Üdvözöllek Spectator | RSS
Regisztráció | Belépés
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Star Trek In Future-The future begins.... » - » U.S.S. Beloiannisz » Tárgyaló (Konferenciaterem.)
Tárgyaló
Gonsailes
Dátum: Csütörtök, 2011-06-16, 23.19.29 | Üzenet # 1
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban
Itt folynak a megbeszélések.


"Az univerzum határtalan!"
 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Szombat, 2013-06-22, 14.41.47 | Üzenet # 2
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
"A  hajsza"


Idő: Nem sokkal az "Ultimate" c. küldetés után 

A Uss Beloiannisz egy ismeretlen idősíkba üldözi az Ultimate hajót hogy vissza szerezhessék a kapitány elfogott és elrabolt lányát, Violt.  

A hajó abban a percben vette üldözőbe az ellenséges hajót. 
Habár a kapitány még mindig nem volt se jó lelki, se jó testi állapotban a tárgyalóba hivatta a viharvert legénységet. 
James úgy nézett ki mint egy átlyukasztott android, nem mint egy főorvos, Niko koszos volt.. az egyedüli egészségesnek mondható tiszt közülük Rone Ave volt, aki habár viharvert volt és fáradt de egészséges. 
A nő az utóbbi fél órában tette helyre a gépházat úgy ahogy, és csakis az ő szakértelmének köszönhették azt hogy a hajó az Ultimatek után tudott még időben indulni.

A kapitány terve a következő volt; amint lőtávba érkeznek becélozzák és még a görbületibe valahogy kibillentik az Ultimate hajót. 
Ha ez megvan, márpedig elég sok energia fog kelleni ehhez, akkor Niko egy mentő csapattal átsugároz és áthozzák Violt, valamint egy bombát telepítenek az Ultimate hajó fedélzetére, és épp a központi magnál fel is robbantják azt. 

( Clifford - Rone - Niko - James - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
CliffordSequoia
Dátum: Hétfő, 2013-06-24, 18.28.37 | Üzenet # 3
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nem volt lehetőség...

Néha   a radikális  vetekszik  a lehetőséggel és  az sajnos  azt eredményezi hogy  , a lehetőségek száma elvész  a  tömegbe  amit fel állítunk magunk elé..megint fel löktem ,jó pár Csillagflotta  szabályzatot pedig én voltam mindig is az aki szabályzat betartó volt..mindig is..de  most..muszáj volt utána  menni az Ultimate  hajó után..ezért nem haboztunk a  legénységgel együtt ..üldözőbe vettük   a hajót...a  terv egyszerű volt bár nagyszerű is..persze ha még ilyen könnyű is lett volna..de Viol..ő volt az egyetlen olyan személy  aki fontos volt a számomra..nem engedhettem csak úgy el..nem olyan voltam..kis idő vártán amikor elég  gyógyszert kaptam hogy stabilizálják ,az ideg állapotomat megpróbáltam valahogy erőt venni magamon és fel állni..amint ez meg volt már  fel is keltem a  szobámból,ami romokban volt és  elhatároztam a biztosat...az pedig a következő volt..

"Megbosszulom azt amit tettek az Ultimatek.."

Soha  nem adom fel a  reményt egy szebb Földért..de  soha nem vetem el magamtól a gondolatot hogy  mi lehet még   a sorsunk ami soha nem teljesülhet ki.. a fejem fájt,alig éreztem a lábam és  sírni kívántam volna legszívesebben amikor  arra gondoltam hogy mit tettek velünk,de  nem tettem..most nem...ezért próbáltam meg megtenni mindent..bár jól esett volna  egy  bíztató mondat Rone-től..igen tőle..aki még mindig gyönyörű volt,de  még mindig rideg és  elidegenült tőlem..de szerettem is volna  a  szép régi időket..azokat az időket amikor minden jó volt,és  rossz nem ért soha...szerettem volna azokat az időket de elmúltak és  nekünk pedig ideje volt lépnünk...ahogy  fel mentem a hídra,egész végig csak  a bal kezemet simogattam mert elég instabil voltam még...magamnak adtam bíztatást..hogy kitartsak...hogy ne  engedjem el  magam...hogy  tudjam hogy hol a helyem...hogy tudjam hogy miért is  csinálom ezt....a  híd  feljutását követően pedig oda ballagtam a  fő képernyőhöz és ,le ültem a romos-lomos székemre..majd rá néztem az első tisztemre..

-Ha  becéloztuk ne habozzon tüzelni...de ha  parancs kell..akkor..tűz..


 (HU)
 
Rone
Dátum: Szombat, 2013-06-29, 19.52.38 | Üzenet # 4
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nem sokkal azok után hogy a gépházamat szépen leamortizálták már mind ott ültünk a tárgyalóba
mint egy jól elpáholt szerencsétlen, selejt osztag. 
Cliffordot egy fikarcnyit sem izgatta hogy kivel mi lesz,
őt jobban hajtotta a kicsinyes bosszú hadjárata, én meg csak
néztem mert hiába mondtam volna egy szót is úgy sem érdekelte volna. 
Mi tagadás bosszantott hogy bárhova néztem siránkozó tisztekre leltem. 
- Látszik hogy egyikőtök sem Marsi. - Jegyeztem meg az orrom alatt motyogva. - Már rég ki lennétek tagadva. - Vallottam be, majd vettem egy mély lélegzetet amikor Clifford beszélni kezdett. 
- Nem baj, majd az embereim háromszáz százalékosan teljesítenek.. még valami kapitány? Esetleg a fejemen is táncolhatok ha akarja. - Jegyeztem meg cinikusan.
Elnéztem Nikora hátha esetleg majd véletlenül megszólal valamit, de mit is remélhettem a parancsnoktól hisz olyan fiatal volt akár egy ma született bárány. 
- Ha gondolod fel is töröltethetem a padlót a dokival, úgy is annyi maradt belőle körübelül hogy felmosófának nézném. - Tettem a megjegyzést majd Jamesre néztem aki mintha eresztett volna valahol úgy meg volt lékelve, és úgy nézett ki mint egy droid. 
- Viol.. Viol... úgy is meg lesz... - Dühöngtem, majd megtöröltem a pofámról a koszt. - Viol.. mindig azt a kis hülyegyereket kell menteni....- Folytattam. 
Clifford felállt, és mint akinek elgurult a maradék megmaradt kereke már a hídon érezte magát, és kirohant észre sem véve engem. 
Én idegesen felpattantam, majd utána ordítottam: 
- Nekem is fontos Viol! De nem így! Én nem vinném a halálba a hajót miatta! - Ordítottam el magamat. Remegtem az idegtől, így beleboxoltam a falba, majd a többiekre néztem.
- Úgy tűnik a tárgyalásnak vége.. jó mi? - Kérdeztem az épp elfele készülődő Nikótol. 
- Úgy sincs jobb dolgom, úgyhogy ha már így itt maradtunk James, megjavítom. - Mondtam a dokinak aki csak ült és fájdalmas fejeket vágott. 
- Már a gépek is kezdik a szenvedést! Nem hiszem el.. - Sóhajtoztam lemondóan. - Nagyon jó.. nem elég hogy ezt a droidot nem a MArson szerelték össze, itt senki sem Marsi! .. Marad a droid! - nyomtam vissza a székbe a dokit. - És nyugszik.. ha már nincs semmi jó a mai napban legalább a hobbimat hagy szereljem meg.. - Dühöngtem idegesen.


 (HU)
 
NikoThrovson
Dátum: Kedd, 2013-07-02, 19.32.21 | Üzenet # 5
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
A kapitány sajnos el volt borulva, és nem tudtam semmi olyat mondani amitől jobb kedve lett volna egyhamar. A tárgyaló egy egész helyes helyiség volt azonban ami kimondottan tetszett. A középen lévő kör alakú asztal és az épp rápattanó kék fény különös hangulatot adott az egésznek, bár a kapitány nem sokat mondott: csak azt ami a nyilvánvaló.
Át kell mennem a csapatommal és a MACOS egységek egyikével megkeresni és megmenteni Violt. Ennyi volt amiről eddig is tudtam. Azt viszont hogy a bombát is fel kell robbantanunk nem mondta senki... felhúztam a szemöldököm ahogyan előre dőltem a székemben, kisöpörtem a szemembe lógó szőke hajszállakat majd beszélni kezdtem a lehető legjobban artikulálva és vissza fogva az indulatot magamban:
- Kapitány! A küldetés amúgy sem egy túl békés, a kockázati szint elég magas! És ez a bomba is.. nem mondja komolyan hogy elvárja tőlem, és a katonai osztagosoktól hogy robbantsunk fel egy bombát a hajó közepébe?! - Ezt lehet kissé túlzottan meg is nyomtam, nem kellett volna így, de szavaimra meglepetésemre nem is a kapitány, hanem Rone válaszolt.
Aki fel volt háborodva, és jogosan és komoly kételyei voltak a küldetést illetően. A kapitány csendben maradt.. majd kirohant... és még hozzá tette hogy ahogy lőtávba érünk, tüzelünk...
nem értettem hogy hogy érti, mivel nem a hídon voltunk..
- I-igenis. - Szóltam meglepődve utána. Rone még dühöngött egy párat, és vissza fordult. Jamest kezdte javítgatni aki nyöszörgött a fájdalmában más semmit nem csinált.
Leültem a szenvedő android és Rone közé majd Rone-ra néztem, és a főgépész vállára tettem a kezemet:
- Rone.. meg fogjuk csinálni.. - Vettem egy mély lélegzetet, és folytattam miközben tudtam hogy a helyzetünk egy cseppet kilátástalan. - Bízom benne hogy mind élve megússzuk ezt, és hogy Viol is meg lesz. Ne aggódj.




" I'm not affraid from the darkness"
 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Csütörtök, 2013-07-04, 11.46.51 | Üzenet # 6
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
A kapitány parancsára a hídról a tárgyalóba indultam. Súlyosan meg voltam sérülve így a tárgyalás egészét csendesen ültem végig az oldalamat fogva és próbáltam nem elájulni, vagy programot-szétkapcsolni, vagy esetleg "vért" öklenedezni az asztalra. 
Viol eltűnt.. mindenki erről beszélt, ahogy érzékeltem a helyzet kezdett egyre reménytelenebb lenni. Bár az én felfogásom az volt hogy sosincs vesztett helyzet csak negatívan gondolkozó humán.
Hunyorogva néztem a kapitány felé aki elmondott még pár fontos dolgot vagy általánosságot és többek közt a tervet. Nagy fényesség volt körülötte, mert a vertikális egységem is megsérült és hol túl erősnek tűtntek a fények hol kevésbé erősek. 
A kapitány kiment.. látszódott rajta hogy szüksége lenne az idegstabilizáló gyógyszerére erősen, ám egyenlőre én magam azzal foglalatoskodtam hogy hogyan tudnám össze szedni magamat. 
Fáradt voltam, és mindenem fájt beleértve a fejemet, és a szemeimet is. És nem akartam Mis Ave-től segítséget kérni, mert tudtam hogy amikor ideges képes vandál vagy túl durva munkát véghez vinni azt pedig nem szerettem többek között azért mert nem bírtam a fájdalmat, és nem tartottam fer-nek ha valaki hentes munkát hajt végre a "betegén". Alig pislogtam kettőt azonban a kapitány után, Rone rám nézett felpattatnt, és a nyílt sérüléseimben kezdett nyúlkálni. 
Felnyögtem, és megremegtem a fájdalomban, és úgy határoztam hogy jobban teszem ha lelécelek. 
Felálltam, de ő vissza lökött és olyan kiszámíthatóan mint a naplemente beszélni kezdett arról hogy nem vagyok egy marsi gépezet. 
- Nem, nem vagyok...ön azonban..f-fájdalmat okoz.. kérem hagyja abba.. - Szóltam halkan, miközben megpróbáltam ellenkezni ami nem sikerült..
a fájdalmaim csak egyre rosszabbá váltak, és a főgépésznő ezt nem értette meg..
- Hagyja.. hagyja abba ez fáj! - Kiáltottam el magam mikor épp durván a sérülésembe nyomott valami műszert. - HALLOTTA?! ÉN.. ÉN SEM BÁNOK ÍGY A BETEGEIMMEL A'....!


