|
Parancsnoki Híd
| |
Gonsailes
|
Dátum: Kedd, 2012-06-26, 21.41.58 | Üzenet # 151 |
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A hídra belépve Jonathan Gonsailes kapitány körülnézett, majd Whanar után megszólalt ő is.
- Üdvözlöm, újra Oveido parancsnok. Minden rendben a fedélzeten? - érdeklődött.
A főgépész érkezésére a férfira nézett, majd kérdésére megszólalt.
- A legfontosabb, hogy az egyik holofedélzetet alakítsa át úgy, hogy egy nagy tó legyen benne a bejáratnál parttal. A parton egy lépcső vezessen le a föld alá, egy helyiségbe, amelyben a vízre látni egy ablakon keresztül. A helyiségben legyenek konzolok, és képernyők. Majd később a vízbe is elhelyezünk konzolokat. Ugyanis várható egy-két Vízi legénységi tag is. Ezek mellett a hidat is át kéne építeni. Az alsó szét bal felső sarkába az első tiszti pult alá kérnék egy általános konzolt Whanar hadnagy számára, aki mostantól a kapitányi tanácsadó szerepét fogja betölteni. Köszönöm. Először egy széket szereljen legalább oda, ahol a konzol lesz. A többit a Bajori hadművelet után végezzék majd el. Köszönöm - mondta, majd a pultjához lépett és csatornát nyitott a Xindi Flotta felé.
- Itt Gonsailes kapitány. Catarra. Kérem készüljön fel az áttranszportálásra. Szükségem lenne a segítségére a Rising fedélzetén. Amint jelzi, hogy készen áll átsugározzuk, áthozzuk. Gonsailes vége - ezzel élve hagyta a csatornát, hogy a rovar válaszolhasson, majd a többiek felé fordult.
- Hála a Xindi Birodalomnak lehetőségünk van arra, hogy sikeresen végezzük el a küldetést - mondta, majd biztatóan nézett Whanar-ra.
- Készüljenek fel az indulásra. Oveido parancsnok. Kérem jelentsen az eddigi helyzetről. Van új információja a Bajoron kialakult állapotról - nézett kérdőn az első tisztre.
Eközben pedig leült a parancsnoki székbe.
"Az univerzum határtalan!"
Az üzenetet módosította Gonsailes - Kedd, 2012-06-26, 21.44.53 |
|
|
| |
Belmore
|
Dátum: Szombat, 2012-07-07, 15.34.26 | Üzenet # 152 |
A U.S.S. Atlantis elsőtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 208
Kitüntetések: 4
Hírnév: 12
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Ruby ahogy belépett a hídra Whanarra, majd John-ra nézett.
Miután végighallgatta a férfi szó áradatát és tudomásul vette hogy egyetlen egy parancsa van - habár nem is kimondottan parancs, de fontos feladat az biztos- vissza indulni a helyére, a kommunikációs panelhoz. Mikor elindult Oviedo parancsnok felé biccentett egy biztatót, és habár még nem ismerte annyira a férfit, de próbált vele pozitívan viselkedni.
Az soha nem árthat ha jó a kolegalitás. - Gondolta magában. Hisz ez előtt már volt része olyan szolgálatban amiben negatív volt az összetartás, és emiatt nem volt kimondottan valami nagy élvezet ott lenni.
Vettem egy mély lélegzetet a mindig tiszta cirkuláltó-rendszer levegőjéből majd az intercomm panelra nézett, leült és a képernyőre, majd a hídon álló új "szerzeményre" Alishára nézett, akinek igazából azokban a percekben még a nevét sem tudta.
Reflex-szerűen egy elmélyülten, gondolkodó arc jelent meg az arcán és arra gondolt hogy ez a nő biztosan az új orvosi főtisztjük, hisz orvosi köpenyben van..
Összerezzent hisz gyűlölte az orvosokat, és gyorsan visszatemetkezett a munkájába hogy kerülhesse a nő tekintetét.
" Second star to the right and straight on till morning.:" |
|
|
| |
Chris
|
Dátum: Szombat, 2012-07-14, 13.17.08 | Üzenet # 153 |
Szakadárok vezetője
Csoport: Star Trek In Future tag
Üzenetek: 584
Kitüntetések: 19
Hírnév: 15
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Belépett a kapitány a hídra én pedig tisztelegtem neki egy per pillanatra aztán pedig alrébb is álltam persze előbb fel álltam a kapitányi székből és át adtam neki a helyemet.Jó magát újra látni uram..mondtam a kapitánynak aki elég munka ügyileg leterheltnek tűnt..aztán pedig alról kezdett el kérdezni hogy történt -e valami újdonság..bólogattam egy perce és elkezdtem mondani lassan..igen uram..úgy tűnik hogy a fronton nagy segítség kellene a legutóbbi hírszerzési adatok szerint sok hajót vesztítettünk de még tartják magukat....javallom hogy induljunk el amilyen gyorsan csak tudunk uram..vetettem oda a kapitánynak.. |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Csütörtök, 2012-07-26, 16.39.40 | Üzenet # 154 |
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A Rising főgépésze egy pillanatig elgondolkodott. A szőke hajú férfi megcsóválta a fejét majd a kapitányra nézett.
- Hát, ez bizony nem lesz egy kis munka. - Válaszolta félvállról a bajori tiszt. Persze a tisztek többsége akik ismerték őt, tudták hogy soha nem veszi félvállról a munkáját csak egész egyszerűen ilyen a stílusa: flegma.
- Megteszek mindent amit csak tudok majd uram.. a szavamat adom. A székről viszont elég gyorsan tudok rendelkezni. Azonnal munkához látok! - Tisztelgett egy gyors sort majd kivonult a turbólift felé.
A lift egy szinte alig hallható csukódással "nyelte el" a tisztet.
" Itt Catarra!" - Szólalt meg a Xindi hangja amiben mintha akkor is bujkált volna valami furcsa. -" Kész vagyok, pillanatokon belül ott leszek. Nem kell aggódnia kapitány. Ez a nap csak a mienk!" - Az adás véget ért és a Rising az ezt követő pillanatban elindult, persze miután megérkezett az összes Xindi hajó.
Tudták hogy a terv sikerülni fog, de persze mint minden tervben azt is tudhatták hogy vannak rizikók.
A Bajori front nem volt túlságosan is messze.
A Rising mikor megérkezett a következőt láthatta:
A Kardassziaiak megmaradt része a féregjárat és a befoglalt Deep Space Nine felé igyekezett az utánpótlásért miközben a Gömbépítők előre nyomultak. A szingularitásokból csak úgy özönlöttek a deviantok akik a hajókon belül emésztették a csillagflotta legénységeket.
Belmore kommunikációs tiszt egyszerre vagy 20-25 segélykérő adást érzékelt, de nem csak Csillagflotta vételi kódon, hanem összfrekvencián is a kardassziaiak-és a segíteni próbáló Bajori frigattokról.
Egy pár súlyosan megsérült csillagflotta hajó azonban - leszakadva a Betha flotta erősen összekapaszkodó, védelmező U alakzatából - a Deep Space NIne felé sodródott.
( Gonsailes - Belmore - Chris - Alison - Szingu )
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Gonsailes
|
Dátum: Csütörtök, 2012-07-26, 17.01.47 | Üzenet # 155 |
|
U.S.S. Rising kapitánya
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 341
Kitüntetések: 15
Hírnév: 6
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Jonathan Gonsailes kapitány Oveido parancsnok felé fordult.
- Köszönöm, parancsnok. Amint minden hajó megérkezett indulunk - mondta, majd a flegma főgépészéhez fordult.
- Köszönöm. Szépen sorjában lássanak munkához. Ami nem megy gyorsan az majd később elkészül - mondta, majd viszonozta a tisztelgést és ezek után leült a székébe, majd egy pillantást vetett a már munkához is látó szerelmére, és ezek után válaszolt Catarra-nak.
- Vettem. Várjuk az érkezését. Gonsailes vége - ezzel megszakította a csatornát.
Hamarosan megérkezett az összes Xindi hajó, így a kapitány a kormányoshoz fordult.
- Indulás a Bajor-ra. Vegyük fel a Xindi hajók sebességét - adta ki a parancsot.
A U.S.S. Rising és a többi hajó útnak indult. Görbületbe léptek és megkezdték az utat a Bajor bolygó irányába. Amíg haladtak Jonathan csatornát nyitott a Xindi hajók felé.
- Itt Gonsailes. Egy Főemlős, egy Rovar és egy Vízi hajó zárkózzon fel mellénk. Mi alkotjuk az elsődleges csoportot. A többi hajó négyes csoportokban álljon össze, és próbálja tartani a csapatot. Amint kilépünk a Görbületből támadás a legközelebbi célpontokra. Gonsailes vége - küldte az üzenetet az általa vezetett flottának.
Nem sokkal később megérkeztek a nem is olyan nagy távolságban lévő Bajor-hoz. A Rising és a Xindi flotta kilépett a szubtérből. A Kardassziaiak menekülőre fogták, a Gömbépítők és a Deviantok pedig kemény csatározásokat folytattak. Gonsailes a taktikai főtiszt felé fordult.
- Célpont a legközelebbi Gömbépítő hajó. A jelemre tűz három tricobalt torpedókkal, aztán phaser össztűz. Pajzsokat maximumra. Intézzük el őket - adta ki a parancsot a kapitány, majd csatornát nyitott a csillagflotta hajóinak.
- Itt Gonsailes kapitány. Remélem nem késtünk túl sokat - küldte az üzenetet, majd a taktikai tiszthez fordult.
- Tüzeljen - hangzott az utasítás.
"Az univerzum határtalan!"
Az üzenetet módosította Gonsailes - Csütörtök, 2012-07-26, 17.04.39 |
|
|
| |
Belmore
|
Dátum: Szombat, 2012-08-11, 11.26.44 | Üzenet # 156 |
|
A U.S.S. Atlantis elsőtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 208
Kitüntetések: 4
Hírnév: 12
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Ruby Belmore erősen megkapaszkodott a kommunikációs konzolba, majd ahogyan a Rising megérezett a frontvonalra aggódó szemei folyamatosan a beérkező adatokat bámulták.
Aggódott, mert nem tudta hogy hogyan fognak ebből a helyzetből kikeveredni; és azért is mert nem lett volna az ínyére ha mondjuk Jonathan megsérül. Túl sokat jelentett neki a férfi, nem szerette volna elveszteni őt.
A hajó mikor kiértek természetesen nem rázkódott annyira, de a konzolok folyamatos pittyegése továbbá a vörös riadó egyértelmű jelzése volt annak hogy itt harc, harcok dúlnak.
A szőke hajú nő a főképernyőre nézett: ahol életeknek lett végük másodpercek alatt; ahhol hajók tűntek el a semmibe... Kardassziai és emberi életek.. és még ki tudja milyen lények segélyhívásai egyetlen másodperc alatt..
Ruby inkább elhúzta magától a fülébe tett aktív intercommot, és a megérzéseire, valamint a paneljára hagyatkozott.
Szerette a munkáját, de kevéssé szeretett segélykérő adásokat hallgatni az éteren át, tudatában annak hogy mindenkin úgy sem segíthetnek..
" Second star to the right and straight on till morning.:" |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Vasárnap, 2013-03-03, 21.08.04 | Üzenet # 157 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Március 1
"Relativitás"
Cím: "Relativitás"
Hajó/ bázis: Uss Beloiannisz
A hajó legénysége épp békében volt.
Az esti órák örjítő unalma vette kezdetét, Niko Throvson pedig épp az esti műszakot vette át. Számára minden nap egy monoton fogas kerék lehetett mely szinte soha nem akar megtorpanni egy pillanatra sem.
Aztán a Beloiannisz hirtelen lépett ki az űrből. A hajó test megcsillant a legközelebbi a közeli csillag fényében, mintha meg akarta volna érinteni a hajófal rideg burkát...
A legénység fokozatosan kelt életre mikor Niko jelentette:
" Időpont: 1941 tele. A második világháború. Küldetés: megtalálni és fogságba ejteni Mark Dontrell idő bűnözőt."
Nehéz feladat lesz ezt mind tudták főleg a bomba támadások alatt lévő Londonban... feltűnés nélkül...
De ez még csak a nap kezdete volt, és mindenki csak akkor éledt vagy tért magához épp..
==
A nap kezdete
==
Niko amint jelentette szinte mindegyik főtisztnek a helyzetet várt.. a nő tudta hogy hamarosan megérkezik majd mindenki..
(Niko - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Hétfő, 2013-03-04, 22.58.27 | Üzenet # 158 |
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
~ Egy új nap új kezdete volt. Vagyis majdhogynem.
Számomra végül is ez a nap második újra kezdése volt. Egyszer már lenyomtam egy normál műszakot, aztán aludtam körübelül három órát ést most megint csak itt vagyok... hiába. Kemény az élet. Főleg velem, főleg mostanság.
De úgy gondolom hogy ez jó így. Szeretek a hidon lenni estisként mert nyugalom van, és az emberek is kedvesebbek valahogy. A nappali meg a pörgés miatt jó.
Kiléptem a turbóliftből, gondolataim még mindig Maxi Krenell körül voltak.
gyönyörű nő volt Maxi, olyan harmincas. És ha belegondoltam hogy az én ágyamat melegíti.
Hümm... Szegényt ott kellett hagynom e miatt.
" Túl munka mániás vagy Niko, egyszer ez lesz a veszted. " - Gondoltam magamra ezzel.
Ha egyedül voltam gyakran elgondolkodtam az életen. Anyám már fiatal korában kereste az örök szerelmet mert hitt benne.
Apám előbb a karrierre épített, aztán alapított a családra. Jól tette, én is az ő példáját akarom követni. Addig meg jöhet Maxi, Jessie meg a többi egyéjszakás csoda. ~
- Átveszem. ~ Szóltam oda Hooperson zászlóshoz. Mikor ő felállt én átvettem a helyét.
Kellemes meleget árasztott a kapitányi szék. ~
"Egyszer majd én is ki akarom próbálni." ~ Gondoltam magamban majd végigsimítottam a szék karfáját és vettem egy mély lélegzetet.
odakinn a csillagok egyre csak lassultak majd a hajó megállt. A vén Föld képe rajzolódott ki előttem mikor a hirtelen haloványság hirtelen kikristályosodott a kék szemeim előtt.
"A Föld. Gyönyörű." - Büszke voltam arra a bolygóra. Abból a századból és idősíkból származtam mikor a Föld még létezett. Igen, sokszor jártam ott, sok időt töltöttem és sokat láttam ott. Többen irigykedtek is rám pont e miatt.
- Idő koordináták... század? ~ kérdeztem egy kérdő tekintettel Hotcherstől. ~
- A Második világháború... a legjobb helyre ment az a szépfiú... hogy az a ... ~ A többit Klingon nyelven folytattam. Vissza váltottam ezek után angolra, és megérintettem az intercommomat:
- Itt Throvson a főtiszteknek! Megérkeztünk. Throvson kiszáll. ~ Lekapcsoltam majd hátra dőltem a székbe és vártam a főtiszteket.
" I'm not affraid from the darkness" |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Kedd, 2013-03-05, 19.40.58 | Üzenet # 159 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Pár pillanattal később tisztek léptek be a hídra.
A főtisztek mind Niko előtt álltak, és hamarosan a kapitány kezdett el beszélni a küldetésről.
A keresett férfi egy hírhedt idő-bűnöző volt Mark Dontrell.
Dontrell a kettőezer kilencszázas évek elején kezdte meg bűnözését. Dontrell kapitány 2901-ben kapta meg a Uss Timeline időhajót. Dontrell a családját is magával hozta.
Sok küldetés után azonban a hajó ismeretlen meghibásodás következtében idő-hullámokra tört.
A Timeline három részre oszlott: a múlt, a jelen és a jövő.
A legénység három fajta alteregói jelentek meg a hajón és ezek miatt a hajó majdhogynem elemeire szakadt.
Voltak olyanok is azonban mikor bekövetkezett végül a maghasadás akik eltűntek az időben...
Dontrellnek azonban volt egy időugrásra képes pontatlan űrkompja, és ennek segítségével indult felesége keresésére.
Dontrell különféle időkben és idősíkokban jelent meg, és volt olyan többször is amikor károsodást okozott a síkokban.
A legénység feladata ezért elkapni a kapitányt, és őrizetbe venni, vissza vinni a Csillagflotta bíróságnak.
( Cliff - Niko - James - Rone - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
CliffordSequoia
|
Dátum: Csütörtök, 2013-03-07, 17.21.36 | Üzenet # 160 |
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban |
-Egy ügy ami elvész a koontiniumban-
Végig haladva a folyosókon egész végig az járt a fejemben ,hogy vajon Viol,meddig fogja bírni egy normális anyuka nélkül..de nem volt más lehetőségem,sajnos ő nem igazán volt Viol közelében mivel mindig muszáj volt beosztanom dupla műszakra mivel mostanába elég sokat ki-be kapcoslgatot az idő vortex ami elég nagy gondot okozhat ,főleg ha az idő zónában vagyunk. De szerencsére megoldotta , csak sok időt vesz igénybe ami pedig a magán élete rovására megy.-.általában..ezen nem egyszer gondolkodtam el hogy milyen jó lenne már végre ,ha egyszer újra egy családi vacsora keretében együtt lennénk,de ez nekem túl idegenné vált mivel szinte teljesen el ridegültünk egymással ,én meg Rone..nem sokat bezsélgetünk amúgy sem de mostanában főleg..szinte egymásra sem nézünk..talán el akarja felejteni a múltat és talán ezt így is kénne hagynom..ki tudja..kinyílt az ajtó aminek az ajtajai egyszerre nyíltak ki ,a két vörös ajtó rész szétnyílása után a hídra léptem be ahol a legénységem főtiszti kara sorakozott fel arra várva hogy elmondjam a küldetést..kihúztam magamat ,és eléjük áltam hátra fogott kézzel.
-Üdvözlök mindenkit ez egy új nap,új küldetéssel..mivel nincs időnk egy percre sem megállni ezért elvárom mindenkitől azt hogy mindent adjon bele hogy elkaphassuk azt az embert akiről szól a küldetésünk..
Mondtam végig nézve a legénységem tagjainak a szemein és éreztem a feszültséget ,és azt hogy mennyire nem ki pihentek ők.
-Szóval a küldetés a következő.. Mark Dontrell..32 éves ,szőke haj,fekete szemek..180 cm magas..szereti a pitét de allergiás a meggy-re..bár ez az információ nem érint minket de még talán hasznos lehet..ez az ember egy idő bűnöző....a volt kapitány,tuidnillik nem nagyon tartotta be az idő egyezményt és az arról szóló törvényeket,így 2901-es évek elején több kihágás keretében is megszegte az idő irányzékot és megszökött,állítólag egy komp segítségével ami köztillik tudni hogy csak nagyon pontatlan idő ugrást tud csinálni..meg kell találnunk ,vissza vinni a Csillagflottának és bíráskodni felette..bármelyik idő síkban ,lehet de egyszerűbb dolgunk van ha szűrést csinálunk a legtöbb idő folyamat szkenelésével..tudja mindenki a dolgát így remélem nem kell parncsba adnom ki mit csináljon,ajánlom mindenkit hogy a megadott információk alapján talán kitudjuk szűrni őket ha átolvassák.
Szóltam a tisztjeimhez majd vártam a megszokott kérdéseket.
Az üzenetet módosította CliffordSequoia - Csütörtök, 2013-03-07, 17.46.02 |
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Péntek, 2013-03-08, 20.27.34 | Üzenet # 161 |
|
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
~ Pár pillanat és megérkezett a nagy csapat; az örökké komoly és felelősség teljes kapitány, a mindent tudó főgépész és az androidunk.
Azonnal felálltam, hátra tettem a kezeimet és kihúztam magam úgy hallgattam Sequoia kapitányt.
Ahogyan hallgattam őt azonban egyre inkább az az érzésem volt hogy a férfi akit keresünk csak egy elkeseredett ember aki a boldogságát szeretné vissza kapni.
Persze tudtam automatikusan hogy az nem azt jelenti hogy annyira sajnálatra méltó lenne, de a lelkem mélyén ezt éreztem.
Csendesen hallgattam a férfi szavait magamban pedig ezen gondolkodtam majd végig néztem a főtiszteken:
Rone Ave parancsnok-helyettes fáradtnak tűnt. Nem csodálkoztam rajta hajnal háromkor, én is fáradt voltam. A parancsnokról a kapitányra néztem.
~ Depressziós.. már megint... ~ Sóhajtottam de csupán gondolataimban beszéltem.
Reméltem egyszer majd segíthetek neki... vagy közelebb kerülök hozzá és lehetek a legjobb barátja nem csupán az első tisztje..
- Van-e kérdés? természetesen nincsen.. uram - Válaszoltam végtére is.
" I'm not affraid from the darkness" |
|
|
| |
JamesBenson
|
Dátum: Szombat, 2013-03-09, 20.40.10 | Üzenet # 162 |
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Vártam a választ csendesen és türelmesen miközben a nőre néztem és automatikusan kihúztam magamat.
Kedveltem az emberek biológiájában azt a csodát hogy soha se voltak tökéletesek. Az más hogyha valaki mesterségesen tökéletlen külsőre, az megint más hogyha valaki így születik. Én nem születtem. Engem terveztek. Merőben nagy különbség.
" Most mi van? már irigykedek is újabban?" - Kérdeztem magamban. Merő igazság hogy olykor magamat is meg tudtam lepni azzal hogy ilyenekre gondoltam.
Talán nem lett volna szabad egy részről - És tudom hogy ezt annak köszönhettem hogy folyamatosan megkerültem a rutin ellenőrzéseimet. ilyenkor mindig előtörtek belőlem a csatangoló érzelmeim. - másrészről viszont én is egyén vagyok. Nekem is kijárnak a szabad gondolatok és azoknak a kinyilvánításai.
Hagytam hogy Rone előbb lépjen ki a liftből mint én, hosszas szünetet tettem csak mert soha nem szerettem hogyha valakivel egyszerre lépek ki a liftből majd csatlakoztam a főtisztekhez akik egy sorban álltak egymás mellett.
Megálltam a kapitány jobb oldalán, de ő elmozdult csakhogy láthasson mindenkit majd beszélni kezdett.
A keresett személy egy bizonyos Mark Dontrell volt.
Az adatok azonnal felrémlettek a fejemben és szinte láttam magam előtt - úgy mintha egy adat tömböt olvasgatnék - mindent: magasság, szemszín, bőrszín,küllem.
A küldetés világos volt, és mivel Throvson parancsnok kijelentette hogy nincs kérdés logikus volt hogy én is szóljak valamit.
- Gondolom a ruhánkat átvesszük. - Egyfajta humornak szántam olyan komolysággal és nyugodtsággal a hangomban kérdeztem. - De így is lemehetünk. Csak így nem fogunk beépülni.- Tettem hozzá.
 |
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Szombat, 2013-03-09, 23.52.42 | Üzenet # 163 |
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A turbóliftben egyszerűen nem válaszoltam Jamesnek.
Lehet morbid szokásom, de imádom mikor James a mű-szemeivel engem bámul. Csak néztem, néztem azokat a szemeket és sejtelmesen elmosolyodtam a férfira aki a klasszikus értelemben nem is létezett.
Kiléptem a turbóliftből és Cliffel találtam szembe magamat.
Minden ábrándozásom elszállt amik az előbb a fejemben kerengtek és komolyabbra fogtam saját magamat.
Cliffet ismervén ez még jó is volt. Túlságosan jól ismertem őt, ez is volt a baj lehet...én a beosztott tisztje vagyok ő pedig a felettesem. Nem helyes ez így, nagyon nem minden pillanatban mikor ránéztem tudtam.
De nem csak a szabályok miatt szakítottam Cliff-el. Hanem más miatt is. Mindannyiszor vissza gondoltam az elmúlt évekre mikor még együtt voltunk, és eszembe jutott hogy mennyi rossz pillanatom volt vele... a kutya-macska civódásaink; vagy mikor egymás agyára mentünk.
És akkor ne is beszéljünk Cliff folyamatos depressziós rohamairól.
Én egy Marsi nő vagyok. Olyan aki nehezen mutatja ki a negatív érzelmeit, és nem kedveli ha mások körülötte ezt teszik.
Ezzel szemben Clifford számomra túl érzelgős volt. És a gyereknevelés! Arra már vissza sem merek gondolni. Hogy miért?
Lássuk sorra: Cliff túlzottan elkapatta Violt. Úgy dédelgette mindig is mintha egyfolytába ezt kellene tenni egy gyerekkel. Az én felfogásom más. És egyszerűbb: önnállóságot kell adni a gyereknek, mert meg kell tanulnia hogy később csak magára számíthat. Ilyen egyszerű.. jó, hozzá teszem soha nem szerettem a gyerekeket és Viol sem lesz ha Cliff nem akadékoskodik.
De ez van, én már csak nem fogok ennyi idősen megváltozni, és ezt még Cliff sem várhattja tőlem el.
A többiekre néztem majd megálltam csak azért is James mellett- mert tudtam hogy Cliff ilyenkor féltékeny lesz, vagy azt hiszi hogy ki akarok kezdeni a doktorral.
És van is ebben mondjuk valami: csak az tart vissza az egésztől hogy a doki "műanyag".
Egy fura olyan álmodozó mosoly jelent meg a képemen melyben talán minden benne volt és Clifford simán le is tudta volna olvasni ha akarta volna, a jelentését mire elkezdte mondanni a küldetést.
" Egészen jellemző hogy még köszönésre sem méltat." - Gondoltam magamban.
Karba tettem a kezeimet és megpróbáltam nem Cliffre nézni mert mindig a múltat juttatta eszembe.
"Nem akarok múlt-idéző lenni, elég volt már ebből. Új életet akarok kezdeni és kész." - Határoztam akkor és ott el.
Talán túlságosan is elhamarkodott volt, vagy annak tűnt de a mai napon már majdnem harmadszorra teszek ilyet.
És ekkor érkeztem el ahhoz a pillanathoz hogy az unalmas háttér infó végéhez érkeztünk ami olyan végtelennek és olyan unalmasnak ígérkezett hogy azt hittem pár perccel ezelőtt hogy soha nem is lesz vége.
- Az a kérdésem.. kapitány - Hangsúlyoztam ki a kapitány szót Cliffnek majd megerőltettem magamat és végtére is ránéztem a férfira. - Hogy remélem hogy engem fenn hagy engem a hajón uram. Valakinek úgy is őriznie kell a hajót, és én az leszek.
Nehéz volt magázni Cliffet.
De a legénység előtt meg muszáj volt..
 |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Vasárnap, 2013-03-10, 00.05.45 | Üzenet # 164 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A kis beszélgetés után a kapitány vette át a szót.
A hajó körpályán volt, álcázva így senki nem tudhatta hogy ott vannak. A transzporter használata tűnt a legjobb megoldásnak, a cél pedig London volt. A keresett személy jelenleg ott bujkált, a lehető legrosszabb időpontban a bombázásokkor.
Clifford tudta hogy ha nem akarja hogy lebukjanak akkor bele kell majd ivódniuk a tömegbe: olyan ruhákat kell majd felvenniük, pontosan olyan ruhákat; továbbá majd óvatosan kell közlekedniük is.
A megbeszélés vége azonban még hátra volt, és a kapitánynak ezt tökéletesen le is kellett vezetnie.
( Cliff - Niko - James - Rone - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
CliffordSequoia
|
Dátum: Vasárnap, 2013-03-10, 10.09.48 | Üzenet # 165 |
|
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban |
-Talán elkaphatjuk...-
A gondolataim menetét csak egy valaki ugrasztotta ki,az pedig Rone volt a nő szokásához hűen megint késett és megint úgy nézett rám mintha nem is ismert volna...furcsa volt a számomra,hogy nem szólt hozzám egy szót sem úgy hogy tegezne...régen ez el engedhetetlen volt a számomra hogy egymáshoz szóljunk,főleg amikor egy szobában aludtunk egy kabinban éltünk...de mit is számít ez,ha Rone teljesen el idegenült tőlem,Rone felfogása merőben más volt mint az enyém az övé mindig csak a munka és a magánélet hátra hagyása volt a fő célja...próbáltam azt hinni,hogy szeret és megért és hogy talán segít is ezen a fránya depressziós betegségemen ,de úgy tűnt hogy inkább végleg lemond rólam...talán neki ez így könnyebb volt a kelleténél...mind ettől függetlenül,csak a nő járt a fejemben és az hogy vajon szeret-e még engem és vajon mit gondolhat rólam..amióta nincs mellettem azóta,úgy érzem elvesztem....amikor reggelente fel kelek nincs senki akinek adhatnák egy jó reggelt puszit vagy épp átölelhetnék,üres nélküle az életem....de neki ez jobb így és nem velem kell foglalkoznia...soha nem volt az erőssége..tudtam hogy nem szeret,de mindig is odáig voltam tőle mivel ő már tinédzser korom óta a szerelmem volt..ő volt az egyetlen amit,akit a családomnak mondhattam..nem hiába álmatlan éjszakáim közepette csak rá tudtam gondolni...Viol volt az egyetlen ments váram,még ha talán túlzottan is elkényeztetem az anyja szerint is..neki volt a legnehezebb meg magyaráznom az évek folyamán,hogy Rone nem akar többet beszélni se velem se ő vele...
A gondolataim ugyan elszálltak és talán egy percre rendeződtek is volna,amikor megláttam hogy James az ügyeletes androidunk is elég furcsán viselkedik Rone-val szemben..nem csak ő,hanem Rone is ,James-el szemben..rögtön tudtam hogy közük van egymáshoz ha még talán nem is akkor is lesz mivel ez az a nézés és érzés is ami először furcsa majd szokássá válik..nem tudtam ellene mit tenni és nem lett volna etikus sem..ezért inkább megpróbáltam úgy tenni mintha nem is láttam volna ezt..ahogy elmondtam a szövegemet,természetesen Rone volt az első akinek megjegyzése volt felém..
-Nem.... a főtisztek nagy részére most szükségem lesz..
Szólaltam fel Rone,nek válaszul majd rá néztem Jen pszhiológusra...
-Te itt maradsz ügyelni a hajóra..kell egy ember itt is..
Mondtam nyugodt hangnemmel,majd rá néztem az elsőtisztemre .
-Parancsnok..alakítson át annyi fegyvert a korhoz kinézően amennyit csak tud,mindegyiket altató fokozatra állítsa..nem akarok vér tusát..és szükségünk lenne pár bénító gránátra is..
Osztottam ki az egyik parancsot hulla nyugodtan és ez után oda fordultam,James-hez.
-James..replikáljon ruhát,ételt,pénzt és ami csak kell ehhez az időszakhoz ahová le megyünk,szükségünk van minderre ha be akarunk épülni..
Próbáltam nem idegesen kiosztani neki a feladatát de sajnos kissé megtornáztam James ,felé a hangomat amit talán észre sem vett csak Rone...
-És végezettül Parancsnokhelyettes...ön lesz az aki beállítja az összes tricordert arra a frekvenciára,hogy észleljük az idő utazók jelét és azt hogy milyen technikai maradékot hagytak hátra..el kell pusztítania a hátra hagyott technikát és a maradékát pedig fel transzportálni a hajó fedélzetére..
Mondtam Rone-re sem nézve és próbáltam kerülni a tekintetét mi közben össze csaptam a végén a kezemet.
-Ha mindenki egyet ért velem...akkor el is kezdenénk...
Az üzenetet módosította CliffordSequoia - Vasárnap, 2013-03-10, 10.10.18 |
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Vasárnap, 2013-03-10, 19.18.28 | Üzenet # 166 |
|
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
~ A főgépészünkre néztem és azt hittem hogy ott helyben majdnem elnevetem magamat.
A nő teljesen úgy viselkedett mintha odáig lenne a doktorért. Nem mondom a férfi nem nézett ki rosszul, bár meg kell mondjam őszintén én soha nem voltam oda a pasikért.
Nem tudtam mit kell szeretni bennük, nem tudtam hogy lehet szeretni őket. És miközben azt hitték munka mániás vagyok vagy nincs magánéletem mind tévedtek. Közös becsapás áldozatai lettek.
De az is igaz hogy nem sokan képesek így kettős életet élni.. minden esetre Rone-ról Jamesre néztem aki szokásához híven nyugodt volt, és türelmes olyannyira hogy fát lehetett volna hasogatni a hátán.
Még azt sem vette észre hogy a kapitány emeltebb hangnemben beszél vele. ~
~ Egyem a szívét. ~
~Hátra fűztem még jobban a kezeimet miközben a földre néztem egy félmosollyal és csendbe maradtam.
Hihetetlen volt egy olyan legénységbe szolgálni ahhol mindenkiről tudsz majdhogynem mindent. Nem is olyan csodálatos, hisz a hajó nem volt annyira monstrum. Még a legutolsó alhadnagyot vagy zászlóst is ismertem mi tagadás.
És ennek a felével ki is kezdtem, vagyis csak a női tagokkal. Belepirulok ha belegondolok. Nem valami példa mutató viselkedés, de azt hogy tényleg éjjel-nappal dolgozom az igen.
Így büszkék lehetnek rám. A kapitány is és a szüleim is.. fogjuk rá. ~
~ Az eligazítás minden pontjára aktívan figyeltem persze eközben, még jó hogy képes vagyok megosztani a figyelmemet.
A kapitány a parancsokat kezdte el kiosztani mikor a pillantásom találkozott Maria pillantásával. A fiatal éjszakais kormányossal "buliztam" pár pillanattal ezelőtt és mindketten megint ugyanarra gondoltunk szerintem.
Alig bírtam visszafogni a vigyoromat, majd inkább elszántam magamat arra hogy a kapitányt nézzem.
A kérés, vagy inkább parancs az volt hogy alakítsak át fegyvereket. Vagyis: nézzenek ki réginek és közben tudjanak nem régit.
- Meg lesz, kapitány. - Biccentettem majd a dokira néztem akinek a ruha készítő szerep jutott. - Valami szépet kérek! ~
" I'm not affraid from the darkness" |
|
|
| |
JamesBenson
|
Dátum: Vasárnap, 2013-03-10, 23.23.51 | Üzenet # 167 |
|
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Karba tett kezeimet gyorsan a hátam mögé tettem, majd kihúztam magamat és a kapitányra koncentráltam.
Ave parancsnokhelyettes gyakran méregetett, azon kaptam többször is hogy engem néz talán álmodozó szemekkel. Álmodozó? Nem is tudom.. ha ezt álmodozónak lehet nevezni..
Ilyen szemeket meresztenek egymásra az emberek ha álmodozóak?
Egyátalán hogyan lehet álmodozó valaki? Hisz nem alszik, jelentése nem álmodik... hogy is van ez?
Magamban gondoltam mindezt és próbáltam megtalálni a válaszokat de mindhiába; egyre csak több kérdés halmozódott fel bennem. A végén pedig csak egyre tudtam gondolni, egyetlen egy lehetséges magyarázattal tudtam élni: az emberek olyan komplexszek, összetettek, továbbá az érzelmi státuszok olyan rugalmas hogy nem lehet őket se megérteni se kielemzni- számomra.
Mindazonáltal úgy is meg fogom próbálni kielemezni vagy megérteni őket újra meg újra.
Ebből is látszódott kristálytisztán hogy emberek tervezetek és hogy teljesen tökéletlen vagyok, hasonlatosan hozzájuk.
Talán ezért voltam annyira odáig értük, sokkal okosabbnak és ügyesebbnek hittem őket magamnál.
Lehet igaz volt.. lehet nem. Önkritikám soha nem volt, mintha azt az alprogramot kiírták volna belőlem.
A gondolataim megállíthatatlan áradatából a kapitány komor hangja billentett ki. Volt valami a tekintetében, amit nem tudtam kielemezni. Nem értettem miért emeli fel a hangját de elnéztem neki.
- Rendben van kapitány. - Nyugtáztam a parancsot egy mosollyal. - Ha nincsen más akkor neki is látok a munkámnak... - A mondat második fele habár egy kissé lehangolt volt a miatt hogy nem vagyok szabó vagy csomagkészítő, de mosolyogtam még egy kicsit majd a turbólift felé indultam.
Hisz ha a kapitány parancsot ad nos, akármilyen legyen is azt meg kell csinálnom és el kell fogadnom. Ezzel szemben pedig visszagondolva volt olyan amikor azt mondtam hogy nem..
Az utolsó pillanatban még megálltam majd vissza fordultam Niko Throvson parancsnok felé.
- Ahogy óhajtja Miss Throvson. De figyelmeztetem hogy lent hideg van. és olykor nem a szépség a szempont hanem a kényelem. - Konstatáltam egy kisebb mosollyal majd becsuktam a lift ajtót és eltűntem a gyengélkedő felé.
|
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Hétfő, 2013-03-11, 23.29.02 | Üzenet # 168 |
|
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Azt hittem hogy fenn hagy a hajón, főleg hogy először nem kaptam semmilyen értelmes választ a kérdésemre.
Sem azt hogy jól van, akkor itt maradsz, se azt hogy nem maradsz itt. Percekig csak más volt a téma, percekig csak az volt hogy jó, ki mit meg hogyan fog csinálni. És ez unalmas volt. Nagyon-nagyon unalmas.
Egyszer elvittem Cliffet egy nagyon jó helyre ahhol Beethowen zenét adtak festményeket bemutatva közben. Én miközben a bal kezemben friss Martinit iszogattam és figyeltem a produkciót azt mondogattam magamban: ez életem legjobb és talán legromantikusabb pillanata; mire feleszméltem arra hogy Clifford hortyogva alszik. Igen, ez van hogyha kapitánnyal kezd az ember... Emlékszem arra hivatkozott hogy fáradt volt meg hogy ő vitte Violt óvodába...
Most komolyan?
Inkább nem is szóltam semmit.. pár hónapra rá meg ott is hagytam mert elegem volt a hülyeségeiből de nagyon.
Vissza pillantottam Jamesről ekkor a kapitányra - mert bevallom folyamatosan a dokit néztem, főleg a szemeit mert azok mindig meg tudtak nyugtatni - aki végre talán, talán úgy tűnt hogy hozzám beszél.
Clifford nem szólt túl sokat hozzám már megint, őszintén szólva kissé fáradt voltam már ehhez. Túl kiszámítható volt a pasas, nem értem miért nem lehetett volna egem fenn hagyni a hajón.
- Jó, akkor én is lemegyek. Nincs más választásom. - Tettem hozzá vállat vonva.
" Szerettem volna a hajón maradni most az egyszer, elvégre mégis csak gépész vagyok nem valami nagy felderítő alkat de ha ez minden vágya komolyan Cliffnek akkor legyen megyek én is nagy csapattal." - Tettem hozzá a gondolataimhoz majd megcsóváltam a fejemet.
Ráadásul ez a Jen.. most ki ez a Jen hogy a hajón kell őt hagyni, helyettem?!
Percekig dühöngtem de rájöttem hogy felesleges mert senki nem ért meg, és senkit nem érdekel hogy mit vagy hogyan csinálok...
- Jó.. akkor bízzál csak mindent nyugodtan a kis Jenre én addig átkalibrálok mindent meg lekövetek mindent csak hogy neked jó legyen! És nem értek veled egyet de muszáj mert te vagy a kapitány mindenek felett! - Megfordultam és megvártam míg jön egy új turbolift majd beléptem.
- GÉPHÁZ! - Nyomtam meg erősen a hangomat.
Legszívesebben leütöttem volna annak az idegesítő, arrogáns nőnek a fejét úgy ahogy egy hónappal ezelőtt is.
De jó is volt, legalább egy megfelelő box zsákot találtam az idegességem levezetésére. Ott végeztem akkor is, igen a fogdába de soha nem felejtem el annak a nőnek a boldogtalan kék-lila arcát.
Elmosolyodtam haloványan majd kiszálltam a gépházamban és valamelyik sarokba megkezdtem amit Clifford kért.
Leültem feltettem a panelre a lábamat és dolgozni kezdtem.. de nehezen ment. Még mindig a kiscsajra gondoltam meg Cliffre és nem fért a fejembe hogy miért tegeződnek.
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Csütörtök, 2013-07-04, 16.01.48 | Üzenet # 169 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Folytatása olvasható:
"Fegyver raktár " c. topicbanHozzáadva (2013-07-04, 16.01.48)
---------------------------------------------
" A hajsza"
A tárgyalás után nem sokkal a kapitány már a hídon volt.
A hajó szél sebesen üldözte az Ultimate hajót, ami bármelyik pillanatban lőtávba érhetett...
Niko megfeszülve a taktikai panelnél állt, és a képernyőt vagy a paneljét figyelte. 5 perc volt a lőtávba kerülésig.
Az akció bármelyik percben elkezdődhetett... És akkor adás érkezett:
- Uram adás érkezik az Ultimate hajóról. - Jelentette az egyik tiszt. A főképernyőn az Ultimate nő arca jelent meg egy gúnyos mosollyal.
- Üdv kapitány! - Köszöntötte Cliffordot. - Sejtem hogy most milyen dühös, de ne féljen. A kis Viol jó kezekben van.. még... Viszont érzékeltük hogy hamarosan beérnek minket, és akkor biztos vagyok benne hogy tüzelni akarnának. Ne értsen félre kapitány, nem kémkedtünk vagy ilyesmi, csupán van ennyi eszem ennyi az egész... van azonban egy alkum csak hogy elkerüljük a vérontást és a kis Violt se kelljen megkínoznom nagyon.. ön elárulja a határvidéki védő állomások kódjait, cserébe mi vissza adjuk Violt, és megkíméljük az életüket. Mit szól? - Kérdezte és várta a választ.
( Clifford - Niko - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
CliffordSequoia
|
Dátum: Péntek, 2013-07-05, 18.47.13 | Üzenet # 170 |
|
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Nehézkesen talán de törve nem..
Gondolkoztam és egyre jobban csak Viol járt a fejembe..hogy mit csinálhatnak szegénnyel..és hogy miket tehetnek vele ha nem cselekedek,hamar ahogy lőtávba értünk már majdnem ki adtam a parancsot a tüzelésre de ekkor ,hirtelen jelezték a tacticai részleg paneljáról hogy küldtek egy adást...bólintottam hogy adják be majd vártam..ahogy be jött az Ultimate nő arca,rögtön tudtam kiről van szó..rögtön tudtam a történetet amit akar nekem mondani..a kódokról és az egészről..de muszáj volt bele egyeznem,nehezemre esett de kieszeltem mind-e közben egy tervet ami beválhat és csak úgy kell tennem mintha tényleg el ment volna az agyam..de ha nincs más esély akkor tényleg muszáj lesz..muszáj lesz..hogy elpusztítsam az idő folyamatot az idő görbületivel együttesen..nem akartam és nem volt a tervemben ,de muszáj lett volna ha bekövetkezett volna ezért..inkább a tervemre gondoltam..az pedig a következő volt..megadtam volna nekik egy több mint 10 éves kódot,amiről nem derült volna ki hogy az és amint be ütik a kódot értesül róla a helyi Flottás,idő hajó hogy valaki bele akar szólni az idő folyamatba...akár a régi időkben a Realitivity akár más idő hajó,képes lenne megfékezni az időszakadást ...és readásul a kódra sem jönnének rá mivel azt jelezné ki az összes panel hogy működik de igazából ez is csak egy újabb security réteg...
-jól van ...áll az alku...találkozunk a hajómon..kapcsolat vége..
Szóltam oda az elsőtisztemnek aki valószínüleg azt hihette hogy megőrültem..de ez volt a szándékom...bár őszintén szólva nem kellet sokat rá játszanom ,mert már...már...nagyon fájt a fejem..
|
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Vasárnap, 2013-07-14, 18.10.26 | Üzenet # 171 |
|
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A kapitány megőrült.
Ez volt az első megjegyzésem magamban a hídra érkezve. Teljes menet felszerelésben álltam a taktikai panelnál, és azt hittem ekkor hogy rosszul hallok. Nem akartam hinni a fülemnek.. a kapitány és az a nő beszédétől szinte sokkot kaptam. Szerettem volna azt hinni hogy álmodok, de nem azt tettem.
A kapitány úgy tűnt kézre akarja adni az ebben a korban használatos határ-kódokat. Valamit sejtettem ugyan, ami a viselkedését illeti de az futott csak rajtam át hogy: Úr Isten! Megőrült. A kapitány megőrült!
Mert lekapcsolta az adást és az új parancsa szerint már készülnöm is kellett volna az ellenség fogadására... és amikor azt mondta hogy áll az alku...
A férfire néztem, majd mikor lekapcsolt az adás a turbólifthez léptem, követve őt szorosan:
- uram! Nem ez volt megbeszélve! - Hördültem fel. A hátamra tettem a karabélyomat ami egész idáig a kezemben volt. Az ajtó sziszegve csukódott be mögöttünk. - Tudom hogy szereti Violt. Én is kedvelem! De ezek a határ kódok, térjen már észhez!
" I'm not affraid from the darkness" |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Kedd, 2013-08-20, 16.49.17 | Üzenet # 172 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
( Clifford és Niko folytatása olvasható:
A "Transzporterszoba" c. topicban )
*
Rone Ave a tárgyalóból épp a gépházba készülődött. A folyosón ment gyors iramban és idegesen végig mikor hatalmas robbanás rázta meg őt. Olyan volt mintha ki akarna a lába alól csúszni a talaj. Lehet hogy torpedó löveg érte a hajótestet?
Rone belekapaszkodott a falba, és kishijján el is esett. Idegesen kért a hídtól tájékoztatást akik elmondták hogy a transzporterben bomba robbant, és hogy a Niko és Clifford megsérültek.
Rone azonnal a hídra futott mivel tudta hogy a híd őrizetlenül maradt. Odaérve ami számára azonnal szembe ötlött hogy a főképernyőn az Ultimate hajó immár impulzusba kapcsolva próbál menekülni, és a Beloiannisz lövi azt.
Kétségkívül transzportertávba voltak.
Rone tájékoztatta a kapitányt, várva a választ miközben pár gépészetre vonatkozó parancsot adott ki.
( Rone - szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Hétfő, 2013-09-16, 18.02.35 | Üzenet # 173 |
|
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Magamban káromkodtam az idétlen android miatt és kifelé lépkedtem.
" Azt a hálátlan szencségit. " - Gondoltam magamban. - " Legközelebb már más lesz a helyzet, meglásd nem leszek ilyen kedves mint most!" - Bumm! Akkorát estem hogy csak nah! Még jó hogy egy igen jól kinéző pasason landoltam így jóformán nem lett bajom csak a büszkeségemnek maximum.
- Huh. Elnézést. - Szóltam oda neki vigyorogva. " Bárcsak ilyen jó pasim lenne mostanság. De ahhoz sem tudok eljutni hogy jól kialudjam magamat.." - Felálltam még pár pillanatig a pasi fermonjainak a hatása alatt és kábán mosolyogtam őrá.
" Mi van a híddal? Lehet épp löveg érte a hajót ezek meg alszanak?!" - Valamilyen fura érzet súgta meg nekem hogy most azonnal a hídra kell mennem.
- Itt Ave. Mi a fene folyik a hídon, Clifford elájul vagy mi.. - Ekkor tájékoztattak a transzporteres balesetről és a többiről.
" Már csak ez hiányzott.."
- A szencségit! Máris megyek, várjanak meg! Addig küldjenek orvosi csapatokat a transzporter szobába meg pár biztonságit. Biztos ami biztos alapon! - Már futottam ekkorra a turbólift felé.
" Ha Cliffordnak vagy Nikónak vagy esetleg mindkettőnek vége mi a fenét fogok csinálni?! Malmozok majd egy átkozott hajó-hologrammal és egy android fenegyerekkel?! Azt már nem!! Nem lehet ennyire szemét Clifford hogy pont most hagy minket a szószba!" - Idegesen rávágtam a hídra vezető gombra és fél pillanattal később már száguldottam is felfele teljes sebességgel.
Éreztem hogy remeg a kezem ha belegondoltam abba hogy én lehetek a hajó kapitánya.
" Nem, nem azt ár nem!! "
Felértem. Kiléptem. Olyan feszültség dúlt hogy legszívesebben vissza fordultam volna de késő volt mert minden szempár rám figyelt. Muszáj volt összeszednem magamat.
Beléptem, kihúzam magam és leültem a kapitányi székbe.
- Elfogó pálya, kitérő manőver! - Reagáltam le a nyilvánvaló helyzetet. - Gépház itt Ave! Adjanak max kakaót a pajzsoknak, most ez a legfontosabb! Kapitány ha hall engem, transzporter távban vagyunk és a pajzsuk lenn van! Ha meg akarjuk szerezni azt a kölköt javaslom most tegyük! - Vártam hátha jön válasz ha nem is Cliffordtól de valamelyik orvostól.. vagy Nikótól.. ha nem lesz válasz nekem kell döntenem.
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Kedd, 2013-10-08, 10.32.31 | Üzenet # 174 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Rone idegesen nézett előre miközben a Beloinnisz támadni kezdte az ellenséges hajót.
Clifford ekkor érkezett fel. Rone jelentette hogy az Ultimate hajó hátsó pajzsa megszünt, így most az támadható és könnyedén be lehet transzportálni.
Mivel a hajó biztonsági vezetője súlyosan megsérült ezért a kapitány csak egyet tehetett az ügyben hogy visszaszerezze lányát; át kellett mennie a másik hajóra.
Még kiadott pár parancsot, majd elindult a másik transzpoter szobába egy biztonsági csapattal Rone-ra hagyva a hajó teljes irányítását.
( Clifford- Rone - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
CliffordSequoia
|
Dátum: Péntek, 2013-11-01, 15.04.13 | Üzenet # 175 |
|
Uss Beloiannisz-Kapitány
Csoport: Kapitány
Üzenetek: 99
Kitüntetések: 3
Hírnév: 7
Helyzet: Nincs szolgálatban |
-Értem
Mondtam elhaló hangon mi közben rá néztem a tiszteimre végig és fel álltam a székemből ..és lesújtó tekintettel néztem Rone-ra..
-Te vagy itt most a helyettesem..tied a hajó..
Osztottam rá a hajót Rone-ra majd elindultam a turbólift felé..
-Vigyázz a legénységre...nekem más üt van a szívem..és nem fogom magára hagyni ...őt..
Utaltam a lányomra majd csak a padló sötét részét tudtam nézni..most biztos azt hitte mindenki hogy cserbe hagytam őket..mondogattam magamban félhangosan majd kicsit talán őrülten is ,el mentem a turbólift felé..
|
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Kedd, 2013-12-03, 23.13.59 | Üzenet # 176 |
|
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A reakció ideje a hídon lévőknek kritikán aluli volt, én pedig szinte tehetetlenül és idegesen álltam várva hogy vére valahára Clifford megérkezzen. Meg is érkezett: úgy nézett ki mint aki drogozik és olyan bamba volt mint aki nincs magánál.
- Hogy van Niko? - Kérdeztem először de válasz nem volt. - ... Kapitány, a hátsó pajzsa megszűnt az Ultimate hajónak.- Váltottam témát idegesen. - Azt javaslom hogy küldjünk át egy csapatot. - Ismételtem meg magamat gyorsan hátha Clifford ettől észhez tér bár egy baroni nagy taslitól biztos jobban észhez tért volna.
- Hallod?! A kölködről van szó! Kapitány - Odaálltam elé és megfogtam a karját. - úgy gondolom hogy most kell megragadnunk az alkalmat.
Erre végre kinyögött egy értemet. Bólintottam homlokráncolva, azt hittem talán kissé magához tért..
De a helyett hogy azt tette volna amit elvárok tőle rámosztotta a hajóját ő meg elmenne?
Megrángattam a karját.
- Most elmész?! Rámhagyod a hajót?! Clifford ezt nem teheted! Kapitány! - Elment..
Én maradtam egyedül az egész istenverte hajóra.
A liftre néztem amivel Clifford elment.. majd megfordultam és gyorsan a kapitányi székbe ültem azon pedig a karfát megérintve.
- Ave a felderítő csapatnak. - Szóltam bele. - Harminc percük van körübelül hogy átmenjenek, megkeressék Violt és haza húzzanak. Addig megtesszük amit tudunk. Ha sikerrel járnak ha nem visszahozzuk önöket az idő lejártával. Sok szerencsét, Ave kiszáll.
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Csütörtök, 2013-12-05, 13.54.03 | Üzenet # 177 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A kapitány mivel kivonult szavak nélkül ezért Rone-nak kellett átvennie a parancsnokságot.
A Beloiannisz pajzsa sérült, és az Utimate hajó még mindig támadóképes maradt.
- Parancsnokhelyettes a csapat átsugározva! - Jelentette a transzporter állomásról a főnök.
- Pajzs ötvenhat százalékon! - Válaszolt közbe Harwald zászlós. A gyengélkedő közben jelentette hogy Niko kómába esett.
Rone magára maradt, és nem csak a hajért de most már mindenkiért ő volt a felelős, vagy legalább is egy darabig míg a felderítő csapat vissza nem érkezik.
( Rone- Szingularitás)
Clifofrd folytatása olvasható:
"Ultimate hajó" c. topicban
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Szerda, 2013-12-25, 22.26.24 | Üzenet # 178 |
|
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Leültem és vártam a választ Cliffordtól de a helyett hogy válaszolt volna, az ördögbe is, nem ő válaszolt hanem az egyik istenverte hadnagy hogy átsugározták a csapatot.
- Azt hiszi nem tudom! - Csaptam rá a karfámra. - A kapitány ott van, mi meg léket kapunk a pajzson! Pótenergiát a pajzsokra! - Adtam ki a parancsot.
Két kézzel kapaszkodtam a székben mert mindenki rázkódott.
- Nem adják magukat ilyen könnyedén ezek a szemetek. - Harwald jelentette hogy mennyi százalékos a pajzsunk, már megint csökkent.
- Nem kell a pánikjelentés! - A gyengélkedő is jelentette hogy Niko kómába esett.
- Egyre jobb. - Kommentáltam.
Bele sem gondoltam hogy mi lesz ha esetleg elvesztjük a parancsnokot.
- Folyamatos jelentést kérek, és kitérő manővereket! Tartsuk a sebességet! Még vissza is kell hoznunk haza a felderítőket és Violt.
"Lehetőleg épségben. " - De utolsó szavaimat már csak magamban mondtam ki.
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Csütörtök, 2014-06-19, 19.20.48 | Üzenet # 179 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Pár kitérő manőver után az Ultimate hajó lelassult, de a felderítő csapat még mindig nem volt sehol.
Rone egyre feszültebbé és idegesebbé vált, minden másodperccel úgy érezte hogy megőszül.
Aztán hirtelen Jenek ezredes hangja szólalt meg a commban:
" Ave parancsnok-helyettes megérkeztünk, de a kapitány még a másik hajón van." - A férfi hangja kissé halk volt, és szomorkás. - " Tervbe vette hogy beélesíti a bombát!"
Rone azonnal kiadta a parancsot Clifford vissza sugárzására, de késő volt. Az Ultimate hajó
megrázkódott, majd egy hatalmasat robbant.
A Beloiannisz túl közel volt, a lökéshullámtól pedig kisodródott az idő-folyamból...
Minden elsötétedett.
- " A hajsza" c. küldetés lezárva. Folytatása hamarosan. -Hozzáadva (2014-06-19, 19.20.48)
---------------------------------------------
" Szellemek és visszhangok."
A Uss Beloiannisz legénysége a normális műszak kezdetében volt.
A kapitány, Niko és a többiek még nem is sejtették hogy az a napjuk nem igen lesz eseménytelen.
A hajó teljes fokozattal a "Második idősík" felé közelített Relson kapitány parancsa szerint. A férfi korán kelt mint mindig, kipihent volt és energikus. Titkon egymásra néztek taktikai tisztjével akinek egy halovány félmosoly húzódott meg az arcán.
A két tiszt próbálta eltitkolni a többiek elől kapcsolatát ami igencsak megnehezítette a dolgukat.
Akárhogy is a nyugalmat doktor Benson zavarta meg aki Rone Ave-hez lépett. A nő az egyik panelt javította amikor megégette a kezét. És mivel a hajó főorvosának amúgy sem volt épp semmi dolga, ezért azonnal a segítségére tudott jönni. Szokásosan épp vitatkozni kezdtek mikor hirtelen kiléptek az idő-örvényből és lelassítottak.
- Uram, Ultimate hajó, tíz óránál! - Kiáltott fel a kormányos. A kapitány vörös riadót rendelt el szinte azonnal, a tisztek fele pedig feszültebbé vált, mert tudták hogy az UIltimate nem szokott kegyelmezni.
- A semmiből tűnt elő! - Folytatta a kormányos.
A Beloiannisz egy lassú kitérő manővert írt le, mikor a tudományos paneltól szólalt fel a tiszt.
- Nem támadnak... szkennerek élnek... szkennerés... Uram.. a hajó...lakatlan. - Kis csönd állt be a beszélgetésbe.
A kapitány lassan felállt, parancsnoka mellé lépett.
A nő tájékoztatta a kapitány ellen érzéseivel, azzal kapcsolatban hogy szerinte ez akár még egy csapa is lehet akár.
Alice ekkor közbe szólt; az ő állás pontja más volt, szerinte ez egy tökéletes alkalom lenne kicsit jobban megismerni a hajó.
A kapitány dönthetett: javaslatot kér az admiralitástól, vagy egymaga dönti el hogy mit tesz a látszólag teljesen üresen repülő Ultimate hajóval.
( Rone - James - Alice - Niko - Relson - Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Péntek, 2014-06-20, 19.28.06 | Üzenet # 180 |
|
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Miközben zsereltem a panelt magamban csak azon tudtam dühögeni hogy vajon mi az isten verése lehet az a "második idősík". Niko ismeg a kapitány is úgy beszélt erről az idő síkról mint valami álom zónáról.
- Hűha, azért nem baj ha nem akarok beájulni a gyönyörtől? - Kérdeztem, miközben véletlen megcsószott a kezem a forrasztú felett, és a másik kezemet forrasztottam meg majdnem.
Csúnyán megpörköltem magam és nagyon fájt.
- Oh hogy az a...! Erről is maga tehet Mortimer! Minek beszél folyton meló közben, áh! - Közben persze mindneki jót derült csak én nem. Nem is értem miért.. Niko meg hívta a helyi rinya-gépet.
Jameset.
- Háta te is nagyon hiányoztál doki. - Szóltam oda neki miközben hallgattam a fura akcentusos beszédét. - Egyem meg a hülye fejét doki. Tudod nagyon hasonlítasz az egyik hajóra amit szereltem. Kívüll nagyon baba, de belül agyhalott. - De persze még ezektől a szép, és kedves üdvözlésektől sem ment el úgyhogy megint csak jól jártam.
hallgathattam hogy jobban kellett volna vigyáznom, meg így meg úgy.
- Imádom magát... maga robot.. komolyan.. - Neki dőltem a földön a panelnak, és csak hallgattam. - Maga olyan fárasztó legalább mint a kompjúter amit javítok. Csak maga rosszabb mert soha nem akarja befejezni az aggódást!- Ekkor viszont kitört a pánik. A hülye hadnagy úr Ultimate-zni kezdett ami olyan volt mintha a huszadik században terroristáztam volna. Vörös riadót fújtak, a doki még mindig nem bírta befogni így felálltam, úgy hogy belé kapaszkodtam és a gépészeti panelhez léptem.
- A szkennerek tisztán kijelzik a hajót uram. megerősítem. - Szólaltam meg, csak hogy ne legyek álmunkás, mint Benson aki csak siránkozott, vagy bámult ki a fejéből nyitott szájjal.
Az Ultimate hajó lakatlan volt a szenzorok szerint, de igaza volt Nikonak lehetett akár egy baromi nagy csapda is. Alice is beleszólt erre a kettejük vitájába és így szépen hárman nagyon jól el voltak.
- Kapitány én nem tudom. De a szenzorok nem szoktak csalni. - Szóltam oda, majd vártam egy kicsit, aztán folytattam. - Elismerem hogy van benne némi veszély, de tudja ez mekkora technikai újjítás lenne ha átmennénk és elemezhetnénk? Uram ez egy kincses barlang a szó legszószorosabb értelmében!
|
|
|
| |
JamesBenson
|
Dátum: Péntek, 2014-06-20, 20.10.42 | Üzenet # 181 |
|
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Semmi nem történt a gyengélkedőn az ég világon már két napja. Szerencsére.
Én csak örültem neki ha nem voltak betegeim, mert az azt jelentette hogy mindenki majd ki csattan az élettől. Így néha csak ültem az irodámban és néztem a jelentéseket amiket pár ápolótól kaptam, vagy elmélkedtem a saját kis életem értelmén. Egyik nap azonban a parancsnok asszony a hídra hivatott, és azt mondta hogy vészhelyzet van.
Volt egy olyan "hatodik érzékem" hogy ennek a fele sem lehet igaz, de a véleményemet szokás szerint meghagytam inkább saját magamnak és nagy léptekkel a hídra indultam.
A turbóliftezés után hamarosan odaértem, és a nagy veszély amit láttam az Rone Ave kisasszony keze volt.
- Szép jó napot Miss Ave. Úgy tűnik valaki megint csak ügyeskedett a heggesztőpisztollyal. - Guggoltam le hozzá, ugyanis a nő a panel alatt ült. Rámosolyodtam egy halovány mosollyal, és szkennelni kezdtem az orvosi tricorderrel a kezét.
- Nem vészes. De legközelebb ha lehet óvatosabban. Az ilyen balesetek miatt súlyosabb sérüléseket is elszenvedhet. És ne akarja azt hogy levigyem a gyengélkedőbe. - Szigorúan néztem rá miközben a bal kezemmel óvatosan megfogtam a kezét, és tartottam azt a másikkal pedig a bőr regenerátorral gyógyítani kezdtemőt.
- Ne mocorogjon kérem. Miss Ave.. Rone.. - Hol a szerzett sérülését néztem ami egyre csak halványodott, hol a szemét. - ugye nem akar kis vörös pöttyöket? - Egy pillanatra befejeztem a beszédet, miközben befejeztem a keze gyógyítását.
- És tessék. Újra olyan mint a régi. Hogy tetszik? - Kérdeztem tőle.
Csakhogy egy perc múlva már vörös riadóztattak minket, mert Ultimate hajót érzékeltek a szenzorok. Rone megfogta a karom, én pedig vele együtt felálltam a földről.
A képernyőt figyeltem aggódva, a képernyőt nézve.
- Ez egész biztos hogy egy csapda, le merném fogadni, száz százalék. Ezek a lények csak az öldöklésünkre mentek eddig is. Tényleg át akarnak menni oda? Jézusom, ez kész öngyilkosság, ugyan már Rone, ebben maga sem hihet! - Tettem karba a karjaimat.
|
|
|
| |
AliceBold
|
Dátum: Hétfő, 2014-06-23, 18.58.57 | Üzenet # 182 |
U.S.S. Beloiannisz -Százados
Csoport: Százados
Üzenetek: 17
Kitüntetések: 2
Hírnév: 4
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Reggeli tea után, zuhanyzás után és öltözködés után már indultam is.
Nem tudtam volna megfogalmazni de az az érzésem volt hogy jó napom lesz. A katonaságban hozzá voltam szokva a korai keléshez, a gyors reggelihez, meg a kemény ágyhoz. De a Beloiannisz más volt. Itt ráértem reggelzni, nem volt akkora rohanás, és az ágyam is olyan puha volt hogy azt hittem bármelyik pillanatban besüppedhet alattam.
Jó érzés volt, amolyan jó de mégis furcsa.
~ Ne bízd el magad nagyon Alice, és soha ne higyj abba hogy minden ugyan olyan puha és kényelmes maradhat mint most. Az életed bármelyik pillanatban változhat. Percről percre. ~ Ezek apa szavai voltak miközben a plüsseimet pakolta össze a szobámban régen.
Előttem volt az emlék kép. De rég is volt. A turbólift ajtaja lassan csukódott így be velem.
- Híd. - Szólaltam meg. Halk pittyegés jelezte azt hogy indulok is fel. Megfogtam tétován a hideg fém falat, felnéztem az egyik berendezésre ami valószínűleg egy érzékelő lehetett.
- Jó reggelt James. - Mosoly húzódott meg az arcomon.
Hamarosan a hídra léptem.
- Jó reggelt. - Köszöntem a kapitánynak.
~ Elég korán fenn vagy. ~ Gondoltam magamban.
Odaléptem a taktikai konzolhoz lassan, kérdések nélkül, de pillantásommal azért jeleztem Jason-nak: ~ Remélem jól aludtál. ~
A panelomra néztem, felvettem a műszakomat hivatalosan is.
- Kösz zászlós. Minden rendben. Jó pihit magának. - Leültem, futattam egy diagnosztikát mi közben megtelt az élet szépen lassan.
Jött Niko, majd Rone... majd később a doktor is akitől valahogy mindig meg volt nekem az egy lépés távolság. Mert úgy nézett ki mint az egyik volt ismerősöm miközben ő nem volt James. Csak úgy nézett ki.
~ Csak egy gép ~ Gondoltam. Nagyon zavart. Inkább nem néztem rá. De zavart hogy benn volt a hídon.
- Kilépünk úgy tűnik a szuptérből. - Szólaltam meg. Túl nagy volt a csend, azért tettem ezt meg.
A kis zökkenéses érkezés után, megvakartam a karom és a képernyőre néztem.
- Ellenséges hajó a kijelzőkőn! - Kiáltottam fel. Mindenhol ott volt, a szkennerek megerősítették. A vörös riadó hangja automatikusan indult, úgy tűnik az Mi-nk érzékelte a helyzetet.
~ Okos ~ Dícsértem meg magamban.
- Taktikai riadó aktív, célpont megvan. Kapitány? - Jason-ra pillantottam, de ő még várt. Volt egy jelentésünk, ami szerint a hajó üres. De csontra.
Én is megnéztem, és tényleg így volt.
~ Megkkora kapás lenne! ~ Gondoltam, presze a hátrányát is láttam a dolgoknak nem csak a jó oldalát.
Hisz mi van akkor ha ez egy csapda? Vagy vírus van a hajón. Niko-ra néztem, majd a kapitányra, azzal egy lépéssel balra indultam a rámpáról lefele és én is közbe szóltam ha már majdnem mindenki.
- Taktikailag át kellene mennünk egy állig felfegyverzett csapattal, és körbe kellene néznünk! Jó alkalom lenne. Persze egy bővebb szkenn után, vírusok is lehetnek ott. - Fejtettem ki a véleményemet.
 |
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Kedd, 2014-06-24, 19.34.02 | Üzenet # 183 |
|
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A parancsnoki székben ültem és mikor megérkezett a kapitány felálltam.
- Kapitány a hídon! - Relson-ra néztem. Éreztem hogy soha nem fogom megszokni ezt az embert. Hiányzott a régi kapitányom, akármilyen is volt.
Persze megérkezett később mindenki lassanként, és elkezdődött a nap unalmas része. Vissza ültem a székembe, nekikezdtem egy jelentésnek. A kezembe vettem egy adathordozót, és olvastam Paezz jelentését. Unalmas volt és hosszú mit ne mondjak.
Hirtelen arra lettem ekkor figyelmes, hogy Rone, James-et oltogattja de elég nevetségesen. Egy félmosollyal figyeltem őket a jelentésem mögül.
Kiléptünk ez után a szuptérből, így eltettem a trikordert és figyeltem.
Vörös riadó, és döbbentség fogadott minket. És nem mellesleg egy Ultimate hajó a képernyőn.
- Kitérő manőver! - Javasoltam szinte egyszerre megannyi tiszt parancsával együtt. A szívem a torkomban dobogott, minden egyes pillanattal úgy éreztem hogy egy hirtelen összecsapással fogunk találkozni.
Mikor egy következő parancsot adtam volna ki az előzőn kívül valaki jelentette hogy a hajó lakatlan.
- Lakatlan? Megerősítené? - Kérdeztem. Odafordultam a tiszthez. - Erősítse meg. - Majd odamentem hozzá, mert egyszerűen nem akartam elhinni.
Persze azonnal a kétely hangja csapott fel bennem, de úgy tűnt másban nem mert a taktikai tisztünk szinte azonnal át akart menni.
- Kapitány, egyet értek a doktorral ez lehet akár egy csapda is. Nem javaslom az átmenetelt. Szerintem lőjük szét!
" I'm not affraid from the darkness" |
|
|
| |
JasonRemyRelson
|
Dátum: Szerda, 2014-06-25, 18.42.22 | Üzenet # 184 |
U.S.S. Beloiannisz kapitánya/Ezredes
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 117
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Mostanában szinte majd nem mindennap,reggeltől-estig a hídon "evett a fene"...úgy éreztem hogy,ez nem csak felelősség hanem egy olyan életre szóló küldetés is amit nem csak hivatásból vagy éppen szeretetből kell csinálni hanem arra kell gondolni hogy tőlünk függ minden..az idő..az idő folyamata ,durva hasonlat fordult meg az eszembe de olyan hogy bármikor ki tudnánk törölni egy embert az időből de körübelül ugyan annyi fel áldozással tudunk fel is éleszteni embereket .Kissé,sem voltak kuszák a gondolataim azzal kapcsolatban mit kell tennünk..tudtam a feladatunkat és azt is hogy mi az ára ezeknek ..épp a hídon voltam és nem igazán tudtam most a kivetítőre nézni,egy perce be is csuktam a szememet majd újból ki nyitottam azt és a szememhez kaptam.Sóhajtottam egy nagyot majd,rá néztem a cadetokra akik mellőlem eltűntek szépen lassan mert váltás volt..ekkor érkezett meg Alice is..a szememmel követtem, végig a nőt majd vettem egy levegőt ..
-Remélem jól aludtál..
Szóltam hosszasan elnyújtva a szavaimat hozzá majd ekkor jött be Niko is és a többi főtiszt a hídra is.
-Csak nem gyűlés van? ..
Kérdeztem fél hangosan majd egyszer csak a hajó orrát jó erős kanyarral húzták alrébb majd újból.
-JELENTÉST!
Ordítva keltettem fel magamat is és a többieket is majd ki nyitottam a szememet és észre vettem hogy csak álmodtam..igen már megint ilyesmit álmodok..szóltam fél hangosan mi közben fel ültem az ágyamból,majd meg töröltem az arcomat és kiléptem onnan.Ahogy fel álltam ,az ágyam mellé oda léptem a fürdő szoba szerű elkülönített részhez a kabinomba majd ,meg mostam az arcomat és hosszasan néztem bele a tükörbe és sóhajtottam egyet.Pár perc múlva már a hídon is voltam ezt követően,fel öltözve egyenruhába és teljesen harca kész voltam.Ekkor lépett be utánam,Alice is akire csak rá néztem egy pillantást majd vissza néztem a képernyőre ,és utána pedig elemezni kezdtem az adatokat a komputerrel ami a örvény hullám elő számítását jelezte hologram sugárban elém. ELőre hajoltam a kapitányi székembe majd hozzá nyúltam a hologramhoz.
-Egy hajó lenne?
Fél hangosan kérdeztem meg magam előtt majd ekkor értünk kis az idő örvényből ,és rögtön jelezték is mit találtak a szenzorok előttünk nem messze...egy hajót..és nem is akármilyet..Ultimate -t...állítólag üres volt..legalábbis a szenzorok szerint..de azért szerettem az elő vigyázatosságot..
-Tudom hogy más a véleményünk,de én előbb szeretném ha közelebb vonzanánk a hajót annyira hogy rá tudjon kapcsolódni a másik hajó..nem szeretnék meglepetést..ezek után majd beszélhetünk a többiről..
Szóltam meredten magam elé majd ki kapcsoltam az előttem lévő hologrammot majd fel álltam a székemből és oda sétáltam ,a taktikai panelhez.
-Csak azt nem értem hogy mi a fenét kereshet itt egy Ultimate ötös típusú harci rombolójuk..mélyebb elemzést kérek Bold...
Majd rá néztem a Biztonsági főtisztemre is.
-Maga pedig szervezzen egy csapatot..és erősítse meg a saját védelmünket is ha lehet legalább 5 ember legyen a gépházba akik őrzik azt és legalább ugyan annyi legyen a többi fedélzeteken is.
 |
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Szerda, 2014-07-23, 22.15.58 | Üzenet # 185 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Folytatás Hozzáadva (2014-07-23, 22.15.58)
---------------------------------------------
"Az idő nem játék"
A hídon csend volt.
Ami azt illette épp az éjszakai műszak kellős közepe volt, amiben a felelőős elsőtiszt, Niko Thovson, és Rone Ave is elaludtak olyan szinten nem történt semmi, egyenlőre.
Maga a hajó így a soha nem alvó androidra, James-re hárult. A férfi a főképernyő előtt állt és karba tett kezekkel nézte azon az űrt csendesen.
A U.S.S. Beloiannisz csillaghajó abban a pillanatban is küldetését teljesítette, ami egy megfigyelő Küldetést jelentett a Gömbépítők, és a Xindi Űr Között, mert jelentős kereskedelmi és hadi hajók mozgására lettek figyelmesek.
De egyenlőre nem történt semmi érdekes. James figyelt egy darabig, majd megpróbálta felébreszteni Niko-t de az nem ment neki.
Épp az operációs panel felé igyekezett mikor egy hullám kapta el a hajót: a rendszerek fele kiégett, és szikra felhőt hányt egyszeribe. Az egész szinte egy másodperc alatt végig futott: James vissza húzta reflexből Rone-t hogy ne essen annak baja,ám abban a pillanatban remegni is kezdett a sokk miatt majd eszméletét vesztette.
( James- Niko- Rone- szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
JamesBenson
|
Dátum: Csütörtök, 2014-07-24, 19.11.34 | Üzenet # 186 |
|
U.S.S. Beloiannisz-Orvosi főtiszt
Csoport: Alhadnagy
Üzenetek: 98
Kitüntetések: 5
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A csend szinte átitta azt a napot.
A legénység hidon tartózkodó főtisztjei olyannyira ellazultak, és otthon érezték magukat hogy mély álomba zuhantak éjszakai műszak közben. Azon lepődtem meg hogy még csak nem is feküdtek, egyszerűen az volt a legcsodálatosabb bennük hogy valamelyik jelentés írás közben, némelyik pedig diagnosztika közben aludt el. Egy kicsit el is mosolyodtam rajtuk.
" Csodálatos, egyszerűen csodálatosak vagytok ti emberek" - gondoltam magamban. Karba tett kezekkel figyeltem a főképernyőre ezek után. Nem történt semmi sem már egy jó ideje, talán azért kábultak el ennyire.
" Hüm, mintha narkotikum hatása alatt lennének." - Tettem hozzá megannyi csapongó gondolatomhoz. Engem is el lehetett kábítani. Ha akartak meg is béníthattak bármikor egy bizonyos szerrel. A mesterséges szervezet már csak ilyen: utánoz.
Kivéve a csendre hajlamost alvást. Arra nos, úgymond immunis voltam.
Sajnos, mert egyedül a hídon nagyon unalmas volt. A csöndben csak a gondolataim és a csillaglesés maradt: nem mintha az segített volna,de legalább terelte az időről a figyelmemet és gyorsabban közeledtünk a másik, "hangosabb" műszak felé.
Valamiféle megfigyelő küldetésen voltunk, mert megsokasodott a kereskedelem az űr és idő eme szakaszán.
De egy idő után mégis csak megfdúltam a parancsnokasszony felé.
Odamentem hozzá, a térdemre tettem a kezemet, és odahajoltam feléje. Egy pillanatra kémleltem az arcát, majd megszólaltam halkan:
- Niko.... parancsnok asszony. Nik.... ébresztő... hahó..! - Nem érkezett válasz. Sóhajtottam egy mélyet, felegyenesedtem, és csípőre tettem a kezemet.
- Úgy tűnik ez eredménytelen.. te még arra se ébrednél fel ha énekelnék. Nah mindegy.. - Rone felé fordultam.
Nagy léptekkel, sietve és reménykedve az operációs panel felé mentem, ahol a nő aludt mint ha fizetnének érte.
Már arra is gondoltam hogy össznépi altatót ittak véletlen....esetleg?
Odamentem Rone-hoz, óvatosan megfogtam a vállát hogy felébresszem, de abban a pillanatban minden egyszerre kiégett.
Kirázott a hideg, reflexből magamhoz húztam Rone-t hogy védjem őt a szikráktól, majd elfogott a remegés és már nem bírtam őt szorítani.
Elengedtem, én pedig a földre estem...
képszakadás...
|
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Csütörtök, 2014-07-24, 22.13.16 | Üzenet # 187 |
|
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Semmi más csak az esti műszak. Már megint.
Baromira untam a dolgot... midig én kaptam. A dokira néztem aki viszont nem volt fáradt, legalább is nem tűnt annak.
~Milyen unalmas lehet. ~ Gondoltam el magamban. Felálltam gyorsan mielőtt elaludtam volna, odaléptem James-hez.
- Ha elaludnék, átvszed? - Kérdeztem tőle a parancsnoki székre mutatva, miközben reméltem hogy a válasz egy igen lesz.
Persze a kék szemek igent mondtak, úgyhogy vissza mehettem és legálisan aludtam be.
Nagyon untam azt hogy egyfolytában én vagyok az éjszakais. Nem tudtam aludni, és úgy éreztem hogy baromira kijár nekem ennyi.
Behunytam a szemem, magam előtt láttam a tengert és John-t, fel se tűnt hogy álmodok. Magamhoz húztam őt... eléggé a föld felett jártam álmomban is...
Az ébresztésem viszont katasztrófa volt.
A legédesebb álmomból hirtelen szikrázó panelek hangja zavart fel. Nagyot ugrottam ültömben, majd felálltam de addigra már véget ért a panelek szikrázása.
- Mindenki jól van?! Rone?! James?! - Oda rohantam a földön fekvő Jameshez, a homlokára tettem a kezem. - Rone csinálj vele valamit. Maguk meg élesszék fel a rendszereket! Tudni akarom mi történt.. Kapitány a hídra!
" I'm not affraid from the darkness" |
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Péntek, 2014-07-25, 21.02.25 | Üzenet # 188 |
|
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Beültem diganosztikát csinálni. Vagy ez vagy Viol, de akkor már inkább ez mint Viol.
- Mielőtt megöregednék a gyerekembe, feljöttem. Inkább kötőtűvel hason szúrom magam, csak őt ne kelljen elviselnem..- Mondtam Niko-nak zsörtölődő hanggal. Leültem és, kisöpörtem a szemembe lógó hajszállakat. - tiszta apja az a gyerek én mondom neked. Semmi ész csak a nyafogás egész nap.. szörnyű. - Hátra dőltem, és nekiálltam a munkámnak ez után már csendesebben. Legalább volt egy kis gyerek-mentes övezetem, és e is tudtam nyugodni.
Aztán egyszercsak- nem tudom mennyi idő tellhetett el- még nem voltam kész a diagnosztikámmal, de azon kaptam magam hogy túl nagy a csönd.
Niko aludt mint egy agyilag tejbe tök, már csak a macija hiányzott a kezéből, és a doki állt a képernyő előtt akár egy nagy droid.
Ásíítottam egyet.Elég későre járhatott.
- A nagyokos androidé a híd.- Vetettem oda. James úgy tett mint aki nem hallja, vagy nem akarja hallani. Megvontam a vállam:
- Ne is figyeljen rám! - Ásítottam még egyet. - Igaza van, ne tegye. A gépek tényleg ilyenek, nem figyelnek az emberekre, szimplán keresztül néznek rajtunk. - Acsarogtam kb a fallal. Azt akartam elérni hogy végre rám nézzen, de még erre sem méltatott.
- Már rám se néz. Jellemző! Tudja mit ezzel.. - Ásítottam megint egy mélyet. - .. ezzel nem hat meg! Azt hiszi megértőtem, hohó,téved... maga android szépfiú...- Hirtelen behunytam a szemem, és bealudtam, úgy hogy a panelre letettem a fejem.
Olyan gyorsan történt, valahogy nem tudtam erőt gyötörni magamban hogy felkelljek.
Álmomban éreztem hogy fel kéne, de nem tudtam.
-.. ellőr'.. is csak maha teet... - motyogtam két hortyoás között, de nem hallottam a választ.. aztán hirtelen arra lettem figyelmes hogy valaki tapiz vállon.
- Hümmm... - Sóhajtottam. - Cliffy...hümmm.. - Az illetőnek jég hideg keze volt, de én mindig is imádtam a jég hideg kezű pasikat.Csak sajnos erre sem keltem fel.
- Még... - de ezek után kipattant a szememből az álom. Miden szikrákat hányt, James átkarolt és védett így engem a szikrák elől.
Karja erősen fogott, majd gyengébben.. végül remegni kezdett majd beájult és leesett a földre. A kis csönd miatt egy pillantig még a kezemet az arcom elé tettem, aztán rávágtam a diagnosztikai panelre de a kép nem jött vissza.
Körbe pillantottam: nem csak a diagnosztikai panel volt süket.
- minden elszállt, teljes a kuss. Valami nagyon kiiktathatott minket, de nem ellenség. - felálltam, csípőre tett kezekkel mondtam ezt Nikonak. - Természeti jelenségre gyanakszom,vagy hullámra az időben. Egy idő lesz mire újra vissza jön minden. Ezt addig.. - Mutattam lemondóan a karom suhintásával James felé. - Megpróbálom feléleszteni.
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Péntek, 2014-08-01, 21.05.36 | Üzenet # 189 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A Beloiannisz fedélzetén azonnal életbe lépett a vörös riadó készültség.
A kapitány aki eddigi jogosan megérdemelt pihenőjét töltötte a hídra sietett. Rone azonnal jelentette neki, hogy a rendszerek fele kisült a meghajtást, fegyverzetet kivéve.
A pajzsrendszerek öt, a hosszú távú szenzorok húsz perc múlva térnek majd vissza. Azonban a nőnek nem csak a gépészi csapatok irányításával volt gondja a hajó belső kommunikációjának helyre tevése mellett, hanem James úra indítása is komoly fejtörőt okozott számára.
Rone nem tudta újra indítai az androidot, olyan volt mintha a rendszerében az energia közvetítés valahol megszakadt volna... mindezt manuális vezényléssel tette, trikorderrel, de már azon is gondolkodott hogy nem-e lenne jobb ha felnyítná és úgy nyúlna a rendszerekhez...
A kis beszámolók után, Relson épp a parancsokat adta ki ( mit javítsanak ki, és hogy derítsék ki mi volt az energia hullám ami elkapta a hajót... ezt nehezebb volt kitalálni mivel a hajó mi-je is gyengélkedett, és nem reagált )
amikor adás érkezett.
- Kapitány.. - Szólalt meg Morgana Haylei, a kommunikációs tiszt aki akkor a hídon volt. - a hajót a proction 5-höz rendelték... elsődleges priorítás... a Gömbépítők, uram.. a flotta a Deep Space Nine-nál találkozik.. - Mondta a nő halkan szinte síri hanggal miközben aggódva a válla felett a földön fekvő James-re nézett.
( Rone - Niko- Relson - Szingularitás)
MEGJEGYZÉS: James egyenlőre kimarad ebből a körből.
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Szombat, 2014-09-06, 17.15.53 | Üzenet # 190 |
|
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
- James te istenverte, térj már magadhoz! - Lepofoztam a nagyokos androidot, de az nem akart magához térni, csak feküdt egyhelyben mint béka. Tricorderes kezelésbe vettem, hátha az megoldja majd a gondjait. Közben a szám szélét harapdáltam és reménykedtem benne hogy nem lesz örökké kampec neki, mivel James akkortájt élte az ötödik szülinapját.
- Ne már! - Hallottam ahogy belép a kapitány. Ránéztem, majd felálltam és próbáltam nem kimutatni azt, hogy mennyire ideges vagyok.
- Kapitány a droidnak annyi.- Mutattam a földön fekvőre.- Egyenlőre... és nagyon úgy néz ki hogy a rendszerek fele teljesen kisült. Jó sok idő lesz míg helyre rázom ezt az átkozott hajót de igyekszem. Már rá állítottam az ügyre az egész gépházat. A legjobb embereimet.- Követtem Relsont a pillantásommal, de amint biccentett és lépett egyet előre folytattam is.
- Uram ez a nyavajás nem véletlen adta be a kulcsot. Folyton elakad benne alahol az energia vezetés. Pedig jól van kábelezve. Mert érdekes lenne ha a nagy profi Benson-ék selejteset kábeleztek volna.. Kapitány, minden tisztelettel, szerintem ez egy idő örvény volt az előbb. A lökés hullámában álltunk. Még soha nem láttam ilyet, de biztosan mondom ezt: történés lehetett.- Ezek után vissza gugoltam, és próbáltam szétforrasztani egy az övemről leszerelt mini-hegesztővel James karját.
Az adást forrasztás nélkül is hallottam, ahogy Morgana kimondta.
A nő felé néztem, majd vissza James-re akibe belerúgtam volna legszívesebben. Háborúzni megyünk az a szerencsétlen meg kifeküdt mint egy roncs.
- Még ez is..- Motyogtam továbbra is.
|
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Vasárnap, 2014-10-19, 19.34.07 | Üzenet # 191 |
|
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
A jelentés után felálltam a kapitányi székből, és odamentem Rone-hoz aki épp James-t akarta feléleszteni. Leguggoltam a nő mellé, és elgondolkodva James-et néztem aki a földön feküdt.
- Mi van vele? Meg tudod szerelni őt?- Kérdeztem halkan. Aztán a kapitányra pillantottam a vállam felett aki épp akkor lépett be és felálltam. Nekitámaszkodtam a tőlem jobb oldalon lévő panelnek karba tett kezekkel, miközben Ronet hallgattam.
~ Olykor átkozottul sokat beszél, és túldramatizál mindent. ~ Gondoltam magamban. A gépészünk elmondta hogy rengeteg rendszernek vége lett, és minimum húsz perc mire minden rendben lesz. James-re csak annyit mondott hogy neki "annyi", amire felháborodottan oda kaptam a fejemet. Folytatta hogy szerinte idő-hullám lehetett.
- És ezt még csak most mondod?- Kérdeztem Rone-tól miután a kapitány lereagálta a mondandóját, és visszament a székhez.- És csinálj James-el valamit...ez parancs.- Tovább léptem a kapitány után miközben Morgana kommunikációs tisztünk elmondta hogy a hajónkat a Proction ötre hívták a csata miatt.
Megálltam a főképernyő előtt, és a padlót nézve suttogtam magam elé:
- Gömbépítők...- Visszafordultam a kapitány felé és leültem a parancsnoki székbe mellé. A karfán lévő konzolról leolvastam septíbe amire kíváncsi voltam.
- Uram már a fél flotta ott van. Nagy lehet a baj.. javaslom a vörös riadót.
" I'm not affraid from the darkness" |
|
|
| |
JasonRemyRelson
|
Dátum: Hétfő, 2014-12-22, 11.52.59 | Üzenet # 192 |
|
U.S.S. Beloiannisz kapitánya/Ezredes
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 117
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Eddig azt hittem hogy megúszom azzal ha egy kicsit pihenek és végre,nem lesz semmi gond azzal ha elvonulok más utakra egy kis időre. Mindenkire rá fért a regenárálódás de hát ez van..gondoltam hogy enm azért hívnak a hídra mert annyira jó kedvükbe vannak..mi közben ezt gondoltam magamban már fel is értem a hídra ahol káosz volt ...
-Jelentést kérek..
Szóltam oda aze mebereimnek akik bambán meredtek rá a ki ütött fő orvosra...sóhajtottam egyet majd ,ki adtam a parancsot mi közben próbáltam helyre tenni az agyukat azoknak akik a hídon voltak..
-Kaparják fel a fő orvost...kezdjenek neki a javításoknak!..Rone magára szükség van a gépházba minden bizonnyal..szeretném ha a hajóm ,harca kész lenne 1 órán belül..megértették?
Kérdeztem végig az embereimet majd fel álltam a székemből..
-Elemzést kérek 50 ezred pontossággal tachion sugárzás mérővel is hogy mi történt a hajóval..részletes jelentést kérek ezen kívül a 1 szinttől egészen a legutolsó szintig is..értették?!
Adtam oda a parancsokat aze leső tisztem kezébe majd oda léptem , a hadnagy mellé aki irányította a hajót.
-Mikorra lesz járható az a lehetőség hoyg használjuk a warp magot?
Kérdeztem tőle mi közben egy tisztet segítettem,fel a földről.
|
|
|
| |
Szingularitás
|
Dátum: Kedd, 2015-12-29, 17.33.15 | Üzenet # 193 |
|
Fő Mesélő-Szituáció adó-St In Future intelligence
Csoport: Mesélő
Üzenetek: 5642
Kitüntetések: 30
Hírnév: 11
Helyzet: Nincs szolgálatban |
" Felemelkedés és bukás"
A Szövetség és a hozzá csatlakozott erők összefognak közösen hogy végső csapást mérjenek a Querreriaiak anyabolygójára, hogy ezzel véget vessenek az intergalaktikus háborúnak mely már több mint 2 éve dúl a galaxisban.
Hutchinson admirális, A Uss Atheos-szal, és a zászlóshajóval az Enterprise-J vezetésével elindul az első és a második hadtest csillagidő 480546.78 kor hogy véghez vigyék azt, amit eddig mind lehetetlennek hittek.
*
A Uss Beloiannisz nem gondolta volna hogy ebbe a csatába hivatott lesz elmenni.
Egyszerűen nem szólhattak volna bele ilyen jelentős mértékű történelmi eseményben, de mégis muszáj volt.
Egy kellemetlenül fiatal admirális: Jack Telson üzenetet küldött nekik. Úgy tűnt a felsőbb vezetésben kis viszály alakult ki, így a Beloiannisznak azonnal indulnia kell hogy rendet tegyen a Querreria ellen tervezett utolsó nagy bevetésen.
Nem sokkal az indulás után már minden főtiszt a helyén volt. Niko jelentette hogy az elsődleges elemzések szerint a két flotta ugyanúgy ötven- ötven százalékra áll, és egyenlőre lehetetlen lenne eldönteni hogy melyik fél fog nyerni.
Miután a stratégiai elemzést elmondta a hajó kilépett a görbületiből. A csata elég brutális volt, a Csillagflotta súlyos károkat szenvedett, csakúgy mint az ellenség.
Relson azonban tudta hogy mit kell tenni. A Querreriaiak híresek volt a a szoros kötelékről és hogy mindent meg tudnának tenni a Kreatjuk érdekében, annak csak egyetlen szavába kerülne minden.
Éppen ezért Relson nem törődve szinte semmivel sem, bevetette a Beloianniszt a csata sűrűjébe: a Querreriai zászlóshajó ellen, és Nubet Throvson kapitánnyal karöltve egységesen tüzet zúdítottak a Querreriai zászlóshajóra.
( Niko- Rone - Relson- James- Szingularitás)
A mesélők is folyton az igazságot mondják, csak épp ők másként realisták; hát ez a csodatételük titka.
https://www.wattpad.com/user/Bati1989
... Ha jó történetet akarsz színezd ki a mondani valód mert a személyiséged nélkül semmit nem ér a fórum....
The world so cold....
Olvass, ne nézz...
== >>PROFESSIONAL FUN MAKER FROM 2008 =) <<== |
|
|
| |
NikoThrovson
|
Dátum: Szerda, 2015-12-30, 20.47.43 | Üzenet # 194 |
|
A Uss Beloiannisz Biztonsági főtisztje
Csoport: Parancsnok
Üzenetek: 120
Kitüntetések: 10
Hírnév: 16
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Valami új admirálisnak hála vissza kellett mennünk az időbe a nagy Querreriai háború idejébe.
Nem értettem a flottát: először is; az hogy odamegyünk megváltoztatja az elsődleges Földi univerzumot másodszor is nem volt jogunk hozzá.
Bár igaz ami igaz, én ebből az idősíkból való voltam, és az apám és az anyám is a csatában voltak. Nehéz lehetett meghozni a parancsot hogy segítsünk de a kapitány elég elszántnak tűnt.
Hamarosan már mindenki a saját konzoljánál figyelte a főképernyőt és várta hogy mikor érkezünk meg. Én reméltem hogy hamarosan.
Látni akartam a meglepődött Querreriai vezetőségen hogy bizony még a Csillagflotta is képes tökös lenni. Úgy gondoltam hogy a feszült várakozást kissé feloldom egy stratégiai elemzéssel így gyorsan meg is szólaltam:
- Kapitány, a stratégiai elemzések szerint, körübelűl fele-fele arányban van a csata megnyerésére lehetősége a flottáinknak. Ez azt jelenti hogy még ők is ugyanúgy nyerhetnek. Minden a meglepetéseinken és a szerencsén múlik. Mint a pókerben. - Mondtam elég bíztatóan.
Jobbnak láttam a helyzetet mint ahogyan elképzeltem. Nemsokkal a szavaim után a kormányos jelentette le hogy kilépünk a normális térbe.
A szemünk elé tárult a flotta ahogyan éppen előre nyomul. Valószínűleg az apám vezette a támadást, így a szívem egyre gyorsabban dobogott. Belekapaszkodtam a panelbe mert mi is megremegtünk egy kicsit.
- Elhárítók érkeznek. Kiszúrtak minket. - Jelentettem. - Minimális károsodás, egyenlőre. - Vissza fordultam a hátsó taktikai konzolhoz mikor a kapitány parancsot adott hogy egyenesen a Kreatjuk hajóját támadjuk meg.
- Ahogy óhajtod kapitány. Tüzelésre kész vagyunk, parancsra várunk.
" I'm not affraid from the darkness" |
|
|
| |
Rone
|
Dátum: Szerda, 2015-12-30, 21.00.50 | Üzenet # 195 |
|
Uss Beloiannisz-Főgépész
Csoport: Parancsnokhelyettes
Üzenetek: 252
Kitüntetések: 5
Hírnév: 17
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Nagyon nagyon nagy, kapitális baromságnak gondoltam azt hogy egy brutális csatába küldjük a hajót, amit állítólag már megvívtak a múltba. Ha megvívták minek kell oda segítség? Vagy mi is ottvoltunk, az már akkor nem megtörtént? És i ez a nyálgép admirális?!
Komoly gond lehet a flottánál ha már ilyeneket alkalmaznak. - Gondoltam magamban. - Bár a Marson mindig azt mondták amikor kicsi voltam:
Rone, aki nagyon tud nyalni, tök mindegy hány éves, tuti zsír helye lesz. Aki meg nem tud annyira nyomulni annak meg úgyismindegy. De azért az idő dolog egy ideig, a gépházamból feljövet nagyon foglalkoztatott.
Persze erre is rögtön eszembe jutott Clifford örök mondása: kár is ezen törnünk a fejünket.
Végülis igaz: kár!
A lényeg a gépházam, a hajó, és a megfelelő energiaellátás volt. Hiába morogtam volna többet, vagy rágtam volna a kapitány fülét, senkit nem érdekelt volna Rone Ave véleménye!
Beültem a gépházpanelhoz, és a kucimból beszéltem:
- Minden rendszer zöld! Remélem tudja mit csinál uram! - Biccentettem előre a forgószékbe, majd csak tágra nyílt szemekkel nézi tudtam hogy mi az ördögöt műveltek ostoba őseim a múltban, csak sajnos életnagyságban.
A főképernyő tele lett torpedót játszó hajókkal. Rögtön kiszúrtam a bal alsó sarokban egy sodródó Csillagflotta hajót.
Relson meg belevezette a Beloianniszt egyenesen a sűrűjébe.
- Ez nem fog tetszeni a kicsimnek. - Jegyeztem meg halkan, ingatva a fejemet.
|
|
|
| |
JasonRemyRelson
|
Dátum: Szerda, 2015-12-30, 21.45.34 | Üzenet # 196 |
|
U.S.S. Beloiannisz kapitánya/Ezredes
Csoport: Ezredes
Üzenetek: 117
Kitüntetések: 12
Hírnév: 10
Helyzet: Nincs szolgálatban |
Taktikai jelentéseket és helyzetjelentések tömegét ,fogadtam mi közben az összes létező tudásomat megpróbáltam összehozni hogy valami kész stratégiát tudjunk a Querrriak ellen,bevetni..tudtam nehéz lesz és tudtam hogy sokan lesznek..de kötelességemnek éreztem hogy , a legénység ne szenvedjen tovább a harcok és a háborúk által...eleget szenvedett már a legénység...hosszúra nyúlt el ez a háború...de ezen a napon be fogjuk fejezni..ha egyedül de akkor sem fognak elsodorni minket..mert mi mindig ,fel kellünk még ha az utolsó leheletünk is az ára...
Szóltam a kommba hogy az egész legénység tudja hogy mi is fog rájuk várni...ekkor értünk be a harc zónába..fel álltam a székemből és ,oda hajoltam a képernyőhöz .
-Teljes sebességel előre tartsuk az irányt ahogy csak tudjuk..Rone , a gépházat tartsa egybe ahogy csak tudja.. a legtöbb energiát irányítsa az elűső fegyverekbe és a pajzsra...Niko..próbálj minél több fightert leszedni....a phaserekkel.. a torpedókat csak is a dreadnaoughtokhoz használjuk..
Ekkor ,mi után a harc kezdetekkor megrázta a hajót egy querreriai támadás..elgondolkoztam majd rá néztem a pilótánkra..
-Be tud vinni nagyon közel szinte már ütköző pályára a Querreriak vezér hajójához?..
A pilóta bólintott én pedig vissza ültem a székbe majd koordinátákat ,ütöttem be a vezérlőbe.
-Jól van..akkor indulás..amint szinte ütközésig mentünk és súroljuk egymás pajzsát torpedó spreadel rapid módban tüzeljük.
|
|
|
| |
|
