Üdvözöllek Spectator | RSS
Regisztráció | Belépés
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
Oldal 1 / 11
Star Trek In Future-The future begins.... » - » A.S.F. Fenrir » Híd (Deck 1)
Híd
Lauren_Cross
Dátum: Szerda, 2014-01-22, 19.51.32 | Üzenet # 1
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
/-/

"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller


Az üzenetet módosította Lauren_Cross - Szerda, 2014-01-22, 20.48.34
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Szombat, 2014-02-08, 14.19.52 | Üzenet # 2
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
"Távoli jelzőtüzek" 

A turbólift hamarosan felfele kezdett el kúszni. 
Thomson parancsnok Lauren karjába kapaszkodott majd kissé lehúzva őt magához beszélni kezdett:
- Sajnálom parancsnok-helyettes, úgy tűnik nem felelek meg a rangomnak.. - Mondta sóhajtozva. - Én próbáltam megfelelni mindennek, mindenkinek de nem vagyok egyszerűen erre a rangra jogos.. Nem tudom mi lett a többiekkel.. lehet meghaltak..és ha ez így van akkor én vagyok a felelős.. sajnálom Lauren.. - Nyögte a férfi, majd Lauren nyakára tette a saját rangjelzéséről a pöttyöt. - Maga ezt jobban megéri.. magának kellett volna ezt adni, nem nekem. Különben sem szeretem ezt a rangot. Apám sem érte el soha... - Majd vett egy mély lélegzetet, és elájult.
Nikki megnézte a férfit, és közölte hogy szerencsére nem halt meg... mikor kinyitódott a turbólift ajtaja és csapat riadt tiszt tartotta a fegyverét felük. 
- Öhm.. elnézést.. másra számítottunk. - Vett egy mély lélegzetet a biztonsági tiszt. - Cutterby zászlós vagyok. - Mutatkozott be miután leeresztette a karabélyát. - Maguk aaa felmentő csapat? - Kérdezte a férfi, majd hátrébb lépett, intett hogy gyógyítsák meg a földön fekvő sérültet.
- A kapitány lement a komphangára. Nem látták őt véletlenül? - Körbe nézett, de látta hogy nem. 
Dárius ekkor elmondta pár szóval hogy mi történt, és hogy aki lenn maradt az valószínűleg nem élte túl. 
Cutterby a földre nézett, arcán látszódott hogy elszomorodott ahogyan tudomásul vette az igazságot.
- Ebben az esetben azt kell mondanom hogy maga a kapitány. - Mondta Lauren-re nézve. - Nincs elsőtisztünk, a kapitányunk meghalt.. maga a rangidős tiszt. - Mondta a fiatal nőnek.

- A belső szkennerek szerint nincs több T'zzan a fedélzeten. - Jelentette a kommunikációs-tiszt. - A flotta segélykérő adást küld.. a Qwuerreriai zászlóshajó még mindig támadja a tudományos bázisunk és a Voin kolóniát. 

(Lauren - Nikki - Dárius - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Vasárnap, 2014-02-09, 18.24.05 | Üzenet # 3
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
Mint valami hősök, kezdtünk száguldani felfelé a lifttel, mikor Thomson megragadta a karom, s közel húzott magához.
Mint, aki haldoklik, kezdett halotti beszédbe, miben megvallta, nem Ő lett volna alkalmas a rangjára, hanem Én... Szinte megszólalni se tudtam, s már parancsnok lettem... Egy nap alatt, alig egy óra leforgása alatt két rangot is léptem... Normál esetben, ez hatalmas teljesítmény lenne, de normál esetben ez meg sem történhetne. Ellenkezni sem volt időm s azzal, hogy az apja sem érte el a rangot, elájult...
Meg nem halt, de sürgős ellátásra szorulna... Ez látszott is rajta, de azért Faraday is megnézte, s abban a pillanatbanmeg is érkeztünk a Hídra.
Az ajtó kinyílt, s egy rakat ránkszegezett fegyverrel álltunk szembe rögtön...
-Le a fegyverrel... zászlós! -mondtam, de szükség aligha volt erre, szinte azonnal lerakták, majd bemutatkozott, s átadtuk Thomson-t hogy ellássák..
-Lauren Cross had.... parancsnok hely... parancsnok! -feleltem kissé zavarodottan.
-És igen, mi lennénk az.... tettem hozzá, érezve hogy nem erre a válaszra várt..

A zászlós következő kérdésére még nehezebb volt válaszolni, de szerencsére Dárius gyorsabb volt, s lezavarta a menetet.
Mivel a rangom mostmár nekem volt a legnagyobb a tisztek között, így a Cutterby rögtön engem nevezett ki kapitánynak... Újabb akaratlan előrelépés, ez alkalommal rang változás nélkül, azonban így sem volt könnyebb a helyzet. Ellenkezni akartam, ám ekkor a komm tiszt jelentette, hogy üres a hajó, majd segélyhívást emlegetett... Úgy éreztem nem vagyok alkalmas a feladatra még, de tudtam, a flottának jelenleg mi vagyunk az egyetlen esély, így vettem egy mély lélegzetet, majd a híd közepére sétáltam, s megálltam.Végignéztem onnan mindenkin, majd egy sóhaj és pár másodperc töprengés után erőt vettem magamon... Nem akartam újból gyenge lenni egy fontos pillanatban, mint akkor régen...
-Gyerünk emberek! Vessünk véget a harcnak, túl sok embert vesztettünk már így is, túl sok barátot!
-Faraday! A tudományos púlthoz! Dárius! Te vagy az első tisztem! Mindenki a helyére! -mondtam ekkor már égő tűzzel a szememben...
-Kormányos! Irány a flotta amilyen gyorsan csak tudunk! Űzzük el az ellent!


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
Nikki
Dátum: Hétfő, 2014-02-10, 20.40.11 | Üzenet # 4
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
Ahogy beléptünk a liftbe, utána lassan, de végre elindult velünk felfele. Én hátrább húzódtam egy kicsit a liftbe, hogy kényelmesebben beférjünk a sérült tisztel együtt is. Aki nem sokkal lift elindulása után hirtelen gondolt egyet, és a parancsnokhelyettest lehúzta magához, és a nő szemébe nézve elkezdett egy monológot. Hogy nem jó parancsnoknak meg hasonló. És Cross parancsnokot előléptette parancsnokká. Majd elájult.
Lehajolva mellé, mert a lábam mellé dőlt el, én vizsgáltam meg, hogy él-e még.

-'Megmarad.'-mondtam a többieknek mikor kitapintottam a pulzusát. Közbe megérkeztünk a hídra is.
Ahol egy pár ember fegyverrel vállt, ami nem épp egy szép fogadtatás, de harci helyzetbe nem is várható el más.
Majd mikor rájöttek, hogy nem kell fegyvert fogni ránk, barátságosabb üzemmódba ment tovább a helyzet.
Kérdésekkel árasztott el minket.
Mikor a parancsnok elmesélte az eseményeket.
Ezután a parancsnok lett a hajó új kapitánya. És a pultomhoz irányított.
-'Értettem.'-válaszoltam.'
Majd Cutterby zászlóshoz fordultam: -'Ennek az embernek ellátásra lenne szüksége.'-mutattam a sérült Thomsonra. 'Kérem vigye le a gyengélkedőre.'


"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."

"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."



Az üzenetet módosította Nikki - Hétfő, 2014-02-10, 20.43.05
 (HU)
 
Dárius
Dátum: Csütörtök, 2014-02-13, 20.53.42 | Üzenet # 5
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
A földön fekvő ember úgy viselkedett mint aki halálán van, és Laurennel akart beszélni.
Rá se néztem, majd mikor hallottam a szavait szemforgatva elálltam inkább onnan. 
-Ugyan már, csak eltalálták.. - Mondtam félhangosan. A lift azonban érzékeltem hogy megérkezett. 
Az ajtó kinyilt, a hídról pedig erősebb fény érkezett ránk, és pár ember még a fegyvereiket is ránk tartotta.
- tegyék már le, látják hogy nem T'zzanok vagyunk. - Mondtam nyugodt hangemben, majd beléptem, kicsit távolabb léptem a többiektől, és a zászlós felé pillantva kezdtem el beszélni.
- A kapitányuk valószínűleg már meghalhatott odalenn. Sajnálom.. zászlós.. A T'zzanok túlerőben voltak, a komphangárt felrobbantottuk. A döntésért nem vállal senki se felelőséget. A maga kapitánya ment be még legelsőnek az emlékeim szerint. És az emlékeim soha nem csalnak.. Hősi halált halt. Büszke lehet rá. - Megfordultam, a másik irányba, de csak egy helyben álltam, rá se néztem a többiekre. Úgy is hallottam miket mondanak.
Kihúztam magam, a hátam mögött összefontam a kezem, és vártam mi lesz. 
Teljesen leblokkolt mindenki.. 

Megfordultam, ám abban a pillanatban Lauren lett a kapitány. És én.. az elsőtisztje? 
- Már bocsáss meg, de még csak nem is vagyok flotta tiszt. - Fordultam felé, nem a szemébe nézve, mert nem volt szokásom sajnos tudni hol van a többi lény szeme. 
Ellenkezni azonban nem nagyon akartam; Lauren hangja elég meggyőző volt ahhoz hogy higyjek a vezetésében, és taktikáiban. Pedig még csak nem is volt Voin. ..
- De.. ahogy óhajtod.. kapitány.. - Biccentettem, majd a parancsnoki székhez irányultam, és gondolkoztam pár stratégián amit be tudnánk majd idő közben vetni.
Közben Nikki hangját is hallottam, és a többiekét is.. talán sikerült visszatéríteni a hídon a harci kedvet.. gondoltam magamban.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Szerda, 2014-02-19, 20.53.41 | Üzenet # 6
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Az eddig elfáradt, meggyötört emberek egyszerre kezdtek el dolgozni. 
Nem tűntek túl élet telinek, de legalább már volt egy kis reményük a totális kudarcot talán úgy hitték, megúszhatják. 
A Fenrir hirtelen elindult, és becsatlakozva a flottába tüzelni kezdett a Quwerreriai hajóra. 
A flotta már nem állt sok hajóból, A Voinok kis vadász rajai majdhogynem elporladtak az erős támadásoktól. 
Faraday tudományos tiszt jelentette, hogy az ellenséges hajónak a meghajtása a leggyengébb, legsebezhetőbb pontja. 
Dárius kiegészítette a nő jelentését hogy ha felrobbantanak egy ekkora hajót, annak az lesz a következménye hogy a megmaradt Voin vadászok elpusztulnak a lökéshullámban. 

A jelentések szerint Laurennek döntenie kellett a csata kimeneteléről. 

( Nikki - Dárius - Lauren - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Nikki
Dátum: Szerda, 2014-02-19, 22.12.44 | Üzenet # 7
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
Miután a zászlóst elirányítottam a sérülttel a gyengélkedőre a parancs szerint a posztomhoz mentem.
Ráérősen összekulcsoltam az ujjaimat és vártam, hogy elinduljunk. Pislogtam párat, és vettem egy mély lélegzetet, éreztem, hogy fáradt vagyok. Ahogy fáradt voltam, egyre nehezebben bírtam koncentrálni, és még a hideg is kirázott, most jól esne egy kávé gondoltam. (Csak remélni tudtam, hogy nem beteg leszek, mert van, hogy így kezdődik nálam). Lecsuktam egy kicsit a szemeimet, de nem sokáig tudtam pihentetni, mert végül a hajó is megindult.
Kinézve a kilátóernyőn látszott, hogy már nem olyan rossz a helyzet, a hajók már eléggé megfogyatkoztak.
-'Asszonyom, ha sebezhető pontot keres a hajón, akkor a hajtóművet lője,  az a hajó leggyengébb pontja.'-adtam tanácsot.
Erre a parancsnok még hozzáfűzte, hogy ha a nagy Quwerreriai hajót kilövik, akkor a lökéshullám által a többi hajó is megsemmisülhet.


"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."

"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."

 (HU)
 
Dárius
Dátum: Péntek, 2014-02-21, 20.39.20 | Üzenet # 8
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
Még akkor is zavarban voltam mikor a sérült, fáradt emberek végre valahára, nehéz felfogásukkal, megértették mi történt.
És nem azért mert érdekelt mi történt velük, csak azért mert Lauren Cross megtisztelt engem a bizalmával. Egy hajó kapitánya.. soha nem éreztem a bizalmat mások felől, azonnali bizalmat meg főleg nem. A népem gyakran a hőst látta bennem, de éppen ezért szinte teljesíthetetlen elvárásaik voltak felém. Bizalom nélkül kértek olyat ami nehezemre esett mert kegyetlen nehéz is volt.

Akkor azonban másképp éreztem magam.
Merev arccal ültem le a parancsnoki székbe, - talán már azért is tudtam hogy mi hol van, mert eleget jártam az emberek és Agroszok ezen hajóján - hátra dőltem, aztán csakúgy nagyjából igazodtam ki azon hogy a felfoghatatlan panelen mi, és hol is lehet...
De mikor Nikki jelentette hogy mi a helyzet, szinte láttam magam előtt. A Voin flotta vadászai, és a civil flotta hajói kinn voltak. Annak a monstrumnak a közelében.
- Lauren, a népem hajói az ellenséges célpont közelében vannak! - Szólaltam meg hirtelen hangosabban egy fokkal mint ahogy általában szoktam beszélni. - Ha figyelmeztetés nélkül szét lőjjük az ellenséget a lökéshullámban lehetnek, és ők is elpusztulhatnak. Kérlek, figyelmeztesd őket mielőtt parancsot hoznál meg! - Mondtam neki, kivételesen tekintetemet rá szegezve, várva a válaszát.


 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Szombat, 2014-02-22, 17.29.40 | Üzenet # 9
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
Ahogy körbenéztem láttam a sok remény gyúlást a szemekben, s velük együtt reméltem, hogy jó vége lesz ennek az egésznek. Hiú ábránd? Talán... De akkor sem adom fel...
Kissé azért ideges voltam.. Pár óra alatt lettem hadnagyból Kapitány s csak remélhettem, hogy az emberek követik is a parancsaimat, hisz a szemükben csak egy kislány vagyok... Dárius volt az egyetlen ránézésre aki biztosan bízott bennem.. Elégnek kell lennie...

Pár másodperc múlva, hogy a parancsot kiadtam, elindultunk a csatatér kellős-közepe felé.. Amint lőtávolba értünk, én leültem a székembe, s tüzelni kezdtünk... Lőttük a Quwerreriai hajót ahogy csak tudtuk, ám annak nem sok hatása volt rajta.
Közelebb érve, láttuk, hogy a flotta és a Voin vadászok is igen csak megfogyatkoztak; sürgősen tennünk kell valamit...
Faraday elő is huzakodott egy ötlettel, miszerint ha a hajtóművet lőjük, véget vethetünk a borzadálynak... Egyetlen bökkenő volt csak amit Dárius világíott meg... Ezzel a tettem a Voin vadászokat is megsemmisítjük.
-Nyugi.. Nem akarok több vérontást. -mondtam, majd a kommunikációs tiszt felé fordultam a forgó székkel.
-Maga! Küldjön adást az összes Voin vadásznak a frequenciájukon, kódolva.

-Voin Vadászok! Itt a........ A.S.F. Fenrir! Szüntessék be a harcot és húzódjanak távolabb a nagy hajótól! Megkíséreljük felrobbantani azt! -mondtam, majd utasítottam az adás elküldésére.

-Reméljük ez megteszi, ugyanis más ötletem nincs a megóvásukra, ha csak nem használjuk magunkat csalinak, vagy rukkol valaki elő jobb ötlettel, mint a hajtómű robbantás.


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Hétfő, 2014-02-24, 18.17.12 | Üzenet # 10
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
A flotta és a Fenrir közös erővel tüzet eresztett az ellenség zászlós hajójára ezek után nem sokkal. 
A Voin vadászok vissza húzódtak e közben, a flotta gyengébb vagy sérültebb hajóit védve. 
A Quwerreriai zászlós hajó először súlyosan károsodott. 
Ahogyan a Fenrir folyamatosan tüzelt rá, torpedó készletének legjavát arra lőve ki az oldalára fordult. 
Gyorsan gyengült, majd hirtelen rázkódni kezdett. Nikki jelentette hogy a zászlós hajó hamarosan megsemmisül és hogy hátrébb kellene húzódniuk  a lökéshullám miatt. 
Lauren éppen kiadta a parancsot mikor Nikki jelentette, a zászlós hajón beindították az önmegsemmisítést, ami folyamatosan számolt vissza, egy percre állítva. 

