|
Átvezető időleges folyosó
| |
Szingularitás
|
Dátum: Szerda, 2014-06-25, 20.25.53 | Üzenet # 1 |
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
" Szellemek és visszhangok."
Az Ultimate hajó közelebb lett vonzva, ahogy a kapitány kérte és az átvezető folyosó is ki lett biztosítva.
Ennek köszönhetően a Beloiannisz kettes komphangárjából át lehetett menni a "befogott" hajóra. A kapitány, Alice és Jenek ezredes egy csapattal arra vártak hogy Rone és a csapata kiforrassza az Ultimate hajó falát, és bejáratot kovácsoljanak oda.
Közben James elemezte volna a szkenn és trikroder adatokat, de a hajó Mi-je gyorsabb volt nála és megjelenve a kapitány előtt jelentett is.
Az Ultimate hajón belélegezhető levegő volt. A hajón nem érzékeltek semmilyen létformát. A hajó továbbá teljesen jó állapotban maradt.
Jenek minden esetre eléggé feszült volt, a MACOS osztagával parancsra várt, és elment szedelődzködni értük. Nagy ható távú fegyvereket hozatott, és gránátokat is.
- Úgy tűnik az ezredes úr háborúra készül. - Súgta oda Lasethi hadnagy egy másik nőnek.
- Azt hiszi hogy viccelek! - Szólt oda Jenek neki. - Lehet ez egy csapda, vagy láthatatlanul várnak ránk. Maga szerint viccelek?! - Kelt ki a Bajori férfi magából.
Jenek eléggé feszültnek nézett ki minden esetre.
- Minden készen áll, kapitány. - Szólt miután Relson mellé érkezett. - Az osztagom talpig fegyverben várja a parancsot.. uram. Ránk számíthat. - Rone abban a pillanatban jelentette hogy készen van.
Közben Niko és John Coulson is megérkeztek akik a turbóliftben ismerték meg újra egymást. A kapitány miután mindenki ott volt döntött hogy ki megy be a MAcos csapattal és ki marad a hajón.
( Niko - John - Rone - James - BeloianniszAi- Alice - Relson - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Szombat, 2014-06-28, 20.21.10 | Üzenet # 2 |
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Meglepődtem a kapitány parancsán de csak nyugtázni tudtam. Egyrészről közelebb volt hozzánk immáron a veszély, más részről jobb volt ez így mert közelebb volt a segítségünk is.
~ Egy konckáztatást megérhet. ~ Gondoltam magamban.
- Máris készítem a katonai egységet. - Szóltam oda a férfinak akitől folyamatosan tanultam a dolgokat.
~ Lehet néha jobban megéri kockáztatni, mint kockázat nélkül megfutamodni. ~
Bólintottam, azzal turbólifthez indultam. Jenek osztagának nem kellett sok a mozgósításhoz, mert ők már olyanok voltak akár egy ugrásra kész tigris.
Valahogy éreztem hogy ez lesz.. nem sokkal később hogy szóltam nekik, már visszafele is jöttem a turbóliftbe megint.
Jenek csak olyan volt mint szokott lenni és abból a fejből még harapó fogóból sem lehetett volna kihámozni semmit se, úgyhogy nem is kérdeztem arról hogy mi a kapitány parancsáról a véleménye.
Hovatovább inkább csak otthagytam a megfelelő utasítások kiadása után, majd beléptem a liftbe a nélkül hogy jobban megnéztem volna ki áll mellettem.
- Kettes hangár! - Szólaltam meg berekedve. Köhhintettem párat, és akkor néztem balra és észre vettem valakit akit már régóta, nagyon régóta nem láttam.
A kezemben lévő trikrder ki is esett hirtelen a földre a kezemből.
- Kompjúter lift állj! - Szavak nélkül átöleltem John-t. Behunytam a szememet és átöleltem, úgy mint aki nem is akarja elengedni őt.
- John.. Ezt nem hiszem el.. John, tényleg te vagy az?! - Megsimogattam a kezeimmel az arcát óvatosan, a szemeibe néztem mélyen de akkor már könnyekkel a szememben.
Aznap álmomban sem gondoltam volna azt hogy pont őt fogom majd újból látni. John az első szerelmem volt, az akadémián de csatában eltűntnek nyilvánították miután minden rossz lett.
Akkoriban vesztettük el James-et, akkoriban vesztettünk el egy egész háborút, bombáztak le mindent és aztán egy évvel később John is meghalt.
Nem mondták ki nyíltan de tudtam hogy ez így van. Csak egy buta kisgyerek vette volna be azokban az években hogy John túlélte.
Senkit nem láttam még visszatérni addig a halálból.. de annyi év várakozás, és szomorúság, egyedül lét után úgy tűnt mégis csak érdemes hinnem.
Átöleltem őt, behunytam a szememet, és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- H-hogy csináltad... hiányoztál... - Megfogtam a kezét, és csak néztem őt utána. - S-sietnünk kell.. tudod a kapitány.. és az Ultimate hajó.. - Magyarázkodtam zavarodottan mert már régóta nem éreztem azokat az érzelmeket.
Mintha újból tizenéves lettem volna. Megtöröltem az arcomat szipogva az egyenruhám újjával, kifujtam magamat, azzal gyorsan megérintettem a liften a folytatás gombot.
Tovább mentünk, de nem tudtam levenni a pillantásomat John-ról. Hirtelen közelebb húztam őt magamhoz, megcsókoltam őt szeretetből óvatosan miközben nem vettük észre és megérkeztünk, és már kinyitódott az ajtó. Valószínűleg mindneki láthatott minket...
Kinyitottam a szememet a csók után:
- .. nagyon hiányoztál.. - Vallottam be neki egy halvány mosollyal. - .. örülök hogy itt vagy. - Megfogtam a kezét, elindultam előre lassan.
A hangár tele volt emberekkel akik az Ultimate hajóval voltak elfoglalva. Jenek ezredes és a MACO-sok is ott vertek tanyát.
Mindenki tűnök ült. A levegőben vágni lehetett a feszültséget.
Előre mentem, óvatosan kikerülve a katonákat és direkt nekimentem a bámészkodó Beloiannisz-nak csak hogy tudja az aprócska neheztelésemet, azzal kapcsolatban hogy nem szólt nekem.
Aztán mi ketten odaléptünk a kapitány mellé, és néztük a munkálatok befejezését.
- Én is a csapattal akarok menni kapitány, ha átmegyünk. Ha John is megy, akkor én is. Tudnia kell uram hogy John nagyon fontos volt nekem a múltban.. és most is az.. - A férfira pillantottam néha közben féloldalasan. - de elvesztettem őt.. most hogy újra itt van.. megvédem őt.. bármi áron. És a többieket is. De ha John megy, én is.
" I'm not affraid from the darkness"
Az üzenetet módosította NikoThrovson - Szombat, 2014-06-28, 20.28.30 |
|
|
| |
JohnCoulson
|
Dátum: Szombat, 2014-06-28, 21.06.07 | Üzenet # 3 |
Enterprise-Elsőtiszt/Őrnagy
Csoport: Őrnagy
Üzenetek: 20
Kitüntetések: 1
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A kapitány már ki is adta a parancsokat ahogy elértük,a megfelelő koordinátákat..életembe nem gondoltam hogy találunk egy épp Ultimate hajót..úgy ahogy a kapitány nekem is "büdös" volt ez valahol..nem tudtam hogy mit higyjek..mert lehetett akár ,egy csapda is de akár lehetett volna egy lehetőség is arra hogy ki tudjuk végre elemezni az idegenek fő technikáit..amik akár egy évszázadnyi tudást adhatott volna nekünk..persze ott volt az is hogy,mi van ha esetleg tényleg van élő Ultimate a hajón vagy épp önmegsemsítésre,van kapcsolva...hát igen nem lenne a legszerencsésebb..de már a turbóliftbe voltam..így mindegy volt hogy,mit gondolok ha egyszer úgy is megtörténik valamelyik a sok felsoroltak közül..mert nem lesz választás cselekedni is..ilyenkor mindig az apám régi szavai jutottak eszembe..."ok nélkül soha ne tegyél okvetlent ",mindig ezt mondta ha nem tudott teljesen valamit előre..ez egy kicsit megnyugtatott ...persze nem sokat segített,de azért arra gondoltam hogy bármi is történik úgy is kijutunk belőle valahogy..legalábbis legbelül ezt reméltem..ekkor hirtelen egy nő lépett be a turbóliftbe..tudtam hogy ki az rögtön...már a szemem sarkából is..elmosolyodtam majd összekulcsoltam a kezeimet..
-Te nem sokat változtál az alap akadémiai kiképzés óta..csak nagyobb lettél..meg izmosabb..
Szóltam nyugodtam viccelődve mire ,megfordult majd percekig úgy állt ott mint aki szellemet látott..persze nekem is olyan volt ,mert az én idősíkomba pont fordítva volt a szituáció amit Niko átélhetett velem kapcsolatban.Tudtam ,hogy mindketten talán már nem is azok vagyunk akik egymást akkor meg ismerték,de bíztam benne hogy újra lehet építeni mindent..
-Én vagyok az Niko..tudod..John..tudom ezt nehéz lesz meg emészteni..de igen..én vagyok az..
Ekkor át ölelt a nő majd el sem engedett én pedig,úgy szint meg öleltem őt majd simogatni kezdtem a hátát a nőnek.
-Jó van semmi baj..semmi baj..
Szóltam nyugodtan,majd könnyek hullottak le a szeméből én pedig adtam egy csókot az arcára ,de ekkor ő pedig megcsókolt engem ...igen ez az amit már régóta nem éreztem...mindig bíztam benne hogy képes lehet valami újra írni az időzónát de ,azt nem hogy pont így...vagy épp azt hogy a létezésem szinte negatív is lehet pont ugyan akkor...csak öleltem a nőt mi közben csókoltam őt,ekkor meg érkeztünk a turbólift utolsó szintjéhez ahová készültünk majd amikor be fejeztük a csókolózást a szemébe néztem a nőnek mélyen és el engedtem a nő derekát.
-Tudom nehéz...de hidd el hogy nem pont ugyan az vagyok..az idő megváltozott..Clifford kapitánynak köszönhetően..egy bizonyos pozítív irányba..talán rosszba is..nem tudhatjuk ..de azt tudom hogy nagyon sok mindent átírt...és következményei is vannak..
 |
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Szombat, 2014-06-28, 22.30.50 | Üzenet # 4 |
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Kicsit felbosszantott hogy a doki le se reagálta a hozzá vágott sértéseket, de elterelte a figyelmem a hídon kerekedett vita a kerekasztal főtiszti karában.
Az Ultimate hajó mindnekiből mást váltott ki ami mongyuk nem is csoda.
Valaki szerint ez egy bazi ajándék volt, valaki szerint meg épp úgy el kellett volna törölni a Föld színéről azt a hulladékot mint Viol használt pelenkáját hat hónapos korában. Én voltam a két vélemény között.
Igaz nem is érdekelt más, csak az hogy megnyerjük a szaros háborút Ultimate uraságok ellen, és végre nyugodjak tudjak aludni.
És minő csoda a kapitány nem mondott akkora baromságot mint Clifford mondott volna.
Szegény néhai exem, Isten nyugosztalja de nem volt százas az is biztos. Ő tök száz, és alap hogy felrobbantotta volna az egész kócerájt a fenébe, de a mostani kapitány valami egészen okossal állt elő amit megint szegény gépész szívott.
De legalább élveztem a dolgot.
Két hajó között időleges átjárót létre hozni pofon egyszerű. Más kérdés hogy bejutni egy zárt tégelybe már bonyolultabb.
- Tudja uram nem tudok csak úgy bekopogni! - Válaszoltam a kapitánynak a sürgetős kérdéseire, miközben magamban épp arra gondoltam milyen újabb sértéssel bombázzam meg James-et. - Ez a hajó komplex és nem forraszthatom csak úgy ki. Egyrészt csak a barbárok kopogtatnak ős bunkóval, másrészt mi van ha belefutok épp egy jókora csapdába és mongyuk leviszi a fejemet egy karácsonyi ajándék. Nem véletlen vagyok gépész, nem gyagyás. - Ezt közbe úgy adtam elő persze hogy a fejemen volt egy védő szemüveg.
- Várjon egy kicsit és meg lesz... Burningstone! A jelemre emelje meg a feszítőkar teljesítményét!- Ordítottam az egyik tisztemnek aki elég értelmesnek tűnt ahhoz hogy meg tudjon nyomni egy gombot.
Odaálltam az előzetes topográfiai mérési monitorhoz, ahol épp egy doktornak csúfolt Geizler nevezetű tudós mutogatta nagyban a szerinte jó behatolási pontot.
- Jó. De ha maga miatt lesz rák a fejemből, magából meg pürét csinálok. Remélem értve. - Szóltam neki karba tett kezekkel, mert kezdett belülről nagy felidegelni hogy már fél órája a fószer dadogását hallgatom és még egyetlen értelmes gondolat nem hangzott el tőle.
Mire bólintott.
- Akkor értve. - Biccentettem feléje gyilkos pillantással. - Hát kapitány. Vagy sült bolondot csinálunk magunkból, vagy bejutunk élve. - Vontam meg a vállamat.
- Háromra megkezdjük a fal átvágását készüljenek fel! - Ordítottam az enyémeknek, majd elmentem Jenek mellett aki már nagyon fel volt izgulva a kis katonáival.
- Komolyan egy sereg kell bentre? - Kérdeztem flegma arccal tőle. - Legfeljebb majd egyszerre esnek bele a csapdákba.. - Tettem egy kört a teremben, elmentem a doki mellett és rácsaptam teljes erőből a vállára.
- Tudja régen mindig az androidokat küldték be előre. Lehet most is ez kéne. - Súgtam neki oda egy vigyorral.
Gonoszkodó kedvemben voltam de nagyon nem tagadom... elmentem a lift mellett és megláttam Niko-t és John-t csókolódzni.
Megálltam, bamba-döbbent arccal mutattam rájuk. Majd becsuktam a számat, követtem őket, John mellé léptem. Becsuktam a szám és folytattam..
- Te hogy hogy élsz?... - Rámutattam még mindig, azzal vettem egy mély lélegzetet.
- Nah mindegy. - Aztán elmentem a holo srác mellett és megszólaltam:
- Hello halottkám, hogy vagyunk ma? - Kérdeztem tőle, mert annyi éven keresztül rémisztgetett hogy már csak a látványától az agyamra ment.
Megcsóváltam a fejemet mert a kapitány nagyon nézett már.
- Jó, HÁROMRA! EGY... KETTŐ.. HÁROM!! - Ordítottam... nagyon hangos volt de sikerült. Gyönyörű technikai zsenialitás volt.
Átöleltem a Jamesi hologrammot és megpusziltam őt.
- Sikerült! Jól számoltam. - Nevettem el magamat, majd összeborzoltam a kölök fejét. Akármilyen ijesztő is volt, de talán még a barátom és nem különben az egyetlen ember aki talán nem parázott még attól ha összekoszolom őt, mivel elég mocskos voltam a sok kúszástól mászástól az átkozott időleges folyosón.
 |
|
|
| |
JamesBenson
|
Dátum: Csütörtök, 2014-07-03, 19.07.10 | Üzenet # 5 |
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Elsőként mentem le Rone-al. És miközben a turbólifttel lefele mentünk én hátra tett kezekkel néztem rá visszafogott mosolygással.
- Én nyertem, ugye tudja? - Kérdeztem tőle, arra utalva hogy nem reagáltam le a sértegetéseit kissé gúnyosan. Mikor leértünk végre az időszakos folyosóra ami a hangárból nyílt elővettem a trikorderem és közelebb lépve tanulmányozni kezdtem a hatalmas hajót.
Nem volt egyszerű ugyan, de azért sikerült és én csakúgy mint a kompjúter ugyan azt tudtam megerősíteni se többet se kevesebbet.
Közben egyre többen érkeztek le: Jenek a csapatait igazította, Rone a gépészeivel hangoskodásba kezdett én pedig szorgosan gyűjtöttem az adatokat, és gyártottam magamban a különféle feltételezéseket amiket jobbára nem osztottam meg még senkivel.
Épp gondolataimba merülve, próáltam meg arra rájönni hogy tulajdonképp belélegezhető-e a levegő, amikor arra lettem figyelmes hogy Mis Ave úgy ordít mint a süketek.
- Anacusis. - A nő rám nézett amikor kimondtam a latin szót, én pedig vissza az ő figyelő tekintetébe. - Süketség. Ez a szakneve. - Mondtam neki egy gonosz félmosollyal. Sejtettem hogy úgy is még vissza kapom, szóval arrébb álltam és vártam hogy mikor látom meg a kapitányt hogy elmondhassam aztán neki a gyanús nyugodtságot: azt hogy minden rendben van nagyjából.
- Kapitány, kapitány! - Odaléptem elé. - A hajó teljesen Ultimate.. mentes.. - Mondtam volna végig, de a kínosan hozzám külsőleg hasonló hajó hologramm megzavart, és előadta ugyan azt amit egyébként én akartam volna.
Vállat vonva eltettem a trikordert.
- Jah, tulajdonképp ezt akartam én is... - Sóhajtottam. Megfordultam, vártam a választ amikor Rone belém ültette a kisördögöt azzal hogy odasúgta nekem hogy régen az androidokat küldték előre a veszélyes helyzetekben martalékul.
- Régen.- Hangsúlyoztam ki erősen. - Nem ma. Megbocsájtasz? - A szemeibe néztem a szép nőnek, majd odaverekedtem magamat a tömegen át Niko-oz és az új legénységtaghoz.
- Hello, üdv a hajón. - Köszöntöttem a férfit aki láthatóan furcsán nézett rám. - Mi, mi az? - Kérdeztem tőle.
Elmentek a kézfogás után, én pedig akkor sem értettem nagyon.. de legalább meg volt a bemutatkozás..
Vissza fordultam a kapitány felé, és vártam az utasítást..
 |
|
|
| |
BeloianniszAI
|
Dátum: Szombat, 2014-07-05, 15.47.14 | Üzenet # 6 |
Beloiannisz mesterséges intelligenciája
Csoport: Star Trek In Future tag
Üzenetek: 15
Kitüntetések: 3
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Ahogyan csatlakozott a hajóhoz az Ultimate hajó szinte azonnal megjelenítettem magamat a hangárba amiről az úgy nevezett időszakos folyosó nyílt. Vigyorogva mentem előre, mert eléggé fel voltam pörögve.
Hú micsoda események! John, és az Ultimate hajó meg hogy most át fogunk, fognak menni..!
Szinte őrültnek nézhettem ki, ahogyan majdhogynem ugrándozva a sorok közt mentem, akár egy félnótás. Majd megálltam hirtelen a kapitány mellett aki éppen rám nézett.
Csakhogy a hátsó érzékelőkkel ezzel egy időben éreztem meg hogy John és Niko is belépett.
Oda integettem nekik egy mosollyal, és igen, úgy éreztem magamat mint az akadémián. Aztán vissza pillantottam a kapitányra, odafordultam feléje.
A doktor kezdett el beszélni, egy kissé untatóan. Csípőre volt téve a kezem, majd karba tettem és közbe vágtam csúnyán a mondatába.
- Meg a blah blah blah... kapitány nem kell a felesleges duma. Odaát van levegő, nincs élet, a hajó biztosnak tűnik. Arra vár hogy átmenjünk, és olyan mint egy ízes torta. - Szólaltam meg gúnyosan a nevemet bitorló felé, aztán vissza a kapitánynak. - Nem azt mondom hogy nem kellenek a biztonsági óvintézkedések, de a szenzoroknak már csak hihetünk. Még egyszer sem vertem át önt uram, volt már ilyen? Bízzon bennem. - Egy ideig figyeltem ahogy Rone munkálkodik, aztán amikor tett egy kört az emberek körül követtem őt miközben válaszoltam a szokásos gúnyolódására.
- Jól ahhoz képest hogy én vagyok Mr. halott. - Vigyorogtam gyerekesen, megpöcköltem az orrát. - És te hogy vagy gépészkém? - Kérdeztem tőle.
Előtte mentem, miközben hátrafelé futottam.
- Oh, tudod mindig is hátra fele akartam futni, úgy hogy te előttem vagy Roney. - Vágtam egy hülye fejet.
Vissza érkeztünk a kapitányék mellé, és csak néztem ahogyan Rone kibontja a másik hajót.
- Mindig ezt csinálja egyébként. Ordít, és bunkó, de jó munkát csinál. Nem ért velem egyet uram?
 |
|
|
| |
AliceBold
|
Dátum: Szerda, 2014-07-09, 20.05.15 | Üzenet # 7 |
U.S.S. Beloiannisz -Százados
Csoport: Százados
Üzenetek: 17
Kitüntetések: 2
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Nem sokkal a felfedezett hajó után már mennem is kellett a hangárba.
~ Mi a fene? Elég gyorsan sikerült összekötni a két hajót.~ Gondoltam magamban. Arra is gondoltam hogy megbeszélem James-el, hogy tulajdonképp hogyan is zajlik ez a két hajó összekötése akció, de mégse jutottam el odáig.
Mikor leérkeztem és kiléptem a liftből úgy éreztem úgy is meg fogom tudni még időben hogy mi a fene folyik itt tulajdonképpen.
És tényleg; hamarosan a hangárban is voltam. Nagy ricsaj volt, megannyi ember, nagy por, felfordulás. Egy folyosó szakasz vezetett a másik hajóra.
~ Olyanok vagyunk mint valami kalózok. ~ Gondoltam. Előre indultam közben a sok ember között, óvatosan arrébb löködve őket.
~ És ezek is csak úgy ácsorognak egy helyben. ~ Tisztára olyan volt a helyzet mintha egy kisebb ember erdőbe keveredtem volna, vagy egy nagyon hangos bolha piacra.
Voltak friss szerelmesek a liftből, legalább is annak tűntek, voltak katonák akik már készülődtek is a kemény bevetésre, amikor még nem is tudtuk hogy kemény lesz-e igazán vagy se, és voltak olyanok is akik csak egymással voltak el de azt igazán jól.
És aztán ott volt a bőrdzsekis tinédzser is, James aki csak szemtelenkedő de még finom megjegyzéseket tett a kapitánynak.
Elmosolyodtam, de előbb nem hozzájuk léptem hanem Jenekhez.
- Hé katona. - Mondtam neki, miután oda kerültem. - Vigyázzanak majd magukra is azért, ne csak a többiekre odát. Még én magam sem tudom hogy mi ez. Vigyázzanak, ígérje meg. - Az öklömet az öklömhez érintettem, és biccentettem.
- Maga jó gyerek, és a többiek is. - Mosolyodtam el.
Megfordultam, miközben reméltem hogy ezt nem fogja azért annyira furának venni tőlem. Nem voltam én senkije se Jeneknek, csak a legjobb barátja és katona társa. És a rémálmom volt olyan jelentéseket írni amik halottakról szólnak.
Így legalább megnyugtattam valamennyire magamat is hogy beszélhettem vele..
Ezek után Jason-hoz léptem, és Jamesi-hez.
- Jól elvagytok? - Kérdeztem meg tőlük a nélkül hogy tudtam volna mi a téma. - Látom Rone is. .. Kapitány. A katonai osztag készen áll, a parancsát várja.
 |
|
|
| |
JasonRemyRelson
|
Dátum: Szombat, 2014-07-19, 17.01.27 | Üzenet # 8 |
U.S.S. Beloiannisz kapitánya/Ezredes
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 117
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Úgy tűnt mindenki készen állt ,legalábbis úgy véltem hogy Jenek és a csapata teljes felszereléssel fognak majd behatolni az ellenséges de le szerelt hajó belsejébe.Én is le szerettem,volna menni mert nem szerettem ha a csapatom egyedül a főtisztekkel lébecol,ezért is szerettem ha legalább két fegyveres kíséret segítségével együtt adjuk a supportot szerény személyemben.Fel áltam rögtön a hídról,ahogy hallotam hogy minden rendben és mindenki készen áll majd gyorsan a már össze készített fegyver csomagomat vettem fel ami egy szokásos plasma töltetekkel el látott karabély volt,és két phaser revolver a tartójában ami az övemen lógott mindig.Fel vettem a katonai alap suit mellé a késemet majd azt ,bele tűrtem a bakancsom aljába és fel kaptam a dzsekimet is,elindultam ezek uán az átvezető zsiliphez,és mi után el indultam rögtön az első turbóliftbe be léptem és mi közben az ment a átvezetőhöz,és meg néztem hogy működik-e a kommunikációs csatora rész ami a füllhalgatómhoz volt kötve és ellenőriztem a karabélyom tárát is.Úgy tűnt minden rendben volt.
 |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Szombat, 2015-04-25, 14.28.17 | Üzenet # 9 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Folytatása olvasható:
"Ultimate hajó"Hozzáadva (2015-04-25, 14.28.17)
---------------------------------------------
*
A letöltés 60%aléon állt, de nem várhattak tovább: több furcsa hangot is egyszerre hallani lehetett, így amennyi adatot meg tudtak tartani megtartottak, majd futásnak eredtek vissza a hajóra. Amint megszakadt a letöltés beindult az önmegsemmistő, így már nem volt mit tenni.
A csapat olyan gyorsan ahogy tudott kiért. Rone lemaradva futott a többiek után, de ekkor már tudta hogy az egyik lény követi őt. Gyorsabban kezdett futni, és az önmegsemmisítés is a fülében csengett... Ekkor végre kiért az összekötő folyosóra, egy bukfenccel hiszen elesett az átvezető ajtó összekötőjén...a többiek hátra fordultak és tüzet eresztettek egyszerre, éppen időben a lényre.
A lény egy kis vergődés után, azonban az AI jelentette hogy az Ultimate hajó 55 másodpercen belül felrobban. A kapitány parancsba adta hogy hogy dobják ki a hajót és induljanak el olyan távolra amennyire csak tudnak.
( Rone- Jason- Beloiannisz Ai- Niko- Alice- John- James- Szingularitás )
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Csütörtök, 2015-06-11, 18.05.04 | Üzenet # 10 |
|
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
- Jól van jól van! Legalább azt a hatvan százalékot várjuk meg! - Kiabáltam idegesen a kijelzőt figyelve miközben mindenféle kellemes kis hang egyszerre csapta meg a fülünket. Mivel Relson a rádión nem tűnt nyugodtnak a halál esett miatt, és én is egészen kellemetlenül kezdtem érezni magam, rácsaptam a konzolra, kirántottam abból az adathordozót, majd a hátsó zsebembe tűrtem azt és biccentettem hogy mehetünk. Egy vészes idegen hang ekkor megszólalt. Szemforgatva Relsonra néztem és megcsóváltam a fejemet.
- Egyetemes fordító nélkül is sejtem hogy ez csakis az önmegsemmisítő lehet! Kapitány el kell hagynunk ezt a lomot még mielőtt a Beloiannisszal együtt robbanunk! - Előre intettem, majd futni kezdtem, de valahogy mindenki más gyorsabb volt csak én.
" Marha jó! " - Fújtatva szedtem a lábaimat...félfüllel hallottam közben mintha valami más is követett volna, e miatt ha lehet kétszer olyan gyorsan futottam. A kanyarnál majdnem felestem és nekiestem a falnak.
- A rohadt életbe! Várjanak már! - Megint kanyar következett, és a vállam felett átpillantva megláttam a rovar szerű lényt amit nem szerettem volna. Hiba volt megnéznem azt az izét, teljes fényében még undorítóbb volt mint egyébként.
Aztán észre sem vettem az átvezető összekötőt csak elestem rajta és elbukfenceztem, ki a folyosóra.
Az ocsmányság a fejem felett ugrott be, mire mindenki lövöldözni kezdett... elemeire lőtték a lényt. A földön ültem kábán, majd Niko felsegített miközben az mink pánikolni kezdett hogy ötvenöt másodperc múlva fel fog robbani az Ultimate kukáshajó.
- Kösz... Mire várnak emberek, nem hallották! Ki kell dobnunk ezt a trágyát, oda ahonnan jött! - Tapsoltam hangosan kettőt az embereimhez fordulva. - Szaporán, szaporán kislányok!
|
|
|
| |
JasonRemyRelson
|
Dátum: Vasárnap, 2015-07-26, 08.09.40 | Üzenet # 11 |
|
U.S.S. Beloiannisz kapitánya/Ezredes
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 117
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Kezdtem bele nyugodni ,hogy az Ultimate hajó egyenlőre jelet sem ad róla hogy baja lenne de ekkor vettem észre hogy elég nagy baj lehet azon a hajón,már abból tudtam hogy nem lesz jó,hogy a komputer letöltése egyre jobban lassult és szinte megállt a végén azt hittem hogy először csak én látom,ezt majd kiderült hogy nem csak én vettem észre ...Rone jelentette hogy hamarosan ,akkorát fog robbani a hajó hogy mi is vele robbanunk ha nem teszünk valamit..
-Elég..elég ennyi adat..most már,engedjük el ..nem kockáztatom a legénységemet néhány adatért..
Ekkor adtam ki a parancsot a többi tisztemnek ,de a lény ami üldözött minket nem hagyott nekünk szabad levegőt ,ahogy le sprinteltem a többieket és a lényt is be gurultam a kezdődő lezáródó ajtó mögé és a többiek is csak Rone maradt le..
-Szedje a lábait parancsnok-helyettes!
Hangosan szóltam ,oda majd amikor célkeresztbe került a lény és Rone már bent volt jeleztem az embereimnek..
-Tűz -tűz! tartsuk fel a lényt amíg tudjuk..
Egyszerre tüzelni kezdtük a lényt,én a kezét céloztam de mindenki más-más célpontját lőtte így nem sok maradt belőle a földön.
|
|
|
| |
BeloianniszAI
|
Dátum: Vasárnap, 2015-08-02, 19.12.33 | Üzenet # 12 |
|
Beloiannisz mesterséges intelligenciája
Csoport: Star Trek In Future tag
Üzenetek: 15
Kitüntetések: 3
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Végre kiért a csapat. Már nagyon untam magamat...
Miután Ave is kiesett az összekötő folyosón, csak arra lettem azonban figyelmes hogy egy ismeretlen lény is utánuk jött. Jason-rr pillantott mert mertem remélni hogy kiadja a tűzparancsot. Nem lett volna szívem a belső fegyver rendszert saját magamtól beindítani az annyira nem lett volna ember-szerű. Mert milyen ember az aki egy pillantásával egész fegyver rendszereket irányít?
A kapitány és még páran széjjel lőtték a lényt nekem pedig minden egyes áramköröm azt súgta hogy letöltés ide vagy letöltés oda de nekünk mennünk kellene, méghozzá jobb ha inkább most. Arra se volt idő hogy a lényt alaposabban szemügyre vegyen. Egy gyors fintorgás után odaléptem a kapitányhoz.
" Kapitány. Ultimate hajó 55 másodpercen belül felrobban. Azonnal távoznunk kell. "
|
|
|
| |
|
