|
Nova 6
| |
Szingularitás
|
Dátum: Hétfő, 2014-06-16, 17.24.12 | Üzenet # 1 |
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
"Sötét kis titkok"
Előzmények: A "Megérzések" c. küldetésben
Hajó: Az ASF Fenrir.
Idő: Pár órával a "Megérzések" c. küldetés után.
A Nova 6.
Ez volt a titkos csillagbázis neve, mely egy nap körül keringett egy fekete lyuk közelében.
Egy ideig minden jól ment. De aztán már semmi sem. Lauren, Dárius, Meridios és Nikki szkafanderbe transzportáltak be, a "Fő folyosóra".
Sötétség fogadta őket, akadozó energia rendszer, a levegőben repülő véres eszközök, zárt ajtók.
Az életnek nyoma sem volt. Nikki előzetes scann-je sem ért semmit, mivel a tricorderek nem voltak képesek átvizsgálni a kelbonit tartalmú falakon.
A csapatnak át kellett fésülnie a helyet túlélők és válaszok után kutatva.
Nem voltak benne teljesen biztosak hogy fognak-e egyátalán életet találni a hajón.
De bízniuk kellett még bennük. ..
Lauren és csapata csak a tervrajzra hagyatkozhatott. A fő szervíz folyosó melyen álltak épp egy elég hosszú folyosó szakasznak tűnt, megannyi ajtóval.
Lauren mellett épp egy olyan ajtó állt mely a fő műszak vezető irodájába vezetett, viszont a bal oldalon álló Nikki mellett pedig a tudományos labor ajtaja állt.
Lauren akármilyen döntést is választott, (Akár csak tovább folytatták az utukat előre, vagy bementek a laborba vagy az irodába ) az ajtók zárva álltak; így Nikkinek fel kellett törnie azokat.
Dárius e közben mindig elől állt, hisz katonai tapasztalatai arra ösztönözték őt hogy megvédje Nikkit és Laurent, így egy karabéllyal néma csendben állt és koncentrált; de mozgást egyenlőre nem hallott.
A hely viszont még a nélkül is elég hátborzongató volt.
E közben Max Benson épp a két szinttel alattuk lévő folyosón küzdött az életéért.
A bázis kompjútere bezárta őt az orvosi szobába, de sikeresen kiszabadult onnan. Aztán futni kezdett mert a folyosó tele volt olyan mutálódott lényekkel amik levadászták a fél legénységet. Így telltek napjai.. már vagy három kemény nap.
a kompjúter megőrült, valami működött valami nem. Sötét volt, és a féligmegőrült rendszerek között ő túlélőket keresett.
Legalább is ez volt a terve... hogy megkeresi a megmaradtakat, aztán elpucol valahogyan a bázisról miközben őt a sötétségben lények, és szekciósok üldözték.
Nehéz feladat volt, ám úgy gondolta hogy megéri. Megéri túlélni.
( Lauren - Nikki - Dárius - Max - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Lauren_Cross
|
Dátum: Szombat, 2014-06-21, 22.20.42 | Üzenet # 2 |
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Nem kaptunk egy hatalmas tájékoztatást... De valahogy eddigi pályafutásom alatt ehhez hozzászoktam. Úgy tűnik, itt sincs ez máshogy...
Nova 6. Mint valami elfuserált horrorfilm... hangzott a neve, amit a közeli fekete lyuk még meg is fűszerezett nekünk. Jobb már nem is lehetett volna a helyzet... Nem elég, hogy mindig lesz bennem egy érzés, hogy húz valami a fal felé, még az idő is elszalad körülöttünk míg odabent vagyunk. De jó, hogy nem sietek randez-vous -ra....
Nem sokkal az után, hogy megérkeztünk, le is transzportáltunk az állomásra. EV ruhában persze... Nem lenne jó ugyanis, ha behorpadna a búránk a vákuumtól.
A fő folyosón találtuk magunkat a dematerializációs és materializációs folyamat után.
-Sötétség... De utálom én az ilyen helyeket... Azt se látom, kinek a fogát ütöm ki, nem hogy merre van a fal... -mondtam elég elégedetlenkedő hangon.
Ez volt az a hely, ahol nem gólyákat meg varjakat látsz repkedni, mivel az őshonos az ilyen helyeken a véres műszaki tárgyak jelentik az őshonos madárfajokat. Na de a zárt ajtók se akarnak kihalni egy könnyen...
S mint ahogy az lenni szokott, a scanner annyit ér mint mentőmellény a zuhany alatt...
-Szerintem inkább tedd el, mielőtt lemerül... -mondtam Nikki-nek, majd elindultam előre a sötétségbe, valami okból kifolyólag igencsak szkeptikus helyzetfelfogással.
-Akkor most embereket jöttünk megmenteni, vagy játsszuk a térkép hitelesítőket? -kérdeztem jó hangosan miközben elővettem a hely alaprajzát.
Ajtó ajtó hátán... Lehet túlrendelés volt, s nem akarták visszaküldeni a szállítmányt... Épp eszű lény nem rak ennyi ajtót egy kvancos állomásra...
Épp egy ajtó mellett álltam, vagy épp az állt mellettem... Nem tudom, de az alaprajz szerint a műszakvezető irodája volt valahol mögötte. Jobb ötlet híján, úgy döntöttem, Én már pedig oda bejutok...
Rápillantva a rajzra, észrevettem, hogy a másik oldalon egy labor van... Utáltam mindig is a laborokat, így ezt rögtön kihúztam a "Kinyitandó ajtók" listájáról.
-Nikki! Van egy feladat számodra... El kéne tüntetni ezt a nyavalyás ajtót a hezmánába... -kacsintottam rá, majd Dárius-t vettem észre állni mint egy szobor...
*-Biztos érzékelő módba váltott... -gondoltam magamban...
"Life is your Battle to be Fought!"
--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller |
|
|
| |
Nikki
|
Dátum: Szerda, 2014-06-25, 10.33.00 | Üzenet # 3 |
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A tárgyalás befejezése után elindultunk egy Nova 6 nevű bázis felé, ami nekem nem mondott túl sokat. Így először elkezdtem utánanézni az adatbázisba, de sajnos nem sokat találtam róla, csak annyit, hogy egy nap körül kering, egy feketelyuk közelében. Ami miatt tudtam, hogy jobb lesz vigyázni majd.
Mivel pár órába beletelt az utazás, és a helyszínről se találtam túl sok mindent, megpróbáltam egy kicsit pihenni a székemben.
Majd végre megérkeztünk a megadott helyre, elindultunk a transzporter szoba felé, de útközbe még magunkra kellett venni egy-egy szkafandert, mivel kiderült, hogy elég rossz állapotban van az állomás. És még pár fontos dolgot is összeszedtem egy táskába.
A transzportálás után a fő folyosón találtuk magunkat.
Kellemetlen érzésem támadt mikor először megpillantottam a lepukkant folyosórészt. Valami nem volt rendjén.. sötét volt, vagy ha volt is világítás az is csak néha-néha villant fel. Az ösztöneim azt sugallták, hogy baj van.
A tricorderemet kezdtem el rögtön keresni, hogy megvizsgáljam a helyszínt, de hirtelen nem találtam. Aztán rájöttem, hogy a táskámban van, amit a transzporter állomás felé menet vettem magamhoz.
Így a táskámhoz nyúltam, és a tricorderem mellett kivettem belőle a zseblámpát is.
Csak kiderült, hogy scann sem ér semmit, mivel a tricorderek nem képesek átvizsgálni a kelbonit tartalmú falakat.
Lauren egyből mondta: "-Szerintem inkább tedd el, mielőtt lemerül..."
Így is tettem, mert igaza volt.
Közbe a kapitány elővett egy tervrajzot, hátha azzal érünk valamit.
Egy jó hosszú folyosón voltunk azt előre láttam, megannyi ajtóval.
Mint kiderült, Lauren mellett fő műszak vezető irodája van, én mellettem pedig a tudományos labor.
Az előző helység mellett döntöttünk. És még feladat is jutott nekem.
Valahogy fel kell törnöm az ajtót.
-"Egy perc és bent vagyunk."-mondtam, majd nekiláttam a feladatnak.
"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”
"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."
"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."
 |
|
|
| |
Dárius
|
Dátum: Péntek, 2014-06-27, 16.33.46 | Üzenet # 4 |
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Nem tudom mennyi időbe telt míg megérkeztünk, de elég hosszasan utaztunk.
Meridios közben az agyamra ment, néha már feléje sem néztem. Kezdtem úgy érezni mellette magamat mint egy diák a felügyelő tanára mellett.
Aztán végre megérkeztünk.. a Nova hatosra. A név nekem semmit sem mondott. Fogalmam sem volt arról mit kereshetnek a népem tagjai egy ilyen távoli helyen, egy elfuserált nevezetű űrbázison. De nem kérdeztem, mert lefogadtam volna hogy Meridios úgy se válaszolt volna pár igencsak csípős kérdésemre.
Csendben voltam. A transzportálás után is feszengtem a kényelmetlen ev ruhában, és ha lehet még jobban nehezemre esett a tájékozódás.
Egy sztenderd karabéllyal a kezemben transzportálódtam le éppen Lauren és Nikki elé, így mindenre felkészülve előttük lassan lavírozva álltam mereven egyetlen szó nélkül.
A kapitány kiadta parancsba hogy Nikki törje fel a zárat ami az egyik ajtót lakatolta el előttünk.
Nikkire néztem, de közben csak folyamatosan a folyosót figyeltem a "érzékelőimmel". Nem volt mozgás. Csak a csönd. Furcsálltam, és épp ezért már előre fel voltam készülve mindenre.
Nikki a panellal munkálódott, én pedig azonnal Lauren elé álltam, hogy ha esetleg valami ránk támadna a helyiségből akkor én kapjam azt elsőnek. Nálam ez reflex szerű volt, meg akartam védeni őket.
Aztán csak feszülten várakoztam az ajtó nyitódására.
 |
|
|
| |
MaxBenson
|
Dátum: Szombat, 2014-06-28, 22.32.40 | Üzenet # 5 |
Tudományos főtiszt
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 22
Kitüntetések: 1
Hírnév: 1
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A francba is..már azt sem tudom hány napja vagyok itt..és nem ..és nem tágít ...nem hagy békén..nem hagy nyugodtan a gondolat...az hogy miért is akarom ezt túl élni..mert meghalt..meghalt,az akit szerettem..ez már biztos volt..akkora már biztos volt..Sandra nem élte túl...csak én éltem túl..senki más..
Nem tudtam kijutni egy ajtó mögül,be voltam szorulva mert próbáltam mielőbb feljutni a felsőbb szintekre hátha találok valami használhatót vagy legalább el tudok jutni valamelyik vész komphoz..de az a igazság hogy már ebben is kételkedtem hogy vannak menekítő eszközök innen..annyi ideje voltam ,hogy a saját életembe is kételkedtem..olyan volt mint egy rossz álom ami soha de soha nem akar végett érni..amiket itt láttam ,és az hogy nincs fény egyik szinten sem kezdett teljesen össze zavarni és elterelni a figyelmemet az alól hogy mit tegyek és mi a helyes vagy sem..ahogy tuszkoltam át magamat,még a fejemet is bevágtam de nagy nehezen át préseltem magam a két ajtó között ami megragadt .Át vergődve ,keltem fel a földről egyre nehezebben....egyre nehezebben tettem ezt meg mert sebek ,és karcolások voltak szinte az összes test részemen..mentem pár lépést előre de nem bírtam és le estem a földre ,kicsit kifújtam magam..megpróbáltam fel állni de ekkor valami hiper gyorsan rám támadott..hátra estem ..már megint a hátamra ,jól be is vágtam vérzett..a mutáns bio lény ide-oda csapkodott a karmaival és a oldalt kinőtt karjaival ha az annak volt nevezhető . Én csak ordítani tudtam félelmemben majd egy darab vascsőt amit eddig fogtam a kezembe,megfogtam jó erősen ahogy csak tudtam és ütni-vágni kezdtem vele..ahogy ki engedett a fogásából nagy nehezen,ekkor kezdtem futni.....gyorsan próbáltam meg de folyt a vérem..
-Á...ez így nem fog menni Sandra..
Mondtam magamban a szavakat mert már őszintén kezdtem bekattani,és egy lift közelébe húzódtam be..persze.,.miért is működött volna..de láttam hogy követett a lény ezért nem volt választásom ,megint ütni kezdtem később ahogy kicsit visszahúzta magát az ütések után le dobtam a csövet magam elé a liftbe és megfogtam a lift két ajtó részét és úgy kezdtem el őket egymáshoz tolni amilyen gyorsan csak tudtam ,sajnos lassú voltam így a fele átjött de a másik felét viszont kizártam a sok vér rám fröccsent én pedig le estem a földre ülve és mellém pedig a lény fél teste esett le ami idegi reakciók miatt tovább támadott rám,de csak akart volna mert fel álltam és taposni kezdtem teljes erőből.
-Te soha nem tudsz megdögölni? dögölj már-már meg!
Ordítottam utána pedig kifáradtan vissza estem a "helyemre" ...már megint rázott a hideg...ez volt...idegi reakció volt..
 |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Vasárnap, 2014-06-29, 19.57.27 | Üzenet # 6 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Nikki sikeresen kinyitotta az ajtót. Dárius ment előre óvatosan, egyenesen tartva a karabélyát, de odabenn látszólag nem volt senki.
A parancsnokot Lauren követte, aztán végül Nikki. Ekkor már Dárius az egész irodát belátta és a férfi jelentette hogy sebesült, életben lévő tisztet talált.
Habár orvos nem volt a csapatban, de mind a hárman a földön lévő tiszthez futottak. Az egy Agrosi nő volt.
- Berren parancsnok, Aida hírszerzés. - Szólt a földön ücsörgő. Nagyon sok vért vesztett, és remegett, több szúrt sérülés is volt rajta.
- P-áran még lehetnek a hajón akik életben maradtak.. - Folytatta. Mikor Lauren lehajolt hozzá, tudta hogy Berren-nek azonnali orvosi segítségre van szüksége.
De még mielőtt feltranszportálta volna a nőt a Fenrir-re, Berren közelebb húzta a nyakánál őt.
- Keresgéljenek a kettes szinten. Itt van ez az adathordozó. Megsérült. De bizonyítékokat tartalmaz arról ami itt történt. - Oda adta a kapitánynak. - És még valami. Senkibe ne bízzon. - Ezek után eltűnt a nő a kék transzporter sugárban.
A beszélgetés közben Dárius úgy érezte figyelik őt.
A férfi próbálta kizárni az érzést, hisz mióta belépett a helyiségbe és tüzedesen átellenőrizte azt tudta hogy teljesen biztonságos az. De az érzés hogy figyelik őt, egyre csak erősödött...
Mikor Berren már a mondatai végénél tartott a férfi megfordult.. egy fekete ijesztő alak képe körvonalazódott ki előtte a sarokban aki mereven nézte őt...
Dárius döbbenten figyelte... a fekete alak ekkor fogta, és a második ajtón ami a szemközti falon volt, és nyitva állt kirohant négykézláb.
Lauren felállt, Berren hült helyét figyelte elgondolkodva, kezében az adat hordozóval mikor ő és Nikki is azon kapták magukat hogy Dárius hirtelen kirohan.
Ők nem látták azt amit a Voin, nem tudták elképzelni hogy Dárius miért rohan. Lauren az elsőtisztje után indult azonnal.
Dárius nagyon gyorsan futott, és szinte csak Lauren volt képes felvenni vele a versenyt. Így akaratlanul is de Nikki lemaradt..
Nikki megállt, kifújta magát. A folyosón amin végig futottak vagy már vagy még működött a mesterséges gravitáció és normális levegő is.
Dárius ekkor megállt és csak mereven nézett maga elé.
A férfi már nem látta a lényt, az eltűnt, most csak szokatlan jelek halmazát vélte látni a falon ami vele szemben volt... Lauren nem értette mi történik a férfival, mivel a fal üres volt, nem voltak rajta ilyen jelek.
Legalább is ő így látta...megpróbált Dáriusra hatni valahogy, mert tudta hogy gond van.
Közben Nikki aki valahol a folyosó közepén maradhatott egyedül hangokat hallott...
A lift érkezett meg. Nikki hátra pillantott, de akkorra már kezében volt a karabélya. A nő feszült volt, utálta a sötétet és azt hogy nem tudja mire számíthat. Kissé egy régebbi helyzetre emlékeztette az előző szolgálati helyéről.
Ekkor lépések hangját hallotta.. Nikki hátra lépett, elesett egy fém darabba.. mire felállt már
Max Benson a háta mögé lépett.
Max alig akarta elhinni hogy élő emberrel találkozik annyi idő után.. így a két tiszt beszédbe elegyedett lassan.
( Dárius - Lauren - Nikki - Max-szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Dárius
|
Dátum: Vasárnap, 2014-06-29, 21.05.48 | Üzenet # 7 |
|
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Keményen, és egyenesen tartottam a karabélyt miközben Nikki törte fel a kompjútert.
Furcsa érzésem volt egész végig, és éppen ezért minden érzékemmel a veszélyt éreztem minden egyes kis résből és falból.
Mikor kinyitódott az ajtó, odabenn sötét volt de engem ez nem izgatott mert én ugyan érzékeltem a világosat vagy a sötétet de nem váltott ki belőlem reakciót ha sötét volt nagyon.
Katonásan balra, majd jobbra "néztem" de nem észleltem veszélyt, így előre mentem elég ütemesen. Ekkor megálltam, mert a sarokban egy sebesültet láttam.
- SEBESÜLT! - Ordítottam el magamat.
Kihúztam magamat a sebesült előtt, a hátamra tettem a karabélyomat. Lauren felé fordultam, és megvártam míg odamegy hozzá.
Aztán hátrébb léptem, és figyeltem a jelenetet. A sebesült nő Agrosi volt legalább is a bemutatkozása alapján. Elég sok vért vesztett ezt már első látásra tudtam.
Egy darabig hallgattam őket,de aztán csak éreztem azt hogy valaki a hátamat figyeli.
Mindig megéreztem ha valaki ezt teszi.. először csak azt hittem beképzelem. De az érzés amit már egyszer éreztem azt nem tudtam többet kiverni a fejemből. És tudtam hogy valós.
Megfordultam épp ezért a sarok felé.
Amit láttam attól viszont hirtelen nem tudtam hogy reagálni...Alakokat látok álltalában, mindenkinek a körvonalait de ez a körvonal nem épp emberi volt.
Az volt az igazság hogy nem tudtam mit is látok. Lauren-re pillantottam hátra féloldalasan, mert kissé tanácstalan voltam, de ő nem figyelt rám.
Elővettem óvatosan a karabélyom a hátamról, és be akartam épp célozni a lényt amit látok, de ekkor az futásnak eredt.
Nem hagyhattam hogy elszökjön, így utána futottam ki egy ismeretlen ajtón.
Átugrottam pár romot, és hallgatva a szkafander kijelző szóbeli értesítésére levettem a fejemről a sisakot. Elhajítottam a földre, és csak üldöztem a lényt.
Megálltam valahol a folyosó közepén, szemben egy fallal. Balra, jobbra kaptam a pisztolyom, és teljesen paranojásan nézegettem a lehetséges kijáratokat és bejáratokat a lény után.
Aztán hátra pillantottam, de nem láttam Laurent. Akkorra már nem is értettem miért mentem el tőlük, és kezdtem attól félni hogy cserben hagytam őket egyedül.
Ekkor vettem észre a falra írt jeleket.. furcsa volt.. soha nem láttam még ilyet, és soha nem láttam még magamtól ilyen élesen..
Éreztem hogy Lauren mögém áll, de csak mereven a falat néztem.
- Sajnálom hogy csak úgy ott hagytalak titeket.. nem lesz ilyen több, ígérem.. csak.. valamit láttam.. olyat amit soha.. és most is, folyamatosan.. nem tudom mi ez.. de összezavar.. folyamatosan úgy érzem hogy nem vagyunk biztonságban.. őrjítő hogy nem tudom mi ellen állunk szemben.
|
|
|
| |
Lauren_Cross
|
Dátum: Kedd, 2014-07-01, 19.43.29 | Üzenet # 8 |
|
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban |
*-Végre sikerült kinyitnia az ajtót a hősnőnknek... Várjunk.. az nem én kéne legyek? -futott át az agyamon a gondolatsor mielőtt benéztem volna a sötétségbe. Nem volt időm azonban arra, hogy a szemem hozzááljon a sötéthez, mert kedvenc fegyveresünk rögtön bevágva, belibbentette magát a helyiségbe. Kicsit furcsán merevnek tűnt, főleg azzal a fegyverrel a kezében...
Amint bement, körül nézett mint aki lát is valamit.. Bár valamit kellett, hogy lásson, mert ordított egyet mikor sebesültet látott meg a földön. Rögtön erre mi is oda rohantunk hozzá. Lehajoltam, közel hozzá... Furcsán ismerős volt.. Ami nem csoda, mert amint a karjára néztem láttam, hogy Agros. Sosem hittem volna, hogy ilyen helyen találkozok egy magam félével, ráadásul AIDA-s volt. Egyre furcsább volt nekem ez az egész AIDA dolog... Mindenhol ott vannak ezek?
Ahogy végig néztem, látszott rajta, hogy nincs jó bőrben.. Nagy vérvesztesége volt, pulzusa emiatt alig kivehető volt. Tele volt lyuggatva.. Valószínűleg ez eresztette le a Nőt.
Bemutatkozása és a tünetek felismerése után, lehetséges túlélőkről makogott egy pár szót. Látszott rajta, hogy nem húzza sokáig, így azonnal jeleztem is a Fenrir-nek.
-Fenrir! Sugározzák a sérült Agros-t a gyengélkedőre! Sürgősen! -mondtam a kommunikátorba, de még mielőtt eltűnt közelebb húzott.. Ez azonban megnehezítette a transzportálást, így volt még egy pár másodperce, hogy útbaigazítást adjon Budára fatönk nélkül és a kezembe adjon egy adathordozót... Úgy látszott, mint aki össze vissza beszél... De valahogy volt egy érzésem, mondani akart ezzel valamit, hogy senkibe ne bízzak... Eltűnt a következő pillanatban, én azonban még ott álltam egy darabig... Rossz érzésem volt az egésszel kapcsolatban...
Ezt az elmélkedést Dárius trappolása törte meg, amire szinte rögtön megfordultam, s utána indultam.
Tudott futni a, az már egyszer biztos.. Szerencsére bírtam követni, így szem elől nem tévesztettem, de Nikki-t elhagytam valahol... Mivel Ő normálisnak tűnt, így gondoltam tud magára vigyázni, s inkább Dárius után loholtam.
Menet közben az EV Suit jelzett, hogy van levegő, így a sisakot leszedhettem magamról.
Alig, hogy ezt megtettem, Dárius megállt. Pár méterre voltam csak, így gyorsan beértem, de ekkor már mint aki lefagyott, úgy állt és nézett valamit, majd össze vissza kezdett beszélni.. Azt mondta, látott valamit. Már az is, hogy látott, elég hihetetlenül hangzott... Valahogy azoban hittem neki.. Csak nem rohanna el képzelgések miatt, de azt, hogy az üres folyosón mit bámul, arra következtetni sem mertem...
-Ömmm.. Megosztanád velem, mit is nézünk? Vagy csak beállt a nyakad? -kérdeztem tőle, de nem reménykedtem benne, hogy megnyugtató választ kapok...
"Life is your Battle to be Fought!"
--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller |
|
|
| |
Nikki
|
Dátum: Szerda, 2014-07-09, 20.50.01 | Üzenet # 9 |
|
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Sikeresen feltörtem az ajtó zárat, így bejutottunk.
Sose szeretek előre menni, így a többieket engedtem előre.
Mikor bementem az ajtón, addigra Dárius már fel is térképezte a helyet.
-'Na ez gyors volt.'-jegyeztem meg magamban, főleg, hogy alig lehetett látni, olyan sötét volt. Sose szerettem a sötét helyeket, és amúgy sem voltam egy túl bátor ember.
Legrosszabb rémálmom volt egy olyan hely ami sötét, omladozó, és elhagyatott, vagy csak elbújtak ott emberek.
Az egyik sarokba egy sérült tisztet találtunk. Egy parancsnokot, aki Berren-tként mutatkozott be. De elég rossz állapotban volt, valószínűleg sokkot kapott a nagy vérveszteség miatt, mert tele volt sérülésekkel.
Én megálltam Lauren mellett, aki letelepedett a parancsnok mellé, és meghallgatta a hadnagyot, aki elmondta, hogy mi a helyzet és egy adathordozót nyújtott át. Ezután a gyengélkedőre transzportáltuk.
Majd Dárius hirtelen eltünt mellőlem, mikor odafordultam volna hozzá. Mint akit kergetnek úgy elkezdett futni hirtelen. Laurennel utána indultunk, de nem bírtam tartani velük a lépést.
-'Na azt hiszem többet fogok edzeni vagy csak futóbajnokok?'-meg is jegyeztem magamban.
Aztán szem elől tévesztettem őket, így megálltam, hogy kifújjam egy kicsit magam.
Nem tudom, hogy a sötétség és a félelem hozta-e ki belőlem, de hirtelen hangokat kezdtem el hallani.
És a lift ajtaja is kinyílt ebben a pillanatban, hogy még jobban rám jöjjön a szívbaj.
Félősen néztem hátra, a fegyver is remegett a kezemben. Teljesen bepánikoltam, nem láttam senkit.
Az ilyen hely mindig eszembe juttatja egy korábbi küldetést, ahol majdnem majdnem elpatkoltam. Az történt, hogy egy elhagyatott (vagyis annak tűnő) helyre átmentünk szétnézni, mert furcsa jeleket fogtunk onnan. Mikor átmentünk az elején minden rendben ment, míg nem furcsa események kezdtek történni. Magától elaludtak a lámpák, árnyak a falon és hasonlók. Egy működő konzolon, a hajónaplóból aztán kiderítettük, hogy idegen lények szállták meg a hajót, amit mi korábban nem érzékeltünk. És mikor a hajón túlélők után kutattunk belefutottunk egy csoport idegenbe, melyek közül az egyik majdnem szétmarcangolt. Súlyos sebekkel, törésekkel, de épphogy túléltem.
Azóta az ilyen helyzetekben könnyen bepánikolok.
Aztán megembereltem magamat.
Ekkor úgy éreztem valaki engem figyel, miközben lépéseket is hallottam. Erre elkezdtem a hangal ellentétes irányba hátrálni, de mire kettőig tudtam volna számolni valamibe felbuktam.
-'Az istenit....'-mondtam.
Gyorsan feltápászkodtam, de addigra már oda is ért mellém valaki.
De szerencsére csak egy tiszt volt, parancsnok.
-'Ahh, üdvözlöm, de jól rám ijesztett.'-reagáltam a hirtelen feltűnésére.
"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”
"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."
"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."
Az üzenetet módosította Nikki - Szerda, 2014-07-09, 22.11.51 |
|
|
| |
MaxBenson
|
Dátum: Szerda, 2014-07-23, 21.46.25 | Üzenet # 10 |
|
Tudományos főtiszt
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 22
Kitüntetések: 1
Hírnév: 1
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Alig kaptam levegőt mivel,egyre gyorsabban kezdtem venni a levegőt...már -napról-napra élek...nem hittem el hogy,túl élem vagy esetleg ki is tudok jutni..már nem hittem benne de abban sem ,hogy esetleg nem hatott rám az eszköz.Ahogy utaztam a turbóliftben,egyre jobban kezdtem idegesebb lenni és összeeset lenni..kezdett sok lenni ez nekem..le húzódtam a turbólift legvégébe és össze húzva magamat le ültem ,az egyik véres sarok mellé.
-Na jó ..na jó..
Mondogattam magamban ,magam elé de ez is talán csak arra szolgált hogy ne essek teljes őrületbe,bár ez könnyen előfordul az emberrel ha ilyen környezetben van.....de mit tudtam csinálni..ekkor viszont,nagy csikorgások között végre mgeérkezett az a átkozott lift ...megint be ragadt...gondoltam magamban,mi közben oda léptem a lift ajtajához és alrébb rúgtam a földről egy ott maradt ,kéz szerű mutációt...persze csupa vér lett tőle a cipőm ,de ez sajnos ezzel jár...ahogy nagy nehezen ,sikerült ki nyitni az ajtót ki estem azon majd pár lépést mentem előre ,de annyira rosszul jártam a harcok után és talán a félelemtől hogy pont neki estem valaminek,vagy épp valakinek..rögtön a földre estem de akkor láttam meg hogy az illető ember..kicsit kifújtam a levegőt majd törölgetni kezdtem a szememet..
-Ez biztos nem lehet igazi..csak halucinálok..
Magam elé mondtam a szavaimat ,de aztán mi után vissza kúsztam a turbólift ajtajához ki vettem onnan a törött vascsőmet ,és rá ordítottam talán kényszerből is a szerencsétlenekre..
-KIK MAGUK? AZONOSÍTÓ SZÁM? azt hiszik hogy bedőlök megint egy trükknek? nem -nem ,biztos vagyok benne hogy megint csak az agyam játszik velem! vagy esetleg ők!...szóval..ki vele!..kik maguk? mit akarnak?...
Szóltam a végére már egész halkan és fáradtságomban le eresztettem a fegyvernek el keresztelt vascsövet is...
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Péntek, 2014-07-25, 20.24.59 | Üzenet # 11 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Max hangoskodására Lauren és elsőtisztje is figyelmesek lettek, így rögtön közelebb is léptek hogy szemügyre vegyék az új jövevényt aki ellentétben a másik túlélővel talán többet tudhatott arról hogy mi a fene folyik itt, és hogy van-e itt még több túlélő.
Max el sem akarta először hinni hogy érkezett segítség. A hetek amit a Nován töltött borzasztóan hosszúnak és kilátástalannak tűntek.
Max elmondta a történetét, azt is hogy a 31es szekció kényszeítette, hogy nem találja társát, mesélt a mutáns lényekről és a Vooinokról is... a Fenrir csapata pedig hallgatta ezt, párszor belekérdezve-szólva a mondataiba.
Max azt is elmondta hogy egyes lények, akik intelligensebbek maradtak megpróbálnak majd haluciániókat, délibábokat okozni olyan fajok tagjainál akik empaták... talán ez lehetett az oka Dárius furcsa viselkeésének...
A szócsata végénél, Nikki szólalt meg: annyira megfeledkeztek Meridios-ról hogy az idő közben el is tűnt... és mivel a triorder itt csődöt mondott, más alteratívát kellett találniuk a keresésére...
( Lauren- Max- Dárius- Nikki- Lauren- Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Lauren_Cross
|
Dátum: Vasárnap, 2014-08-03, 15.23.34 | Üzenet # 12 |
|
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Csak néztem Dárius-ra, s próbáltam belelátni a fejébe, vajon mi is történhetett, de eközben egy hangoskodást hallottam.
Rögtön vállba böktem a furcsa arcot felvett Voin-t majd elindultam futólépésben a hang irányába. Amint odaértem, láttam hogy egy ember az... Eszméleténél látszott, így közelebb léptem hozzá.. Reménykedtem, talán belőle többet szedünk ki mint az előző alanyból. Volt nála egy fegyver s kérdezgetett mintha csak valami kihallgatáson lennénk.... Fegyve...khmm.. akarom mondani vas cső...
-Lauren Cross vagyok a.... az ASF Fenrir kapitánya! Segíteni jöttünk, de ehhez el kell mondania mi a fészkes fene történt itt...
-Halucinációk mi??? Engem még a valódi emberek is hidegen hagynak általában.... -mondtam kissé cinikusan.
Ahogy vége lett a kis beszámolónak, Nikki sápítozott valamit a Meridios névre hallgató ürgéről, s hogy eltűnt... Nekem valahogy nem hiányzott, de azért kíváncsi lettem volna hova tűnt... Nem szeretem eldobálni a szemetet egy küldetésen sem... Rongálja a környezetet..
"Life is your Battle to be Fought!"
--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller |
|
|
| |
MaxBenson
|
Dátum: Csütörtök, 2014-08-07, 22.05.32 | Üzenet # 13 |
|
Tudományos főtiszt
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 22
Kitüntetések: 1
Hírnév: 1
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Először nem tudtam hova kapni,igazából nagyon ki voltam fáradva és azt sem tudtam milyen napot írunk..nagyon hiányzott,most egy jó nagy pihenés és egy kis vérzápor nélküli élet. De megpróbáltam,az idegtől és a fájdalomtól a szívemben és a lelkemben is úgy beszélni. Oda fordultam a kapitányhoz,aki bemutatkozott és a többiekhez is és megpróbáltam mindent részletesen elmondani,bár annál rövidebben.
-Üdvözlöm önöket..bocsánat hogy az előbb nem voltam annyira beszámítható..de tudta a sokk miatt még mindige gy kicsit hátrálok..amúgy örülök,hogy önök itt vannak..hálámat adom magukra...
Szóltam,most inkább csendesebben ,mert kezdtem megbékélni azzal hogy végre talán tényleg ki tudok jutni innen szerencsésen.
-Tudom..tudom...
Válaszoltam a kapitánynak és a többieknek,majd bele kezdtem abba hogy jutottam ide .
-A 31-es szekció elkapott engem...és ..egy másik társamat aki ,meghalt később majd nem velem együtt..és..felhasználták a kísérleti eszközömet és kényszerítettek,arra hogy helyezzem üzembe..ezzel az volt a gond hogy teljesen másképp kezdett el működni,és a bázison a legtöbb idegennek és embernek megváltoztatta a gén állományát ami mutációhoz vezetett..ez egy vírus..amit nem lehet megállítani ezen a bázison..egyenlőre ez minden amit jó ha tudnak..és nincs túl élő..itt csak halál vár mindenkire ha nem megyünk el..el kell innen mennünk..kérem kapitány...a barátnőm oda veszett ő volt a helyettesem amikor ez történt..legalább ha nem is miattam de ő miatta ...tegye meg hogy felrobbantja ezt a bázist és a pokolra viszi ezeket a szegény ördögöket..ígérje meg..kérem..
Mondtam egyre halkabban majd vártam a kapitány komoly válaszát.
|
|
|
| |
Dárius
|
Dátum: Péntek, 2014-08-29, 19.24.30 | Üzenet # 14 |
|
U.S.S. Beloiannisz/százados/Taktikai főtiszt
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 88
Kitüntetések: 7
Hírnév: 8
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Laurenre pillantotta. Nehéz lett volna elmondanom neki részletesen azt hogy mit is láttam, vagy mit is éreztem. Bíztam abba hogy nem nézett volna oktalannak annyira, nem hitte volna rólam azt hogy megőrültem. Bele akartam volna kezdeni bővebben, így közelebb léptem hozzá:
- Lauren amit most mondani fogok, az felettébb...- De nem tudtam befejezni mert hangok hallatszódtak, majd léptek zaja és mind a ketten Nikki irányába néztünk. Úgy tűnt talált egy túlélőt, de mivel eléggé össze voltam zavarodva és cseppet sem éreztem biztonságban a csapatot, így Lauren elé léptem és a karabéllyal a kezemben mentem a folyosón Nikki felé.
Amikor oda értem a nő mellé léptem.
- Jól van?- Kérdeztem tőle jegesen, leengedett fegyverrel, majd az ismeretlen férfire néztem akinek az alakjából csak azt vettem ki hogy nem túl magas.
- Ki maga?- Kérdeztem fagyosan. Mivel a többiek sem támadtak rá, ezért úgy éreztem jobb ha én sem támadok.
Meghallgatva a férfi beszédét előbb a halucinációkról Lauren-re néztem aki valótlant állított saját magáról, azzal kapcsolatban hogy nem érdeklik őt az emberek.
Nem szóltam semmit, de homlokrácolva megcsóváltam a fejemet.
- Néha elcsodálkozom rajtad.- Tettem hozzá aztán nagy késéssel, majd folytattam.- Én nem halucináltam. Az előbb egy élőlényt láttam, ebben biztos vagyok. Csak nem értem miért csak én láttam azt. 'Watassa u tsoka. ( Nem hazudok.)
Valami van itt.- Folytattam.- Sajnálom ami a társával történt. Sajnálatos hogy csak most értünk ide. Szóval azt mondja hogy amiket látok, látunk azok mutálódott lények?... Lauren el kell innen mennünk... túl veszélyes az itt maradásunk, azt javaslom tegyük ezt .. Meridios?- Nikkire néztem aki ezzel a névvel jött.- Sikai yoi... Nagyon örülök.. Meridios.. az ő baja hogy volt olyan khataio és különvált tőlünk. Nem hogy becsülete nincsen, de még veszélybe is sodor.. szerintem hagyjuk itt. - Vontam meg a vállam.
|
|
|
| |
Nikki
|
Dátum: Szombat, 2014-08-30, 17.16.17 | Üzenet # 15 |
|
Fenrir/Parancsnokhelyettes
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 64
Kitüntetések: 0
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban |
-'Héhé, óvatosabban azzal a vascsővel'-mondtam volna épp, csak nem jutottam szóhoz, de aztán nem is kellett, mert magától is leengedte, meg a többiek is ideértek a hangzavarra.
Dárius megkérdezte, hogy jól vagyok-e. 'Kösz, jól vagyok'-válaszoltam
Kapitány bemutatkozott, és elmondtuk honnan jöttünk. Ezután az idegen is elmondta, hogy miért van itt.
'És milyen mutációkat okozott?'-kérdeztem közbe.
Megvártam a történet végét, de közbe észrevettem hogy eltűnt Meridios.
-'Hé emberek, és hova lett Meridios? még az előbb itt volt.'-döbbentem meg a hirtelen eltűnésén.
"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”
"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket."
"Tökéletes ember nincs, csak tökéletes emberi szándék."
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Csütörtök, 2014-09-11, 21.25.30 | Üzenet # 16 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Lauren-nek nem volt más választása, mielőbb meg kellett találnia Meridiost,és felrobbantani a bázist hogy más ne halhasson meg.
Max elmagyarázta hogy a gépházba kell mindenképp robbantani, mert ott van az energia elosztó rendszer.
A csapat a lifthez közeledett a beszélgetés után azonban a lift nem indult; mint minden más az is le volt amortizálva.
Új terv kellett, a csapa így a létrához folyamodott. Meridios életjeleit továbbra sem lehetett érzékelni a tricorderek hibás működése miatt.
Úgy félúton lehettek mikor azonban Lauren kommunikátora mégis csak megszólalt:
- Itt Meridios.- Szólalt meg halkan a férfi, sistergő statikus zaj közepette.- Sikerült beindítanom a kommunikációt ezen a sávon. Remélem hall engem... elszakadtam maguktól mert azt hittem az enyémek közül találtam egyet. De tévedtem, csak csapdába csaltak. Most a kettes szinti laborba bujkálok, de nincs fegyverem. Kérem segítsen, megsérültem. Cross válaszoljon hallja?!
(Lauren- Dárius- Nikki- Lauren- Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Lauren_Cross
|
Dátum: Szombat, 2014-09-13, 21.14.54 | Üzenet # 17 |
|
A.S.F. Fenrir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 1149
Kitüntetések: 19
Hírnév: 29
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Úgy imádtam, hogy első kapitányi küldetésemen az egyik emberke elmászkál.... Ott kellett volna hagynom... De sajnos ezt nem tehettem meg...
Hirtelen a talált fickó magyarázni kezdett az állomás felrobbantásáról... A gépházba valami EPS rendszert kellett tönkretenni..
Ezt memorizálva, el is indultunk nagy nehezen... Sétáltunk, sétáltunk, egy kis dombra pedig majdnem lecsücsültem mikor megtudtam, hogy a lift nem jó... Utáltam létrán mászkálni... Mégis azt kellett választanunk... A lükét még mindig nem találtuk sehol sem. De engem annyira nem is érdekelt.
Másztunk, másztunk majd csipogni kezdett a kommunikátorom... Örültem neki, hogy fél úton a halál és a halál között kell telefonálnom...
Az emlegetett szamár hívott fel... És kérte segítsünk neki... Legszívesebben visszaszoltam volna, hogy segítsen magán... De az újdonsült főnökeim nem igen örültek volna...
-Halljuk maga ügyefogyott... Maradjon ott és ne bizgerálja az élővilágot.... -mondtam neki, majd másztam tovább....
"Life is your Battle to be Fought!"
--Lauren Cross.... Nemeses - Admin/Storyteller |
|
|
| |
|