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Csütörtök, 2013-07-04, 16.04.52 | Üzenet # 7
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Niko sóhajtott, majd kiment a hídra. 
Ronet ilyenkor nem lehetett meggyőzni semmiről sem. A nő hajthatatlan volt, és inkább durván a munkájába temetkezett mintsem hogy felidegesítse magát a lányát. 
Tovább javította a doktor sérüléseit ezúttal ha lehet még durvábban miközben beszélgetni vagy veszekedni kezdtek.. 
Rone nem volt jó "orvos" James pedig nem volt túlzottan jó "beteg" ...

( Rone - James - Rone - Szingularitás)

Niko, Cliff folytatása olvasható: 
"Híd topic"




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Rone
Dátum: Péntek, 2013-07-05, 21.03.20 | Üzenet # 8
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban
Nem reagáltam le a parancsnok optimista beszédét.
- Viol.. mindig csak a baj volt azzal a gyerekkel. - Mormogtam majd Niko után néztem, és a számba vettem egy csavar kulcsot. - Mindig csak a bajt hozza a fejünkre, mindig miatta kell aggódnunk... A Földön kellett volna őt hagyni, az az igazság.. maga meg ne nyafogjon! - Szóltam hirtelen a fészkelődős James-re aki nyavajgott, és nyöszörgött. 
- A szenvedős mindent, én csak segíteni akarok magán! - Megfogtam a karjait, majd a szemeibe néztem közelről. - Nyugodjon meg. Csak egy kicsit fog még fájni, de akkor nagyon. A szavamat adom.. aztán utána nem lesz baja és remélhetőleg nem fog majd ilyen idegesítően nyaforászni... nah... - vettem egy mély lélegzetet, majd folytattam. - Kezdhettjük...? - Megfogtam egy belső szkennert majd előkészítettem hogy belenyomom a nyílt sérülésbe.. ha ez meg van utánam ár könnyebben hozzá férek a hűtő mátrixhoz, és ha már úgy vagyok akkor csak két kattintás és be van forrasztva a belső sérülés.. és utána már csak a külső jöhet. 
- Három! - Szólaltam fel, majd belenyomtam a BS szkennert és kerestem a sérült rendszert...
nyakig úsztam a fekete anyagban, de ami rosszabb volt az az alhadnagy úr sikítozása volt. 
Elfordítottam a fejemet, mert nem szerettem ha a doki így nyafog, de ez volt a munkám és végtére is a doki is csak egy gép volt ami javításra szorult....
Megnyomtam kétszer a gépet mely összeforrasztotta a belső sérülést, majd kihúztam a kezemet, és beforrasztottam a külső borda alatti lyukat...
- Látja? Nem kellett volna sírnia.. - Szóltam neki, megveregetve a vállát.. mivel láttam az arcán hogy tiszta műkönny.
- csak nehogy ezen után a műkönnyeit is pótolni kelljen nekem. - Vetettem oda, miközben feltűrtem a tiszti ruhám. 
- A maga vére borít be mindenütt... szép kis gép maga... - Megcsóváltam a fejemet, és felálltam a gugoló pózból...
- Majd alkalom adtán folytatom, mert láttam hogy több sérülése is van...de ne aggódjon nem ússza meg.. csak épp nincs kedvem hallgatni a sírását. - Majd kimentem. 
A gépházban volt a helyem, és elégedetté tett hogy valamennyire helyre tettem a dokit...


 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Kedd, 2013-08-06, 20.27.03 | Üzenet # 9
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Megpróbáltam kiszabadulni, de nem tudtam és a fájdalom egyre csak rosszabbá és rosszabbá vált. 
Valamit tennem kellett... fészkelődtem, közben hangosan felnyögtem. Úgy éreztem magam mint ahogy egy nyitott töréses ember érezhette magát miközben sebfertőtlenítő - és egyebek nélkül - túrkálnának benne puszta kézzel.
Kifeszítettem magamat a székbe, és húztam magam hátra ameddig csak tudtam, de ez sem segített. Rone lefogta a kezeimet és a szemeimbe néztek amik könnyesek voltak.  
Nem voltak nyugtatóak a szavai. A "kezdhetjük"-re pedig egyenesen megijedtem és le is blokkoltam pár pillanatig: 
- Mi? ... Nem...NEM! - Ordítottam fel. Megpróbáltam kijutni a szorításból de akkorra már tényleg minden volt. 
Belenyomta a kezét a sebbe teljesen, patakokba folyt a vérem.. Önkívületi állapotba sikítozni kezdtem, lehet hogy pár pillanatig tudattalan állapotba is kerültem.. minden fájdalom volt, alig hallottam hogy mit mond Rone, majd elsírtam magam..
Úgy éreztem magam mint egy tárgyat akivel nem úgy bánnak mint megérdemli, nem éreztem igazságosnak a dolgot. Megaláztak már megint....
Két kattanást hallottam, és közben kaparó fájdalmat ami nem akart múlni, aztán megint besípolt a fülem miközben a a padlót néztem és mozdulni nem bírtam.
Nem is tudom mennyi vért veszthettem...

Arra eszméltem fel hogy Rone megveregeti a vállam mintha mi se történt volna..
Lehet ő ezt még hobbinak tartotta de én kínzásnak... felállt és kifele ment volna talán de én elhalóan utána szóltam mivel még mindig remegtem a fájdalomtól, mindenem csupa vér volt, az arcom pedig csupa könny:
- Nem kedvelem... az olyan embereket akik tárgynak néznek.. de látom maga sem sokkal különb mint a többi... megint csalódnom kellett Mis Ave... - Megtöröltem az arcom, majd megpróbáltam  felállni...


 (HU)
 
Rone
Dátum: Kedd, 2013-08-13, 14.04.53 | Üzenet # 10
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban
Már majdnem kiléptem az ajtón de James meghökkentő szavai visszahúztak a helyiségbe. Az ijeneken tudok és tudtam
meglepődni. Segítek neki erre elkönyvel jóhogynem már android- utálónak, meg csalódik bennem.,
- A segítséget aztán te is nagyon jól ameg tudod hálálni James... - Mondtam fáradtan,de akkorra már mennem kellett a
gépházba ezért féloldalasan néztem rá. Valamilyen szinten sajnáltam öt de abban a percben épp nem volt a
siránkozását hallgatni.
- Egyépként azt észrevettem hogy vannak érzelmeid de gépészként akkor is te egy gép vagy...és szívesen. - És
kimentem. Más dolgom is volt mint szenvedni egy android szépfiú lelkivilágával. Mennem kellett a nem sokkal
hálásabb gépházamba ahol aztán volt dolgom nem is kevés.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Vasárnap, 2016-02-28, 20.28.17 | Üzenet # 11
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Rone folytatása olvasható: A "Híd" c. topicban

James folytatása olvasható: A "transzporterszobák" c. topicban

Hozzáadva (2016-02-28, 20.28.17)
---------------------------------------------

-  A Hidegháború ( Part 1 )  -

-  A Hidegháború ( Part 1 )  -
 

2804, Január


A Beloiannisz nem sokkal a békekötés után visszaindult a Földre ahol merénylet történt a Csillagflotta nagykövetségen. 
 A hajó azokban a pillanatokban is teljes sebességgel száguldott a Föld fele Relson kapitány pedig szinte azonnal tartott egy kis összejövetelt hogy elbeszélgessen a részlegvezetőkkel. 
Konkrétan semmire nem volt idejük a nagy csapata óta, amikor is az egész Querreriai háborút sikerült rövidre zárni: nem volt idő megkérdezni hogy milyen állapotban vannak a rendszerek, nem volt idő megkérdezni hogy Niko karja jobban van-e (mert az eltörött az utolsó kacióban) és ami azt illeti semmire nem volt idő...
Mindannyian kimerültek voltak, Jenek ezredes szemei alatt hatalmas kék karikák jelezték a napok óta tartó álmatlanságot ami a háború és mostanában a családja okozott. 

Relson kapitány legszívesebben a Zéna Domán lett volna Scea Dáriusnak segítve, mert a Voinok anyabolygóján valamiféle hatalmai átrendeződés vette kezdetét s zavargások voltak,  de egyenlőre a flotta és ez a merénylet fontosabb volt. 
Szinte egyszerre léptek be Nikoval. A nő kimerült volt, de a karja a legutóbbi nap óta sokat javult. A gyengélkedőben lévő tumultus ellenére is jobban érezte magát. 
Kifejtette aggodalmát a merénylettel kapcsolatban, kifejtette hogy ebből nagyobb gondja is lehet a Csillagflottának, valamint hozzátette hogy nem lehet egy átlagos eset, hogyha őket, egy idő hajót hívnak segítségre. 
Kis beszélgetésük után egyenként érkeztek meg a többiek: Rone, James és Jenek is. 
James megjegyezte hogy nagyon hiányzik neki John Coulson, de örült neki hogy jó helye lett az Enterprise-on. 
Aztán Jenek vette át a szót arról hogy mennyi embert vesztettek a háborúban, és jelentett egy kicsit. 
Niko és Rone felváltva a kárjelentésekről és a javítási munkákról beszélt. A hajó szerencsére nem károsodott sokat, csak a meghajtás, így nem tudtak olyan gyorsan menni. 

( Relson- Niko - James - Rone- Jenek - Szingularitás)




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
JasonRemyRelson
Dátum: Kedd, 2016-03-01, 16.33.18 | Üzenet # 12
U.S.S. Beloiannisz kapitánya/Ezredes
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 117
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban
A háborúban nagy árat fizettünk , a szabadságért és   a békéért...inkább éreztem magam ,védelmezőnek mint diplomatának hiszen a védelemre épített   a katonai szervezete a Csillagflottának így  mi után sokan le is  szereltek a katonaságból úgy éreztem hogy  talán  a háború jelentett néhányoknak ,valamiféle menekülést az életből.. nehezemre esett bevallani de  talán ,rosszul hittem és tényleg nincs több háború...de valahogy úgy éreztem,hogy van miért fennmaradnia  a katonai haderőknek és  ez nem más mint az incidensek kisebbek amik rögtön a háború befejezése után jöttek ....a  Csillagflotta stabil volt a háborúig ,legalábbis úgy éreztem de  amióta  magunkkal kellet foglalkozni valahogy el felejtettük hogy bármikor beüthet más is...

A hajó ,több helyen is  sérült volt de  szerettem volna magaménak tudni  a küldetést így  rögtön parancsot adtam ki az eligazítóban.

-Köszönöm hogy eljött mindenki..mint tudjuk...a  háborúnak vége...nagy árat fizettünk érte,de megérte...béke van...ezt kell fenntartanunk ez is egy nagy feladat lesz..és mint tudjuk mivel John Coulson most nincs velünk mert ,az Enterprise-J nek szüksége volt egy  rátermett tisztre  így  mi folytatjuk a továbbiakat együtt..ezért is  lesz az első parancsom az hogy ,a  gépház legyen kész mielőbb..mivel feladatunk van..

Osztotta ki Relson az asztalra a  küldetéseket.

-Mindenki olvassa át..és az összes részleg jelentsen nekem 1 óra múlva. Tudom hogy nagy károk vannak a hajón,de  most nincs fontosabb a küldetésnél.


 (HU)
 
NikoThrovson
Dátum: Péntek, 2016-03-04, 21.13.26 | Üzenet # 13
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Kicsit fájt még a karom, de a doki hamar helyre pofozta. 
Nagyon megszenvedtük a háborút, és arra gondoltam hogy örökre belénk égette magát ez az érzés. 
Úgy éreztem hogy ennyi sorozatos rossz után most valami jó, és felüdítő jöhet csak de a negatív halomnak még nem volt vége teljesen. A küldetés adatra pillantottam amint leültem. 
A kis adatpakkon rajta volt: valaki robbantgatott. 
" De jó!" - Gondoltam magamban. Sóhajtottam, lábamat keresztbe tettem az asztal alatt. Amióta megszereztem a parancsnoki rangomat bíztam a csillagflotta jóakaratában és összetartásában, szinte gtyerekes makacssággal mert gyakorlatilag én csak ezt a köteléket ismertem gyerek korom óta. 
De ebben a történelmi korszakban mintha kicsit szétestek volna: lehet a sok áldozat és veszteség miatt. 
Rone-ra pillantottam e közben egy pillanatra. Vissza Jasonre, majd előszedtem a jelentésemet és nézgeetni kezdtem, így hanyagolva a küdetés leírását. 
- A fegyver rendszer minimális károsodásokat szenvedett, csakúgy mint a célzó berendezés... de egy kis manuális korrekcióval helyre tudom hozni, már ha szükségünk lesz rá. - Válaszolta.




" I'm not affraid from the darkness"
 (HU)
 
JamesBenson
Dátum: Szombat, 2016-03-05, 21.58.21 | Üzenet # 14
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban
Már éppen ideje volt hogy vége lett a háborúnak, úgy tűnik az égiek is ezzel a félresikeredett bolygóközi konfliktus ellen voltak. A legrosszabb volt az egészben hogy mint időhajó akár el is tudtunk volna menekülni bármelyik béke korszakba, de mintha vonzottuk volna az ilyet vagy én nem is tudom... a kapitány magabiztosan vezette le az egészet. Örültem neki, legalább ő tudta hogy mi az igazi a legénység számára. 
Őszintén szólva bele voltam fásulva a triplaműsoros beosztásomba.
A betegeim száma mintha soha de soha nem akart volna változni, ezért kicsit reméltem hogy majd a megbeszélésünk amilyen hamar elkezdődik olyan gyorsan lezajlódik. 
leültem a lehető legtávolabb kívételesen mindenkitől és Niko után én szólaltam meg: 
- John-nak biztosan jó dolga lesz az Enterprise-on... de nekem is hiányzik. Jó barátom. Biztosan majd viszont látjuk őt. - Aztán a kapitány felé fordultam. -

Máskülönben: kapitány, meddig fog még ez tartani? A Flotta most az egyszer kiállhatna magáért? Hányszor fogunk még közbe avatkozni? Uram, most az egyszer elmehetnénk valami békésebb vizekre. - Sóhajtoztam.


 (HU)
 
Rone
Dátum: Hétfő, 2016-03-14, 17.46.00 | Üzenet # 15
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban
Szép nagyot késtem. Csoda lett volna ha nem kések el. Éjjel nappal munka volt, e mellett pedig élni nem lehetett. 
~ Egy kis késés még belefér. Idiótának néznének ha nem késnék el. ~ gondoltam. 
Akkora karikák voltak a szemem alatt mintha bevertek volna nekem egy jó nagyot. Konkrétan álmos voltam. Ritkán fordult elő velem ilyen hogy 0-24ben majdnem nyomtam a kisipart. Úgy ahogy a hajót össze sikerült raknom és erre baromira büszke is voltam. 
- Tudom késtem! - nyögtem be de elégedetten Jamesre vetültek szemeim. Jól megünnepeltük este a csata végét. Fogamra való volt a vacsi is! 
Hátra dőltem a székemben miután leültem oda melléje a közelbe. Éppen Nikonál tartottunk, hogy valamit pampogott arról hogy hogy állunk. 
~ Nagyon érdekesek a fegyverek tényleg. engem bezzeg senki nem dícsér. ~ Kicsit sértődöttem tettem karba a kezeimet és jelentkeztem mint a dedóban. 
A doki tündérmeséje után meg is sikerült szólalnom. 
- Mi a fiúkkal éjjel nappal dolgoztunk odalenn a gépházba, hogy ilyen sebességgel tudjunk vánszorogni, szóval nekünk most kijár a piros pont. Nem beszélve arról hogy a gépészeim egy része kényszerszabin van a gyengélkedőbe. - Foglaltam össze, és sóhajtozva kezdtem bele a küldetés elolvasásának, mert láttam hogy már mindenki azt kezdte el olvasgatni. 
- Tiszta szívás. - Mordultam fel félhangosan. - A flotta unalmában nem tudott mást hívni csak minket, vagy kényszerűséget érzünk mindig ilyen helyzeteket kikapni? - Folytattam halkabban a morgolódást.


 (HU)
 
JenekLaronn
Dátum: Kedd, 2016-03-15, 15.24.22 | Üzenet # 16
Ezredes / Beloiannisz katonai csapat vezető
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 14
Kitüntetések: 1
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban
Néha Ave gépészre pillantottam, mert késett de inkább a kapitányra. 
Egyet értettem vele abban hogy a háborúnak vége, de a katonákra szükség lehet. Nem éreztem magunkat feleslegesnek a hajó életében. Egyszerűen szüksége volt a flottának a jelenlétünkre, hogy biztosíthassuk a békét. 
- Ha egyszer megragadtuk a békét, nem szabad elveszítenünk újra. - Biccentettem. Szinte éreztem a többiek tekintetét ahogyan egyszerre rámnéztek. 
- Hangosan gondolkodtam. Kapitány itt van a jelentésem az elveszett vagy elesett katonáimról. Jó emberek voltak.... tudom hogy a jelenlegi sűrű helyzet nem engedi meg, de ha esetleg lesz ideje szeretném ha tartanánk egy megemlékezést értük. Megérdemelnének.


 (HU)
 
Szingularitás
Dátum: Hétfő, 2016-03-21, 22.18.29 | Üzenet # 17
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban
Miután Jenek is elmondta a mondani valóját, hirtelen Gale zászlós hangja töltötte meg a komlinket: 
" Uram! Megérkeztünk a Földre. Pályára állok ahogy kérte. " - csengett a nő magas hangja. Relson ezredes még szólt pár szót, persze beleegyezett a megemlékezésbe is, majd mindenki felállt s elindultak kifele a transzporter állomáshoz. 

Jenek ezredes Keplert, Hawksont és még pár emberét hozva megállt a transzporter dobogón s Jasonnal együtt transzportáltak le először, utána pedig a többiek.
Mind tudták hogy fontos küldetésük lehet, ezért igyekeztek nem hinni a vészt jósló pletykáknak mi szerint nagy lehet a baj. A tisztek csak némán egymásra néztek, majd dematerializálódtak. 

Folytatása olvasható:     " Föld bolygó" c. topicban




A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.

https://www.wattpad.com/user/Bati1989

... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....

Olvass, ne nézz...

== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<==
 (HU)
 
Star Trek In Future-The future begins.... » - » U.S.S. Beloiannisz » Tárgyaló (Konferenciaterem.)
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Keresés: