Üdvözöllek Spectator | RSS
Regisztráció | Belépés
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Star Trek In Future-The future begins.... » - » U.S.S. Beloiannisz » Orvosi részleg (Gyengélkedő.)
Orvosi részleg
Gonsailes
Dátum: Csütörtök, 2011-06-16, 23.14.07 | Üzenet # 1
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban
A hajó orvosi szekciója. Itt található egy elkülönítő is. A legfejlettebb orvosi műszerekkel van felszerelve.

Ezek találhatóak ebben a helyiségben::

* Különféle gyógyszerek:

- Fájdalomcsillapítók

- Altatók

- Stimulánsok Stb... (Minden ami kellhet) +

A Vulkáni akadémia álltal kifejlesztett legújabb gyógyszerek. Vannak közöttük olyanok is amiket embereken még nem sikerült letesztelniük.

Orvosi műszerek:

* Életjel figyelők

*Lélegeztető eszközök

* Infúziók

* Ujra élesztő készülékek

*Orvosi transzporter ( Olyan eszköz amit műtétekkor szoktak használni Pl: Ha valami belefúródott a lábba ezzel könnyedén ki lehet transzportálni vagy pl. szülésekkor is használatos, különféle végszükségek esetén)

*stb

Orvosi segédeszközök:

* mozgást segítő eszközök (A rehabilitációkor, súlyos sérülésekkor)

* Mű végtagok (Pótlásokra)

* Légzést segítő eszköz (Bénulás esetére)



"Az univerzum határtalan!"
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Hétfő, 2011-09-19, 16.32.40 | Üzenet # 2
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
James::
A gyengélkedőre e közben csak úgy özönlenek be a betegek, van dolgod bőven.

Sorrend::
James- Szingu

Hozzáadva (2011-09-19, 16.32.40)
---------------------------------------------
- Dr. Shuterland. Azonnal jöjjön a Hídra. Belmore hadnagy megsérült. A feje vérzik, és elveszítette az eszméletét! - Szólt a kapitány az intercombból a hídról a gyengélkedőre.

Sorrend::
James- Szingu




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
James
Dátum: Kedd, 2011-09-20, 17.08.18 | Üzenet # 3
Royal csillaghajó főorvosa
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 149
Kitüntetések: 9
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
Épp a gyengélkedőn láttam el azt a jó tucatnyi beteget akik aznap érkeztek be. Az esetek fele vagy sürgősségi volt vagy életveszélyes, szóval még egy kávét meginni és leülni sem volt időm. Ekkor azonban történt valami. A hajó megrázkódott. Abban a pillanatban mikor ez bekövetkezett polcok, gyógyszerek és műszerek mentek tönkre és dőltek le sorban. Minden remegett, és pedig erősen belekapaszkodtam a mellettem lévő műszerbe ami masszívabbnak tűnt mint a többi. Az is volt.
Mikor végre véget ért a remegés és mindenki megnyugodott úgy ahogy a kommunikátorhoz indultam ami jobbkéz fele a falra volt felszerelve. ~ Elegem van már abból hogy egyszabad percem sem lehet. ~ Gondolta magamban. Már majdnem megérintettem az eszközt mikor onnan a kapitány ideges- aggódó hangja szólalt meg. Belmore hadnagy megsérült. Ezt tudtam meg. A gyomrom azonnal görcsbe állt, és úgy futottam fel a hídra egy orvosi ládával és két nővérrel amilyen gyorsan csak tudtam. ~ Nem engedhetem hogy újabb valaki haljon meg az én lassúságom miatt. ~ Gondoltam magamban miközben futottam.



Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál.
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Vasárnap, 2013-03-03, 21.16.22 | Üzenet # 4
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Március 1

"Relativitás"
 

A hajó legénysége épp békében volt.
Az esti órák örjítő unalma vette kezdetét, Niko Throvson pedig épp az esti műszakot vette át. Számára minden nap egy monoton fogas kerék lehetett mely szinte soha nem akar megtorpanni egy pillanatra sem.
Aztán a Beloiannisz hirtelen lépett ki az űrből. A hajó test megcsillant a legközelebbi a közeli csillag fényében, mintha meg akarta volna érinteni a hajófal rideg burkát...
A legénység fokozatosan kelt életre ezek után.. nem is hiába..

