába torkollott, mikor a U.S.S. Rising és a U.S.S. Archer-D egymás felé kezdett közeledni. Szerencsére az Archer-D-nek sikerült kitérnie előlünk, és "csupán" a bal gondolájukat taroltuk le. De legalább túléltük. A legénység minden tagja életben maradt, és ez volt nekem a legfontosabb. A kis hajók a Horizon 6-nak csapódtak, így a bázis súlyos sérüléseket szenvedett. Ezután újabb ellenséges hajók jöttek ellenünk. Gömbépítők voltak ezek is, de más hajókkal. Átszálltak a U.S.S. Rising-re, én pedig elindultam, hogy megállítsam őket. Azonban mielőtt találkozhattam volna ellenségeinkkel azok elhagyták a hajót, majd a rendszert is. Ezek után visszatértem a hídra, és nekiláttam a javítási munkálatoknak. A U.S.S. Monarch érkezésével újabb segítséget kaptunk gépészek személyében. Jómagam pedig a gyengélkedőnél bajba esett társaimért indultam. Hutchler zászlós hívta fel a figyelmem hogy egyik barátja ott lehet, így azonnal munkához láttunk, hogy kimentsük. Nagy akadályokba ütköztünk, de sikerült a sérülteket kimenteni. A sérülteket a Monarch-ra sugározták, hogy ott ellássák őket. Ezek után visszatértem a hídra. Eközben a normál hajtóműveket is rendbe hozták, így megkezdtük a dokkolást. A művelet alatt felfrissítettem magam, és új egyenruhát vettem, hogy a Horizon 6-ra való átszálláskor valamennyire normálisan nézzek ki. A hídra történő visszatéréskor a hajó már dokkolt, és a legénység szépen lassan elhagyta azt, mivel 24 órás kötelező pihenőt kaptak. Én még a hajón maradtam. Megkaptam T'sital hadnagytól a Monarch főgépészétől a javítási jelentéseket, majd kommunikációs csatornát nyitva beszédbe elegyedtem Mercedes Narcella kapitánnyal, a Monarch parancsnokával. A beszélgetés közben a Gömbépítők is szóba kerültek. Nem mondhattam el mindazt amit tudtam a jövőről, tudtam, hogy mi forog kockán, ha a Föderáció elbukik. De tudom azt is, hogy amíg csak tudok küzdeni fogok azért, hogy a Föderáció fennmaradjon, és úgy menjen minden, ahogy annak történnie kell. A Föderáció igazi aranykorának el kell jönnie. De az-az idő még messze van. Csak annyit tehetek, hogy közelebb juttatom ehhez a Bolygók Egyesült Föderációját, és nem hagyom, hogy elpusztítsák Jonathan Archer művét.
A távol töltött négy hónap alatt rengetegszer eszembe jutott Ruby. Hiányzott szerelmem, és valahányszor a mellettem lévő kommunikációs pultra nézte, vagy csak a kabinomba léptem ő járt a fejemben. Valahányszor akadt egy kis nyugodt időm ő jutott eszembe először. Hiányzott, és bármit megtettem volna, hogy lássam, de az ő érdekében jó volt, hogy nem tartózkodott a Rising fedélzetén. Olyan nehéz időszakon vagyunk túl, amelyet senki sem érdemel. A legénység tagjai megszenvedték ezt a négy hónapot. Mindenki sérült, fizikálisan és lelkileg is. El fog tartani egy ideig mire újra rendeződnek a dolgok, de tudom, hogy az embereim képesek lesznek talpra állni. Én pedig mindent megteszek, hogy megkönnyítsem ezt az időszakot nekik. Ha újra Ruby mellett lehetek és eljön a megfelelő idő és hely, megteszem életem egyik legfontosabb döntését. A négy hónap rádöbbentett, hogy mit kell tennem. Eldöntöttem.
XIII. bejegyzés!
A U.S.S. Rising-et elhagyva a dokkolózsilipen keresztül a Horizon 6 űrbázisra léptem. Jó néhányan érkeztek a bázisra velem egy időben. Köztünk Hutchinson admirális is. Éppen indultam volna felé és Throvson kapitány felé, amikor Ruby ugrott a nyakamba. Életemben nem voltam még olyan boldog mint most. Úgy éreztem, hogy a fellegekbe tudnék szállni a boldogságtól. Az, hogy szerelmem újra velem volt többet ért bárminél, amit kívánhattam volna. Sokáig öleltem. Nem akartam elengedni, és megfogadtam, hogy többé nem megyek nélküle sehova. Most már biztosra tudtam, hogy mit fogok tenni, ha eljön a kellő idő. Miután befejeztük egymás üdvözlését, és sikerült lecsitítanunk érzéseinket, Ruby kezét fogva indultam el a Csillagbárba. Mendelson admirális majdnem egyszerre érkezett velünk. Nem sokkal később a két admirális beszélni kezdett és kiderült, hogy Throvson sorhajókapitány lesz és kap egy új hajót. E mellett Ruby-t előléptették, engem pedig a Bátorság érdemrenddel tüntettek ki. Kiderült, hogy Chris Oveido lesz az új első tiszt, amelyen eléggé meglepődtem, mivel ő nem olyan rég még kapitány volt. Ruby elmondta, hogy megszegte az elsődleges irányelvet, és ezért fokozták le. Pontosan még Ruby sem tudta, hogy mit tett pontosan a férfi, de egyetértettem a nővel, hogy az Admiralitás ok nélkül nem hoz ilyen döntést. Minden esetre azt tudtam, hogy egy kitűnő flottatiszt kerül a parancsnokságom alá, még ha egy súlyos hibát is követett el.
"Az univerzum határtalan!"
Az üzenetet módosította Gonsailes - Szombat, 2012-05-26, 22.34.47 |
|
|
| |