A hadnagy a kormánynál szinte sokkos állapotba került, jelentette hogy ilyen helyzetbe még soha nem volt..
Lauren- nek eszébe jutott hogy átvehetné a kormányos szerepét, és kinavigálhatná a hajót gyorsan; talán épp el tudnának kerülni a megsemmisülést. 
De ez is csak rajta múlott. Akármit is adott parancsba azonban azt gyorsan kellett megtennie. 
Várakozásra nem volt idő. 

( Nikki - Lauren - Dárius - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Nikki
Dátum: Szerda, 2014-02-26, 18.34.30 | Üzenet # 11
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
Miután nem volt más ötlet a hajó felrobbantása mellett maradtunk. Így a zászlós hajó felé vettük az irányt, és tüzelni kezdtünk rá. De közbe a többi hajó is visszább húzódott a parancs szerint. Sok ideig kellett lőni őket, mire valamit értünk vele, így a torpedó készleteink megcsappantak.
Jó pár perc telt így mikor a kijelzőmön látom, hogy a hajó most már annyira megsérült, hogy hamarosan felrobban.
-'Asszonyom, azt javaslom húzódjunk most már visszább, mert már kezd túltöltődni a hajtóműve, robbanás közeli állapotban van.'-jelentettem az észrevételem a kapitánynak is.
Épp belekezdett a parancsba a kapitány, de közbe kellett szólnom, mert a hajó önmegsemmisítője is beindult: -'Bocsánat asszonyom, hogy bele szólok, de újabb fejlemény van, odaát bekapcsolták az önmegsemmisítőt, egy percünk van eltűnni innen.' 
Ezután még a kormányos is leblokkolt a hír hallatára.
-'Na szuper, pont most.'-gondoltam.


"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."

"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."

 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Szerda, 2014-03-05, 22.28.20 | Üzenet # 12
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
Meg is kezdtük a tűzzáport miközben a vadászok hátrálni kezdtek a célponttól, s a gyengébb hajók védelmére indultak.
Kellett a tűzerő mert nem kispályás hajóval volt dolgunk, de sikerült elég súlyos károkat okoznunk benne.

Már egy ideje lőttük az ellent, s mikor már lövedékeink kezdtek megcsappanni, a Quwerreriai hajó elkezdett az oldalára dőlni ezzel jelezve, hogy nem sok van néki hátra.
Rázkódni kezdett egy pillanatban majd jött is a jelentés, hogy hamarosan megpusztul.
-Na, végre! -sóhajtottam fel, majd folytattam- Kormányos! Húzódjunk hátrább!

Már kezdtem örülni, hogy vége, de akkor futott be a hír, hogy beindították az önmegsemmisítőt és már egy percünk sincs.
-Hogy a hezmánába??? -hajoltam előrébb a székemben.
-Kormányos! Mire vár?! -vontam kérdőre a hadnagyot a kormányosi púltnál, mert az mozdulni sem akart... 
Mivel nem volt időm arra, hogy az éber kómából felrázzam, odarohantam, kilöktem a székből a hadnagyot -aki erre talán felébredt- és belekezdtem egy éles 90°-os fordulóba, lehetőleg a legnagyobb sebességgel a legkissebb megközelítéssel.
Próbáltam a hatalmas hajó RCS rendszerét is befogni  amennyire csak lehetett, és meglepődve vettem észre, hogy 700méteres hossza ellenére, nagyon könnyen mozog... De csodálkozásra sem volt időm, így folytattam a maneuver-t és reménykedtem, hogy időben kijutunk.


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
Dárius
Dátum: Péntek, 2014-03-07, 22.18.25 | Üzenet # 13
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nem gondoltam volna hogy az események ilyen gyorsan pörögnek majd fel. 
Azt már tudtam hogy az ellenség igencsak erős, legalább is a népem vadász hajóihoz képest biztosan. A mi technikai fejletségünk majdhogynem egyezett a Földiekével, de nagyon távol állt mondjuk az Agrosiak-tól. 
Egy zászlós fejébe egy pillanatra belépve, érzékeltem hogy a Voin vadászok vissza vonulnak. 
Pillanatokon múlt hogy nem fognak-e majd beállni véletlenül a lökéshullámba, illetve még nem is tudhattam ezt; nem tudhattam az a monstrum mekkorát fog épp robbanni. 

Nikki jelentette mi a helyzet, én magam pedig úgy éreztem egy kő esett le a szívemről. 
- Most már nyugodtan robbanhat. -  Mondtam magam elé, félhangosan az ellenséges zászlós hajónak címezve a szép kis megjegyzésem. 
Azonban a hajónk nem indult, Nikki szerint pedig jó lett volna az önmegsemmisítő miatt. 
- Kormányos, ne most kezdjél kételkedni az életünk múlik rajta! - Szólaltam fel, kissé ridegen. 
De kapitányunk helyettem is intézkedett. Nem szóltam semmit, csupán megkerestem tekintetemmel a körvonalát, majd belekapaszkodtam a karfába. 
- Tellik az egy perc. Ha valamit tenni akarunk azt most kell megtennünk! - Szóltam. 
A következő pillanatban már indultunk is. Valamiért bíztam Laurenben, úgy gondoltam talán tudja mit csinál.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Péntek, 2014-03-07, 22.29.53 | Üzenet # 14
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
A Fenrir épp időben navigált ki: a hajó a robbanás miatt kissé megemelkedett; valamint a legénység tagjai jobbra-balra hullottak. 
Pár karcolást leszámítva azonban egyben voltak, hasonlóképp a hajóhoz. Lauren kifújhatta a gőzt: túlélték. 
Nikki kárjelentést tett a paneltól felnézve: a pajzs gyenge volt, a burkolat sérült de minden rendszer üzemelt és nem esett kritikális hiba. A behatolók száma a hajón az elsődleges szkennek alapján megszűnt. 
Dárius jelentette hogy adás érkezik, méghozzá a flottától. Miután válaszolt és kiadott pár parancsot Nikki jelentésére, Lauren a főképernyőre kérette az adást.
Azon egy középkorú, katonás kontyba fogott hajú nő jelent meg. A nő kék szemeivel szinte azonnal méregetni kezdte a fiatal tisztet aki jelenleg a hídon tartózkodók közül a legmagasabb rangot viselte.
- Ön most az ideiglenes kapitány? - Kérdezte ridegen. - Nem lényeges. Örülök hogy egyben vannak. - Folytatta a nő. - Lisa Donner admirális vagyok a Uss Frost-ról.
Ha megfelelő távolságba érnek, át szeretnék szállni a hajójukra egy delegációval hogy megvitassuk a továbbiakat.

( Nikki - Dárius - Lauren - Szingularitás)

- MEGJEGYZÉS: Utolsó hozzászólások ehhez a küldetéshez. -




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Nikki
Dátum: Vasárnap, 2014-03-09, 17.28.13 | Üzenet # 15
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
A kormányos leblokkolása után a kapitány gyorsan átvette a helyét, és megpróbáltuk minél gyorsabban elhagyni a helyet, de még így is elkapott minket a lökéshullám, amitől a hajó megemelkedett, és kicsúszott a talaj a lábam alól, és oldalamra estem, amit pár bordám meg is érzett, de szerencsére nem tört el egyik se úgytünt. De a kezemet egy kicsit felsértettem a pultom szélével.
Miután abbamaradt a rázkódás feltápászkodtam.
Ahogy láttam senki se sérült meg komolyan a hídon.
Gyorsan jelentettem is a helyzetről: 'A pajzs 20%on, a burkolaton is lesz pár foltozni való, de azon kívül minden fontos rendszer üzemképes. És úgytünik az összes idegen életjel is megszűnt a hajón.'
Majd bejövő adás érkezett a flottától. Egy admirális jelent meg a képernyőn. És átszállási engedélyt kért a hajóra.
Az adás szétkapcsolása után a kapitányra nézek, és várom az esetleges utasításokat.


"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."

"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."



Az üzenetet módosította Nikki - Vasárnap, 2014-03-09, 17.51.10
 (HU)
 
Dárius
Dátum: Vasárnap, 2014-03-09, 17.57.12 | Üzenet # 16
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
Még szerencsésnek mondhattam magam hogy ültem, mivel a hajó remegni kezdett. A következő pillanatban mindenki jobbra-balra dőlt, szinte senki sem maradt talpon. 
Én pár apróbb karcolás nélkül úsztam meg a remegést, bár nem tudtam eldönteni hogy ez a hangárban történt cselekmények, vagy az utóbbi percek miatt történt-e. 
Belekapaszkodtam a székem karfájába, majd pillanatokkal később elmúltak lökődések. 
Fel akartam állni, hogy felhúzzam Laurent, és megkérdezzem tőle jól van-e, de láttam rajta hogy ő csak pár karcolást szerzett. 
Kezdtem megnyugodni. Bár nem, így ez nem igaz. Egy katona soha nem nyugszik meg. 
Viszont egyértelműnek tűnt számomra hogy van pár komolyabb sérültünk is. 
- Orvosi segítség kell a hídra. Van pár sérültünk. - Szólaltam meg, a kárjelentés után, a saját kommunikátoromon, mivel nem ismertem még a karfán lévőt. 
De hallottam hogy pittyeg valami, így gyanítottam a karfán lévő gombra hogy az lehet a bejövő adás, ugyanis egy közelben lévő tiszt fejébe pillantva, láttam. 
- Adás érkezik. A főképernyőn! - Mondtam biztosan.
Kapcsoltam az adást,
Aztán felálltam, és az egyik földön fekvő tiszthez léptem, hátha kell oda a segítségem.


 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Vasárnap, 2014-03-09, 20.32.18 | Üzenet # 17
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nagy nehezen, az RCS rendszer végletekig húzásával sikerült eltűzni a pokolból. Teljesen azonban nem úsztuk meg a bulit, mert a lökéshullám elért minket. A hajó masszavitása szerencsére elnyelte a lökéseket így inkább csak megremegtünk, mint sem odébb lökődtünk. 
Amint vége volt, körülnéztem. Nem voltak súlyos sérültek szerencsére, ámbár első sorban a főtiszteket vettem szemügyre, majd a hajót állítottam stabil irányba. 
Elkezdtem gyorsan átnézni a rendszereket, miközben Nikki-től jött már a kárjelentés. Pajzsunk nagy része oda, burkolat apróbb helyeken lyukas vagy sérült, de legalább élünk... Az én kutakodásaim se jártak rossza fejleményekkel, így nem volt kritikus sérülés. A hajóról is eltűntek az idegenek. Sóhajtottam egy nagyot, majd hajamat kisöpörtem az arcomból.
-Na emberek... Még egy kört? -mondtam vigyorogva, de válasz már nem jött, mert hívás érkezett.
-Képernyőre! -mondtam majd meg is jelent a kijelző közepén. Az a kis téglalap amiben megjelent az adás akkora volt mint az eddigi hajóim teljes kilátóernyője... De ennek csak a negyedét foglalta el... Ez egész kijelző vagy 5m legalább....

Épp mikor befejeztem az ámuldozást jelent meg egy katonás képű nő aki gyorsan végig mért engem...
-Igen.. Én lennék! -mondtam volna, de közbe szólt.
-Hát még mi, hogy örülünk neki... -jegyeztem meg magamban, majd hallgattam a bemutatkozását.. Nem különösebben érdekelte, én ki vagyok, így nem mutatkoztam be... Majd a transzporternél, úgy is át akar jönni...
-Rendben! Várjuk önöket! De sajnos a hangárunk kicsit... hogy is mondjam... túl zsúfolt és elég szellős... -utaltam rá, hogy léket kapott az elszabadult komp lövésektől- így át kell sugározniuk! -magyaráztam, miközben lassan betápláltam a kijelzőkön feltűnő USS Frost koordinátáit és elindítottam a hajót feléjük....

A harcnak úgy tűnt vége... De a háborúnak, koránt sem.... Sok barátot vesztettem és vesztettünk, de én újakat is szereztem... Csak meg kell ismerni őket...
A sors keze kiszámíthatatlan... Van, hogy elhalmoz ajándékokkal, de van hogy hatalmasat pofonokat kever le...
Mind megúsztuk nagyjából sértetlenül.... Ez alkalommal...


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Vasárnap, 2014-03-09, 22.31.41 | Üzenet # 18
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
A "Távoli jelzőtüzek"  című küldetés lezárva. 
Folytatása olvasható: A "Megérzések" című küldetésben.

Hozzáadva (2014-03-09, 22.31.41)
---------------------------------------------
"Megérzések" 

Idő: 2803; nem sokkal a "Távoli jelzőtüzek" c. küldetés után 

Lauren a transzporter szobába indult Nikki-vel, és Dárius-ra bízta a hidat.
Miután kiment az ajtó halkan csukódott be a háta mögött. A férfi még hátra sem tudott dőlni, máris Nichole Lann hadnagy szólalt meg: 
- Uram, megkezdődtek a javítási munkálatok. A szkennek szerint az űr tiszta, és csendes. Teljesen megszűnt az ellenséges aktivitás. - Jelentette.
Dárius ezt hallva azonnal jelentett Laurennek. A komm-ból nemsokára egy rövid és velős válasz érkezett vissza:
"Vettem!"- Majd kikapcs. Az orvosi csapat ekkor vitte el a legrosszabb állapotban lévő Noah Rosett-et.
- Ne aggódjon parancsnok. Ő is jobban lesz.. idővel! - Szólt a fiatal orvos, majd kimentek. 
A híd megint csendbe borult. 

(Dárius - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Dárius
Dátum: Hétfő, 2014-03-10, 22.26.36 | Üzenet # 19
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
Lauren után néztem... Ahogy azt mondta hogy enyém a híd gondolkodás nélkül bólintottam, és hallgattam a jelentéseket a hajó állapotáról.
- Rendben van, köszönöm. - Mondtam a zászlósnak nyugodt hanggal.
Jelentenem kellett volna a feletteseimnek.. vagy életjelet hallatnom magamról.. nem itt lennem..
Ahogy ezek a gondolatok végigfutottak az agyamon egy pillanatig csak néztem magam elé.. majd hátra dőltem. Jelentettem Laurennek a helyzetet...

Az egyik tiszt súlyosan megsérült, de elvitték, biztosítottak róla hogy jobban lesz. Bólintottam, és vártam hogy Lauren visszatérjen.
" Miután visszajön jelentek a flottának." - Gondoltam magamban. - " Nem hagyhatom cserben a népemet... számítanak rám.. meg is akarnak öletni az egyik részük persze, de akkor is fontos vagyok nekik.." - Körbe pillantottam a hídon.
Azok az emberek úgy megbíztak bennem mintha minden napos lenne az, hogy egy idegen egyenruhás katona van a hídon..
Gondolataimba meredve ültem, kissé szomorkásan és vártam hogy mi legyen.
Addig is felelősséget vállalva mindenért.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Csütörtök, 2014-04-03, 18.39.57 | Üzenet # 20
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
*

Lauren és Dárius az irodából kilépve megint a hídon találta magát. 
Dárius pár szót váltott még Laurennel és nehéz szívvel a  turbólift felé lépett mikor Meridios százados lépett ki onnan. A Voin katona Laurenhez lépett, engedte hogy Nikki a tudományos pulthoz lépjen, majd közelebb lépett a kapitányhoz és beszélni kezdett. 
- Üdv megint kapitány. Az admirális, és a többiek épp elmennek. - Kezdett bele. - De engedelmével, én és Dárius parancsnok itt maradnánk. A küldetés melyről csak gyéren tájékoztattak, elveszett Voin társainkat is érint. Muszáj hogy magukkal jöjjek. És... kénytelenek lesznek a parancsnokot is elviselni. - Dárius felé nézett lesujtólag. - Remélem nem haragszik ha majd hosszú távon a maguk hajóján hagyom. Ezt már egyszer megbeszéltem az AIDÁVAl. Azt csinálnak vele amit akarnak, de néha vissza fogom kérni. - Tette hozzá. Meg se várva Lauren válaszát Nikki panelje mellé lépett. 

Nikki ekkor visszaült a panel elé, bár gondolataiban még mindig az elmúlt néhány óra eseményei folytak a fejében. A volt kapitányuk meghalt, és az AIDA már rögtön egy új küldetéssel bombázza meg őket. Furcsa volt, ami dönthetett, hogy meg is jegyzi Laurennek vagy csak magába fojtja. 
- Innen nézem ahogy indulunk, ha nem bánja. - Tette hozzá Meridios. 
Lauren sejtette hogy amit majd a Hraise-on meg fog tudni az fontos lesz. Ezért elindította a hajót az Agros űrbe, majd váltott pár szót Dárius-szal, Nikkivel és Meridios-szal.

( Lauren - Nikki - Dárius - Szingularitás) 




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Szombat, 2014-04-05, 20.52.13 | Üzenet # 21
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
A kis privát megbeszélés után visszamentünk a hídra mindketten.
Pár utolsó szó, s Dárius már indult is a lifthez, hogy elhagyja a hajót, s az AIDA-val menjen, vissza a Voin-okhoz, mikor abból egy másik fajtársa lépett ki.
Abban a pillanatban egy békát nem tudtam volna megkülönböztetni egy lótól, annyira rongy volt már az agyam az egész napi eseményektől, így fogalmam nem volt ki a fene jön felém...
Már majdnem megkérdeztem magam, hogy:
-Ki a kvanc engedte fel ezt a nyomit a hídra?" 
Azonban mielőtt ezt kimondhattam volna, oda is lépett hozzám, s beszélni kezdett. 
Szóval úgy tettem, mintha képben lennék...

Eleinte nem különösebben érdekelt a helyzetjelentése az admirálisék távozásáról, de ahogy folytatta egyre érdekesebbé vált a mondókája. A hajón akart maradni Dárius-al együtt.. Ennek örültem, mármint Dárius oldaláról, de ez még nem volt semmi...
Ami ezután jött, elég rendesen feldobott. Normál esetben, ez nem hangzana túl jól, de úgy állt a helyzet, hogy a Voin-ok mégsem akarták vissza.
Nem tudom ennek a részének mennyire örült, de én annál boldogabb voltam.

A kis zöld felhőm közepette azért észrevettem, hogy nem kedvesség gyanánt engedték meg, hogy itt maradjon. Valami volt az egész hátterében, de ez most nem tudott nagyon érdekelni... Furta az oldalam, de inkább örültem.
Noha úsztam a kis zöld ködömben, ezt nem mutattam ki. Egy halvány mosollyal akartam volna egyetértésem kifejezni, ám paraszt módon meg se várta, hogy válaszoljak...

Valahogy nem tetszett mindezek ellenére ennek a "Meridos"-nak a viselkedése... Ahogy ott állt Nikki panelje mellett... És az a beszólás, hogy onnan figyeli az eseményeket... Gyanús volt a fickó...
Kezdett egyre jobban érdekelni, mi a fenéről is akarnak beszélni velünk a Hraise-en...
Amúgy sem jártam azon a hajón még soha... Mikor eljöttem, még építés alatt állt a hajó így sose jutottam fel rá. De sokat hallottam róla. Az Agros flotta leendő büszkeségeként harangozták be és beszélt róla mindenki.

-Na akkor... Kormányos! Irány az Agros űr... Transztér meghajtás! -mondtam ki büszkén az első kapitányi parancsom.


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
Nikki
Dátum: Kedd, 2014-04-08, 17.45.20 | Üzenet # 22
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
Az admirális való beszélgetés után elindultam vissza hídra, és közbe elgondolkoztam az elmúlt órák eseményeit, így majdnem neki is mentem az egyik hadnagynak útközbe.
Aztán a hídon a posztom felé indultam el.
Közbe Dáriusékat is láttam, amint kijönnek a kapitány készenléti szobájából, és elindultak a lift felé. Gondolom időközben elmondta Dáriusnak a kapitány a rossz hírt, mert eléggé rossz kedvűnek tűnt. De mielőtt Dárius elérhetett volna a lifthez, onnan egy százados lépett ki és tartóztatta fel őket. Csak így pont én az utamat is feltartották. Gondolom ezt a százados közbe észrevette, mert utat engedett.
-'Köszönöm uram.'-mondtam és rámosolyogtam.
Közbe a panelemnek dőltem, és figyeltem a százados beszédét. Elmondta, hogy Dárius mégis marad, és hogy ő is itt marad a hajón.

Ezután leültem a székembe. És tovább gondolkoztam az elmúlt eseményeken, és Dárius is sajnáltam, hogy ilyen huzavonán kell átesnie.
A töprengésemet a kapitány hangja törte meg. Útra indította az új irány felé a hajót.


"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."

"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."



Az üzenetet módosította Nikki - Kedd, 2014-04-08, 20.25.57
 (HU)
 
Dárius
Dátum: Szerda, 2014-04-09, 11.16.10 | Üzenet # 23
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
Kilépve az irodából Lauren-re pillantottam. Maradtam volna még szívesen, de ami muszáj az muszáj. Főleg ha katonai parancs.. 
- Biztos vagyok még hogy találkozunk.- Fordultam Lauren-hez, majd tisztelegtem egy nagyon katonásat neki.
A turbólifthez fordulva azon gondolkodtam milyen jelentést kell majd írnom, hisz volt olyan dolog is amit nem szívesen osztottam volna meg a tábornokokkal. Ekkor viszont kishiján nekiütköztem a liftből kilépő Meridiosnak.
Megálltam egy pillanatra, közben helyet engedtem Nikkinek.

Hátra léptem,  kihúztam magam, hallgattam a századost ahogy kiselőadást tart arról hogy a többi admirális már elment. 
Nem tartottam érdekesnek a dolgot, de mivel jól tudtam magam kontroll alatt tartani az unalmas szituációkban is ezért nem szólaltam meg. Aztán azzal jött hogy én és ő a hajón maradunk.
Előbbinek nagyon örültem utóbbinak kevésbé. Lauren-re pillantottam, majd vissza Meridiosra ki nem volt túlzottan a katonaság büszkesége.
" Nem értem miért pont ezt az idegesítő fajankót küldték pesztrának ide." - Gondoltam magamban.
Folytatva Meridios úgy beszélt rólam mint valami tárggyal, de ez már csak mellékes volt. Hozzá voltam szokva a nagy fokú modortalansághoz ami a mi katonaságunkat illette. 
Azt is sejtettem hogy egyenlőre miért nem akarnak engem vissza. Gondoltam Lauren nem érti... majd később úgy is meg fogja. 
Úgy éreztem ekkor hogy tartozom majd némi magyarázattal neki. A padlóra néztem.. utáltam ha ez van. 
Tudtam hogy azért akarja majd hogy itt maradjak mert ez most a katonaság érdeke. Én voltam az egyik legjobb emberük, had most visszahívnak lehet az az átkozott szekta kivégez. Bár ha csak én dönthettem volna ilyenekben maradtam volna a hajón. 
Ott legalább valamennyire nyugodtság volt. Legalább is nyugodtabb volt a helyzet a Fenriren még így is hogy valami félkatonai szervezet parancsolgat nekik mint a Zema Domán.. a fővárosunkban folyamatos háborúk dúltak...

Ezen és ezeken egy pillanatra elgondolkodtam, de nem különösebben akartam kommentálni. 
Ez volt, ez a parancs és számomra kedvezően. Úgy is a hajón akartam maradni. Lehet Meridios valami bűntetésnek szánta.. hát, nem jött be neki... 
Kihúztam magam a mondókája végén, majd ahogy elment utána néztem, aztán vissza Laurenre aki elindította a hajót a  Hraise felé. 

"Soha nem jártam még Agros hajón. " - Gondoltam magamba. 
Egy kicsit tétlenül álltam, hátra fűzött kezekkel és a képernyőt néztem. 


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Hétfő, 2014-04-14, 19.36.57 | Üzenet # 24
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
A következő percek csendben teltek. 
A hajó maximális sebességgel közeledett az Agros űr felé. A legénység csendben a képernyőt nézte, mely elég gyönyörű fényárban úszott. A csillagok elmosódtak, hol felbukkant egy, hol eltűnt. 
Ez elgondolkodtatta Laurent egy pillanatra. Nem a  Hraise miatt vagy a miatt mert alig egy két órával ezelőtt lett kapitány. Arra gondolt mi lesz majd a sorsuk. Mi várhat majd rájuk? 
Mi lehet a csillagok mögött? 

Nikki megtörve a csöndet - és Lauren gondolatait - jelentette hogy öt perc múlva kilépnek a szuptérből. 
Dárius fel-le járkált a híd kissé magasabban elhelyezkedő részén, és próbált közben minél távolabb állni Meridios-tól ha lehet. Ez feltűnt Laurennek is. 
Ekkor léptek ki hirtelen a szuptérből. A  Hraise hatalmas alakja rajzolódott ki a szemeik előtt. A Fenrir pilótája lelassított, majd megállította a hajót nem messze tőle, bár úgy tűnt a férfinek még a lélegzete is elállt a hatalmas hajó láttán.

( Hraise; Agros hajó    by Adam Cross ) 

Nikki jelentette hogy adás érkezik.
A képernyőn egy magas, katonás férfi érkezett be.
(  Eran Nasel)  
- Itt A Hraise az ASF Fenrir-nek. .- Szólalt meg. -  Eran Nasel kapitány vagyok. Üdvözlöm kapitány. Az admirális jelezte hogy hajójuk-kal találkozni fogunk. Készen állunk az átszállásukra. 

( Lauren - Nikki - Dárius - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Szombat, 2014-04-19, 13.58.57 | Üzenet # 25
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
Ahogy elindultunk csönd telepedett a hídra.
Nem igazán tudtam mit is csináljak... Senki nem készített fel a kapitánykodásra. Kissé féltem is tőle, hisz még csak nem is Federációs hajó... Mintha egy ember beraknának hirtelen egy romulán hajó székébe...
Csak bámultam ki a kijelzőn ami hatalmas volt... Lábujjhegyre állva is csak a feléig érhettem fel, s a híd majdnem teljes elülső falát beborította... Ahogy elnéztem, nem is kijelző, hanem egy bazinagy ablak volt az, amire holographikusan volt kivetítve minden... Ami azt illeti, írdatlan méretei ellenére, nagyon is tetszett a hajó... Csak meg kell szoknom, hogy a legkissebb helyiségek is vagy 2x nagyobbak mint az eddigi hajóimon... Hogy ez hogy lehetséges??? A hajó adataiban kutakodva kiderült, hogy alig 10 szintes...

Miközben a kijelzőnek használt ablakon bámultam kifelé, időről időre a felbukkanó és elsuhanó csillagokat figyeltem.
Eltűnődtem lassan a dolgok folyásán, s hogy mi is lesz ezután... Mit pillantunk meg, amint odaérünk...

Folytak a gondolataim mint egy folyó... Hirtelen valami megzavarta ezt az elme zuhatagot, s annyit hallottam, hogy 5 perc még az út... 
-Ömmm... Kössz!!! -mondtam kissé zavartan.
Megpróbáltam kicsit összeszedni magam, mintha ott is lennék lelkileg a hajón. Mihelyst kicsit észhez tértem, Dárius-t vettem észre, aki fel-s-alá járkált a hídon...
-Ömm... Jól vagy??? -kérdeztem rá, majd csak egy apró huppanást éreztem... Kiléptünk a transztérből...
Lassan a kilátó felé fordultam, ahol az uticélunk, az AMS Hraise...
A hídon levőknek, de főleg a kormányosnak igen csak elállt a szava tőle... Én szinte meg sem lepődtem a láttán.. Régebben elég sokat láttam, mert a Shimrek'Tan hajógyárában készült, így naponta láttam... Ennek ellenére, jó érzés volt látni végre a rögzítők nélkül egyedül repülni az űrben, s nem a fejem felett, a napont időről időre kitakarva.

-Akkor had lássam! -feleltem a jelentésre.
-Itt az ASF Fenrir! Akkor már dokkolunk is! Jó lesz végre egy ismerős környezetet látni... -mondtam egy halvány mosollyal az arcomon... Vagy másfél éve nem jártam a fajtársaim között...

-Kormányos! Készüljön a dokkolásra!


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
Nikki
Dátum: Vasárnap, 2014-04-20, 18.41.16 | Üzenet # 26
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
És már tartottunk is az Agros űr felé. Unalom, és csönd borult az egész hídra. Egy idő után kezdtem is elunni magam, vártam hogy történjen már végre valami. Mondjuk néha szép helyeket is elhagytunk, az felkeltette a figyelmem, de sajnos a nagy sebesség miatt azt se lehetett túl sokáig figyelni.
Egyik rossz szokásomat is felvettem, elkezdtem az ujjammal dobolni a panelen.

Úgy öt percre voltunk a helyszíntől, így jelentettem a kapitánynak:
-'Öt perc és ott vagyunk'
Közbe észrevettem Dárius is mintha be lenne sózva, össze-vissza járkált a hídon. Nem tudom még a korábbi események járhattak-e az agyában vagy mi. Ezt a kapitány is észrevette, és megkérdezte, hogy jól van-e.

Nem sokkal később meg is érkeztünk a célkoordinátákhoz.
Előttünk egy érdekes hajó bontakozott ki. A mérete is nagy volt, és kinézetre fenyegető volt, vagyis nekem olyan érzésem támadt.
De ezen nem tudtam sokáig gondolkodni, mert ekkor a panelem elkezdett pittyegni. Bejövő adás érkezett a másik hajóról.
-'Kapitány bejövő adás érkezik a másik hajóról'-jelentettem a kapitánynak, majd a válasza után a képernyőre kapcsoltam azt. Egy magas, barna hajú férfi jelent meg, aki Eran Naselnek mutatkozott be. 
Majd a beszéd után el is kezdtük a dokkolást.


"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."

"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."

 (HU)
 
Dárius
Dátum: Hétfő, 2014-04-21, 11.54.45 | Üzenet # 27
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nem is tudom miért, de Meridios jelenléte nagyon megzavart. 
Zavart hogy ott áll, hogy néz engem, és szerettem volna megszabadulni tőle.
Nem tudtam mire vélni az ő jelenlétét, hogy mi köze lehet a katonaságomnak az Agrosi űrhöz, és a legjobban az zavart, hogy nemrég vesztettem el egy fél osztagnyi embert, és nagyon úgy tűnt ezt Meridiost nem érdekelte. 
Az is eszembe jutott hogy ha haza mennék meg akarnának öletni, a miatt amiben egyesek hisznek. Viszont aggódtam is egy részről. A bolygóm évszázadok óta benne volt egy átkozott háborúban, és én nagyon sokat tettem azért hogy ne haljunk ki. Talán vissza kellene mennem? Vagy itt kellene maradnom? Ilyen s e féle kérdések foglalkoztattak miközben észre sem vettem, és gondolataim és vívódásaim közt fel alá járkáltam. 
Általában máshol is ezt tettem ha nem adtak nekem különösebb feladatot. Olyan személy voltam mindig is aki szeret tenni, szeret adni, és nem szeret egy helyben ácsorogni és várni arra hogy történjen valami, vagy csak úgy sodorja az élet.
Ez volt akkor is: tenni akartam egészen egyszerűen valamit.

Mikor Lauren megkérdezte jól vagyok-e megálltam mereven, a háta mögött, majd féloldalasan ránéztem. 
- Igen.. azt hiszem. - Szóltam hozzá halkabban. Persze ennek a fele sem volt igaz, de ritkán osztottam meg másokkal ha nyomasztott valami. Így csak megfordultam a főképernyő felé, és néztem ahogyan kilépünk a szuptérből. Az űr gyönyörű volt, bár látványa általában soha nem a nyugodtságot hozta ki belőlem. 
Egy óriási cirkáló előtt parkoltunk le. Karba tettem a kezem elgondolkodva, és rásandítottam Meridiosra aki olyan arcot vágott mintha most nyert volna valamit.
Nagyon nem tetszett nekem az a katona. Valami azt súgta hogy figyelnem kell arra az emberre. 
Őszintén nem értettem kissé magam, miért is gyanakodok rá de volt benne valami különös akkor is.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Vasárnap, 2016-03-06, 20.09.07 | Üzenet # 28
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Folytatása olvasható:

Hraise

Hozzáadva (2016-03-06, 20.09.07)
---------------------------------------------
- A határvidék békéje. ~
 


Nikki belépett a hídra.
Ott csend volt, bár mostanában ez olyan jellemző volt. Ha északai műszak volt viszont épp az ellenkezője volt. Akkor mindig történt valami érdekes... vagy Thaddeus hadnagy esett neki olyan alkalmakkor hót részegen a kormányosi panelnak, hol Z'tran tartott kiselőadást arról hogy előző gazdatestei milyen ügyesek és okosak voltak.
Egyszerűen mindig meg volt a nap tapasztalat. Nikki ezt már nagyon jól tudta.
A Fenrir rendszerei stabilak voltak, s a zászlós szinte azonnal jelentette hogy hat perc múlva megérkeznek. Nikki valahogy kételkedett azzal kapcsolatban hogy csak nyomozni fognak.
LAuren olyan nyugodt volt, szinte mintha elpoénkodta volna a dolgot, pedig a flotta n em kér segítséget csakúgy ilyen ügyekben.... akárhogy is, a hajó kilépett a görbületi mezőből. De mikor ez megtörtént a főképernyőn roncsdarabok jelentek meg.
Nikki reflexből lekapta a fejét, mintha azok éppen ő felé sodródtak volna. A kormányos is azonnal reagált s módosításokkal ugyan de egy kitérő manőver segítségével a Fenrír kikerülte a roncsok nagy részét.
A kisebb törmelékek pedig elégtek a pajzson.

( Nikki- Xarless- Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Nikki
Dátum: Vasárnap, 2016-03-06, 21.07.19 | Üzenet # 29
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
A hídon rögtön a székemhez mentem és leültem, mert fájó lábbal nem kellemes sétálgatni. Pedig én ritkán maradok egy helyben, szeretek inkább járkálni. Egy ideig tuti zavartam ezzel a hídon lévőket, de valószínűleg mostanra megszokták.
Mivel csak annyi feladatot kaptam, hogy szóljak mikor megérkezünk, előkerestem a gépből a jelentéseket, mert azokkal még nem végeztem, és elkezdtem átolvasni. Szerencsére csönd volt a hídon, így ez nem jelentett gondot. Csak egyszer zavart meg a kormányos jelentése, hogy 6 perc múlva megérkezünk.
-'Nyugtáztam, és köszönöm.'-válaszoltam vissza.

Amint letelt az a pár perc kiléptünk a transztér meghajtásból, és ezt jelentettem Laurennek:
-'Híd a kapitánynak, megérkeztünk.'
Alighogy ez megtörtént, fizikailag is megéreztük a dühös harc eredményét, törmelékek halmaza fogadott minket.
Azt hittem rögtön neki is megyünk egynek, és reflexből vagy miért, de behúztam a nyakam. Pedig tudhatnám, hogy úgy se engem, hanem a hajón találná el a roncs.
Kormányos meg is kezdte a roncsok kikerülését.
-'Letapogatást, és keressenek túlélőket.'-adtam ki az utasítást.


"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."

"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."

 (HU)
 
Xarless
Dátum: Vasárnap, 2016-03-13, 16.47.14 | Üzenet # 30
A.S.F. Fenrir-Tudományos főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 38
Kitüntetések: 1
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban
Csak úgy mint egy  normális napon,gondolta magában Xarless amikor belépett először  a hídra  a hatalmas hajónak szinte majdnem úgy érezte magát a hajón mint egy idegen hiszen senki sem nagyon tárgyat vele semmiről kissé ki közösítve érezte magát ,kivétel ha  a   kapitánnyal találkozott mert úgy érezte  hogy talán eltérő fajok de vele tudott beszélgetni . A hajó,hatalmas volt és  rendkívül érdekes  rendszerekkel volt tele  tűzdelve így  mindent megpróbált el olvasni a hajóról mivel tudományos főtiszt volt így  a legfontosabb volt neki most  a szenzorok és   a  nagyhatótávolságú rendszerek ,ezt próbálta meg olvasni  a  kabinjába  amikor hirtelen  a  hajó hídjára küldték .

-Rögtön indulok!

Szólt vissza Xarless  az adóvevőbe aztán elindult amilyen gyorsan csak tudott,amint felért rögtön látta  hogy egy  roncsmezőhöz értek rögtön elemzést kértek így ő válaszolt is.

-Túlélők egyenlőre nincsenek de  blokkolják a  szenzorokat  a duránium szétszórt jelei illetve  a  roncsokban található ionizált fegyverek jelei . Úgy tűnik itt elég nagy harc volt ajánlom figyelmébe hogy  menjünk közelebb  a roncs középpontjába  hogy jobban rövid távú szkenerekkel le tudjam szkennelni hátha elbújtak a  roncsok vonzás körletében.
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Csütörtök, 2016-03-31, 19.30.13 | Üzenet # 31
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Mikor Lauren belépett Nikki a nőre kapta a fejét és jelentett neki. 
A főképernyőn még mindig csak roncsdarabok úsztak, nem lehetett tudni nagyon hogy milyen hajó egykori elemei. 
Xarless ekkor azonban olyan jellemzőket talált amik csak egyre utalhattak: a Uss Lizettére. Jesse közbe szólt a jelentésébe, és fejét csóválva mondta meg a véleményét: hogy az apja (az admirális) adta parancsba a Lizettének hogy induljon vissza a Földre. A hajónak tehát a közelben sem szabadott volna maradnia. 
Azt is hozzátette a parancsnok hogy tudomása szerint a kalózok rabolnak nem robbantanak. 
Nikki a tudományos panelhez lépett és félrebiccentett fejjel nézte azt. Arra jutott hogy tudnának követni a nyomokból a kalóz hajót (már ha az egyátalán az volt) és meg tudnának keresni őket. 
Laurenen múlt hogy milyen parancsokat ad ki abban a helyzetben. 

( Nikki - Jesse - Xarless - Lauren - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Nikki
Dátum: Vasárnap, 2016-04-03, 15.47.23 | Üzenet # 32
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
Miután a common szóltam Laurennek, hogy a hídra kéne jönnie, nem kellett sokat várni be is futott.
Közbe közelebb mentünk a letapogatáshoz.
Mikor a hídra ért Lauren jelentettem is a helyzetet:
-'Kapitány amiatt hívattam, ami oda kint fogadott minket. Mint látja egy roncs mező közepén vagyunk.'-mutattam közbe az űr felé.
Ezután Xarlesstól megtudtuk, hogy a letapogatás azt az eredményt hozta, hogy valószínűleg a USS Lizett maradványaira bukkantunk. Illetve Jesse elmondta, hogy nem is szabadna annak a hajónak itt lenni, hanem vissza kellett volna térni a Földre.
Oda mentem ezután a tudományos pulthoz, hátha találok hajtómű kibocsátási maradvány-nyomokat, amivel követhetjük a támadókat, ha úgy alakul a helyzet.


"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."

"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."

 (HU)
 
JesseGeson
Dátum: Szombat, 2016-04-09, 21.03.04 | Üzenet # 33
ASF Fenrir-Parancsnok/elsőtiszt
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 18
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Helyzet: Nincs szolgálatban
Laurent magam elé engedtem, majd megálltam a híd közepén s figyeltem hogy mibe is ütköztünk bele.
Hát, a főképernyőn tengernyi roncs volt. Tengernyi! vagy ezer kismilliárd pokoli darab. Szerencse hogy pajzsunk is volt, különben nem is tudom milyen hangú repeszáradatban lett volna részünk. 
csípőre tett kezekkel bámultam a dolgot, miközben magamban gondolkodtam egy kis ideig csendesen. Ezúttal nem akartam előszedni a kissé idegesítő szokásom hogy megint túltudálékosan közbeszólok valakinek a mondatába, de Xarless mondatára rögtön felkaptam a fejem: 
- Lizette?! - Majd a képernyőre mutattam a bal kezemmel. - Ez a Lizette?!... Jól helyben hagyták nem mondom. pedig pofás kis hajó volt. Apám mesélt róla... mindenesetre pofás volt, vagy nem, nem itt volt a helye. - Húztam a számat. 
- Mi a fenét kerestek itt?.. Mégha nem is lennének itt kalózok akkor sem csecsemőknek való a zóna... máskülönben az apám parancsba adta nekik, a legjobb tudásom szerint, nemrég hogy tolják vissza magukat a Földre. - Ingattam a fejemet, bár nem ismertem a Lizettén dolgozókat személyesen, azért közben sajnáltam őket. 
Gondoltam nem ám blokk döntöttek úgy hogy nem mennek vissza a Földre...
- Amúgy sem értem ezt Lauren.... a kalózok lopnak meg ilyenek, suskusolnak..oké.. de nem ölnek..


 (HU)
 
Xarless
Dátum: Hétfő, 2016-04-11, 17.36.59 | Üzenet # 34
A.S.F. Fenrir-Tudományos főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 38
Kitüntetések: 1
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban
A kapitány megérkezett  a hídra ,amint beértünk a megfelelő helyre  nem úgy tűnt hogy  itt valaki harc nélkül megadhatta magát...az elemzésekből sok minden kiderült. Türelmesen ,végig hallgattam az összes tisztet majd  később kezdtem el csak beszélni amikor  úgy éreztem hogy ideje megszólalnom hiszen még mindig kissé úgy éreztem magam a hídon mint egy célkereszttel felrajolva az arcomon. A Querreriai mivoltom miatt nehéz lett volna,elfogadni teljesen de azért próbáltam mindent megtenni hogy jó véleménye legyen a kapitánynak rólam...legalábbis ebben reménykedtem.

-Kapitány..ha szabad egy percre megszólalnom...azt hiszem hogy találtam több ion nyomot is és  térmeghajtómű mag jellemzőket is..úgy tűnik hogy harc lehetett itt.. a maradványokból kiderül hogy  a  hajó magja destabilizálódott egy jól sorozott tüzelesétől azért robbanhatott fel ..kapitány van egy rossz hírem..ez Csillagflotat jellemző..ez.....ez..a... a Uss Lizette.. .. de nem értem...a  jelentések és  a feljegyzések szerint  sem kellet volna itt lenniük..

Szólt kissé furcsálkodva Xarless.
 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Kedd, 2016-07-26, 20.43.32 | Üzenet # 35
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
Miután kicsit kifaggattam Jesse-t, a hídra siettem röptömben. Az ajtó csak úgy suhant én meg majdnem nekimentem...
Nikki csak úgy rámkapta a fejét mintha ki is törtem volna az ajtót... 
Kilépve a kilátón egyből egy roncsmezőt pillantottam meg. Nikki azonnal jelentett is... ismét magázódva, de ez most nem tudott izgatni... Sokkal inkább a roncsok kötötték le a figyelmem, majd az amit Jesse és Xarless mondott...

-A Lizette? A francba meg kerülnek ide... -ennél jobban felbosszantott, hogy a kalóz támadás egyre valószínűbbnek tűnt. Egyre inkább úgy tűnt, hogy nem ússzuk meg a falábú, papagályt vállukon hordó öreg iszákos fickókat... bár lehet túl sok filmet néztem...
-Ha nem kellett volna itt lenniük, mi a francot kerestek itt?... Hogy az emberek mindig belekeverednek valamibe... -mondtam dühösen a roncsokat látva.

Már csak az volt a kérdés mit tegyünk... Ott lebegtünk a semmi közepén egy halom roncsmezőben, kismillió hajómaradvány és testcafat között... Belegondoltam, hogy életük utolsó pillanatában mit is érezhettek, gondolhattak a legénység tagjai... Volt-e aki nem tudta hogy meghal és hirtelen csupán végetért az élete, vagy a dekompresszió kiszívta és az űrben felforró vértől, fulladástól szenvedve halt meg...

Tudtam, hogy most nem szabad erre gondolnom, így inkább erőt vettem magamon és a dühömet picit félrelökdösve szólaltam meg...

-Oké... Tudjuk követni őket? Akkor követjük őket... -mondtam miközben a székem felé indultam - Ja... és köpok a Kihtomer-i egyezményre... Nem mintha eddig különösebben érdekelt volna...
-Álcát fel! Amint tudunk induljunk 9-es fokozattal... Nem lehetnek olyan messze...


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Kedd, 2016-08-09, 21.24.58 | Üzenet # 36
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Amint kimondta ezt Lauren, hirtelen három kalóz hajó jelent meg a semmiből és tüzet eresztettek a Fenrírerre. 
Lauren parancsba adta a vörös riadót, így még éppen időben fel tudták vonni a pajzsokat, de a hajó úgy megremegett, hogy Lauren elesett, ráesett egy éppen sokkolódó panelre. 
Még mielőtt elájult volna, látta a főképernyőn hogy az egyik kalóz hajó egy lopott Agrosi hajó. Egyetlen másodperc alatt átvetült az agyában a gondolat hogy ez a hajó mekkora tűzerővel rendelkezhet és talán ha nem szerzik vissza felbomolhat a határvidék rendje és jól megszokott békéje. 
Mivel a kapitány elájult a parancsnoknak kellett átvennie a híd parancsnokságát (szerencsére csak kis időre ), így Jesse megpróbált kitérőmanőverekkel kitörni a hirtelen bekövetkezett csapdából. 
Nikki közben kissé megijedve Laurenhez lépett és megpróbálta eszméletéhez téríteni a nőt. Ez sikerült is, s közben lassan a Fenrir kezdett kiszabadulni a három hajó fogságából.

( Lauren- Nikki- Jesse- Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Lauren_Cross
Dátum: Vasárnap, 2016-10-02, 22.22.00 | Üzenet # 37
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban
Ahogy kimondtam az álca szót és leültem volna, három hajó tűnt fel majd tüzet nyitott ránk. Minden szikrákat szórva remegett meg.
-Vörös Riadó! -ordítottam el magam miközben próbáltam megkapaszkodni mindabban amit csak kezem ügyébe tudtam érni.
Hirtelen jött, az egyensúlyom nem volt tökéletes a hirtelen megremegő hajón, s mikor egy újabb lövés érte el a hajót, el is vesztettem azt... Szerencsétlenül, pont egy kisülő panelre zuhantam ami helyből jól meg is rázott mint a kvanc...

A földre estem... Éreztem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy eszméletemet vesszem... Utoljára még felpillantottam a kilátó ernyőre, amin épp egy Agros cirkáló jelent meg a kalóz hajók között... Ezek valahonnan loptak egyet, és most azzal fenyegetik a térséget... Az a hajó egymagában képes felborítani a hatalmi egyensúlyt... Vissza kell szereznünk... -gondoltam magamban mielőtt elájultam.
Ezek után se kép, se hang... A következő amire emlékszem, hogy Nikki próbál eszmélethez téríteni... Nehezen, de kezdett tisztulni a sötétség...


"Life is your Battle to be Fought!"

--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller
 (NL)
 
Nikki
Dátum: Hétfő, 2016-10-03, 09.40.50 | Üzenet # 38
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
Szinte, amint bekapcsolt az álca, abba a minutumban 3 hajó bukkant fel a semmiből. Meghallottam, hogy Lauren  hirtelen vörös riadót rendel el. Vörös riadó elrendelésével egy időbe a pajzsok is bekapcsoltak, még pont időbe. Csak ahogy a hajó megremegett a támadástól Lauren elvesztette az egyensúlyát, és pont elég szerencsétlenül esett. Pont egy olyan panelre, ami akkor ment tönkre, és szikrákat hányt. Én szerencsére meg tudtam kapaszkodni a székembe, így nem esett bajom.

Mikor egy kicsit csendesedett a helyzet, Jesse átvette a parancsnokságot Laurentől kitérő manőverekbe kezdett, én meg felálltam és odamentem megnézni Laurent, hogy mi újság, életbe van-e még egyáltalán. Mikor odaértem kiderült szerencsére, hogy még él, csak eszméletlen, mivel nem vagyok orvos nem sokat tehettem, csak megpróbáltam valahogy magához téríteni, ha sikerül. Pár enyhe pofon segített is ebben, mert hamarosan kinyitotta a szemét.  'Hogy érzed magad, hívjam a dokit?'-kérdeztem meg tőle. Próbáltam most már lassan átszokni a tegeződésre, ez nekem még mindig kicsit furcsa felettessel szemben.


"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."

"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."



Az üzenetet módosította Nikki - Hétfő, 2016-10-03, 09.42.11
 (HU)
 
Star Trek In Future-The future begins.... » - » A.S.F. Fenrir » Híd (Deck 1)
Oldal 1 / 11
Keresés: