|
Gépház
| |
Gonsailes
|
Dátum: Csütörtök, 2011-06-16, 23.10.40 | Üzenet # 1 |
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Itt található a reaktor. Ez a másodlagos vezérlőterem. Innen is lehet a hajó minden rendszerét irányítani, ha esetleg a Híd elveszne.
"Az univerzum határtalan!"
 |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Hétfő, 2013-04-15, 15.17.42 | Üzenet # 2 |
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
"Ultimate"
Idő: A háromezres évek/ Április vége
Clifford Sequia kapitány futott.
A kettes szintnél tovább semmiképp nem mehettek tovább. Habár le volt reteszelve a szint, el volt egymástól választva normálisan akkor is aggódott. Az Ultimatek sokan voltak, és nemrég transzportáltak át a hajóra. Csak egy kisebb hajójuk került elő a semmiből, de hiába tudták azt felrobbantani az Ultimatek átszálltak. És tényleg nagyon sokan voltak. A híd kellett nekik.
És a felé közeledtek a hármas szinten.
E közben Rone Ave főgépész próbál védekezni de hiába.
Az Ultimatek betörtek a gépházba. Az ajtó egy hatalmas robbanással tört be, a gépész pedig a földre esett.
A nő a fegyveréért kúszott a földön amit kiejtett a kezéből, de mire azonban azt megszerezte volna egy Ultimate vezető - egy nő - taposott arra rá.
- No no, azt már nem! - Mondta egy diadalittas vigyorral. - Állítsák talpra a nőt! - Kiáltotta. Két erős Ultimate férfi lépett Rone-hoz, majd talpra állították a nőt.
Rone szóhoz sem tudott jutni mikor a helyettese Maria Resont vették eléje. Maria tarkójához nyomtak egy karabélyt, miközben őt szorosan fogták, majd közelebb lépett a főgépészhez az Ultimate nő.
Ahogy közeledett Rone tudta hogy lezárta a rendszert az automatikus kóddal még mielőtt az Ultimatek hozzá fértek volna a hajó irányításához, így nem aggódott-e miatt.
AZ Ulimate nő-nek azonban épp a kódok kellett ahhoz hogy hozzá juthasson a rendszerhez- annak irányításához. De Rone nem tudta a kapitány kódjait.
- Ha elmondja a kódot, talán talán nem hal meg a helyettese. - Mondta az Ultimate nő mosolyogva Rone-re nézve. - Jól gondolja meg hogy mi a kód... ha hazudik akkor is meghal a nő. És..szerintem kár lenne egy ilyen teremtésért nem gondolja?
(Rone - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Kedd, 2013-04-16, 19.06.45 | Üzenet # 3 |
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Az egész hirtelen történt.
Olyan hirtelen hogy reagálni már nem volt időm, de még mielőtt akármi is történt volna a behatolás veszély címszó alatt gyorsan a legközelebbi panelhez léptem és beindítottam az automatikus kódolást.
"Azt várhatjátok hogy ezt feltöritek. " - Gondoltam magamban, majd gyorsan a helyettesemhez léptem.
- Ha ez megvan, mindenki induljon a jeffreis-csövekbe.. hallották.. MOST! - Megfogtam a karját, és lódítottam rajta egyet a terem legvégében levő csövekhez miközben bemondtam az intercommomban gyorsan, de ekkor már én is rohantam ahogyan csak tudtam, vagyis rohantam volna.
- Itt Ave hadnagy! Az Ultimatek már a gépházban vannak úgyhogy jó lenne ha.. - Erre előre estem.. a hátam mögött az ajtó csak úgy kirobbant, mintha nem is fém hanem fa vagy esetleg szénából készült volna. A robbanás erejétől percekig csengett a fülem, de abban a pillanatban amikor a földre kerültem éreztem hogy a fegyveremért kell nyúlnom.. ami kiesett a földre a tokomból..
Szinte gondolkodás nélkül kúsztam a felé, de még mire oda is érhettem volna valaki egy magsarkúban a fegyveremre taposott. Felnéztem és megpillantottam a bőr ruhás nőt akiről valamennyi ember azt hitte volna hogy csak egy nő, mert ugyan úgy nézett ki mint egy átlagos nő de közben egy Ultimate vezető volt.
"Na már csak ez hiányzott. " - Gondoltam magamban. Éreztem hogy két óriás-ember felemel és lefogja a végtagjaimat hogy ne tudjak megmozdulni. Megpróbáltam kiszabadulni nem mintha nagyon erős lettem volna. Nem sikerült, így folytattam a rúgkapálást de az a rondaság megszólalt, az Ultimate vezető és beszélni kezdett... hogy pofán tudtam volna csapni. Természetesen az egyik béna emberem, a helyettesem hát melyik más, Reson is velük volt. Habár nem tudom hogy hogy vagy miért..
- Mondtam hogy húzzon el... gratulálok... - Nyögtem halkan Mariának a zúzódásaim miatt aki valószínűleg hallotta hogy mit beszélek neki mert gyorsan el is fordította a fejét. Nem mintha azzal elhessegette volna az Ultimateket akik a nő tarkójára szegezték a pisztolyt.
Elfordítottam a fejemet egy bizonyos undorral az arcomon, bár az inkább gúny volt mint undor.
- Jesszus.. És még maguk nevezik magukat intelligens élőlénynek. - Nyögtem fel egy gúnyos nevetéssel. - Hallottam a kérést.. de nálunk ezt követelésnek, nem kérésnek hívják.. Nagy emberek.. - Szóltam tartva a gúnyt, majd belenéztem az Ultimate nő szemeibe. - Jó.. elmondhatok egy kódot, de az csak az elsődleges feloldás. A másikhoz más kell.. nem tudom mi.. de.. egy automatikus kód generátor üzemel a gépben ami fél percenként változtatja meg a kódolást. Ha komolyan fel akarják ezt törni akkor azt hiszem gyorsabb emberekre lesz szüksége szépségem! - Mosolyogtam.
Persze hazudtam is, amit imádtam az egészben. A kapitány kódja kellett. Tudtam. Csakhogy nem akartam a kapitányra ráhúzni a "legújabb célpont" nevezetű zsákot, és azt se akartam hogy lepuffantsák a nyomorult helyettesem.
Amit mondtam volt az arany középút... vagy hittem.
 |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Hétfő, 2013-04-22, 16.35.01 | Üzenet # 4 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
- Tudja mit maga csitri! - Mosolyodott az Ultimate vezető Rone-ra. - Ha tényleg minden vágya hogy hazugságokkal szennyezze el az elmémet akkor mondok magának egy okosat: nem veszem be. - Szólt rosszindulatúan szinte szótagolva a szavakat. - De azért csak nyugodtan.. - A kezében volt egy csillagflotta pisztoly amit nézegetni kezdett. A nő vonásai egy mosolyra kerekedtek mikor jobban, közelebbről nézegette azt.
- Mennyire primitív, mennyire szánalmas. Emberi technológia..Jellemző ez magukra. Még mindig ezt a lomot használják a helyett hogy az értelmes technológiai fejlesztésnél maradnának. - Mondta. Vett egy mély lélegzetet lesujtó arccal, azzal lábon lőtte Mariát aki nyögve egyet a földre esett.
- Nem is olyan rossz. - Vonta meg a vállát a fegyverre gondolva, azzal a lendülettel el is dobta azt a földre valahova a háta mögé és megsimogatta Rone arcát.
- Szóval.. kedves Ave parancsnok-helyettes... - Suttogta nagyon közelről a nő fülébe. - Mik a valódi kódok? - Hangja fenyegető volt, miközben úgy túlartikulálta a kiejtett szavakat mintha minden gondolatával egyre jobban és jobban fenyegethetné a főgépészt.
Még mielőtt Rone azonban válaszolni tudott volna ezekre a szavakra az ajtó kinyílt és egy csillagflotta gránát gurult a nő lába elé.
Az Ultimate vezető döbbenten nézett oda majd elkiáltotta magát:
- Félre! - A tisztjeire gondolt ezzel természetesen akik nem csináltak semmit csak ott álltak mereven.. mire a gránát robbant. Gázt kezdett el fecskendezni magából amitől az Ultimate nő köhögni kezdett.
- Alakzatba idióták! - Kiáltotta de késő volt; Niko Throvson és csapata rohantak előre, szétlőve a panelokat. A panelok szikrákat hányva repültek széjjel az Ultimate katonákat sokkolva...
Az Ultimate katonák azonban nem estek a földre; fedezéket kerestek maguknak és viszonozták a tüzet.. és miközben Niko egyre jobban nyomult befele a gépházba, a Ronet tartó Ultimatek megsérültek.
Rone a földre esett.. a fegyveréért nyúlt hason kúszva mire egy óriási Ultimate katona állt elé.
A férfi tüzelt is volna, egyenesen Rone fejébe mire Clifford rávetődött. A katona lövéseit a saját katonáira adta le.
Az Ultimate le akarta rázni valahogy a kapitányt magáról, de nem tudta sehogy...
( Niko - Cliff - Rone - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Szombat, 2013-04-27, 18.53.23 | Üzenet # 5 |
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
~ Hamarosan a folyosóra kerültünk a jeffreis-csöveken keresztül, és kis ám annál kényelmetlenebb mászkálást követően kiérkeztünk a gépházhoz vezető szinthez.
A világítás bántó volt, mivel már a szemem hozzá volt szokva teljesen a vész-fények özönéhez...
De legalább kinn voltunk és abban a pillanatban csak ez volt a fontos. Miután kiléptünk a folyosóra levettem a hátamról a karabélyom, és intettem a tiszteknek hogy kövessenek. A felük katonai tiszt volt a másik felük biztonsági de egy biztos; legalább nekem engedelmeskedtek. A kapitányért viszont aggódtam.
Meg volt sérülve, véres volt.. nem szabadott volna hogy engedjem velünk jönni egy veszélyes taktikai akcióban. A gépház ajtaja pedig sajnálatosan egyre jobban csak közeledett és közeledett felénk. ~
- Óvatosan kapitány. ~ Súgtam oda a férfinak miközben kézjelzésekkel intettem Rommelsonnak és Sellynek hogy álljanak az ajtó két oldalára. Mindketten a legjobbak voltak bár Selly volt a kedvence a parfümje kisugárzása miatt. Mindig olyan isteni virág illatot használt.
Ahogy Selly mellé érkeztem rögtön bele is szippantottam a finom levegőbe mely megtellt a parfümjétől. Bár szívesen elidőztem még volna nem sok időnk maradt. Rone veszélyben volt. Össze kellett szedjük magunkat.
Az akció ekkor megkezdődött. ~
~ Háromig szomltam vissza felé miközben a szőke lányra néztem... majd Selly bedobta egy ívesen a gránátot. A gránát végig gurult a földön, koppant azzal megállt. És gázt kezdett eregetni magából. Mindenki felvette a gázmaszkot, még a kapitány is majd előre rohantam: ~
- Gyerünk, gyerünk, gyerünk! ~ Olyan hangosan kiáltottam el magamat ahogyan csak bírtam.
Sajnos lehet hogy velem született adottság volt, vagy genetikai kód de elég taktikai gondolkodással bírtam. Ahogy berontottunk azonnal a panelokat kezdtem lőni sorozatban melyek az Ultimatek körül voltak.
Azok felrobbantak. Az Ultimatek úgy is kibírták a dolgot mert százszor erősebbek voltak mint mi. De elterelésnek vagy cselnek, gyengítésnek nem is volt olyan rossz. Egyetlen dolgot viszont sajnáltam: hogy nem dobhattam el éles gránátot mert a mag berobbant volna.. mondjuk az Ultimatek is velünk együtt, de az nekünk van egy olyan érzésem hogy jobban fájt volna.
~ Gyorsan menedéket kerestem az egyik nagyobb panel mögött, majd leguggoltam erősen markolászva a karabélyom és céloztam. Ha tehettem volna, lehet be is ástam volna magamat.
Sajnos pillanatok alatt egész kis front alakult ki a gépházban... ~
" I'm not affraid from the darkness" |
|
|
| |
CliffordSequoia
|
Dátum: Péntek, 2013-05-03, 19.25.00 | Üzenet # 6 |
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Esélytelennek tűnt..
Nem volt sok erőm,és alig voltam magamnál..nem voltam túl jól mivel ,tele voltam lövés nyomokkal..azt sem tudtam szinte hol vagyok,de nem akartam elveszteni a főgépészemet..szükség volt rá..és nem utolsó kép nekem is szükségem volt rá..szerettem a nőt még ha ő nem is szeretett..de akkor is ,hiányzott ha nem láttam és mindig is aggódtam érte próbáltam törődni vele amikor tudtam,de ő el lökött magától amit meg is értettem,mivel ő teljesen más jellem volt teljesen más világban élt..ő más volt mint én,ő sokkal jobban a valóságban élt nem úgy mint én..engem mindig rémálmok kísértettek nem hogy aludni még a személyiségem is sokat romlott ezektől..attól hogy ,nem tudtam kire támaszkodni..hogy nem tudtam ,ellenkezni a rémálmaim elől..nem tudtam előlük elfutni..és igen..ott volt Viol is..akit nem akartam elveszteni..
Megráztam a fejemet és le vettem a támaszkodó,kezemet a parancsnokomról majd éreztem ahogy alrébb próbálok állni,tőle de inkább csak neki lökődtem az ajtó támaszkodó részének ami már majdnem ,a fél folyosó közelében volt ahol tartották Rone-t..
-Nem ..nem kell a segítség parancsnok..
Mondtam Niko Parancsnoknak,mi közben alig tudtam mozogni majd megpróbáltam normálisan állni ami elég nehezemre esett ennyi sérüléssel majd amikor megint el mondta a tervet a parancsnok bólintottam majd egy gránátot dobtak be az embereim,majd a fegyveremet előre tartva nyomultam előre kicsit nehézkesen utolsónak jőve,és az egyik Ultimate támadó egy hatalmast ütött a fejemen egy percig azt hittem hogy el vesztem az eszméletemet,de vérző fejjel még le tudtam lőnni mi közben fel néztem rá majd ahogy feltápászkodtam ,több perc múltán az egyik Ultimate re vetődtem rá az utolsó erőmből ami már kevés volt ,mivel le akarta lőnni Rone-t és próbáltam ütni ahogy csak tudtam csak az volt a nagy gond hogy a fegyverem le esett jobbra az egyik panel alá.így fegyver nélkül maradtam..ekkor megpróbáltam,folytogatni az Ultimate katonát a súlyomat a kezemre helyezve ,azon kapaszkodva az Ultimate nyakán majd,megpróbáltam közben a másik kezemmel ütni ami elég silányul ,csináltam mert már nagyon kimerült voltam,mindenből hármat vagy kettőt láttam azt sem tudtam melyiket ütöm vagy épp melyiket támadom de azt tudtam hogy el kell intéznem ami persze ,elég rosszul sikerült..
 |
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Szombat, 2013-05-18, 19.58.30 | Üzenet # 7 |
|
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Amikor az a rusnya nő a technológiánkról, meg arról kezdett el papolni hogy hazudok csak egyet tudtam tenni: a képébe nevettem... le voltam fogva ha megpróbáltam volna kiszabadulni vagy csupán megpróbálni azt le mertem volna fogadni hogy kitekerik a nyakamat a nagy emberek. Csak azt az egyet reméltem hogy lesz majd valami kis esélyem arra hogy felszólhassak a hídra...
- HAGYJA BÉKÉN A TISZTEMET!! SZEMÉT! - Ordítottam el magamat mikor a helyettesemet lőtte lábon.. idegességemben jól kipiriultam, de ha azon múlt volna egész biztos hogy ott helyben megverem azt a szemetet.. csakhogy nem volt rá alkalmam..
Ekkor simogatni kezdett az a lotyó, legszívesebben megrugdostam volna...
- A kód..?.. Kitöröm a nyakát, lotyó! - Mondtam a szemeibe az Ultimate boszorkánynak.
Életemben nem láttam ennyi Ultimatet egy helyen, és ha tehettem volna a továbbiakban nem is tettem volna... És még mielőtt leköptem volna annak az ocsmány nőnek a pofáját hirtelen nyitódott az ajtó..
Már másodpercek múlva tudtam hogy egy standard csillagflotta gránát gurult be, de ennek a nőnek már ha egyátalán az volt a külső alatt. nem esett le hogy mi a fene folyik itt.
Még mielőtt kettőt tudott volna mukkanni a gránát működésbe léptek... az Ultimatek erre elengedtek és én a földre estem.
Nem sokat láttam, de tudtam hogy azonnal fegyvert kel ragadnom ha túl akarom élni. A gyerek korom beli kiképzések jutottak azonnal az eszembe: amikor a Marsi általánosban számháború helyett Klingon vs Csillagflottát játszottunk (Valaki volt Klingon, és valaki volt Flottás, és egymásra kellett lőni egy festékpatronos fegyverrel. Az nyert akiből több maradt.)
Bár ez éles helyzet volt, és igencsak komoly ilyenkor is tudtam gondolni komolytalan dolgokra.. ritkán.
Hallottam a fegyver harcot, Niko hangját valahonnan a távolból de nekem abban a szent percben csak egy volt fontos: a fegyver..
épp meg is kaparintottam volna de egy hatalmas Ultimate kis golyó aggyal elém keveredett, és letaposta a kezemet.
Felnéztem a férfira, és mikor lőni akart volna a hatalmas karabéllyal behunytam a szememet és felsikoltottam..
De nem történt meg az amire számítottam: mert Clifford ráugrott akár egy védő oroszlán az Ultimatere és ölni kezdte teljes erejéből.. pedig meg volt rendesen sérülve, ahogy felnéztem láttam rajta..
gyorsan arrébb gurultam a földön, megkaparintva a fegyveremet és onnan lőttem az Ultimatere ahogy csak tudtam.. bár nehéz volt mert Cliffet püfölte és ők ketten folyamatosan mozogtak.
Nem akartam hogy bármi bántódása essen Cliffnek.. de az Ultimatevel is végezni akartam.
- Előbb a gépházam.. majd a helyettesem.. most a kapitányom?!.. A nagy fenét! Ezt nektek! - Lőttem. ...
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Csütörtök, 2013-05-23, 16.55.42 | Üzenet # 8 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Az Ultimate Rone-ra nézett mikor a nő több lövést is egyszerre leadott neki..
Az ellenséges katona egy percig csak ordított és Cliffel a nyakában ingatagon tett pár lépést balra-és jobbra.. majd egy hatalmas csattanással leesett a padlóra.
Rone felállt, és több lövést is beleeresztett mire az Ultimate holtan hevert immár ott, teljesen szétroncsolt koponyával- vagy legalábbis csak holtnak tűnt.
Niko és még pár Macos viaskodott a többivel; a szőke parancsnok egy merő kosz volt, de látszólag egész jól haladtak a "munkával"..
A kapitány csak percek múlva tért magához a földről..Egy Ultimate épp Ronet akarta volna hátulról lelőni..
Ám ekkor az összes Ultimate eltranszportált valahova. A gépház üres maradt, csak a Flotta tisztek maradtak ott.
A meglepődött csönd hatása azonban nem sokáig tartott, mivel James fiatal hangja csengett fel az immár tiszta intercommból:
"Itt Benson." - Kezdte. Fárdt hangján érezhető volt hogy kevéssé jó hírekkel
szolgál. - "Kapitány.. az Ultimatek elrabolták Violt..." - Folytatta. - " .. a hajónk már követi az övéiket... Benson kiszáll.. " - Majd az adás szétkapcsolt.
A kapitány alig volt magánál a sérüléseinek hála, viszont a helyzet eléggé felkavarta őt; lehet hogy sikerült kiűzniük őket a hajóról, de ilyen áron semmiképp nem érte meg.. vissza kellett szereznie Violt.. az egyetlen olyan személyt aki a leges legfontosabb dolog volt számára a világon. Más priorítás számára nem létezett.
Minden tisztet ezért úgy utasított hogy a hídra induljanak, és hogy Niko készítsen elő egy kommandós osztagot.
A hajsza elkezdődött...
( Clifford - Rone - Niko - Szingularitás)
MEGJEGYZÉS: Utolsó hozzászólások az "Ultimate" c. küldetéshez.
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
CliffordSequoia
|
Dátum: Hétfő, 2013-05-27, 15.49.55 | Üzenet # 9 |
|
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Fájt de nem egy kicsit..
Nem igazán voltam formában,főként azok után hogy az egyik Ultimate támadó úgy odavágott hogy nem éreztem a karomat ,persze a többi lövéstől is teljesen magam alatt voltam éreztem ahogy a sok sérülés kezd egyre több lenni és csak több lenni.. a fájdalom teljesen ,belül maradt mert nem akartam gyengének tűnni egész végig arra gondoltam hogy mi lehet most Viol-al és hogy Rone,-nak ne essen bántódása..ahogy Rone elintézte az Ultimate támadót,úgy tűnt hogy ahogy lehultam már csak páran maradtunk a Gépházban,úgy tűnt a Macos osztag egész jól elintézte őket,de így is temérdek sérült volt,haldokló vagy épp halott..nem voltunk semmivel sem ,jobbak fejletségben az Ultimate-knél vagy épp testfellépítésben sem..úgy éreztem minden egyes rajta kapáson vagy épp idő harcból kiderül hogy mi maradunk alúl még ha talán ezt nem is lehet talán észre venni akkor is egyértelműnek tűnt a számomra..
Nagyon rosszul éreztem magamat ,egyre rosszabul és amikor egy percre becsuktam a szememet arra kaptam fel a fejemet hogy épp vizsgálnak és megpróbálnak felhúzni engem,aztán pedig egy elég rossz hírrel kezdenek meg folytogatni..szinte éreztem a torkomban ahogy meghallotam a Viol szót hogy,valami bennem teljesen szétesett mintha elpattant volna egy húr..nem bírtam tovább...pár percig csak néztem magam elé majd a felsegítő tisztek a földről,egyenként le rugdostam őket magamról és kaptam ,csaptam ahol csak tudtam majd lehullotam a földre és sírni kezdtem..teljesen magam alatt voltam...nem tudtam mit tegyek vagy ne tegyek nem tudtam dönteni ...mintha egy teljesen más személy lennék úgy kezdtem el viselkedni..magam kívül voltam..mindent elkövettem az életemben hogy Viol ,biztonságban legyen mivel ő volt az egyetlen gyermekem akit nagyon szerettem..
De ez még így sem sikerült ezért úgy éreztem hogy ,nem tudok mit tenni és hogy nem fog összejönni ,még az ellentámadás sem de végül pedig teljesen össze estem és szinte hallotam a hangokat hogy próbálnak hozzám szólni de én csak a lábaimat behajtottam magamhoz fogtam őket és nem mozdultam sírtam és nem álltam le nem tudtam más képpen viselkedni,mivel nem volt ötletem,nem volt elég fegyverünk és esélytelen volt minden.. a világ pedig kezdett teljesen besötétedni előttem annyira fáradt ,megtűrt,és sérült voltam..a legtöbb sérülésem pedig nagyon..nagyon fájt...de ami legjobban fájt az belülről jött és az hogy nem voltam ott amikor kelletem csak ezeket a szavakat ismételtem magam elé mi közben egyre jobban észre vehető volt a gyógyszer hiányom is..
|
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Szerda, 2013-05-29, 20.43.28 | Üzenet # 10 |
|
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Még mielőtt az egyik hatalmas ember kitörte volna Clifford nyakát sikeresen lelőttem azt.
Lehet mondjuk hogy az akarat erőm is közre játszott, de a vége úgy is egyre ment: a kisfejű nagy ember a földre került. Clifford pedig a földre esett mert véres volt, és.. úgy nézett ki egészében mint aki a macska szájából került elő.
Feltápszkodtam lassan, majd a hátamra dőlve szerettem volna még egy ilyen Ultimatet a sírba vinni, mire mind eltűnt egyszerre.
- Hova a fenébe tűntek?! - Kiáltottam fel. Furcsa érzés ment végbe rajtam, jobbnak láttam felállni... és mikor ezt megtettem érkezett a rossz hír James hangjában elevenedve meg.
Viol eltűnt.. az Ultimatek direkt rabolták el előlem.. előlünk.. A Belot már James intézkedéseire el is indították így követtük őket.
Idegesen lehajítottam a fegyveremet a földre, majd megtöröltem az arcomról a koszt.
Basszus! - A földre néztem, nem is tértem magamhoz percekig mivel terven gondolkodtam, azon hogy hogyan tudnánk vajon nagyobb sebességfokozatra kapcsolni a meghajtást, de.. de kibillentett Clifford sírása az ép eszemből így szinte futva közelítettem meg az idegesítő férfit.
Leguggoltam elé, egy síkba helyezkedtem el vele, majd megrángattam hogy térjen magához.
- Uram... URAM! Cliff szükségünk van rád, hallasz engem! - Kezdtem bele idegesen. - A hajónk üldözi az övéiket nyugi! VIOL MEG LESZ! - De ezt egy cseppnyi együttérzés nélkül mondtam mert Cliffre csak azért voltam ideges mert megint úgy viselkedett mint egy idegroncs, nem úgy mint egy kapitány. Jó lett volna ha az ellenkezője lett volna..
|
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Szerda, 2013-06-05, 11.50.22 | Üzenet # 11 |
|
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Túl sokan voltak.
Megpróbáltam rendet tenni köztük, de a tisztjeim és én magam is kezdtem belefáradni ebbe. Egy bukfenccel a terep közepére értem, majd a karabélyommal leütöttem az egyik közeledő támadót. Az holtan eshetett össze mivel helyettesem szintén belelőtt.
Megfordultam, egy másikat is lelőttem, azzal intettem a többiek felé:
- Vissza! - Ordítottam. Lebuktam egy közeledő Ultimate csapása elől, aztán belerúgtam, a csizmámban hordozott tőrt nyomtam bele a lábába, és belerúgtam.
Vissza hajolva épp lelőttem volna de tisztem megint megelőzött engem.
Felálltam, és idegesen letöröltem a ruhámmal a saját arcomat. A helyzet kezdett egyre csak kilátástalan lenni. Az Ultimatek sokan voltak, és erősebbek mint mi de nem engedhettem nekik hajót.
Mindenképp meg kellett védenem az embereket a fedélzete, nem számított soha sem az hogy mennyire rossz a helyzet vagy reménytelen.
Megfordultam, és Rone felé futottam akinek a háta mögött egy Ultimate állt. Lecsaptam a karabélyom szárával puszta izomból, majd mikor az ellen fel akart állni le is lőttem.
Rone megfordult, én biccentettem feléje, de válaszolni már nem tudtam mert hirtelen mindegyik egyetlen varázs-ütésre eltűnt.
Megfordultam Zessel felé, (Az egyik biztonsági tisztem felé) és vágtam egy kérdő arcot.
A férfi csak egy fáradt mosolyt válaszolt, jelezve hogy megnyugodott.
- Nem.. nem nyugtató. - Válaszoltam. - Uram, szerintem nem véletlenül takarodtak el ilyen gyorsan. - Léptem oda a kapitány felé, aki épp abban a percben kapta meg James jelentését.
Rámnézett, de nem válaszolt, összekuporodott és csak sírt épp úgy mintha azt a hírt kapta meg volna hogy meghalt a lánya.
- Kapitány nem halt meg Viol! - Fakadtam ki katonásan. - Meg fogjuk találni ahogy Rone is mondta... - Vettem egy mély lélegzetet, aztán beletöröltem az Ultimate vértől mocskos kezemet a nadrágom zsebébe, a másikkal pedig megütögettem Rone vállát.
- A hídon leszek. - Szóltam oda fél-kába hanggal.
És hol volt még ennek az egésznek a vége... (!)
" I'm not affraid from the darkness" |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Vasárnap, 2013-06-16, 21.10.39 | Üzenet # 12 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
! Az "Ultimate" c. küldetés lezárva. !
Folytatása olvasható:
"A hajsza"
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
|