===
A nap kezdete
==
De ez még csak a nap kezdete volt, és mindenki csak akkor éledt vagy tért magához épp..

James Benson kissé munka megszállottan nézett neki annak a hajnali óráknak. Már szinte az összes nővér, és segéd tiszt aludni tért de ő továbbra is megfigyelte Lonerlia hadnagy gyermekét. A kisfiú köhögött, de már jobban volt.
A doktor viszont folyamatos megfigyelésre tartotta bent. Ekkor lépett be Rone Ave.
A barna hajú főgépész véletlenül megégette a kezét egy műszaki balestben, vagy mondhatni csupán balszerencséje volt... minden esetre orvosi ellátásra szorult.
Még jó hogy a doktor nem szeretett aludni... miközben nekilátott gyógyítani, akkor hallották meg az első tiszt hangját mi szerint megérkeztek.


( Rone - James - Rone - James -  Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Rone
Dátum: Vasárnap, 2013-03-03, 21.57.09 | Üzenet # 5
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban
Este volt és én nem bírtam aludni. 
A kabinomban eltelt idők minden egyes másodpercében az járt a fejemben hogy még mi mindent kell tennem, és hogy mi vár rám a holnapi napon. 
Nem álmodtam semmit, csak feküdtem a plüss égszínkék takarómban  mely a fejemre volt húzva és vergődtem ide-oda. 
Hol túl melegem volt, hol fáztam.. szóval inkább úgy határoztam hogy felkelek. 
Felültem, majd a homlokomra tettem a kezeimet és behunytam a szememet. Mély lélegzeteket vettem. Éreztem hogy tennem kell valamit. 
Felálltam, majd hangosan kértem a kompjútert hogy kapcsolja fel a világítást. A fények ezek után fokozatosan a nulláról felkapcsoltak éppen olyan kellemessé mikor a nap épp hogy csak felkel az égre a kora hajnali időkben. Szóval mintha a Földön lettem volna. 
Jó régen nem jártam ott.. a Földön. Nem mintha hiányzott volna, hisz egész életemben a Marson éltem, a kolónián ahhol hol egész évben sötét volt és csak a mesterséges világítás jöhetett szóban, hol olyan napsütés volt ami már bántotta az ember szemeit de egész évben. 
Úgyhogy nem zavart ez a kis fény, épp hogy jó volt. 
Ahogy felkeltem azonnal felkaptam magamra egy szürke tréning nadrágot, és egy felsőt. Minden olyan nyugodt volt még, csendes és meghitt. 
Vissza emlékeztettek a gyermek koromra mikor ugyan ez volt elmondható azzal a kivétellel hogy apám soha nem volt otthon. 
Most senki nem volt a kabinomban de legalább nyugodt voltam. Gyertyát gyújtottam majd leültem török ülésbe és vettem egy mély lélegzetet. Ha tudtam volna ablakot is nyitok, de mivel egy időhajón utaztam ezért ez lehetetlen volt. 
Ekkor a szemem sarkából megpillantottam hogy nem működik az egyik fénytest. Félig-meddig működött csak. 
" Lehet hogy rossz.. de az is lehet hogy az energia elosztóval van probléma. Minden esetre megnézem." - Gondoltam. Felálltam a földről, amin egy puha bordó szőnyeg volt leterítve majd odasétáltam a fénytestez.. óvatosan leemeltem a burkolatot, majd a másik kezemmel a párnám alatt rejtegetett heggesztő pisztoly után nyúltam. A rossz oldalánál sajnos. 
És mivel hozzá értem az leesett és megégette az újjamat. 

Ezért indultam a gyengélkedőbe. 

Hamarosan be is érkeztem, láttam hogy a doktor már megint a fura munka mániájában él és nem képes aludni. 
- Khm. - A háta mögé léptem egy köhhintéssel, jelezve hogy ott állok. - Zavarok? - Kérdeztem az androidtól aki általában egészen emberi volt most viszont jobban emlékeztetett egy kicsafart rongy darabra. 
A kezemet mutattam neki és vártam a válaszát. - Nem tudtam aludni. - kezdtem bele a magyarázkodásomba miközben ránéztem. Halkan beszéltem hogy senki ne térjen magához hisz jól tudtam hogy a gyengélkedőben vannak olyanok is akik örülnek ha csend van és nyugalom.
" Remélem nem kérdez többet arról hogy mi történt velem. Ahhoz még elég reggel van hogy magyarázkodjak is, és azt se szeretném ha kinevetne mert túl buzgó vagyok. " - Ásítottam egyet és leültem miközben ezeket gondoltam magamban. 
- Egyépkét magának sem itt a helye hanem a kabinjában. Ugye tudja? - Kérdeztem tőle kicsit olyan megróvóan ezzel megragadtam egy trikordert és szkennelni kezdtem őt. 
Imádom szkennelni a csúcstechnikákat mi tagadás!


 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Vasárnap, 2013-03-03, 23.50.54 | Üzenet # 6
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Ha lehet ilyet mondani szerettem ha egyedül voltam néha.
Természetesen tiszteltem az embereket a végtelenségig, de jelentettek potenciális problémát is ugyanakkor.
Az emberekkel mindig gond van, ezt megtanultam. Bár öt év alatt lehet azt hinni hogy nem sokat tanul egy létforma vagy fejlődik.
Tévedés. Én sokat láttam, és tapasztaltam ezen a hajón ebben az öt évben, és kedveltem a szolgálatot, a társaságot is mértékkel. Ám olykor feszélyeztetett hogy mindig bajba kerülünk, vagy hogy több beteg van a gyengélkedőn mint férőhely.
De ha ezektől eltekintek. Nos, az átlag statisztika nem is olyan rossz.
A gyengélkedő volt az a hely ami számomra majdnem mindent jelentett. Bár volt aki tisztelt, volt aki barátként tekintett rám azért próbáltam lavírozni az orvos-beteg kapcsolat általános egyensúlyainak etikus határán. Nem akartam közel kerülni olyan nagyon senkihez-először.
Aztán jöttek az évek, mentek az évek és én is változtam, megértettem dolgokat ok-okozati következményeket is. Voltak akik jöttek voltak akik mentek de pár dolog soha nem változott.

És Rone Ave ezek közé tartozott.
Rone Ave, főgépész. Aki mindig talpra esett és elég ügyes de olykor sejtelme sincs arról hogy mennyire veszélyes amit tesz. Mert nagy veszélynek tette ki magát.

Épp a kisfiút figyeltem. Olyan hat év körüli volt én pedig aggódtam érte. Tüdő gyulladásra gyanakodtam vagy rosszabbra. És nem akartam hogy szenvedjen mert nem tűrtem ha bárki is szenved aki a gyengélkedőmön van. Még soha nem fordult elő olyasmi és soha nem is fog, elhatároztam. Jöhet utánam még száz orvos ők is ezt az elvet fogják betartani.
Épp leültem, majd belekezdtem a jelentésembe. Éreztem hogy annyira fáradt vagyok hogy muszáj lenne legalább egy kicsit aludnom de nem tudtam. Az aggódás érzését nem tudtam kiírtani vagy kikapcsolni magamból sehogyan sem.
És akkor libbent be Mis Ave.

A nő általában kedvelte ha lazának látták és most is az volt. Felálltam és elé léptem, és habár egy fejjel magasabb voltam mint ő, mégis próbáltam azt hogy a szemünk egy kontaktba maradjon. A szem a lélek tükre mint mondani szokás, és bár a gépeknek nincs lelkük állítólag én azért tartottam magamat a mondáshoz mert igaznak tartottam.
Ásítottam egyet ezért gyorsan a szám elé kaptam a kezemet aztán kifújtam a levegőt bár gyakorlatilag nem is lélegeztem és beszélni kezdtem.
- Szép jó hajnalt! Miben segíthetek önnek? - Kérdeztem miközben a szemeibe néztem, majd ő előre nyújtotta a sérült kezét.
Lenéztem a kezére, megfogtam. Az kissé égettnek tűnt.
- Ezt meg hogy szerezte? - kérdeztem egy mosollyal mire ő rögtön közölte hogy nem tudott aludni.
- Nem mentség. - Mosolyodtam el némelyest. Nem lepődtem meg a nő reakcióján. Kiszámítható volt de mégis azért meglepett.
Mikor leült és mellé ültem, óvatosan a kezembe tartva a hideg kezét és ahogy leszkenneltem beszélni kezdtem.
- Persze hogy tudom hogy nem itt a helyem, de ha nem lennék most ki gyógyítaná a kezét? - mosolyogtam. - Égési sérülés? Azt hittem hittem ilyenkor aludni szoktak az átlagos tisztek a főtisztek meg szintúgy. -  hadartam aztán leeresztettem a kezét.
- Már nem fáj. Készen van, és makk egészséges. - Kis szünetet tartottam mert láttam hogy most engem szkennel.
- És még én vagyok munka mániás! - Hördültem fel. Gyorsan felálltam és kikúsztam a trikorder szkennje alól.
- Nem vagyok kísérleti patkány vagy megfigyelni való csoda eszköz. - Morogtam.
És így is éreztem. Utáltam amikor valaki leszkennelt vagy karbantartást végzett rajtam. Kegyetlen érzés volt, de ez még csak a enyhébb reakcióm volt rá.
Tettem egy kört így az asztalom körül majd vissza érkeztem és neki dőltem annak.
A nőre néztem és figyeltem őt.
- Ne aggódjon én jól vagyok parancsnokhelyettes. - Szóltam hozzá kissé flegmán majd félre toltam a kezéből a trikordert. - Vár magára a kabinja, rám a gyengélkedő. És ha esetleg lemerülök szólok, maga lesz az első. - Tettem hozzá.
Ekkor meghallottam az elsőtiszt tipikus fiatalos hangját. A nő közölte hogy megérkeztünk.

- Hú, gyorsak voltunk. - Szóltam halkan. Kirázott a hideg mert semmi kedvem nem volt lemmeni és mégis csak a második világháborúról volt.
A legnagyobb háborúk egyikéről. Egyszerre szörnyedtem el és éreztem magamat rosszul.
A földre néztem, és egy percig csöndbe maradtam.
- Azt hiszem már köszönhetek úgy hogy reggelt ezek után vagy nem?




Az üzenetet módosította JamesBenson - Hétfő, 2013-03-04, 00.06.58
 (HU)
 
Rone
Dátum: Hétfő, 2013-03-04, 12.12.17 | Üzenet # 7
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban
Ültem és figyeltem ahogyan Mr. Benson háborog. 
- Nem értem mi baja. - Szóltam oda mosolyogva a szkenner-ről le nem véve a tekintetemet. - Minden normálisnak tűnik. - Folytattam. 
Imádtam kielemezni a férfit, hisz a flotta egyik csúcstechnikája volt minden porcikája, és kellőképp büszkeséggel is töltött el ezért. 
"A flotta gépészmérnökei igazi bűvészek." - Gondoltam magamban.
- Tudja mit sajnálom hogy leállították a tömeg gyártást. Minden hajóra kellene egy ilyen pofa. - Vigyorodtam el, majd belenéztem a trikorderbe. 
A trikorder adatai szerint minden a legnagyobb rendben volt, még a túlérzékeny idegek is, amiket naponta kellene rendbe tenni de kinek van ahhoz idege hogy naponta fogassa le a dokit, majd naponta kapcsolja ki ő és tegye rendbe? Senkinek... szóval majd ha muszáj...
elnéztem rá ahogy megállt és az asztalnak dőlt majd rámosolyodtam.
- Ugye tudja hogy nem azért szkennelgetem mert ez a legjobb hobbim? - Hazudtam, majd nevettem egy műt. - Téved. - Eltettem a trikordert.

Megszólalt ezek után a parancsnok a kommegységből hogy indulnunk kell.
felnéztem a fejem felett levő beépített hangszóróra, majd vissza Jamesre. A férfi úgy remegett mint a nyárfa levél már csak a második világháború puszta említésére.
- Hé.. tudja mit? Jól fogunk kinézni a régi ruhákban. - Szóltam.
Leugrottam az ágyról, talpra majd elindultam az ajtó felé. A gyengélkedő még mindig rendezett volt, nyugodt és teljesen steril.
Utáltam azt a helyiséget bár James mindig megpróbált kedves lenni mindenkivel. De ki szereti ha megműtik vagy ha gyógyszerekkel nyomják tele a belsejét?
Megálltam az ajtónál mely automatikusan nyílt ki előttem, rátámaszkodtam félig-meddig a falnak és a még akkor is totojázó férfire néztem.
- Szerintem maga is jöjjön...Jó reggelt doki. - Mondtam neki nyugodt hangnemben, és ezzel kiléptem a folyosóra.
Kavarogtak a fejemben a hajnali gondolatok mert hulla fáradt voltam, és még az egyenruhám is hiányzott a kinézetemen.
De ha Clifford kéret akkor nincs mese, mennem kell. Vár a kötelesség.


 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Hétfő, 2013-03-04, 12.34.20 | Üzenet # 8
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Figyeltem a tekintetét, ahogy szinte élvezettel elemzett ki.
Figyeltem csendesen és sóhajtottam egy teljesen lemondóat, miközbe karba tettem a kezeimet és megpróbáltam megnyugodni.
Nem értettem mi üt ilyenkor ki rajtam. Az emberek ilyenkor rendszerint orvos fóbiára panaszkodnak, olyanokra hogy félnek ide betérni a vizsgálatok vagy az esetlegesen fellépő fájdalmak miatt.
Talán velem is ez van? Talán nekem meg "gépész fóbiám" van?

De ahogyan csak egy másodpercre elgondolkodtam, már a lehetőségeim megszokott határain belül hirtelen ő felállt és az ajtó felé indult.
Félre biccentett fejjel néztem utána rezzentelen pillantással. Magamban előtört egy olyan érzés belőlem, mintha egy kő esett le volna a szívemről.
- Nem értem... - Ő megfordult, és még mielőtt kimondta volna a mondatát én folytattam. - nem értem hogy miért kedvel szkennelni engem. - Ő jó reggelt kívánt nekem én pedig lassan megcsóváltam a fejemet lemondva ezzel az esetleges válaszról és a magyarázkodással.
- Az... reggel.  - " Szép kis reggel." - Gondoltam magamban.
Gyorsan magamra kaptam a világos színű, zöldeskék orvosi köpenyemet majd előre indultam Mis Ave után.
- Bár tudnám hogy mitől ilyen gyors.  - Szóltam oda a nőnek mikor mellé érkeztem a turbóliftbe. - Tudja nem a ruhák miatt nem kedvelem a második világháborút.. egyszerűen csak.. nem kedvelem azt amikor értelmes, inteligens emberi lények egyást lövik fegyverekkel, egymást teszik tönkre. Az egész csak barbárság és kegyetlenség... - Mondtam kissé fintorogva már csak a gondolatára miközben a lift elindult velünk a híd felé egyre gyorsulva.
Rone-ra néztem miközben karba tett kezekkel vártam azt hogy megérkezzünk. A nő nem szólt semmit.
Feltételeztem ezért hogy neki is ez a véleménye.
- Ne tagadja, egy véleményen vagyunk.




Az üzenetet módosította JamesBenson - Hétfő, 2013-03-04, 12.37.59
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Kedd, 2013-10-08, 10.46.15 | Üzenet # 9
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
"A  hajsza"


Niko Throvson gyenge volt. 
James Benson próbálta őt lenyugtatni, de nem kellett sok és a lány elvesztette az eszméletét. A doktor szerencsésen ellátta őt így a vészhelyzetnek hamar vége lett. Miután jelentett James talán kifújhatta volna magát ha nem érkezett volna még több beteg...

( Niko - James - Szingularitás) 




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
NikoThrovson
Dátum: Vasárnap, 2013-12-01, 22.53.03 | Üzenet # 10
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Alig láttam mi folyik körülöttem.. a doki betolt az ágyban ketten pedig mindenféle műszerekkel vizsgálgattak. A hangok elhalóak voltak, alig értettem ki mit mond mert a fülem úgy sípolt és mindenem fájt. ű
- Doki.. nagyon súlyos az állapotom? - Kérdeztem tőle erőtlenül. Csak egy transzporter robbant rám végül is miért lettem volna jól. 
 Megérintettem a hideg kezét a dokinak,jól  belemarkoltam. 
- Vigyázz rám Jamesi, kérlek. - Mondtam neki nagyon halkan. Nem nagyon voltam az eszemnél ő meg külsőleg nagyon hasonlított a rég meghalt barátomra. Persze a doki nem Jamesi volt, de félkómásan ő jutott eszembe nem tudom miért. Még láttam ahogy rámnéz és valamit beszél de nem értettem tisztán.. képszakadás..




" I'm not affraid from the darkness"
 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Hétfő, 2013-12-02, 17.35.02 | Üzenet # 11
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Ahogy vittük Throvson parancsnokot be a gyengélkedőbe folyamatosan nyugtatnom kellett őt mert a nyugtatók már hatottak, de még magánál volt.
- Nem lesz semmi baj parancsnok. - Mondtam neki halkan. Ő megfogta a kezem és megszorította azt. Kék szemeim aggódva néztek rá. Érezhette még a fájdalmat. Megsimogattam a kezét a hüvelykújjammal.
- Mindjárt ott vagyunk és utána egy jót fog majd aludni parancsnok. - Folyamatosan beszéltem hozzá, mert azt szerettem volna hogy megnyugodjon ami ilyenkor a legnehezebb volt, hisz Throvson parancsnok valószínűleg sokkos állapotban volt.
Viszont bárhogy is szerettem volna folyamatosan beszélni hozzá, Nem tudtam hová tenni a "Jamesi" megnevezést. Teljesen összezavart, olyan volt mintha nem rólam beszélt volna, ezt már a hangsúlyból levettem. Az a Jamesi akit emlegetett nem én voltam hanem a Beloiannisz. A hajó holografikus megjelenítése aki eredetileg ember volt.
Ránéztem, majd a nővérre aki a lélegeztető berendezést fogta.
- Halucinál. A sokk olyan jele amitől hamarosan kómába fog esni! - Ekkor léptünk be a gyengélkedőbe ami zsúfolásig volt sérültekkel és betegekkel.
- Oda tegyék le! Adjanak neki nyugtatót, és erős fájdalom csillapítót 20 mg-ot. - Hadartam el pattanásig feszülve.
Bár rám is rámfért volna egy nagy javítás nem tudtam egy percre sem megállni.
A parancsnoknak és a többieknek szüksége volt rám. És habár a ruhám és mindenem csupa fekete vér volt, és kosz megmértem Niko vérnyomását, csökkentettem a gyógyszer adagját, beállítottam a szükséges szinteket és.. stabilizáltam.
- Benson a hídnak. Throvson parancsnok állapota stabil, de kómába esett. - Jelentettem félhangosan a falnak dőlve félig. Megvártam a választ, lekapcsoltam a falra szerelt kommot aztán merev test tartással robotikusan odamentem Aniya nővérhez. 
- Nővér. Kérem figyelje folyamatosan a parancsnok állapotát. - Mondtam neki mellé lépve, rá se nézve majd félre biccentett fejjel lassan kifejezéstelen tekintettel ránéztem. 
- Mire vár?! Induljon és csinálja! - Nekidőltem aztán az ágynak és egy következő beteget kezdtem el vizsgálni.




Az üzenetet módosította JamesBenson - Hétfő, 2013-12-02, 17.37.41
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Vasárnap, 2016-09-18, 20.35.58 | Üzenet # 12
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
A hajó ekkor megrázkódott és mindenki jobbra, balra esett. Egyesek megsérültek, üvegek és csontok törtek... A hajó kisodródott az Idő-folyamból. Aki talpon volt elesett, de senki vagy csak kevesek élték túl a dolgot sérülések nélkül.
 
Minden elsötétedett.

-  " A hajsza" c. küldetés sikeresen elvégezve. Folytatása hamarosan. -

Hozzáadva (2016-09-18, 20.35.58)
---------------------------------------------
==

                                                                                          "A hidegháború" (Part1) 

A megbeszélés után nem sokkal a legénység és Hutchinson felsugárzott a Beloianniszra.
Mivel az admirális soha nem is látta a hajót, így teljesen el volt képedve annak láttán... nagy sajnálatára azonban nem tudták (és talán nem is akarták) neki megmutatni a hajót, és szinte azonnal a gyengélkedőbe kísérték hogy megnézhessék milyen utó hatása is volt az agyára a bomba ami a közelében felrobbant.
Hutchinson ezek után leült az egyik elkülönített ágyra és étetlenkedő pillantásokat vetett a doktorra; Nem igazán tetszett neki a helyzet. De aztán beletörődött.
James elemezni kezdte Hutchinsont; letapogatta a férfi agyát amiben temporális eltéréseket érzékelt: mintha kitörlődtek volna bizonyos dolgok hutchinson agyából. Mivel ez kicsit sem tetszett a hajó főorvosának ezért egy gyors jelentés után, szinte azonnal nekilátott Hutchinson kezelésének.

( Hutchinson - James - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Hutchinson
Dátum: Kedd, 2016-09-27, 21.02.27 | Üzenet # 13
Flotta Admirális
Csoport: Star Trek In Future tag
Üzenetek: 62
Kitüntetések: 1
Hírnév: 2
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nem akart a hajóra sugározni de mindegy volt mert Relson megtette. Az admirális persze nem értette miért, de be kellett látnia hogy Relson nagyon is jól tette... még az is meglehet hogy baja esett a robbanó eszköztől, sőt még maradandó sérülései is lehettek amket nem vett észre. 
Bár az admirális kicsit sem szerette hogy egy android a hajó főorvosa, ezért kissé kényelmetlenül ült le az orvosi ágyra. 
- Tudja, Benson ez a hajó zseniális! Szívesebben eltöltenék itt több napot, persze egészségesen magával csak azzal hogy körbenézek itt. .. egyébként muszáj karantén zónában tartania? - Folytatta a szemeit forgatva. 
- Már nem azért Benson, de nem vagyok leprás. Sokkolt vagyok! Sokkolt a maga viselkedésétől! Fogadjunk hogy a kapitánya nem ezt kérte magától.. - Folytatta kissé duzzogó állapotban. Karba tette a kezét, de aztán beletörődött. Nem is volt más választása.


 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Hétfő, 2016-10-03, 20.34.22 | Üzenet # 14
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Az admirális frusztrált volt, és engem is zavart kissé az ő viselkedése, mert hogy érdekelni érdekelte éppenséggel a technológia, de az én jelenlétem kimondottan zavarta őt. Sajnos kedvesen közeledtem hozzá, de ő kicsit sem volt kedves velem. 
"Nem tehetek róla hogy be kell önt zárnom ide admirális. A kapitány kérte hogy maradjon itt. " - Szólaltam meg halkan, egy kedves mosolyt villantva rá. - " Szóval kérem nyugodjon meg. Ez az egész helyzet csak temporális. Ameddig ki nem derítem hogy mi lehet a baj, hogy miért nem emlékszik és hogy mennyire súlyos addig kitt kell maradnia. Különben is tudja hogy ismeretlen dolgoknál ez a szabványos menetrend." - Nyugodtan beszéltem de sajnos ez nem segített. Az admirális frusztrált volt. 
" Kérem uram.. én csak segíteni akarok. " - Folytattam kissé szomorkásan, figyelve arra hogy nehogy az orvosi erőtér sérülést okozzon a férfinak. 
Szemforgatva léptem oda az egyik nővérhez mert nem volt mit tennem, hiába is beszéltem mintha a falnak mondtam volna mindent. 
" Nyugtassa meg kérem, addig szólok a kapitánynak és kielemzem a szkenn adataimat...köszönöm. " - Biccentettem. 
Az orvosi irodába élve leültem és nézegettem az adatokat. Olyan volt mintha valaki bizonyos idő zónákat egyszerűen kitörölt volna Hutchinson fejéből. Mivel ez aggodalomra adott okot gyorsan megírtam a jelentésembe, és gondolkodni kezdtem alternatív megoldásokon. De rá kellett jönnöm hogy nincs sok lehetőségem... ez nem lesz egy egyszerű dolog...-állapítottam meg magamban, s munkához láttam.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Kedd, 2016-12-13, 15.19.43 | Üzenet # 15
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
A kapitány még egy pillanatig elgondolkodott miután Niko kiment majd az iroda csöndbe burkolózott... komor gondolatok száguldottak végén az agyán, melyek egyszerre aggasztották őt s adtak új lehetőségeket a nyomozáshoz. Valaki szabotálta a Flottát egy belső ember, ez már 100 %-ig biztos volt...ekkor azonban, pillanatokkal mindezek után Jenek ezredes szólalt meg az intercommon:
" Jenek Relsonnak. Ezredes.. le kellene jönnie ide. Találtunk valamit. " - Relson máris sejtette hogy jó úton lehetnek ezért azonnal el is indult hogy egyeztessen az ezredessel.
Nem is sejthették hogy ez az ügy még később bonyolódni fog...
A bizonyítékokról a kapitány megbeszélést hívott össze a tárgyalóba egy órán belül, hogy összegezhessék a helyzetet.

- " A hidegháború"  ( Part1 ) című küldetés lezárva. -

Folytatása következik....




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Star Trek In Future-The future begins.... » - » U.S.S. Beloiannisz » Orvosi részleg (Gyengélkedő.)
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Keresés: