Üdvözöllek Spectator | RSS
Regisztráció | Belépés
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Star Trek In Future-The future begins.... » - » Fan Fictions » Meghajtások (Tér,idő stb.)
Meghajtások
Nubet
Dátum: Péntek, 2013-04-12, 17.57.27 | Üzenet # 1
Titkos fegyverek bevetés korlátozója/hajó:Royal
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 3629
Kitüntetések: 77
Hírnév: 41
Helyzet: Nincs szolgálatban
Új Meghajtás modellek.

"Believe in Star Trek In Future "

Szinkron



https://twitter.com/airforcdirector



Jelenlegi Küldetés

Nyitó Videók

▉▉▉▉▉▉◤┳◥▉▉▉▉▉▉
▉▉▉▉▉◤┳┻┳◥▉▉▉▉▉
▉▉▉▉◤┳┻┳┻┳◥▉▉▉▉
▉▉▉◤┳━┳━┳━┳◥▉▉▉
 (HU)
 
Adam
Dátum: Péntek, 2013-04-12, 17.57.37 | Üzenet # 2
U.S.S. L'espoir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 2881
Kitüntetések: 58
Hírnév: 31
Helyzet: Nincs szolgálatban
Transztér meghajtás


Az első Transztér meghajtásu űrhajó: U.S.S. L'espoir - Vesta osztály

Az alapvető térmeghajtási rendszereket az Alfa Kvadráns nagyhatalmai már több mint három évszázada használják. A térhajtómű technológia roppant sikeresnek bizonyult és a térmeghajtás terén még rengeteg fejlődésre van lehetőség. Mindemellett, a Daystrom Intézetben dolgozó tudósok már 2275-ben felvetették, hogy a normál térhajtás fizika csupán csak egy kis része egy sokkal nagyobb rejtélynek. Ez a technológia, amelyet "transztérhajtómű"-nek neveztek el, hamarosan felkeltette a Csillagflotta érdeklődését. A transztérmeghajtás működése hasonlít egy féregjáratéhoz. Ahhoz, hogy keresztülhatoljanak a szubtéren és folyosót nyissanak a normál űrből, speciális részecskékre van szükség, a tachionokra. Amint megfelelő frekvenciájú tachionokat találtak, egy rés nyílik a normál űrből a szubtéren keresztül, ezzel egy transztérfolyosót hozva létre. A résbe szubtéri energia olyan nagy erővel áramlik, hogy bármit beránt, és hitetlen sebességre gyorsít, aki túl közel van. Nagyszabású mérnöki tervezési programba kezdtek a Csillagflottánál, melynek célja egy transztér sebességekre is képes csillaghajó kifejlesztése volt. Ebbe az új "Excelsior" osztályba a legfejlettebb számítógépeket, érzékelőket és fegyver rendszereket építették volna be - ez lett volna egészen egyszerűen az ismert űr legfejlettebb járműve. Sajnos azonban, miközben az Excelsior nem meghajtással kapcsolatos rendszerei sikeresek voltak, a transztérhajtómű program túl nagyratörőnek bizonyult. 2285-ben indították el, és csak a főgépész szándékos szabotázsa akadályozta meg a katasztrofális gondolarobbanást a hajó első útján. A gépeken végzett elkövetkező évek munkája ellenére az Excelsiort kudarcnak nyilvánították - soha nem hajtott végre sikeres próbarepülést és soha nem lépte át a transztér küszöböt. A Csillagflotta teljesen leállította a transztér programot 2287-ben, és a hajót egy normál térhajtóművel szerelték fel. Azonban nem ez jelentette a Föderációs transztér technológia végét. 2372-ben a USS Voyager legénysége két rövid űrsikló repülést hajtott végre 10-es fokozattal - valójában meglovagolva a küszöböt, végtelen sebességgel utazva. Azonban több igen jelentős probléma merült fel ezen megközelítés révén: a Voyager kísérletben résztvevő tagjai komoly egészségügyi problémákat tapasztaltak, beleértve a genetikai elváltozásokat is. A Voyager-nek sikerült elküldenie ezeknek a repüléseknek néhány adatát a Csillagflottának 2373-ban egy idegen kommunikációs antennán keresztül. A technológiát elemző szakértők jelezték azt, hogy a Voyager által tapasztalt nehézségek csupán a jéghegy csúcsát képezik. A garantált genetikai károsodáson kívül az ilyenfajta transztér meghajtáshoz kapcsolódó szubtéri mezők 85%-os halálozási arányt okoznak repülésenként. Jelentős problémaként megmaradt még az ilyen meghajtást használó jármű navigálása és éppen ezért még a pilóta nélküli szondák is használhatatlannak bizonyultak. Bár többen úgy vélik, hogy a transztérhajtómű lehetetlenség, a legfrissebb kísérletek azt mutatják, hogy a transztéri utazás mégiscsak lehetséges. 2364-ben a USS Enterprise számos rövid transztér repülést hajtott végre az Utazóként ismert idegen segítségével. 2369-ben a Borg harmadszor tört be a föderációs űrbe a Lore nevű android parancsnoksága alatt. Ez alkalommal a Borg egy olyan transztér járművet használt, amely képes volt olyan járatok létrehozására, melyeken belül egy tárgy hihetetlen sebességgel mozoghatott. A USS Enterprise belépett az egyik ilyen járatba és egy rövid utazást tett 236.000.000 - szoros fénysebességgel. Ezt a járművet, melyről úgy gondoljuk, hogy egy továbbfejlesztett prototípus volt, később az Enterprise elpusztította. 2369-ben a USS Enterprise-D tanúja volt a transztérfolyosó működésének, amelyet egy borg hajó használt. Az Enterprise-nak tachíonok sugárzásával sikerült aktiválnia egy borg transztérfolyosót. A folyosóban az hajó legénysége felfedezte, hogy a szubtér olyan mértékben megváltozott, hogy a normál térben lévő többszáz fényévnyi távolságok nagyban lecsökkentek. A meghajtás e változatával a borg hajók 20-szor gyorsabban haladhatnak, mint a Csillagflotta hajók. A Borg a transztérfolyosók széles hálózatával rendelkezik az egész galaxisban, habár az egyes folyosók csak néhány hónapig működnek, aztán újakat kell létrehozni.

A USS Voyager legénysége - akik a saját transztérhajtóművükkel is kísérleteztek 2372-ben - a Delta Kvadránsbeli útjuk során találkoztak a Voth-ként ismert fajjal, amely képes a transztérváltásra. Egy tipikus Voth hajó transztérhajtóművének segítségével a fénysebesség 200000 szeresére volt képes. A Voyager ez után találkozott a Borgokkal és megerősítették azt, hogy a szabvány Borg Kockák is képesek az olyan transztérjárat használatára, mint amilyent a Lore irányítása alatt álló kísérleti jármű használt. Ez a hajtómű azonban sokkal lassabb, mint az, amelyik Lore járművén volt, mely technológiát úgy tűnik a Borgok félretettek a prototípus elvesztése után. A USS Voyager Hétkilenced segítségével megpróbált transztérfolyosót létrehozni, de nem sikerült. Viszont sikerült lopni a Borgtól egy transztértekercset, amivel 20.000 fényévet meg is tudtak tenni, mielőtt az tönkrement.

Amikor Terrance professzor és Dr. Neltorr javaslatot tettek az ún. "TNG skálára" úgy számolták ki a skálát, hogy egy tárgy sebességét - ideális körülmények között - a szubtér tényező (faktor) növelésével adják meg a felhasznált energia minden ezerszeres növekedésénél egészen 9-es fokozatig. 9-es fokozat felett a hatványkitevő fokozatosan növekszik, majd 10-es fokozathoz közeledve meredekebb lesz. 10-es fokozatnál a hatványkitevő végtelen lesz - éppen ezért a 10-es fokozatot elérő tárgy végtelen sebességű lesz, az univerzum minden pontján egyszerre áthaladva. A szabvány térhajtóműveknek végtelen nagyságú energia szükséges a 10-es fokozat eléréséhez - természetesen ez lehetetlen feladatnak tűnik. A kor tudósai igen magabiztosan állítják azt, hogy a 10-es fokozat a legvégső legyőzethetetlen határ. 2269-ben a Daystrom Intézetnél dolgozó tudósok a Terrance és Neltorr által kidolgozott elméleti szubtér modelleket tovább fejlesztették. Rájöttek arra, hogy matematikailag lehetőség van egy második szubtéri régióra, amely a 10-es fokozat határától egy hasonló, 20-as fokozatnál lévő határig terjed - egy olyan régió, amelyet a Daystrom Intézet sajtó osztályának P.R. képviselője "transztéri terület"-nek nevezett el, mely elnevezés pontatlansága ellenére találó.

2270-ben az után rájöttek arra, hogy ez az elméleti transztéri terület is csak egy része a teljes struktúrának. Az elmélet lehetővé teszi végtelen számú ilyen domain létezését, mindegyik között egy szubtéri korláttal. A 2270-es évek elején nagy erőket fektettek be annak eldöntésére, hogy ezek a transztéri területek csak elméleti szerkezetek-e, vagy valósak is lehetnek. 2273-ban a Csillagflotta USS Wanderer nevű kutató hajója végrehajtott egy szubtéri részecske disszipációs kísérletet, mely döntőlen bizonyítatta azt, hogy a transztéri területek nemcsak hogy léteznek, de az is lehetséges, hogy az anyag megkerülve a szubtéri korlátot átlépjen a transztéri területre. Elméleti és gyakorlati tanulmányok hamar megállapították azt, hogy 10-es fokozat után infinitezimálisán közel van egy pont, ahol a szubtér faktor kitevője végtelenről nullára zuhan, majd ismét fokozatosan emelkedik. 11-es fokozatnál a kitevő eléri a 123-t, mely után a normál szubtéri görbe viselkedését tükrözi. 19-es fokozatnál a kitevő elkezd emelkedni, és a 20-as fokozatnál ismét eléri a végtelent, hogy létrehozza a következő szubtéri korlátot. Az egész folyamat megismétlődik a második transztéri területen, majd a harmadikban, stb. Minden egyes területen a hatványalap ' állandó ' értéke exponenciálisan emelkedik - 103 -tól a szubtéri területen, 123-ra az első transztéri területen, 163-ra a harmadikban, majd 243 -ra, 403-ra és igy tovább. A következő ábrán a szubtéri terület és az első két transztéri terület szubtér faktor sebességeit láthatjuk.

Egy adott szubtér faktor fenntartásához szükséges energiát általában Megajoule per Cochrane per másodpercben szokták megadni. A subtéri területen belül az energia felhasználás egy fűrészfog görbét követ, mely 10-es fokozatnál végtelenig növekszik. Az első transztéri területen a görbe alakja alapvetően hasonló az előbbihez, de az elsőhöz képest kissé felfelé eltolt, mivel a transztér meghajtáshoz nagyobb energiák szükségesek. Általánosan elmondható az, hogy a transztér faktorokat sokkal több energiával lehet csak fenntartani, mint a vele egyező szubtér faktort, például a 13-as fokozat fenntartása 50000-szer több energiába kerül, mint a 3-é. Viszont egy konkrét sebesség tartásához szükséges energia felhasználás szempontjából a transztérhajtómű sokkal hatékonyabb. Egy transztérhajtóműnek a 13-as fokozat fenntartásához annyi energiára van szüksége, mint egy térhajtóműnek a 9.82-höz, miközben a 9.82-es fokozat a fénysebesség 2530-szorosa, addig a 13-as fokozat a fénysebesség 28561-szerese - majdnem 1130%-os sebesség növekedés. A következő ábra azt a teljes energia-felhasználást mutatja, amely egy Galaxy-osztályú hajónak egy adott szubtér vagy transztér fokozat fenntartásához szükséges.

Manapság egy, a gyakorlatban működő transztérhajtómű egyelőre a Föderációs tudomány hatókörén kívül marad, és bár erőfeszítések továbbra is vannak egy ilyen technológia kifejlesztésére, haladást még nem értek el.

A Föderációs hajók szubtérmeghajtással maximum kb. 9.96-os fokozatú sebességet képesek elérni. Ez a sebesség a fénysebesség kb. 3000-szorosa, de elvben magasabb sebességre is képesek lehetnek. Ezt egy hatékonyabb szubtérhajtóművel is el lehet érni a szubtér eltorzításával - a meghajtás eme módját a Csillagflotta tudósai transztérmeghajtásnak nevezik. A transztérmeghajtás működése hasonlít egy féregjáratéhoz. A féregjárat a téridő kontinuum egy eltorzulása, amikor is két távoli terület egy járaton keresztül közel kerül egymáshoz. A transztérfolyosó is így működik, annyi különbséggel, hogy nem a szubtér az, amelyet meggörbítenek. Ahhoz, hogy keresztülhatoljanak a szubtéren és folyosót nyissanak a normál űrből, speciális részecskékre van szükség, a tachionokra. Amint megfelelő frekvenciájú tachionokat találtak, egy rés nyílik a normál űrből a szubtéren keresztül, ezzel egy transztérfolyosót hozva létre. A résbe szubtéri energia olyan nagy erővel áramlik, hogy bármit beránt, és hitetlen sebességre gyorsít, aki túl közel van.

Forrás


"Gyorsan felpattantam, és furcsa arckifejezéssel elkezdtem megdobálni a Tribblikkel...."

--Adam Jay Cross.... Nemeses - Admin/Founder/Leader
--My Twitter page - @ArbiterCross
--Adam J Cross - DeviantArt Page


Az üzenetet módosította Adam - Csütörtök, 2011-06-16, 20.29.28
 (HU)
 
Adam
Dátum: Péntek, 2013-04-12, 17.57.37 | Üzenet # 3
U.S.S. L'espoir kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 2881
Kitüntetések: 58
Hírnév: 31
Helyzet: Nincs szolgálatban
High Energy Tachyon-Fusion Warp Drive
(Nagyenergiájú Tachyon-Fúziós Térhajtómű)

Egy nagyenergiájú Tachyon-fúziót felhasználó hajtómű. Hatékony módja az utazásnak. Nem már mint egy kisteljesítményű féregjárat generátor. Egy nap alatt meg lehet vele tenni akár 10.000 fényévet is, de ehhez hatalmas mennyiségű Tachyon kell.
Ez a fajta részecske leginkább a feketelyukakban és más gravitációs torzulásokban fordul elő, ezért minden hajó ami ezzel a hajtóművel van felszerelve, hordoz egy Nagyenergiájú Graviton Generátor-t (HEG). Innen a Tachyon részecskék, elektromágneses
lassító mezőbe jutnak majd egy 10 méter vastag, edzett Tritánium burkolattal ellátott, foton kamrába jutnak. A fénysebességre lassított Tachyon-ok ebben a formában tárolhatóak, és megköthetőek.
A hajómű használatakor ezt a raktározott mennyiséget egy elektromágneses gyorsító mező visszagyorsítja eredeti sebességére és a Tachyon-Fúziós kamrába vezetődik. Ezzel nyílik meg a Féregjárat ablaka. A Féregjárat fenntartását a HEG állandó működése biztosítja

A HEG normál működése esetén 2.000.000.000 TerraJoul energiát termel, ez a Sötét anyag és más környezeti hatásoktól kis mértékben változhat.

Vész esetén, a HEG egy szubfotonikus (továbbiakban SR) előidézve megsemmisíti az összes Tachyon-t 1 fényéves körzetben, ezzel meggátolva a tér anomáliák kialakulását. Ez a folyamat a rendszer alap működéséből jön létre így nincs
esély a SR meggátolására. Az SR semmilyen hatással nincs a fény és a Tachyon részecskéken kívül másra, így teljesen semleges a hatása. A Robbanás akkor jön létre, amikor a Gravitációs kút saját magába dől, így megszűnik létezni, és ezzel egy időben létrehozza az SR-t

A Technológia egyetlen használója, a Sirius Confederáció


"Gyorsan felpattantam, és furcsa arckifejezéssel elkezdtem megdobálni a Tribblikkel...."

--Adam Jay Cross.... Nemeses - Admin/Founder/Leader
--My Twitter page - @ArbiterCross
--Adam J Cross - DeviantArt Page
 (HU)
 
Star Trek In Future-The future begins.... » - » Fan Fictions » Meghajtások (Tér,idő stb.)
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Keresés: